Orvosi Hetilap, 1878. október (22. évfolyam, 40-43. szám)

1878-10-06 / 40. szám

840 841 1­ ­ iú, s csak az urna lefűrészelt végének egyik széle bújt ki a bőr alól. Június 4-kén kiment az elhalásnak indult csontszélné­ lencsényi sebbel. Később az elvált csont kivétetvén, a seb be­gyógyult. 14- dik eset: 1002/878. Maller Mátyás, 40 éves csizmadiá­nál két év óta fennálló és az alszár középső harmadától a czomb felső harmadáig terjedő, az egész czombot körülfogó ütérdagért, mely előrement eltömülés után genyedésnek indult. 1878. június 25-kén 38,80 láz és nagy vérszegénység mellett czombcsonkítás a felső harmadban, felső nagyobb és alsó kisebb bőrlebennyel. A csont átfűrészelése subperiosteal modorban Schneider szerint, calgut-varrattal1). Calgut-lekötés. Egyesítés. Alagcső. Legna­gyobb hő másnap este 38,6. Egyesülés gyors hegedés útján, a belső sebzug 3 cm. hosszú részletét kivéve, a­hol a felső bőrle­beny széle 1/2 cm. szélességben elhalt. Julius 17-től bőrkenőc­­­csel köttetik. 15/8. gyógyult, 15- dik eset. 982/878. Tatár Juon, 71 éves, napszámos, alszára idült, kérges, az Achillesin elhalásával párosult nagy kiterjedésű fekélyért saját kívánságára julius 1­7-kén csonkíttatott. A csonkítás közvetlen a sípcsont dudora alatt történt, az alszár bőrének nagyfokú heges elfajulása folytán hátsó belső bőrlebeny­­képzéssel, s még így is a mellső külső felületen a bőrszél kissé heges maradt. Egyesítés: két alagcső. Legnagyobb hőfok a 4-dik nap 38,2°. A 7-dik nap a varratok kivétetnek Egyesülés: a lebeny odatapadt; az említett heges részen a bőr felületesen szétvált. Kötés bőrkenőc­csel. 7/8. gyógyult. 16- dik eset. 1105/878. Lengyel Vera, 20 éves, hajadon, alvégtagja cséplőgép által szétmorzsoltatott. A roncsolás a belső részen a fanív, részben a fandomb és Poupart-szalagig felterjed. A külső részen egy, a c­omb külső-alsó harmadáig épnek látszó bőrlebeny megmaradt. Nagyfokú vérhiány : 160 alig érezhető átérverés. 16/8. csonkítás a tompor alatt, külső bőrlebennyel, subperiosteal modorban. Kimosás chlorzink-oldattal. Egyesítés, 3 alagcső. Az egyesülés nem sikerült, mivel a bőrlebeny széle 3 cm. szélességben elhalt, s az izomzat belső részben is necrotisá­­lódott. Kötés carbolsavas jutevel. Az elhalt szövetelemek leválása után a seb megtisztult, a periosteum a csontvégen egyesült, úgy hogy ez tökéletesen fedve maradt. Jelenleg gyógyulófélben van. 17- dik eset. Vogt Mari, 18 éves, cseléd, két év óta térd­ízületi dagban szenved. Baja ellen massage, Esmarch-féle bepó­­lyázás stb. által sikertelenül kezeltetett, s miután a daganat és fájdalmak növekedtek, láz és étvágytalanság lépett fel. 1878. júl. 27-kén térdízületi csonkolás, belső, kissé ívelt metszéssel, subperiosteal modorban. Az ízületben genyedés, a c­ombcsont lemeztelenített ízvégéből 2,5 cm-nyi darab lefűrészeltetik. Az így támadt felület közepe még genyesen beszűrődött volt ; ez éles kanállal kikapartatott. A beszűrődés a csont csöves részének velőűréig hatol, ez utóbbi folyékony velővel telt, s a kutasz minden akadály nélkül tolható benne előre. A sípcsontból egy cm-nyi vastag lemez jön eltávolítva. Csontvarrat ezüst sodronnyal a bőrön kívül ólomlemezen jön megerősítve, 3 alagcső. Egyesítés: Lister-kötés. A végtag a Volkmann által használthoz hasonló bádogvályúba helyezve és modora szerint rögzítve. Műtét utáni napon a láz 40,4°. Nagy fájdalmak, az alagcsöveken sok czafatos váladék. Ezután a láz 38,2—38,8% közt ingadozott. A seb a mélyben egyesült, s csak az alagcsöveken jön kevés váladék. Augustus 8-kán a sodrony­varratot, miután az a bőrön fájdalmas bevágást okozott, el kellett távolítani, mire bővebb genyedés következett. Jelenleg a beteg láz­­talan, azonban étvágya csaknem semmi. A genyedés nem nagy­fokú, de a keresztcsonton képződő felfekvés az erők hanyat­lására mutat. 