Orvosi Hetilap, 1879. augusztus (23. évfolyam, 31-35. szám)
1879-08-03 / 31. szám
tással a gerinczoszlop előtt, vagy a légcső és bárzsing között hasonlíthatlanul gyakoribb jelen esetünknél, amelylyel legalább az ív fekvése, s az anonyma hiányzásának tekintetében megegyező esetek Fiorati*), Herzmann*), Cruveilhier, Harrison*), Schwegel*), Patrubani Gruber'), Ficklir és Ewen°) által közöltettek, ahol a legutolsó néhány év irodalma csak töredékesen vétethetett figyelembe. Nem tartom szükségesnek összehasonlító pillanatást vetni itt egyér esetekre, s a magaméra, de meg kell jegyeznem, hogy ez esetekben az említett vak öböl jelenléte tudtommal csak kilencszer van külön kiemelve pedig ennek alaktani jelentősége, mint alább látandjuk, lényeges, s így esetünk becsét emeli. De a mily fárasztó t. v. egylet e varietások száraz ecsetelése ugyanannyi érdeket nyer az Baer és Rathke fejlődéstani vizsgálatainak fénye mellett. Amíg t. i. régibb szabású boncznokok az ily eltérésekben a természet szeszélyes játékának megfejthetlen szüleményeinél egyebet nem láttak, addig a fejlődéstan e látszólagos törvényszerűtlenségben kimutatja a törvényt, a sokféleségben az alapegységet, s ilykép igazolja Kantnak idevágó megjegyzését, hogy a természetben feltalálni vélt szabálytalanságokról csak azt van jogunk mondani hogy itt a törvények előttünk ismeretlenek. E rendellenességben lappangó törvényszerűséget tehát fejlődéstani úton óhajtván kimutatni, kényszerülök a függőrívből eredő normális nagy edények fejlődési viszonyait röviden előrebocsátani, amiből azután nagyon egyszerűen fogjuk az eltéréseket levezethetni. A szívből eredő nagy edénytörzsek első megjelenése, melyet közvetlenül a szív lefűződése után a fejbél rostos lemezéből, s még a peteszik-keringés tartama alatt találunk, az, hogy az utóbb erősen S alakúlag görbült, egyszerű szívcsőből egy közös ütértörzs struncus arteriosus communis) indul ki, mely csakhamar két függőrívre szakad. [A III. ábrán pontokkal jelzett részletek]. Ezek ívalakúlag futnak el a fejbél falában a későbbi gerinczoszlop felé, melynek mentén eleinte egymással párhuzamosan haladnak [arteriae vertebrales posteriores] ; utóbb azonban a házi nyúlnál, Kövikert .) legújabb vizsgálatai szerint, a g. és ió. nap között, míg tyúkébrénynél az már a 3. napon kezdődik (Remak) — egy páratlan aortatörzszsé folynak össze. [A későbbi aorta thoracica és abdominalis]. S itt közbe kell némelyeket szúrnom az ébrény nyakának fejlődéséről. Ismeretes, hogy ez karöltve jár a nyak fajzatában fellépő bizonyos hasadékok képződésével, melyek kívülről az előbélig (a későbbi garatürig) hatolnak be, s felfedezőjüktől, Rathke-től kopoltyúrések (Riemenspalten), utóbb Reichers-WA zsigerréseknek (Visceralspalten) neveztettek el. Egymásután szám szerint négy ily rés lép fel, melyek a szájnyílás mögött a nyak oldalrészein hosszúkás, de hátv. inkább lefelé mindinkább rövidebb nyílások alakjában jelennek meg, s Remak szerint azáltal keletkeznek, hogy a garat belülről kifelé áttörik. Újabb vizsgálatok szerint azonban ezen áttörés kívülről, s belőlről egyenletesen történik. E közben, s velük részben lépést tartva a leendő nyak falzatának e hasadékok között fekvő részletei megvastagodnak, s tömött léczekké alakulnak, melyeket Rathke