Orvosi Hetilap, 1879. június (23. évfolyam, 22-26. szám)
1879-06-01 / 22. szám
479 s üldözői iránt erőszakos lesz, vagy néha élete árán kísérli meg a menekülést. Érzékcsalódások, hanghallások társulnak az orjeszmékhez, melyek mind megannyi új téveszméknek forrásai. A beteg önmagát vizsgálva, a hamis promissák nyomán saját énjét illetőleg a legtévesebb következtetésekre jön. Egy fordulat és kifejlődnek a fellengző erjeszmék, mert a kinek élete, s egyénisége ellen annyian és ily módon törnek, az szerinte csak jelentékenyebb egyéniség lehet. Megtagadja szüleit, s grófi, herczegi vérből eredetinek véli magát; lángész, költő, vagy nagy tudósnak kell lennie. Az érzékcsalódások téveszméit szaporítják, élénkítik, s előttünk áll az eredeti tébolynak kitárt képe. Lefolyásában ez elmebántalom a téveszmék uralma alatt különböző sajátságokat ölt; a mérgeztetési eszmék gyakran abstinálásra bírják a beteget, míg az üldöztetésiek különféle téves cselekményekre. A fellengző erjeszmék és hallucinátiók mindenféle zavart tettekre, viseletre erőszakolják és elég gyakran dühöngő izgalmak és erőszakoskodások kísérik e bántalmat. Az eredeti téboly jóslata kedvezőtlen, s még a tébolynak azon tantételét sem osztja, hogy a téboly butaságba átmenetre hajlandóságot nem mutat, amennyiben saját tapasztalatom, hogy az eredeti téboly elmebutulásra vezet. Előbb a gondolkozás szenved összefüggésében, s a téveszmék, az érzéktévedések sokasága nagyfokú zavartságra vezet, melylyel fokozatosan az emlékezet is csökken; de mindez ingadozásokkal foly le, s közben alábbhagyások mutatkoznak, a végstádium azonban jelentékeny elbutulás; e betegek jobbára tüdővészben mennek tönkre. Az eredeti tébolyhoz közelfekvő, ugyanazon feltételek mellett fejlődött, enyhébb tünetekkel járó, hogy úgy mondjam miniatűr eredeti téboly eseteit is volt alkalmam észlelni. Öröklési hajlam mellett, nemi fejlődésben levő fiatal egyéneknél az anaemia, szellemi túlerőltetés befolyása alatt üldöztetési, mérgeztetési téveszmék és ezeknek megfelelő zavart ítélet és kedélylehangoltsággal járó tébolyalak fejlődik, melynek azonban edénymozgatási zavar látszik alakját képezni. E betegek arczszínben minduntalan változnak, majd kigyulad arczuk, szemük fénylő, a láták erősen tágultak, s szívdobogás van jelen; majd pedig elsápadnak, végtagjaik hidegek, s egészben véve vérszegényeknek néznek ki. Rendesen heveny gyomorhurut is kíséri e bántalmat, mely a mérgeztetési téveszméket csak növeli és a táplálkozás megtagadásra vezet. Ez elmekóralak jóslata kedvező. A gyógyulást megfelelő, de főleg tej, diaeta és hidegvíz-gyógymód használata hathatósan elősegíti. Visszaesésre hajlam azonban fennmarad, melytől betegünket helyes életrend, az onaniától czélszerű leterelés és az agyat izgató hatályok, tehát főleg tartósabb tanulástól visszatartás fogja megmenteni. Majdnem az előadott hasisokon fejlődik ki jobbára ifjú egyéneknél a mervengő (katatonicus) tébolyodottság, melynek azonban normálisan fejlődött, tehetséges, minden félszegséget nélkülöző lelkületű egyének is alá vannak vetve. Főleg tanulók a 16 és 22 év közt esnek e tébolyba az említett káros befolyások alatt. Eltekintve a téves szmék körétől, melyek e tébolyalaknál is mint kényszerképzeletek, s mérgeztetési, üldöztetési és nagysági eszmék jelentkeznek, a katatonicus téboly különösen a merengés és vasomotorius zavarok által van jellemezve. Az egész izomrendszer alterálva van beidegzésében; a beteg meredten, szoborszerűen