Orvosi Hetilap, 1880. április (24. évfolyam, 14-17. szám)
1880-04-04 / 14. szám
'■ V ' ----'------ — 310— 309 — Osztályunkon 1868-ben 11 nyílttörési eset közül 7. 1869-ben 11 közül 6 halt meg, mindannyian genyvérben. Ugyanoly helyi és hygienikus viszonyok között, megközelítőleg hasonló sérülési fokkal, az akkori mód szerint carbolpéppel és olajjal fertőzésellenesen kezelt 17 nyílt törés esetet tett Lumniczer tanár az 1870-diki Orvosi Hetilapban közzé, melyek közül már csak egy eset — viszérlék után átrakodási folyamat — eshetik a kezelés rovására. 1875—76-dik évi „Sebészi tapasztalatok“ jelentéséből az tűnik ki, hogy megtartólag és fertőzésellenesen nyílt törések 17 esetében 7 halállal végződött. Ezen sajnos lefolyású esetek azonban nemcsak legsúlyosabbak közé tartoztak, hanem műtéti beavatkozás visszautasítása folytán lettek conservativ antisepticus kezelés tárgyai, s állapotuknál fogva eredményre igen kevés, vagy épen nem volt kilátás. Közülük három genyvérben elhaltnál (1 a 6-dik; 1 a 11-dik; 1 a 17-dik napon) nem sikerült a sepsist elérni ; egy, a tűrés gyógyulta után fejlődött genyes ízlábban és genyvérben 5 hó múlva, míg három, egyéb sérüléssel párosult vagy azt követő, de nem abból kifolyó betegségben halt meg, így 13-ra csak 3 beszámítható halál esik. Ha nem vennék tekintetbe ezen körülményeket, könyen azon hibás számítás és következtetésekbe esnénk, mi a puszta statistikai számok egyszerű additiójának kifolyása szokott lenni, s ily értelemben minden értékét elveszti; ilyszerü ingadozások minden kórházi kimutatásban észlelhetők, s ép oly kevéssé tulajdoníthatni azokat bármely mulasztásnak, mint nem eshetnek a sebkezelés rovására. 1877—1879. évben (utóbbi 3 év alatt) 31 nyílt törés volt megtartó antisepticus kezelésünk tárgya. Sebkezelésünket illetőleg megjegyzendő, hogy az esetek első részében a törést szenvedett végtag gondos megtisztítás, az idegen alkatrészek eltávolítása, s 2°/0, vagy 5 °/C carbololdattal való fertőztelenítés után, dramirozva, vagy ha gyors gyógyulásra volt kilátás anélkül, a sebrealkalmazott 10°/0-os carbololajba mártott, lingatott gyolcslemez fölé stanniolra kent carbololaj és kréta keveréket (Lister-pépet) illesztettünk, melyet 2 °/C -os, esetenkint 5 % - os carbololdatban áztatott közönséges vattával fedtünk, s 1876-diki év óta Farkas László Jr. által a szerb-török háború alkalmával a tábori kórházakban látott és meghonosított organtinpólyákkal rögzítettünk fakéreggel, bádog sínnel, (az alsó végtagokra Volkmann-féle sint használtunk) vagy anélkül, amint egyes vagy kettős csontok törésével volt dolgunk, mert egy magában az organtint az erősebb izmokkal biró egyes csontoknál a törvégek összetartására, míg meg nem száradt és keményedett (6—12 óra) nem találtuk elégségesnek. Organtint használtunk azon esetekben, mikor a kötés változtatása gyakran volt szükséges ; tehát oly töréseknél, hol a seb, a zúzódás, a vérzés nagyobbfokú volt, midőn kötésrögzítésre, egyszersmind contentiv kötés gyanánt is jó szolgálatott tett; ellenben kisebb sebbel járó töréseknél, ha azok nem szoros Lister kezelés tárgyai voltak, a tárhely szabadon hagyásával ablakos gypszkötést, esetleg abba Heine-féle csavarsint vagy erős vassint foglalva, alkalmaztunk. Az egyes betegek felsorolásánál „fertőzésellenes“ kezelés alatt a Lister-péppel kezelteket értjük, kikre nézve még meg kell jegyeznem, hogy azok egynémely esetében, midőn még a Lister-féle kötszeranyag általános használatra kórházunkban utalványozható nem volt, spray-t is használtunk, ezzel is a fertőztelenítés egyik kívánalmának óhajtván eleget tenni. Az esetek másik részénél szigorún listereztünk. A kórházi igazgatóság lekötelező közvetítése folytán a Lister-kötanyagnak átalános használatra utalványozhatása kieszközöltetett, s azóta a nyílt töréseknél szabályképen alkalmazzuk a Lister-kötést. Az ily módon kezelteknél, habár az 5°/0-os carbololdatot keresztülfecskendésre és sebkimosásra bőven használtuk, csak két esetben tartottuk tanácsosnak elővigyázati szempontból elhagyni a carbolt, sthymollal, vagy salicyllal cserélni fel, minthogy a betegek főfájás, émelygés, szemkáprázatokról panaszkodtak, mely tünetek a carból elhagyása után csakhamar megszűntek. Öt esetben sötét vizeleten kívül egyéb jelekkel, melyek carbol-felszívásra utaltak volna, nem