Orvosi Hetilap, 1878. július (22. évfolyam, 27-30. szám)

1878-07-07 / 27. szám

570 chlom­atrium kettős veg­yületének előnyére a többi hi­ganyszer felett, s Volt feltevényét e készítmény jó ha­tásának kimagyarázására fel nem használjuk. A jövőnek tartjuk tehát fenn, hogy ez irányban kielégítő magyaráza­tát adja a tapasztalatilag elért jó eredményeknek. Stern a készítmény adagolásánál a tízszeres só­mennyiséget alkalmazza, következő vényalakban : Rp. Hydrargyri corrosivi cymata 20—25, natrii chlorati gmata 2—2­5, aquae destillatae gmata 50. Ezen oldatból egyszerre két gm. tartalmú fecsken­dővel vesz, úgy hogy egy adagra, illetőleg egy napra 8—10 mgm. corrosiv esnek. Mi az osztályon más összetételt, t. i. a K­ratschmer által ajánlottat használtuk; ez pedig ily módon készül •­ tíz köbcm. telített konyhasóoldat, tíz köbcm. telített c­or­­rosivoldat és 42­5 köbcm. destillált víz elegyíttetik, s ezen oldatból egyszerre, vagyis naponta egyszer egy grm. mennyiséget fecskendünk be. Miután tíz kcm. telített corrosivoldatban 625 mgm. corrosiv foglaltatik, az elegyből egy gm-nyi, vagyis köze­lítőleg egy kcm. térfogatú mennyiségben 10 mgm., azaz 1 cgrm. corrosiv foglaltatik, tekintetbe véve, hogy az oldat összes mennyisége 62­5 kcm. Konyhasó ez elegyben 4­24-szer annyi foglaltatik, mint corrosio. A befecskendést mindig a háton eszkö­zöltük, ügyelvén arra, hogy a bőr egész vastagságában átszúrassék és magába az irhaszövetbe a szerből semmi se jusson. Ami a helyi tüneteket illeti, magát a beszúrást a beteg többnyire alig érzi, de a beszúrás után rövid idő múlva fájdalom áll be, mely 10—15 perczig tart, s cse­kély fokú, bőrpir, láb, vagy szövetbeszűrődés azonban soha sem jött létre, annak daczára, hogy leírandó ese­teinkben a befecskendések összes száma 149, s azonkívül a járólag alkalmazott fecskendezések száma, melyet tet­tünk, szintén közel járt e számhoz. Egyetlen egy esetben történt, hogy a bőr a fecskendési helyen krajczárny terjedelemben elhalt, s mint száraz pörk­ienyedés által ellöhetett, azonban itt kivételesen egy gyakornok végez­vén a fecskendést, a szúrás nem a kötszövetbe, hanem magába az irhaszövetbe történt. A betegek általában a fecskendést igen jól tűrték, álmukat az nem zavarta, s több járólag kezelt betegünk napi foglalkozásában, annak daczára, hogy naponta tör­tént a fecskendés, nem volt akadályozva. A betegek étrendje a gyógykezelés alatt semminemű különös meg­szorításnak nem volt kitéve, erősítő vegyes táplálékból állt az, s egyeseknél még csekély mennyiségű bor is rendeltetett. A higany általános behatása a szájürt szer­vekre csak két betegnél lépett fel, egyiknél az 5-dik, míg a másiknál a je-dik fecskendés után kisfokú nyálfolyás képében ; megjegyzendő azonban, hogy minden beteg az első fecskendés kezdete óta chlorsavas kálium tartalmú száj­vizet használt, s hogy azon két beteg, kinél a salivatio fellépett, az elmebeteg-figyelőosztálynak épen nem hy­­gienicus helyiségeiben tartózkodott. A gyógyhatás általános átnézetét az esetek leírása után fogom röviden összefoglalni. Áttérvén magukra a kóresetekre, melyeknél az új gyógymód alkalmaztatott, előre is kijelentem, hogy ese­teink nem oly számosak, hogy ezek alapján biztos sta­­tistikai hasison nyugvó következtetéseket vonjunk, minek oka az, hogy a Kétli tr.főorvos vezetése alatt álló rókus­­kórházi első orvosi osztályon, hol a kísérletek tétettek, csupán belbetegek vétetnek fel, s csupán oly bujakóros betegeket kaptunk gyógykezelés alá, kiknél a bujakór már az idegrendszert támadta meg, mimellett többnyire a bujakór legnehezebb alakjai jöttek kezelésünk alá. E körülmény