18- dik eset: 980/878. Dürle Péter, 38 éves, napszámos, két év óta, ütésből származó jobboldali épszögű térdzsugorban szenved. Megkísérlék bódítás alatt a nyújtást, de a c­ombcsont bütykei közé nőtt térdkalács minden erőlködésünket meghiúsítá. Elhatároztuk a térdkalács lencséjét, hogy így a nyújtást kivihessük. Aug. 3-kán spray alatt egyenes metszés a térdkalács belső szélénél, véső és elevátor segélyével iparkodunk a térdkalácsot *) Berlin, kiin. Wochenschrift 1877. Nr. 38. helyéből kimozdítani, mire az darabokra törik. A egész térdkalá­csot a csonthártya benthagyásával kiirtottuk. A nyújtás most sem sikerül, csak 125-nyi szögig, s miután az izmok rövidülését azok feszülése hiányából biztosan kizárhattuk, az akadály okát csak a szalagok rövidülésében kereshettük. Ezért a c­ombcsont mindkét bütykéből egy cm-nyi darabot véstünk le, midőn is a nyújtás sikerült. Kifecskendés 5­0/s carbol-oldattal. A műtéti sebet egyesítem; 2 alagcső ; az ízület külső oldalán ellennyitás és ebbe catgut-csomag. Lister-kötés. Volkmann-nyújtás. Délután hő 37,8°. A kötés véres savóval átívódott. Új kötés. 4/8. hő 37,80°. A véres savóval átivódott kötést újítom ; az alagcsöveken nyomásra kevés véres savó. Az alagcsövek rövidíttetnek. A beteg láztalan volta mellett ezen kötés hét napig marad, s csak azért jön változtatva, mert féltünk a bentmaradt alagcsö­vek izgatásától. A varratok eltávolíttattak. Egyesülés per primam intentionem. Az alagcsöveket csak nehezen lehet kivenni, mivel a sarjadzás a nyílásokba benőtt. Tizenkét nap múlva új kötés. Az egyesülés tökéletes ; az egyik alagcső helye behegedt; a másikon lencsényi burjánzó sar­jadzás — melynek közepén egy csontmorzsa volt — pokol­kővel edzést tesz szükségessé. September 2-kán a hegedés befejeztetett. Beteg gypsz­­kötéssel járási kísérleteket tesz. Az ízületben kevés mozgékonyság. Sept. 20-kán gyógyúlva kimegy. Hátra van még az ujjperczek kiízeléseiről szólani. Ezek ott, a­hol a lebeny ép részekből készült, gyors hegedés útján gyógyúl­­tak, s egy esetben (1117/878) a gyűrű- és közép­ újj kiízelése és a mutató-ujj kézközépcsontjának csonkítása után a képzett tenyéri és kézháti lebeny szintén egyesült. A Eister-féle kötés előnyeit nem kell fejtegetnünk. Az a­kinek, a régibb kezelésmódot ismerve, néhány műtéti esetet ezen antisepticus módszer szerint kezelni alkalma volt, csak szükségből fogja az előbbit ismét alkalmazásba venni. Még ott is, hol a gyors hegedés létre nem jött, a gengedés sokkal csekélyebb, a seb sarjadzása gyorsan halad előre, s a kötés ritkán szükségelt változtatása által, míg egyrészt sokkal kevesebb idővesztéssel az orvos maga képes a gyógyulást szemmel tartani, más­részt a sebtől a gyakori kötözéssel járó izgatás lehető­leg távol tartatik, ami a gy­ors gyógyulás lényeges fel­tételéül már régebben el van ismerve. Eseteink közül néhánynál a kötés alkalmazása volt hiányos, míg másoknál a műtétmodor nem volt a legczél­­szerűbb. A csontvég elhalását a subperiosteal modor alkalmazása által — melynek kitűnő hatását a két utolsó c­ombcsonkítási eset fényesen bizonyítja — több eset­ben kikerülhettük volna, míg a lebenyes csonkítás ha­tározott előnnyel bír a karélyos felett a gyors hegedés létrejöttét illetőleg. A lebenyes csonkításnál a felületek szoros érintkezését — ami a gyors hegedés elérésére a legfontosabb — könyvséggel eszközölhetni, ellenben a karélyosnál ez, az egyesítési szögletekben csaknem ki­vihetetlen. A csücskök a kötés által vagy túlságosan összeszoríttatnak, vagy az alkalmazott ny­omás nem ele­gendő a sebfelületek pontos érintkezésére. Az alagcsö­vek sem nyugosznak oly biztosan a karélyos csonkítás­nál, s gyakran ez képezi a gyors hegedést meghiúsító izgalom okát. Csonkítási eseteink közül csakis a 6-ik és 16-ik esetben vált szét a seb tökéletesen, s itt is a még zú­zott szövet elhalása miatt. De a 3, 4, 5 esetnél, varratok nélkül a hosszabra hagyott lebeny egész terjedelmében oda tapadt, s a 8 és 13-ik eseteknél a nehézkóros, illetve rézgörlös roham daczára gyors hegedés jött létre. 40*

Next