Orvosi Hetilap, 1878. november (22. évfolyam, 44-47. szám)

1878-11-03 / 44. szám

— — — 0­2­2 Bármily elmés legyen is e hypothesis, elméletté még nem emelhető, mivel több kísérleti tény nem illik be annak keretébe. Ez átváltozás tanulmányozásánál mindenek előtt az a kérdés merül fel, váljon jodoform teljesen átváltozik-e, mielőtt mint jód fém elhagyná a szervezetet, vagy pedig egy része változatlanul üríttetik-e ki? Bint felveszi ez utóbbinak lehetőségét, azon tapasztalatra hivatkozva, hogy jodo­­formot szedő betegeknél a kipárolgások jodoform­sza­­gúak. Állatokon tett kísérleteimnél ezt nem tapasztaltam. Pravaz-fecskendővel tengeri nyúlnál és macskánál ké­sőbb említendő czélok­ból a hasürbe óvatosan jodoform­­oldatot fecskendeztem, vigyázva, hogy a hasfal befecs­­kendési helye is jodoformmentes maradjon , de jodoform­­szagot sem az állat bőrén, sem a macska talpán kiváló izzadságban, sem a kivált húgyban, sem a légcsőmetszés és Müller f. venti­lek alkalmazása által jodoformmentes légkörben szagolt kilégzett levegőn nem észleltem. A jodo­­form intens szaga annyira tapad a ruhához, szakáshoz, hajhoz, hogy a jodoformmal telt légkörből kilépőn még akkor is jól érzik a sáfránszag, ha maga nem nyúlt is a jodoformhoz , a­kik jodoformlabdacsokat nyelnek el, szájuk, bárzsingjuk, gyomruk természetesen jodoform­­szaggal telik el, mely a felböfögő légrészecskéknek a garatban a kilégzett levegővel elegyülése folytán ezt is, ezzel együtt pedig a környezetet jodoformszagúvá teszi, a­nélkül, hogy jodoformrészecskék válnának ki a kilégzett levegőben, vagy az izzadságban. Elméletileg felvehető ugyan, hog­y jodoform minimál része válto­zatlan hagyhatja oda a szervezetet, miután az nagy mennyiségű vízben oldódik, miután azonban a folyadé­kokban jodoform jelenlétének egyetlen kritériuma, a sajátszerű sáfránszag sem a kilégzett levegőben, sem a húgyban,­ sem egyéb váladékokban biztosan ki nem mutatható, következtetnünk kell, hogy változatlan jodo­form nem hagyja el a szervezetet. Igen kis mennyiségű jodoform nagy mennyiségű húgyhoz, vagy fehérnyeol­­d­athoz keverve, sajátszerű szagát nem veszíti el. Vala­mennyi jodoform tehát a váladékokban — a legnagyobb való­színűséggel — átváltozva, mint valamely oldékony vegyüld (talán mint jód nátrium, vagy jódkalcium) jelen meg, s hagyja el a szervezetet. Hol történik azonban az átváltozás ? történhetik a véredényeken kívül fekvő egyes szövetelemek által, tör­ténhetik magában a vérben, történhetik mindjárt a jodo­form alkalmazási helyén a bélhuzamban, a bőrön, a bőr alatti kötszövetben, a savós üregekben. Bint említett hypothe­sise a legelső esélyt veszi fel. Szerinte a jodoform zsír- vagy olajoldatban kering a vérben, s az ezen oldatból dissocialó jód in statu nascenti egyesül a hajszáledények közötti szövetelemek fehérnyéjével, idézi elő az ideg­sejtekben a bódító hatást, a májsejtekben a zsíros elfa­julást, s ez egyesülés következménye azután a jodfém fellépte a váladékokban. Ha e felvétel áll, akkor a jodoform a beadás után egy idő múlva a vérben mint jodoform-zsír, vagy olajoldat kimutatható leend , részint a jodoform - zsír, vagy olajoldat sajátszerű szagáról, mely intens voltánál fogva kis mennyiségben is nagy mennyiségű vérből kiérezhető leend ; részint azon