Orvosi Hetilap, 1879. augusztus (23. évfolyam, 31-35. szám)

1879-08-03 / 31. szám

tással a gerinczoszlop előtt, vagy a légcső és bárzsing között hasonlíthatlanul gyakoribb jelen esetünknél, a­melylyel legalább az ív fekvése, s az anonyma hiányzá­sának tekintetében megegyező esetek Fiorati*), Herz­­mann*), Cruveilhier­, Harrison*), Schwegel*), Patrubani­ Gruber'), Ficklir és Ewen°) által közöltettek, a­hol a leg­utolsó néhány év irodalma csak töredékesen vétethetett figyelembe. Nem tartom szükségesnek összehasonlító pilla­­natást vetni itt e­gyér esetekre, s a magaméra, de meg kell jegyeznem, hogy ez esetekben az említett vak öböl jelenléte tudtommal csak kilencszer van külön kiemelve­ pedig ennek alaktani jelentősége, mint alább látandjuk, lényeges, s így esetünk becsét emeli. De a mily fárasztó t. v. egylet e varietások száraz ecsetelése ugyanannyi érdeket nyer az Baer és Rathke fejlődéstani vizsgálatainak fénye mellett. A­míg t. i. régibb szabású boncznokok az ily elté­résekben a természet szeszélyes játékának megfejthetlen szüleményeinél egyebet nem láttak, addig a fejlődéstan e látszólagos törvényszerűtlenségben kimutatja a törvényt, a sokféleségben az alapegységet, s ilykép igazolja Kant­nak idevágó megjegyzését, hogy a természetben feltalálni vélt szabálytalanságokról csak azt van jogunk mondani hogy itt a törvények előttünk ismeretlenek. E rendellenességben lappangó törvényszerűséget tehát fejlődéstani úton óhajtván kimutatni, kényszerülök a függőrívből eredő normális nagy edények fejlődési viszonyait röviden előrebocsátani, a­miből azután nagyon egyszerűen fogjuk az eltéréseket levezethetni. A szívből eredő nagy edénytörzsek első megjelenése, melyet közvetlenül a szív lefűződése után a fejbél rostos lemezéből, s még a peteszik-keringés tartama alatt talá­lunk, az, hogy az utóbb erősen S alakúlag görbült, egy­szerű szívcsőből egy közös ütértörzs struncus arteriosus communis) indul ki, mely csakhamar két függőrívre sza­kad. [A III. ábrán pontokkal jelzett részletek]. Ezek ív­­alakúlag futnak el a fejbél falában a későbbi gerincz­oszlop felé, melynek mentén eleinte egymással pár­huzamosan haladnak [arteriae vertebrales posteriores] ; utóbb azonban a házi nyúlnál, Kövikert .) legújabb vizsgálatai szerint, a g. és ió. nap között, míg tyúkéb­­rénynél az már a 3. napon kezdődik (Remak) — egy páratlan aortatörzszsé folynak össze. [A későbbi aorta thoracica és abdominalis]. S itt közbe kell némelyeket szúrnom az ébrény nyakának fejlődéséről. Ismeretes, hogy ez karöltve jár a nyak fajzatában fellépő bizonyos hasadékok képződésével, melyek kívül­ről az előbélig (a későbbi garatürig) hatolnak be, s felfe­dezőjüktől, Rathke-től kopoltyúrések (Riemenspalten), utóbb Reichers-WA zsigerréseknek (Visceralspalten) neveztettek el. Egymásután szám szerint négy ily rés lép fel, me­lyek a szájnyílás mögött a nyak oldalrészein hosszúkás, de hát­­v. inkább lefelé mindinkább rövidebb nyílások alakjában jelennek meg, s Remak szerint azáltal keletkez­nek, hogy a garat belülről kifelé áttörik. Újabb vizsgá­latok szerint azonban ezen áttörés kívülről, s belőlről egyenletesen történik. E közben, s velük részben lépést tartva a leendő nyak falzatának e hasadékok között fekvő részletei meg­vastagodnak, s tömött léczekké alakulnak, melyeket Rathke kopoltyúívek (­Kiemenbogen), Reichert zsiger- és má­sok garatívek neve alatt írtak le. Emlősöknél és ember­nél négy ily ív fejlődik. Visszatérve most a nagy edényekre, azt tapasztal­juk, hogy a közös truncus arteriosusból származó két függőrív kezdete az imént említett első (legfelsőbb) zsi­gerí­v belsejében fut le, nemkülönben hogy az első füg­gőrív oldalszárainak haránt összeszájadzása (anastomo­­sisa) alakjában az egyes zsigeríveknek megfelelőleg új függőrívek (kopoltyú-, vagy zsigerüterek) is képződnek. Tyúkébrénynél a költés harmadik napján már 3 ily ívet találunk. Baer és Rathke összhangzó vizsgálatai szerint azonban úgy emlősök, mint madaraknál sorban nem három, hanem öt ily aortaív képződik. Tyúkébrény­nél a költés 5. és 6. napján lép fel ezen két utolsó é v. is a 4. és 5. ív, de ugyanezen napokban elsorvad, s utóbb nyomtalanul enyészik el az első és a második, úgy hogy az öt ív soha, s négy is csak igen ritkán van egyide­jűleg jelen. Látjuk ezekből, hogy emlősök, madarak, s embernél 5 zsig.­ittér, de csak 4 zsig­­ír fejlődik; az 5-dik zsig. ittér azért egyszerűen a 4. zsigerhasadék mö­gött foglal helyet. E zsigerütterek azonban, melyek alakta­­nilag a halak stb. kopoltyúedényei első fejlődési álla­potának megfelelők, magasabb gerinczeseknél, hol ko­­poltyúk végleg nem fejlődnek ki, részben múlékony kép­letek. Az el nem sorvadó részletek pedig egészen saját­­szerű rendeltetéssel bírnak. E rendeltetés a függőrív szóbanforgó nagy edény­törzseinek létesítése. A nagy edények ezen fejlődését embernél legczél­­szerűbben a mellékelt Rathkee-féle vázlatos ábrában (1. III. ábra) fogjuk tovább kísérhetni. Azon először is szembeötlik, hogy az iménti trun­cus arteriosus communis ezen közben két edényre, az el­sődleges aortagyökerekre (die primitiven Aortemwurzeln) [1. III. ábra P. c. A. ao.] Krausex) oszlott szét, melyek a felnőttben art. puimon, communis­sá és aorta ascendens kezdetévé lesznek. A közös üteres törzs (trunc. com.) ezen oszlási fo­lyamata Kölliker górcsei vizsgálatai szerint az ébrényi életnek aránylag késő szakaiban, t. i. az 5-től a 8-dik hétig olyképen történik, hogy az ekkor már meglevő 3 edényréteg közül a tunica media az ártér felé egy­ X) Saggi scientif. e litt. dell’ Accad. di Padova. 1786. I. 2) Katalog des anat. Praeparate in Bern. 1830 S. 60. 3) Bull. de la soc. anat. 1832 p. 108. 4) L. Quain. 1844. Taf. 20. 5) Viert. Jahrsrichft f. prakt. Heilk. 1859. LXII. 121. e) L. fenn. 2) 7) Oesterr. Zeitschr. f. prakt. Heilk. 1863. p. 434. 8) Tract. de illegit. vasor. curs. hom. innat. Marburg 1854. Tab. II. 9) Guy’s Hospital R­eports. 1840. V. 231. stb. 10) Kölliker , Entwicklungsgesetz, des Menschen u. d. höheren Säuge­thier­e. Leipzig. II. kiadás pag. 919. n) Hogy embernél a mell- és hasi függér szintén két, eleinte elkü­lönített edény összefolyásából származik, azt azon ritka esetek mutatják [pl. Vrolik : Tabui, ad ill. embryol. 1849, Tab. 88 ; Cruveilhier 1851], mikor ez edény egész hosszában válaszfal által van elkülönítve. Két ily készítményt Allen Thomson gyűjteményében látott Kölliker, s azokat képző­dési rendellenességeknek tekinti [L. 1 pag. 918], bár Thomson kórosaknak tartja (Med. Chir. Review, 1862. XXX. 473. Krause). *) L. N. Krause monographiáját „Varietäten des Aortensystems“ Heule Gefässlehre pag 203—513.

Next