Orvosi Hetilap, 1878. július (22. évfolyam, 27-30. szám)
1878-07-07 / 27. szám
570 chlomatrium kettős vegyületének előnyére a többi higanyszer felett, s Volt feltevényét e készítmény jó hatásának kimagyarázására fel nem használjuk. A jövőnek tartjuk tehát fenn, hogy ez irányban kielégítő magyarázatát adja a tapasztalatilag elért jó eredményeknek. Stern a készítmény adagolásánál a tízszeres sómennyiséget alkalmazza, következő vényalakban : Rp. Hydrargyri corrosivi cymata 20—25, natrii chlorati gmata 2—25, aquae destillatae gmata 50. Ezen oldatból egyszerre két gm. tartalmú fecskendővel vesz, úgy hogy egy adagra, illetőleg egy napra 8—10 mgm. corrosiv esnek. Mi az osztályon más összetételt, t. i. a Kratschmer által ajánlottat használtuk; ez pedig ily módon készül • tíz köbcm. telített konyhasóoldat, tíz köbcm. telített corrosivoldat és 425 köbcm. destillált víz elegyíttetik, s ezen oldatból egyszerre, vagyis naponta egyszer egy grm. mennyiséget fecskendünk be. Miután tíz kcm. telített corrosivoldatban 625 mgm. corrosiv foglaltatik, az elegyből egy gm-nyi, vagyis közelítőleg egy kcm. térfogatú mennyiségben 10 mgm., azaz 1 cgrm. corrosiv foglaltatik, tekintetbe véve, hogy az oldat összes mennyisége 625 kcm. Konyhasó ez elegyben 424-szer annyi foglaltatik, mint corrosio. A befecskendést mindig a háton eszközöltük, ügyelvén arra, hogy a bőr egész vastagságában átszúrassék és magába az irhaszövetbe a szerből semmi se jusson. Ami a helyi tüneteket illeti, magát a beszúrást a beteg többnyire alig érzi, de a beszúrás után rövid idő múlva fájdalom áll be, mely 10—15 perczig tart, s csekély fokú, bőrpir, láb, vagy szövetbeszűrődés azonban soha sem jött létre, annak daczára, hogy leírandó eseteinkben a befecskendések összes száma 149, s azonkívül a járólag alkalmazott fecskendezések száma, melyet tettünk, szintén közel járt e számhoz. Egyetlen egy esetben történt, hogy a bőr a fecskendési helyen krajczárny terjedelemben elhalt, s mint száraz pörkienyedés által ellöhetett, azonban itt kivételesen egy gyakornok végezvén a fecskendést, a szúrás nem a kötszövetbe, hanem magába az irhaszövetbe történt. A betegek általában a fecskendést igen jól tűrték, álmukat az nem zavarta, s több járólag kezelt betegünk napi foglalkozásában, annak daczára, hogy naponta történt a fecskendés, nem volt akadályozva. A betegek étrendje a gyógykezelés alatt semminemű különös megszorításnak nem volt kitéve, erősítő vegyes táplálékból állt az, s egyeseknél még csekély mennyiségű bor is rendeltetett. A higany általános behatása a szájürt szervekre csak két betegnél lépett fel, egyiknél az 5-dik, míg a másiknál a je-dik fecskendés után kisfokú nyálfolyás képében ; megjegyzendő azonban, hogy minden beteg az első fecskendés kezdete óta chlorsavas kálium tartalmú szájvizet használt, s hogy azon két beteg, kinél a salivatio fellépett, az elmebeteg-figyelőosztálynak épen nem hygienicus helyiségeiben tartózkodott. A gyógyhatás általános átnézetét az esetek leírása után fogom röviden összefoglalni. Áttérvén magukra a kóresetekre, melyeknél az új gyógymód alkalmaztatott, előre is kijelentem, hogy eseteink nem oly számosak, hogy ezek alapján biztos statistikai hasison nyugvó következtetéseket vonjunk, minek oka az, hogy a Kétli tr.főorvos vezetése alatt álló rókuskórházi első orvosi osztályon, hol a kísérletek tétettek, csupán belbetegek vétetnek fel, s csupán oly bujakóros betegeket kaptunk gyógykezelés alá, kiknél a bujakór már az idegrendszert támadta meg, mimellett többnyire a bujakór legnehezebb alakjai jöttek kezelésünk alá. E körülmény