annál inkább érdemel méltatást, miu­tán ha ezen nehéz alakoknál is eredményt tudtunk fel­mutatni, annál inkább várható, hogy e módszer a kö­­nyebb, kezdetleges bujakóros formáknál még kevesebb idő alatt és biztosan segítheti elő a gyógyulást. Össze­sen öt esetről akarok e helyen megemlékezni, melyek közül három az első orvosi osztálynak belbetegek számára rendelt kórtermeiben, kettő pedig az ugyanezen osztály­hoz kapcsolt elmebeteg-figyelőosztályon kezeltetett. I. Klima Julia, 18 éves, hajadon, 1877 évi October 24- kén vétetett fel osztályunkra. Az egyén 1876. évi October havá­ban a fiókkórházban kezeltetett négy hétig bujakóros fekély ellen, s onnan a helyi kórtünetek megszűntével kibocsáttatott. Jelen­leg 1877. évi September hó elején mutatkoztak rajta újólag a bujakór jelei, s October 6-kán az 5. orvosi bujakóros nőbeteg­osztályra vétetett fel a később leirandó kórtünetekkel, hol egy ideig csupán helyileg kezeltetett, miglen October 24-kén az esetet megfigyelő orvos állítása szerint egyszerre, minden előre ment behatás nélkül eszméletét elvesztő, arcza kipirult, köthár­­tyái be voltak lövetve és egy-két perczig mozdulatlan feküdt ; ekkor pedig a legnagyobb izgatottság jelei mellett felugrott, a mellette álló asztalt feldönté, ruháit letépte, meztelenre feküdt, sebeit vadul elkezdé marczangolni és féktelenül minden értelem nélkül kiabált ; ezen állapot mintegy tiz perczig tartott ; aköz­ben teljes önkívületi állapotban volt, a külvilág behatásai nem léteztek számára, megszólításra nem felelt, merően maga elé bámult, s tíz percz múlva nyugodt jön. Rövid álomba esett, s fel­ébredve, a lefolyt eseményre nem emlékezett vissza ; csupán le­vertség és a szokásos fejfájdalom érzéséről panaszkodott. Beteg még az­nap az elmebeteg-figyelőosztályra tétetett át és követ­kező jelen állapotot találtunk. A középtermetű, gyengén táplált nőbeteg bőrszíne hala­­vány, vérszegény. A koponyán alakeltérés nincs, a bal falcsont körülírt helyen kopogtatásra fájdalmas, s e fájdalom éjjelenkint a betegnél önként is jelentkezik, látai kissé szű­kebbek. Az alsó ajkon a baloldalon körülbelül egy cm. átmérőjű szalonnás, sze­­nyes alapú, roncsolt szélű fekély van, mely alatt a kötszövet ke­­ményedése tapintható ki; a bal orrzág és a bal külső fülballjá­­rat táján nedvező eczematosus küteg ; a bal kéz gyorfsújján és a jobb középső lábujj utolsó perezén fájdalmas genyedő onychia. Mindkét láb talpán psoriasis ; a bal alszár felső harmadának mellfelületén és a bal kar könyökhajlásában kigyódzó, kimart szélű serpiginosus fekélyek, mindkét sípcsont mellső éle dudoros és fájdalmas ; a balon a felső és középső harmad határán mintegy mogyorónagyságú gumma tapintható ki. A cervical, cubital és inguinal mirigyek mindkét oldalon keményen beszűrő­­döttek. A hüvelyben hosszabb idő óta hurut van jelen. A beteg közérzete lehangolt, kedélye nyomott, ideginger­lékenysége fokozódott, állítása szerint, őt kínzó nyugtalanság és bizonytalanság érzetének uralmában van, s a legkisebb ellen­mondás, vagy behatásra erősen reagál, ingerületbe jön ; két ízben ily alkalommal összehasogatta ingét és betörte az ablakot, azon­ban emellett többször minden átmenet nélkül a betegnél eupho­ria, emelkedett kedélyhangulat, jó kedv mutatkozott rövid időre. Az 5. orvosi osztályon észlelt múlékony dühöngési roham ná­lunk többé nem fordult elő. Értelmi tehetsége, itélési és felfo­gási képessége elég épnek mutatkozik, azonban néha rövid ideig tartó elfogultság, számos érzés vesz a betegen erőt, miközben gondolatait nem tudja kellőleg rendezni. Az alkati bujakórnak jelenlevő tünetei mellett — 57 1

Next