Orvosi Hetilap, 1879. július (23. évfolyam, 27-30. szám)

1879-07-06 / 27. szám

a szareptai zárvonal csak karácsonykor, a közös cordon ha szabad a zamjánii quarantaine után ítélnem, csak dec. 28-ka körül szerveztetett. A pestisbetegnek és az azokkal érintkezett * szemé­­lyeknek elkülönítése és a fertőzött falvak hermeticus elzárása ezen alkalommal csalhatatlan hatásúnak bizo­ny­it. Nem szándékom evvel oly rendszer mellett kar­doskodni, a­mely jóságának újabb bizonyítékaira már nem szorul, hanem mert az elzárás meggátolta a járvány ter­jedését, ebben látom harmadik bizonyítékát annak, hogy itt a kiválólag elc­ipelhető betegséggel, a pestissel van dolgunk. Mondottam t. egyesület, hogy az 5 másodlagos járványt az elkülönítés, elzárás fojtotta el; a vettyánkat, hogy úgy mondjam, anyajárvány azonban még azon sa­játszerűséget mutatja, hogy dec. 14-től fogva rohamosan alábbhagyott annak daczára, hogy a falun belül semmi­nemű közlekedési korlátok nem voltak, mert csak ezek jöhetnének tekintetbe és nem a falu körülzárolása, mely azonfelül már az alászállás stádiumában eszközöltetett. Mondják, igaz, hogy a lakosság elzárkózott, házait még csak ivó­vízért sem hagyta el és oly ember­telenségekre vetemedett, hogy mindenkit, aki csak fejfájásról panaszkodott, az utczára lökött, hol a sírásók felszedték a betegeket és a kijelölt pestis kórházak egyi­kébe vitték, melyekből ismét naponta kétszer szállítot­ták az időközben elhaltakat a temetőbe. Ezen ok mellett bizonyíthatna a halálozás növekedése december végén, midőn talán a megelőző csökkenés által felbátorítva, a lakosok ismét sűrűbben közlekedtek egymással. Az or­vosok jelentései a járvány hirtelen csökkenését az addig enyhe ködös időjárás hirtelen hidegre fordultának tulaj­donítják, mit tekintetbe kell vennünk, mert a történelem tanúsága szerint a pestisjárvány Európában a hideg év­szakban csökken és a téli fagyok alatt alszik ki, ellen-­­­kezőleg a keleti és déli vidékekkel, hol egy járvány­­sem tartott a nyári forróságon át. Ha ehhez még a la­kosság átfertőzésének (Durchseuchung) elméletét veszem, három oly lehetőséggel állunk szemközt, melyek egyi­két sem lehet biztossággal kizárni és ennélfogva a vet­yánkai járvány hirtelen alábbhagyásának okát nyílt kérdésnek kell tekintenem. Volt szerencsém már említeni, hogy oly esetem egy sincs feljegyezve, hogy ittas ember a magával hozott tárgyakkal fertőztetett egy másik faluban valakit, maga pedig egészséges maradt. Pedig erről igen fontos lett volna közvetlen tapasztalattal bírni utolsó kérdésünk, az asztrakhani járvány eredetének eldöntésénél. I­egyen szabad a behurczolás és helyi eredet két le­hetősége közül az előbbivel kezdenem, minthogy nem ismertük eddig a Volga vidékét az autochthon pestis hazájának, s azért hely után kutattunk, a­honnan a pestis beczipelhető volt. És itt ismét a vet­yánkai első pestis esetre kell visszatérnem. Mondottam, hogy ez egy Mávia Piszareva nevű kozáknő volt, ki October­g-kén elment Asztrak­­hanba, hogy ott fiával találkozzék,­­ mert azon időben érkeztek ide az ázsiai csatatérről hazatérő kozákok. Asztrakhanban megbetegedett, hazajött, it bubával meg­halt és fertőztette környezetét. Tehát nem egy nyilvá­nos pestisvidékről