Orvosi Hetilap, 1879. február (23. évfolyam, 5-8. szám)
1879-02-02 / 5. szám
84- 83 - többféle mozzanat tekintetbe vételével 6 kísérleti egyénen sokszor ismételtettek, a következő viszonyokat tüntették fel. Lássuk először is kísérleti egyénünk rendes orsó görbéit. Az első ábra egy 23 éves fiatal, erős testalkatú, magas ifjú, rendes radiális görbéjét tünteti fel. Ennek felírásakor a kísérleti egyén kérelmemre, egy már előbb kivitt belégzésre tett kilégzés után, a légzést visszatartotta. A görbék (jobbról balfelé) többnyire mind egyformák, három emelkedést mutatók. Az első főemelkedés után fellépő második kis emelkedés az edény rugalmasságától feltételezett, míg a harmadik, az ú. n. dicroticus emelkedés. Könyű belátni, hogy ha a második emelkedés, vagy a peripherától, vagy a szívbillentyűktől visszaverődött hullám eredménye volna, akkor ennek nagyobbnak kellene lennie, s az utána következőknek mindinkább kisebbeknek. Épen e lelet, melyet kísérleti egyénemen számtalanszor volt alkalmam észlelni, mutatja, hogy az első és második főemelkedéseken kívül fellépő kisebb emelkedések az edény rugalmassági lengéseitől vannak feltételezve, mint azt már Landoist és utána Riegel* 2) is felvették. A 2-dik ábra görbe sorának írásakor ennek 4-dik görbéje feljegyzésekor (jobbról bal felé) az illető kísérleti egyénnek szorzást adtam fel, ugyanis azt mondtam neki, hogy fejtse meg, mennyi 8.15; az erre következő negyedik görbénél az eredményt a 120-at kimondotta. Mint látható e görbe során az agyműködás hatása az érvelésre feltűnően észrevehető. A negyedik görbétől kezdve, midőn a számfejtvényt kezdtem feladni a görbék alsó szárának niveauja emelkedni kezd, a görbék jóval alacsonyabbak lettek, s időtartamuk is valamivel kisebbé vált. A görbék rugalmassági emelkedése az első főemelkedéshez közelebb létesül, míg ezáltal az utána következő második főemelkedéstől távolabb esik. Az összeg kimondása után a görbék egyszerre nagyobbak lesznek, a rugalmassági emelkedés még mindig magas, míg az utolsó görbén az lejebb száll, s e görbe a számadás előtti görbékhez hasonló. A változás nem rögtön áll be, hanem egy vagy két görbe írása után néha azonban csaknem a rejtvény feladása után mindjárt. Ebből kitűnik, mint Mosso is kiemeli, hogy a hangadás és az ennek felfogása után beálló edényreactiv nyilvánulásáig bizonyos lappangási idő telik el, melynek meghatározására nézve ígéri, hogy vizsgálatokat tesz és azok eredményeit közölni fogja. Sőt mint a görbe sornak a kimondás után beálló változata mutatja, bizonyos idő telik le, míg ismét a rendes árverési görbe jelentkezik, vagyis, hogy az agyműködés utóhatással is bír az érverésre. A 3-dik ábra még feltűnőebben mutatja e viszonyokat. Az első 4 görbe után a kísérleti egyén 8.16 számrejtvényt kapta és addig, míg a 128-at kimondotta, megint feltűnő változás állott be. A görbék kis idő múlva alacsonyabbak lettek, a diaszolikus száruk mindinkább magasabbra esett, s ezzel összefüggésben a görbék niveauja mindinkább emelkedettebb lesz, a rugalmassági emelkedés a görbék csúcsához igyekszik mindinkább, míg az összeg kimondása után a görbék nagyobbakká válnak, de még a görbesor utolsó görbéjén sem szállnak le a rugalmassági emelkedések rendes helyükre, vagyis az utóhatás tovább tartott, mint az előbbi görbesornál. De mind e viszonyok csak akkor következtethetők minden kétséget kizáró bizonyossággal az agyműködés befolyásából, ha ilyen niveau ingadozásokat és görbe nagyság különbségeket semmi más befolyás nem hozna létre, csakis egyedül az agyműködés. Pedig ez nincs úgy, mert már mint fenntebb említettük, az általam módosított syphygmograph, meg a Sommerbrodtté és amint Mosso több görbe sora mutatja, az ő eszköze is felírja a légzési ingadozásokat, ámbár az utóbbi eszköze rended körülmények között kisebb fokban. Íme mint a kísérleti egyetem görbe sora a 4-dik ábrán feltünteti, a légzésnek rendkívül nagy befolyása van e tekintetben. Az első ábra ugyan e kísérleti ifjú légzés szünet alatt írt görbéit mutatja, míg a 4-dik görbe sor mélyebb be (b) és kilégzése (k) alatt íratott. Az első két görbét (r.r.) légzés szünet alatt írta az emeltyű, míg a harmadik jelzése alatt belégzeni kezdett utasításomra az illető. A görbe mindjárt valamivel kisebb és rövidebb időtartamú lesz, az utána következő (b) még kisebb, azután jövő ismét kisebb és még rövidebb időtartamú lesz. E mellett a belégzési szakra eső görbék (b.b.) rugalmassági emelkedésüket elvesztették. A kilégzési (k) első görbe sokkal magasabb, diaszolicus szára sokkal lejjebb száll, a rugalmassági emelkedés igen kifejezetté lesz, és időtartama e görbének még mindig nagyobb, mint a légzési szünetbe eső (r.r.) görbéknek, és az utána eső három kilégzési görbéé is még nagyobb, mint a belégzési szakban levőké. Ez első be és kilégzés után még beálló be és kilégzés következik, hasonló eredménynyel. E kísérleti egyénem, de több máson is, egészen nyugodt légzésnél is valamivel kisebb mérvű, de ugyanilyszerű változások állanak be. Találtam oly egyénekre is azonban, kiknél bár mély be és kilégzésre ugyan e viszonyok léptek fel, egészen nyugodt, felületes légzésnél e változásokat kisebb mérvben mutatják, mint az előbbiek. Ha megtekintjük a légzésszünet (r.r.) után fellépő be és kilégzési görbéket, nagyban hasonlítanak ezek a számolás alatt írottakhoz. Itt is először apróbbak, azután nagyobbak lesznek a görbék, s niveau különbség is áll be. S csakugyan az agyműködés által létrehozott görbe változások befolyásoltatnak a beálló légzési mozgásoktól is, így például, ha most megtekintjük az 5-dik ábrát, mely akkor íratott fel ugyan e kísérleti egyénünk radiálisáról, midőn az be és kilégzés után visszatartott légzés mellett fejtette meg a 3.28-at, olyan nagy változást azok, mint a légzés kizárása nélkül írottak, nem x) Landois Leonard. Die Lehre vom Arterielnpuls stb. 1872. 2) Riegel Fr. Ueber die Bedeutung der Pulsuntersuchung. Nach einem auf der Versammlung der Aerzte des Regierungsbezirks Düsseldorf am 9. Mai 1878. gehaltenen Vortrage). Sammlung klinischer Vorträge stb. herausgegeben von Volkmann. Nr. 144—145. 1878.