tulaj­donságáról, hogy a belőle dissociáló szabad jód a fe­lette egy ideig tartott keményítős papírt megbékíti. Hogy a jodoformszag jelenléte, vagy nem létének a vérben való megállapítása magának a jodoformnak a vérben való jelenlétének, vagy jelen nem létének meg­­­állapítására elég érzékeny vizsgáló módszerül fogadható el, a toxicológiából a kéksav vegyületnek analógiája mutatja, hol igen kis mennyiségű anyagnak befecsken­­dése után a jellemző keserű mandolaszag­ kimutatható a vérben. Hasonló érzékeny reagens a jódkémhatás megjelenése a jodoform-zsíroldat felett egy két óráig tartott keményítős papírra, mely igen csekély mennyi­ségű jodoformot tartalmazó olajoldat felett néhány órai — különösen meleg helyen való — állás után tisztán kimutatható. Hogy tehát meggyőződést szerezhessek ma­gamnak arról, hogy a jodoform jelen van-e a mérgezés tartama alatt, mint olyan a vérben? különböző vizsgá­latokat tettem. Tengeri nyulaknál a jodoform beadása után egy idő múlva kutyánál, macskánál a bódulat tar­tama alatt a véredényrendszer különböző helyeiről, a caro­­tisból, az a­­cruralisból vért bocsátottam ki, vagy meg­­ölve a bódulat alatt az állatot, a jobb pitvar vérét vet­tem, s azt óraüvegen szétterítve, jodoformmentes lég­körbe vive szagoltam és mások olyanok által szagoltat­­tam, kiknek szagló szervük ment volt a jodoformtól. Sem én, sem azok nem voltunk képesek a jodoform jellemző szagát a vérszagból kiérezni. Az óraüvegre szétterített vér felébe oly óraüveget borítottam, melynek belsejére mézgával megnedvesített keményítős papír volt gyengén oda ragasztva , huzamos állás után sem jelentkezett a leg­kisebb jódkémhatás sem. A mellvezetéknek a v. sub­­claviába ömlési helyéről vett vérben sem voltam képes górcső alatt zsír-, vagy olajcseppeket találni, ami egyéb­iránt más esetben bő zsíremésztés idején sem sikerült. A közölt leletek alapján tehát nem gondolom fentartha­­tónak mint azon hypothesisét, hogy a jodoform mint zsír-, vagy olajoldat kering a vérben; hogy itten szabadul fel belőle dissociatio folytán a jód, s itten támadja meg a capillarisokat környező szövetelemek fehérnyéjét, mely felfogás ellenében egyébiránt elméletileg is felvethető azon ellenvetés, hogy a vérben állítólag keringésben levő jodoformoldatból a dissociatio útján kiszabaduló jód leggyorsabban egyesülhetne a keringő vérfehérnyé­­vel, s ezáltal gyorsabban megköttethetnék, mintsem ha a szövetelemek megtámadására jutna belőle valami. Hogy egyébiránt a máj zsíros elfajulásának a jodoformmérge­­zésnél létrejöttét nem lehet Binz hypothesise szerint ma­gyarázni, mutatja az, h­ogy ez elfajulás nemcsak erősebb adagoknál — melyeknél tömegesebb jódfelszabadulás következhetik be — mutatkozik, hanem egészen kicsiny adagoknál is, mint a fenntebb közölt 2-dik sz. kísérlet­ben ; és továbbá azon körülmény, hogy a zsíros szétesés annál intensebb, mennél huzamosabban maradt életben a jodoform beadása után az állat. Hozzájárul még ehhez hogy a jódsavas sóknál, melyek Binz szerint hasonló­képen a jód kiszabadulása és a szövetelemeknek a ki­szabaduló jód által való megtámadása által hatnak, nem mutatkozik zsíros elváltozás a májban­). Megemlítendő­­nek tartom, hogy a fentebbi vérvizsgálatoknál a vérsa­ L­ Tv. Binznek közölt adatait: 9-3

Next