érkezett utas volt az első eset, mint az 5 fiókjárványnál a volgaparti többi faluban, mert tudtommal 1878. October havában a föld egy pontján sem uralkodott a pestis. Nem szándékom itt a jelen év­­tizedi pestisek történetének ismertetésébe bocsátkozni , mert tudom, hogy Balogh t­r. úrnak kimerítő közlései az „Orvosi Hetilapéban a t. egyesületet teljesen tájé­koztatták. Csak azt jegyzem meg, hogy Mesopotamiában, nevezetesen Bagdadban a pestis 1877. május havában szűnt meg, Restben 1877. november havában és általában utolsó hírünk a pestisről Bogotzelos nevű orvos je­lentése, hogy Perzsa-Kurdisztánnak Szaudzs-Bu­lak ke­rületében 1878. április havában észlelt még eseteket, a­mely időtől még mindig 6 havi időköz van a vetlyánkai járvány kitöréséig. Mezopotámiát és Perzsiát tehát mint közvetlen forrást el kell hagynom. Egy újabb forrásra utalt Eichwald t­r, az orosz kormány küldötte. Mondja, hogy az első vetlyánkai ese­tek összeesnek a kozákok visszaérkezésével ázsiai Török­országból, ahol a háború alatt igen roszindulatú, bábok­kal járó typhus uralkodott epidemice, s ragadott el az orosz hadseregből egész ezredeket. Méltóztatnak emlé­kezni, hogy ama versio szerint, mely az első pestishí­rekkel hozzánk jutott, egy a háborúból hazatérő kozák márkájának török kendőket hozott, ez pestisbe esett, meghalt és tőle kiindulólag terjedt szét a betegség. A ved­yánkai lelkész is imint felolvasott felhívásában és a prisibi lelkész irányában szóbelileg is, a kozákokat vádolta a betegség behurczolásával. Örményországba állítólag 2 török lovasezred czipelte volna be a pestist, mely 1877 május havában Mezopotá­miából küldetett oda; pedig ezen ezredek nem érintették Bagdadot, hol akkor már a pestis meg is szűnt volt; annak daczára Szelab­iében Cabiadis ír, ugyanaz ki bizottságunk­nál a török kormányt képviselte, szigorú veszteglésnek és fertőztelenítésnek vetette alá, és az egész úton odáig és azontúl Karszig egyetlen pestisesetük sem volt. Nincs­­ tehát kimutatva, mi úton jött a pestis a Kaukázusba. De azon nézet elfogadásához tudnunk kellene biz­tosan, hogy az ázsiai csatatéren valóban pestis egy­általán nem tudunk, mert nem bírjuk uralkodott-e, amit azon járványnak ítéletet engedő hivatalos ismertetését, mely Lorisz­ Melikov gr. ezredest elragadta. De hogy ha az pestis vola, a hazatérő hadseregnek egész Oroszor­szágban szét kellett volna azt szórnia, pedig még az asz­trakhani kozákok is 18 falujuk közül csak egybe hur­­czolták be, behurczolta azt a 2. számú ezred egyetlen embere, épen azon ezredé, mely biztos tudomás szerint haza bocsáttatása előtt Alexandropolnál chlorral kifüstöl­­tetett. Ki kellene továbbá mutathatni, hogy a kozákok hazaérkezése után tört ki a pestis Vetlyánkában. Az első betegnek, Mávia Piszarevának érintkeznie kellett velük, vagy nem volt az első eset. 6 7-kén indult el Vetlyánkából, Asztrakhanban nem érintkezett kozákok­kal, megbetegedett, hazatért és meghalt 17-kén, s az előbb érkező 2. számú ezred 22-kén ért Vet­yánkába. Ezzel szemben hangsúlyoztatok, hogy ezen — ismétlem a kifüstölt — ezred 5 embere, köztük Jákov Bjelov, a mese vőlegénye, a többieket megelőzőleg már 14-en érkeztek meg, s mert Mávia Piszareva nem volt otthon.

Next