Orvosi Hetilap, 1879. július (23. évfolyam, 27-30. szám)
1879-07-06 / 27. szám
a szareptai zárvonal csak karácsonykor, a közös cordon ha szabad a zamjánii quarantaine után ítélnem, csak dec. 28-ka körül szerveztetett. A pestisbetegnek és az azokkal érintkezett * személyeknek elkülönítése és a fertőzött falvak hermeticus elzárása ezen alkalommal csalhatatlan hatásúnak bizonyit. Nem szándékom evvel oly rendszer mellett kardoskodni, amely jóságának újabb bizonyítékaira már nem szorul, hanem mert az elzárás meggátolta a járvány terjedését, ebben látom harmadik bizonyítékát annak, hogy itt a kiválólag elcipelhető betegséggel, a pestissel van dolgunk. Mondottam t. egyesület, hogy az 5 másodlagos járványt az elkülönítés, elzárás fojtotta el; a vettyánkat, hogy úgy mondjam, anyajárvány azonban még azon sajátszerűséget mutatja, hogy dec. 14-től fogva rohamosan alábbhagyott annak daczára, hogy a falun belül semminemű közlekedési korlátok nem voltak, mert csak ezek jöhetnének tekintetbe és nem a falu körülzárolása, mely azonfelül már az alászállás stádiumában eszközöltetett. Mondják, igaz, hogy a lakosság elzárkózott, házait még csak ivóvízért sem hagyta el és oly embertelenségekre vetemedett, hogy mindenkit, aki csak fejfájásról panaszkodott, az utczára lökött, hol a sírásók felszedték a betegeket és a kijelölt pestis kórházak egyikébe vitték, melyekből ismét naponta kétszer szállították az időközben elhaltakat a temetőbe. Ezen ok mellett bizonyíthatna a halálozás növekedése december végén, midőn talán a megelőző csökkenés által felbátorítva, a lakosok ismét sűrűbben közlekedtek egymással. Az orvosok jelentései a járvány hirtelen csökkenését az addig enyhe ködös időjárás hirtelen hidegre fordultának tulajdonítják, mit tekintetbe kell vennünk, mert a történelem tanúsága szerint a pestisjárvány Európában a hideg évszakban csökken és a téli fagyok alatt alszik ki, ellen-kezőleg a keleti és déli vidékekkel, hol egy járványsem tartott a nyári forróságon át. Ha ehhez még a lakosság átfertőzésének (Durchseuchung) elméletét veszem, három oly lehetőséggel állunk szemközt, melyek egyikét sem lehet biztossággal kizárni és ennélfogva a vetyánkai járvány hirtelen alábbhagyásának okát nyílt kérdésnek kell tekintenem. Volt szerencsém már említeni, hogy oly esetem egy sincs feljegyezve, hogy ittas ember a magával hozott tárgyakkal fertőztetett egy másik faluban valakit, maga pedig egészséges maradt. Pedig erről igen fontos lett volna közvetlen tapasztalattal bírni utolsó kérdésünk, az asztrakhani járvány eredetének eldöntésénél. Iegyen szabad a behurczolás és helyi eredet két lehetősége közül az előbbivel kezdenem, minthogy nem ismertük eddig a Volga vidékét az autochthon pestis hazájának, s azért hely után kutattunk, ahonnan a pestis beczipelhető volt. És itt ismét a vetyánkai első pestis esetre kell visszatérnem. Mondottam, hogy ez egy Mávia Piszareva nevű kozáknő volt, ki Octoberg-kén elment Asztrakhanba, hogy ott fiával találkozzék, mert azon időben érkeztek ide az ázsiai csatatérről hazatérő kozákok. Asztrakhanban megbetegedett, hazajött, it bubával meghalt és fertőztette környezetét. Tehát nem egy nyilvános pestisvidékről érkezett utas volt az első eset, mint az 5 fiókjárványnál a volgaparti többi faluban, mert tudtommal 1878. October havában a föld egy pontján sem uralkodott a pestis. Nem szándékom itt a jelen évtizedi pestisek történetének ismertetésébe bocsátkozni , mert tudom, hogy Balogh tr. úrnak kimerítő közlései az „Orvosi Hetilapéban a t. egyesületet teljesen tájékoztatták. Csak azt jegyzem meg, hogy Mesopotamiában, nevezetesen Bagdadban a pestis 1877. május havában szűnt meg, Restben 1877. november havában és általában utolsó hírünk a pestisről Bogotzelos nevű orvos jelentése, hogy Perzsa-Kurdisztánnak Szaudzs-Bulak kerületében 1878. április havában észlelt még eseteket, amely időtől még mindig 6 havi időköz van a vetlyánkai járvány kitöréséig. Mezopotámiát és Perzsiát tehát mint közvetlen forrást el kell hagynom. Egy újabb forrásra utalt Eichwald tr, az orosz kormány küldötte. Mondja, hogy az első vetlyánkai esetek összeesnek a kozákok visszaérkezésével ázsiai Törökországból, ahol a háború alatt igen roszindulatú, bábokkal járó typhus uralkodott epidemice, s ragadott el az orosz hadseregből egész ezredeket. Méltóztatnak emlékezni, hogy ama versio szerint, mely az első pestishírekkel hozzánk jutott, egy a háborúból hazatérő kozák márkájának török kendőket hozott, ez pestisbe esett, meghalt és tőle kiindulólag terjedt szét a betegség. A vedyánkai lelkész is imint felolvasott felhívásában és a prisibi lelkész irányában szóbelileg is, a kozákokat vádolta a betegség behurczolásával. Örményországba állítólag 2 török lovasezred czipelte volna be a pestist, mely 1877 május havában Mezopotámiából küldetett oda; pedig ezen ezredek nem érintették Bagdadot, hol akkor már a pestis meg is szűnt volt; annak daczára Szelabiében Cabiadis ír, ugyanaz ki bizottságunknál a török kormányt képviselte, szigorú veszteglésnek és fertőztelenítésnek vetette alá, és az egész úton odáig és azontúl Karszig egyetlen pestisesetük sem volt. Nincs tehát kimutatva, mi úton jött a pestis a Kaukázusba. De azon nézet elfogadásához tudnunk kellene biztosan, hogy az ázsiai csatatéren valóban pestis egyáltalán nem tudunk, mert nem bírjuk uralkodott-e, amit azon járványnak ítéletet engedő hivatalos ismertetését, mely Lorisz Melikov gr. ezredest elragadta. De hogy ha az pestis vola, a hazatérő hadseregnek egész Oroszországban szét kellett volna azt szórnia, pedig még az asztrakhani kozákok is 18 falujuk közül csak egybe hurczolták be, behurczolta azt a 2. számú ezred egyetlen embere, épen azon ezredé, mely biztos tudomás szerint haza bocsáttatása előtt Alexandropolnál chlorral kifüstöltetett. Ki kellene továbbá mutathatni, hogy a kozákok hazaérkezése után tört ki a pestis Vetlyánkában. Az első betegnek, Mávia Piszarevának érintkeznie kellett velük, vagy nem volt az első eset. 6 7-kén indult el Vetlyánkából, Asztrakhanban nem érintkezett kozákokkal, megbetegedett, hazatért és meghalt 17-kén, s az előbb érkező 2. számú ezred 22-kén ért Vetyánkába. Ezzel szemben hangsúlyoztatok, hogy ezen — ismétlem a kifüstölt — ezred 5 embere, köztük Jákov Bjelov, a mese vőlegénye, a többieket megelőzőleg már 14-en érkeztek meg, s mert Mávia Piszareva nem volt otthon.