kopoltyúívek (Kiemenbogen), Reichert zsiger- és mások garatívek neve alatt írtak le. Emlősöknél és embernél négy ily ív fejlődik. Visszatérve most a nagy edényekre, azt tapasztaljuk, hogy a közös truncus arteriosusból származó két függőrív kezdete az imént említett első (legfelsőbb) zsigerív belsejében fut le, nemkülönben hogy az első függőrív oldalszárainak haránt összeszájadzása (anastomosisa) alakjában az egyes zsigeríveknek megfelelőleg új függőrívek (kopoltyú-, vagy zsigerüterek) is képződnek. Tyúkébrénynél a költés harmadik napján már 3 ily ívet találunk. Baer és Rathke összhangzó vizsgálatai szerint azonban úgy emlősök, mint madaraknál sorban nem három, hanem öt ily aortaív képződik. Tyúkébrénynél a költés 5. és 6. napján lép fel ezen két utolsó é v. is a 4. és 5. ív, de ugyanezen napokban elsorvad, s utóbb nyomtalanul enyészik el az első és a második, úgy hogy az öt ív soha, s négy is csak igen ritkán van egyidejűleg jelen. Látjuk ezekből, hogy emlősök, madarak, s embernél 5 zsig.ittér, de csak 4 zsigír fejlődik; az 5-dik zsig. ittér azért egyszerűen a 4. zsigerhasadék mögött foglal helyet. E zsigerütterek azonban, melyek alaktanilag a halak stb. kopoltyúedényei első fejlődési állapotának megfelelők, magasabb gerinczeseknél, hol kopoltyúk végleg nem fejlődnek ki, részben múlékony képletek. Az el nem sorvadó részletek pedig egészen sajátszerű rendeltetéssel bírnak. E rendeltetés a függőrív szóbanforgó nagy edénytörzseinek létesítése. A nagy edények ezen fejlődését embernél legczélszerűbben a mellékelt Rathkee-féle vázlatos ábrában (1. III. ábra) fogjuk tovább kísérhetni. Azon először is szembeötlik, hogy az iménti truncus arteriosus communis ezen közben két edényre, az elsődleges aortagyökerekre (die primitiven Aortemwurzeln) [1. III. ábra P. c. A. ao.] Krausex) oszlott szét, melyek a felnőttben art. puimon, communissá és aorta ascendens kezdetévé lesznek. A közös üteres törzs (trunc. com.) ezen oszlási folyamata Kölliker górcsei vizsgálatai szerint az ébrényi életnek aránylag késő szakaiban, t. i. az 5-től a 8-dik hétig olyképen történik, hogy az ekkor már meglevő 3 edényréteg közül a tunica media az ártér felé egy X) Saggi scientif. e litt. dell’ Accad. di Padova. 1786. I. 2) Katalog des anat. Praeparate in Bern. 1830 S. 60. 3) Bull. de la soc. anat. 1832 p. 108. 4) L. Quain. 1844. Taf. 20. 5) Viert. Jahrsrichft f. prakt. Heilk. 1859. LXII. 121. e) L. fenn. 2) 7) Oesterr. Zeitschr. f. prakt. Heilk. 1863. p. 434. 8) Tract. de illegit. vasor. curs. hom. innat. Marburg 1854. Tab. II. 9) Guy’s Hospital Reports. 1840. V. 231. stb. 10) Kölliker , Entwicklungsgesetz, des Menschen u. d. höheren Säugethiere. Leipzig. II. kiadás pag. 919. n) Hogy embernél a mell- és hasi függér szintén két, eleinte elkülönített edény összefolyásából származik, azt azon ritka esetek mutatják [pl. Vrolik : Tabui, ad ill. embryol. 1849, Tab. 88 ; Cruveilhier 1851], mikor ez edény egész hosszában válaszfal által van elkülönítve. Két ily készítményt Allen Thomson gyűjteményében látott Kölliker, s azokat képződési rendellenességeknek tekinti [L. 1 pag. 918], bár Thomson kórosaknak tartja (Med. Chir. Review, 1862. XXX. 473. Krause). *) L. N. Krause monographiáját „Varietäten des Aortensystems“ Heule Gefässlehre pag 203—513.