annál inkább érdemel méltatást, miután ha ezen nehéz alakoknál is eredményt tudtunk felmutatni, annál inkább várható, hogy e módszer a könyebb, kezdetleges bujakóros formáknál még kevesebb idő alatt és biztosan segítheti elő a gyógyulást. Összesen öt esetről akarok e helyen megemlékezni, melyek közül három az első orvosi osztálynak belbetegek számára rendelt kórtermeiben, kettő pedig az ugyanezen osztályhoz kapcsolt elmebeteg-figyelőosztályon kezeltetett. I. Klima Julia, 18 éves, hajadon, 1877 évi October 24- kén vétetett fel osztályunkra. Az egyén 1876. évi October havában a fiókkórházban kezeltetett négy hétig bujakóros fekély ellen, s onnan a helyi kórtünetek megszűntével kibocsáttatott. Jelenleg 1877. évi September hó elején mutatkoztak rajta újólag a bujakór jelei, s October 6-kán az 5. orvosi bujakóros nőbetegosztályra vétetett fel a később leirandó kórtünetekkel, hol egy ideig csupán helyileg kezeltetett, miglen October 24-kén az esetet megfigyelő orvos állítása szerint egyszerre, minden előre ment behatás nélkül eszméletét elvesztő, arcza kipirult, köthártyái be voltak lövetve és egy-két perczig mozdulatlan feküdt ; ekkor pedig a legnagyobb izgatottság jelei mellett felugrott, a mellette álló asztalt feldönté, ruháit letépte, meztelenre feküdt, sebeit vadul elkezdé marczangolni és féktelenül minden értelem nélkül kiabált ; ezen állapot mintegy tiz perczig tartott ; aközben teljes önkívületi állapotban volt, a külvilág behatásai nem léteztek számára, megszólításra nem felelt, merően maga elé bámult, s tíz percz múlva nyugodt jön. Rövid álomba esett, s felébredve, a lefolyt eseményre nem emlékezett vissza ; csupán levertség és a szokásos fejfájdalom érzéséről panaszkodott. Beteg még aznap az elmebeteg-figyelőosztályra tétetett át és következő jelen állapotot találtunk. A középtermetű, gyengén táplált nőbeteg bőrszíne halavány, vérszegény. A koponyán alakeltérés nincs, a bal falcsont körülírt helyen kopogtatásra fájdalmas, s e fájdalom éjjelenkint a betegnél önként is jelentkezik, látai kissé szűkebbek. Az alsó ajkon a baloldalon körülbelül egy cm. átmérőjű szalonnás, szenyes alapú, roncsolt szélű fekély van, mely alatt a kötszövet keményedése tapintható ki; a bal orrzág és a bal külső fülballjárat táján nedvező eczematosus küteg ; a bal kéz gyorfsújján és a jobb középső lábujj utolsó perezén fájdalmas genyedő onychia. Mindkét láb talpán psoriasis ; a bal alszár felső harmadának mellfelületén és a bal kar könyökhajlásában kigyódzó, kimart szélű serpiginosus fekélyek, mindkét sípcsont mellső éle dudoros és fájdalmas ; a balon a felső és középső harmad határán mintegy mogyorónagyságú gumma tapintható ki. A cervical, cubital és inguinal mirigyek mindkét oldalon keményen beszűrődöttek. A hüvelyben hosszabb idő óta hurut van jelen. A beteg közérzete lehangolt, kedélye nyomott, idegingerlékenysége fokozódott, állítása szerint, őt kínzó nyugtalanság és bizonytalanság érzetének uralmában van, s a legkisebb ellenmondás, vagy behatásra erősen reagál, ingerületbe jön ; két ízben ily alkalommal összehasogatta ingét és betörte az ablakot, azonban emellett többször minden átmenet nélkül a betegnél euphoria, emelkedett kedélyhangulat, jó kedv mutatkozott rövid időre. Az 5. orvosi osztályon észlelt múlékony dühöngési roham nálunk többé nem fordult elő. Értelmi tehetsége, itélési és felfogási képessége elég épnek mutatkozik, azonban néha rövid ideig tartó elfogultság, számos érzés vesz a betegen erőt, miközben gondolatait nem tudja kellőleg rendezni. Az alkati bujakórnak jelenlevő tünetei mellett — 57 1