Orvosi Hetilap, 1879. április (23. évfolyam, 14-17. szám)
1879-04-06 / 14. szám
14. sz. ■ßüDAPEST, 1879. Előfizetési ÁR . helyben és vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesitendők. HIRDETÉSEKÉRT soronkint 15 új kr. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor-utcza 13. szám és Kilián György könyvkereskedésében váczi utcza Drascht*-féle házban. ORVOSI HETILAP, I'JONIS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBAVÁRLAT KÖZLÖNYE. HUSZONHARMADIK ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartatom: Takács E. tr. Közlemény Korányi Fr. tr. kórodájáról. A gerinczvelő szürke kötegeinek elfajulása és a járási összrendezetlenség. (Folyt.) — Puky Ákos tr. A sebkezelésről különös tekintettel Lister-módszerére. (Folyt.) — Lapszemle. A zsíros szív egy esetéről. Tárcza : A magyar orvosi könyvkiadó társulat közgyűlése. — Fodor J. tr. Az egyetemes kiállítás Párisban 1878-ban. (Folyt.) — Vegyesek. — Előfizetési felhívás az OHL. 1878. ápril-juniusi évnegyedére. — Pályázatok.ÁPRILIS 6. VIEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Közlemény Korányi Frigyes tr. kir. tanácsos kórodájáról. A gerinczagy hátsó kötegeinek szürke elfajulása és a járási összrendezetlenség. Takács Endre tr-tól Budapestről. (Folytatás). A leírás után annak eredménye röviden a következő : A gerinczagy legalsó részletén teljesen ép, ott hol a hátsó gyökök elfajultaknak mutatkoznak, lép fel benne először kóros változás, még pedig a hátsó szürke oszlopokban először. Innét a kóros változás lassankint a hátsó fehér kötegeknek szürke állománnyal határos részletére tér át, úgy hogy előbb a Burdach-féle és csak később a Goll-féle kötegek, s pedig ezeknek mellső része fajulnak el. A háti részben, mint láttuk, e részletekből csak a Goll-féle oszlopok leghátsóbb része maradt aránylag épen. Innen tova fokozatosan a hátsó gyökök, hátsó szürke oszlopok és Burdach-féle kötegek válnak épebbekké, ellenben a Gohl-féle kötegek elfajultak maradnak. Továbbá a hátsó gyökök elfajulásával a lágy agykereknek a gerinczagy hátsó részét bevonó részlete párhuzamosan tünteti elő a leírt, lobosnak mondható változásokat. Most mielőtt a következtetésekre térnék át, szükségesnek tartom egy pillantást vetni a gerinczagy minket érdeklő részének rostozattanára, mely ez idő szerint Flechsig kitűnő munkájában) nyert legbiztosabb alapokat. Flechsig, magzatokon és újszülötteken kivitt vizsgálatai alapján a hátsó kötegek és azok összeköttetéseiről röviden következőket mond : A Goll-féle kötegek a gerinczagyból nyerik rostjaikat, melyeket a gerinczagynak többé vissza nem adnak. A rostok a szürke állományból, valószínűleg a Clarke-féle oszlopokból jönnek, vagy közvetlenül, vagy a hátsó eresztéken keresztül, s a nyúltagyban legnagyobbrészt a gyöngéd kötegek (Zartestränge) magvaiba végződnek. A Goll-féle kötegek egyrészről tehát itt végződnek, másrészről az ágyéki duzzanatban kezdődnek . A Burdach-féle, vagy ikképű kötegek felépítése következőleg történik. A hátsó gyökök belső széli rossai közvetlenül lépnek be e kötegbe ; mások a szürke állományba hatolnak be előbb (hátsó ereszték, mellső szarvak és Clarke-féle oszlopok felé), hogy azután részben ismét e kötegbe jussanak. A köteget képző összes rostok azután két részre válnak : a rövidebb rostok a gerinczagy feljebb eső részében ismét a szürke állományba térnek be; a hoszabbak ellenben a nyúltagyikképű-kötegek magvaiba, részben a reczeállományba és nagy dajkákba végződnek. E köteg megbetegedése izomműködési összrendezési zavarokat okoz. Míg e bonettani közbevetéssel egyrészről leírásomban megbetegedettnek kimutatott részletek bonettani összeköttetését kívántam előtüntetni; másrészről leletem Flechsig rostozatlanát erősíti meg egészen a Goll-féle kötegek felső részének eredetéig, mely kötegek, mint láttuk, a nyaki gerinczagyban egészen elfajultak, míg a Flechsig szerinti ezek gyökeit képző Clarke-féle oszlopok idegsejtjei már a háti gerinczagy felső részében csaknem valamennyien épek. Azonban, ha tekintetbe vesszük, hogy a Clarke-féle oszlop a nyaki duzzanat legalsó részében már elvesz, úgy e látszólagos ellentmondás sem bír nagy nyomatékkal. A boncz- és kórtani lelet, illetőleg ismeret összevetéséből ezek után a megbetegedés tovahaladását nem leszen nehéz magunk elé állítani. Az idegállományban a megbetegedés a legnagyobb valószínűséggel a hátsó gyökökben vette kezdetét, mégpedig az ágyéki duzzanaton, mert az elfajulás — a kötszöveti rosttá alakulás itt legkifejezettebb a hátsó gyökökön. Innét tovahaladva, a hátsó szarvakban látjuk először — az itt lobos jellegű — bántalmat fellépni: az ideg-köt- !) Flechsig. Die Leitungsbahnen im Gehirn u. R. M. des Menschen. Leipzig 1876. 14