találkoztunk. Fertőztelenítés, majd szagtalanításra hét esetben 5 °/0—8 °/C ehlorzink-oldatot használtunk. Fertőztelenítésre egynémely heveny esetben, melyeknél a törés oly légköri és talaji viszonyok között, vagy oly erőművi behatás következtében jött létre, melyek fertőzésre kiválólag alkalmasak voltak, s ilyenkor azzal a seb minden zugát irrigátor segítségével jól kimosták. Ezen esetek kis számában kitűnő szernek bizonyult a chlorzink, s égető káros hatását épen nem tapasztaltuk. A szöveteknak felületes, ismert elhalványodása a legközelebbi kötés alkalmával már nem volt észlelhető, s a téglaporszínűn megalvadt vér a gyógyulásra nem látszott gátló befolyással lenni, mert épen ezen esetek alig genyedve, aseptire gyógyultak. A gyógyulás folyamata alatt fertőztelenítő és szagtalanító szer gyanánt használták azon esetekben, melyekben a carbollal a sepsist elérni nem sikerült, s ezen esetek mindegyikében kétszeri chlorzinkes kiöblítésre tökéletesen elértük czélunkat. Hogy mennyiben tulajdonítható három esetben a chlorzink használatának a törvégek borsónyi részleteinek üszkösödése, ezt az esetek súlyossága — darabos és szálkás nyílt kar-és alszártöréssel volt dolgunk — kérdésessé teszi. A fennt érintett 3 év alatt megtartó eljárás alá esett egyes esetekre vonatkozó adatokat az eredmény helyes megítélhetése szempontjából mélyen tisztelt főnököm, Lumniczer tanár úr szíves engedelméből alább közlöm. Csak a hosszú csöves csontok töréseit foglaltam egybe, mert a kéz- és lábcsontok úgy többes mint egyes töréseit, melyek gyakori számuak, s rendszerint kevésbé veszélyes voltuknál fogva is csak zavarólag hatnának, elhagytam. Kizárvák továbbá ezek sorából, eleve feltehetőleg, azon nyílt törések, s azok legmagasabb fokai, az összezúzatások, melyeknél elsődleges csonkítást végeztünk, vagy ha a beteg átalános állapota miatt ezt sem volt tanácsos végrehajtani, s 5 egész 3X24 óra múlva elhaltak; de felvettem a láz között (intermediar) és másodlagosan csonkítottakat, melyeknél megtartó eljárást javultnak tartottunk, a kezelés további folyamatában azonban tarthatatlanságuk derült ki, tehát mint nem sikerült conservatív esetek, a sebkezelés bírálatához adatot szolgáltatnak. (Folytatása következik). Közlemény Brandt József tnr. sebészeti kórodájából a kolozsvári kir. egyetemen. Bélvarratot igénylő kizárt sérv egy esete. Ruttkay Sándor tr. tanársegédtől. (Vége). A műtéted nap délutánján a növekedett hasfali érzékenység mellett a hő csak 38°. 2-ig emelkedett, a közérzet javult, a gyakori hangos bélség-ürülések a mellett, hogy a hasbeli puffadtságot jelentékenyen apasztották, a bél átjárhatóságáról is tanúbizonyságot tettek. A bél előrehaladó körmozgásának gyengítésére adott 0,02 mákony e mellett még erősítő álmot is váltott ki, annyira, hogy 25-kén a has puffadása majdnem egészen elenyészett, mit egészen megcsökkentett a naponkinti három, egymást követő lágy pépes székletét. A hő reggel 38°, 8 volt. 25-kén már láztalannak találták a beteget. A kötésbe beivódott, s ezt átnedvesítő savós-véres váladék kötésnyitást követelt. A borék kissé teltebb, duzzadtabb, beszűrődöttebb ; a seb alsó zugában 15 mm-nyi kezdődő üszkösödés nyomai ismerhetők fel. 3 varrat távolíttatván el, a tömlőűr 5°/C-os carbolos oldattal mosatik ki jól. 27-ét ismét láztalanul tölté, s csak 29-én mutatott a hőmérsék 39°.5 emelkedést. Az említett üszkösödés a naponta eszközölt tisztogatásra határoltatván, az a bőrből csak keveset, de a tömlőből annál többet vitt magával, mi csipeszszel és ollóval eltávolíttatván, tiszta genyedő felületet nyertünk. Oct. 2-ig a bélkacsot rögzítő catgut leválása, (sept. 30) a genyedés fokozása és a reggeli szabályos hőviszonyok mellett esti i8°.9-nyi hőemelkedéseken kívül semmi nevezetesebb változás sem történt. Oct. 2-kán egy pár csepp narancssárga bélsár találtatott a seb váladékában. Az 3-kán mennyiségére növekedett, valamint bélség is ürült ki a sebcsatornán; közérzet, de azonban szabályosak. A folytonos fertőztelenítést fenn akartuk tartani, annyival is inkább, minthogy aggódnunk kellett az ismételt fertőzéstől, s mennyiben az előbbi czafatos tömlőfajzatbeli szétesés már véget ért, azon czél keresztülvitelére állandó i°/C-ás carbolos permetezést rendeltünk, azon módon, mint ez a szülészetben eredményes alkalmazás 14*