áll előttünk, s végtagjai órákon keresztül azon helyzetben maradnak, melybe azokat hozzuk; ugyanez történik más izomcsoportokkal is, s az izomfáradás csak órák múlva áll be. Ezen jelentékeny mozgási zavarok mellett az edénymozgatásiak kiválón előtérbe lépnek. A láták időnként a maximum kitágulnak, fénybehatásra csak renyhén húzódnak össze, az arca kigyulad, néha az egész, máskor csak egyik fele, s nagyfokú nyálfolyás van jelen, melyet a beteg jobbára hoszsabb ideig szájában visszatart; ha pedig az benne már el nem fér, vagy ha beszélni akar, egyszerre mintegy kihányja azt; e mellett a száj erősen bűzös, s gyakran az orrból is bőséges váladék csurog le a beteg száján, melyet meredt állapota miatt nem tisztogat. A hőmérések pedig az egyik és másik testfél közt 12, egész 1112 foknyi különbözetet mutatnak. (Folytatása következik). 480 A sűrített és ritkított levegő javaslatainak kérdéséhez. Pneumatotherapeuticus tapasztalataim az iSyS-diki évben. Közlemény Kelemen Miksa Jr.-tól Budapesten. Alig zárta be Waldenburg*) azon dolgozatainak sorozatát, melyek rendeltetése volt, megalapítani az újabbkori pneumatotherapiát. Schnitzler2) csakhamar igen szigorú, de tárgyilagos ellenőrzési vizsgálat alá vette Waldenburgnak úgy gyógymódi tételeit, melyek physicalis törvényeken alapulnak, mint az azokból levont javalatok alkalmazását. S midőn Waldenburg munkája önállón megjelent, egyidejűleg Schnitzler is hasonirányú művel lépett a küzdtére, mely az új észleletek egész sorát tárja az olvasó elé. Ez észleletek és gyógymódbeli eredmények a Waldenburg által felállított javalatokkal egyenes ellentétben állnak ; nézeteik és gyógymódjuk különböző volta úgy a tüdő-, mint a szívbetegségek pneumaticus kezelése körül felállított indicatiókban nyilvánul. Reám nézve, ki pneumatotherápiával tüzetesen foglalkozom, az említett két jeles búvár ellentétes állásfoglalása egyenes felhívás gyanánt tűnt fel azon irányban, hogy beható tanulmányok alapján magamnak akár egyik, akár a másik által felállított javalat helyességéről meggyőződést szerezzek. S így közvetlen célom, tisztázni az ellentéteket, de közvetve a gyakorlati mellgyógyászat, illetőleg pneumatotherapia előmozdítására közreműködni ; nem kevésbé óhajtottam vizsgálataim által ama két ellentétet egymáshoz közelebb hozni, s kitudni, nem volna-e azokból egységes és egyirányú gyógymódbeli eljárás fejleszthető ? Jól tudom, hogy e kérdésre csak tömeges vizsgálatok és észleletek eredménye válaszolhat döntőleg, s én ezért már most kijelentem, hogy az általam máig pneumaticus gyógymóddal kezelt szívbetegek száma épen nem mutatkozik elégnek, hogy e tapasztalatokból mérvadó következtetések lennének vonhatók. Azonban az előttem felmerült tüdőbetegségek mennyisége és minősége igenis feljogosít azon kijelentésekre, melyekkel e szerény dolgozat végén fog találkozni a szíves olvasó, ki ha ennek menetét figyelemmel kíséri, látni fogja, hogy Waldenburg és Schnitzler sem oly közel, sem oly távol nem állanak egymástól, mint első tekintetre látszik, mert a fejlemények hol egyiknek, hol másiknak adnak feltétlenül igazat, de véleményeikben érintkezési pontok találhatók, melyek * 2 3 . Lásd a „Berliner ldin. Wochenschrift“-ben a hetvenes években időszakonlcint a pneumatotherapiára vonatkozó dolgozatait. 2) Wiener Klinik. Heft. Die pneumatische Behandlung der Lungenund Herzkrankheiten. 3) Die pneumatische Behandl. der Respirations u. Circulationskrheiten von Prof. Waldenburg. Berlin 1875.