Orvosi Hetilap, 1880. május (24. évfolyam, 18-22. szám)

1880-05-02 / 18. szám

4°5 4o6 Érdekes a kortörténetből azon tény, hogy a végtag egyszerű erőszakos nyújtási kísérleteire nagyobb hőemel­kedés (láz) következett, mint a más két véres műtéti közben­járásra, noha ez utóbbiak az Ízület megnyitásával jártak. A csonkolás végeredménye tökéletesen tanúskodik ezen csonkolási modor két előnyéről, úgy az Ízület, tágas kitárása szempontjából, minélfogva a tokszálag minden része és öblei látásnak is könyen hozzáférhetők, valamint a nyújtó izmok ina folytonosságának épségbentartása szem­pontjából is, a síp- és czombcsont közti szilárd egyesülés meghiúsultának esetére. Az izületi ür könyü hozzáférhe­tősége ez esetben is, noha nem a tokszálag öbleinek ki­takarítására, hanem annak megvastagodott és zsugoro­dott hátsó fala kiirtására, vajmi jó szolgálatot tett. A térdkalács folytonossága meg a catgut-varratra oly tökéletesen helyre állt, hogy — ha töréseknél a csont­varrat utáni szép egyesülés volt az, ami a térdizületi csonkolás ezen modorának eszméjét költötte ; úgy viszont ezen műtétéinek kitűnő eredménye térdkalács-töréseknél a csontrészletek egyesítésének catgut-varrat általi esz­közlésére rendkívül felbátorító, természetesen csakis az antisepticus sebkezelés szabályainak tüzetes és kifo­gástalan megvigyázása mellett! Csontosodások a szemben. Goldzieher Vilmos tr. magántanártól Budapesten. (Folytatás). 1. Choroiditis, csontképzödés az edény hártyában és a reczehártyában. Egy jelenleg felhozandó esethez igen hasonlót találunk Schiess-Gemutens dolgozatában, az A. f. O. XIX. I. köt. 303 lap­ján. Itt is az edény- és reczehártya plasticus lobjáról van szó, mely az edényhártya legbelsőbb rétegéből indúl ki, s a reczehár­tya hatalmas kötszövetsarjadzására és a mellette fekvő üvegtest edényfejlődésére, valamint egy, mindkét hártyával közös anyagban csontképződésre vezet. A mi esetünk következő: A szemteke oly egyéné volt, kit a múlt évben Siklósy tr. főorvos úr osztályán vizsgálni és megfigyelni alkalmam volt. A körülbelül 45 éves beteg hosszabb idővel a koródára történt felvétele előtt öngyilkossági kísérletet vitt véghez, a mennyiben bal arczfelére lőfegyvert sütött el. Azonban gyógyulás állott be, habár az illető arczfél eléktelenítésével, minthogy a halánték- és pofatáj nagy, gödörszerűen bemélyedő hegbe vonatott be és ez­által a bal szemgödör igen megszükíttetett. A szemteke az orr felé nyomatott és befelé fordíttatott, úgy hogy a szaruhártya külső fele láthatóvá lett, e mellett mozdíthatlan volt. Különös festenyzettséget, a meddig beláthattuk, nem találtunk. A beteg a szemből kiinduló roppant fájdalmakról panaszkodott és a szem kifejtését kívánta, mi 187g. October 16-án véghez is vitetett. Felvétetett, hogy a fájdalmak a szem rendellenes állása folytán vongált sugáridegek által okoztattak. A kifejtett szemteke, frissen megtekintve, külsőleg — a lapos szaruhártya-fekélytől és a hátsó sarkon létező rendellenes izomösszenövésektől eltekintve — semmi nevezetesebb eltéréseket sem mutatott. A láta köralakú, a szivár­ványhártya rendes, a lencse átlátszó volt. A szemtekét a szaru- hártyafekély vizsgálata végett tartottam meg magamnak. A felnyitás után azonban láttuk, hogy még más, mélyebben fekvő rendelleneségek is voltak jelen. Míg a mellső részek az említett fekélyen kívül semmi nevezetesebbet sem mutattak, addig az üvegtestet elhigúlva, s a reczehártyát, különösen annak környi részében a retinitis pigmentosához hasonló módon bepettyegtetve találtuk, míg a középen egészségeseknek látszó részek voltak, kivéve a sárga folt tájékát, mely elődudorodó, duzzadt és barnás volt. A recze- és edényhártya mindenütt egymáshoz illeszkedtek, az előbbi felületén még kocsonyaszerű tömeg, mely el nem higúlt, üvegtest-maradéknak tűnt fel. A macroscopicus lelet különféleségének megfelelőleg a microscopicus is változó volt, mert míg némely helyeken a recze­hártya semmiben sem tért el a rendestől, másutt, ahol szabad szemmel is pettyegetettnek látszott, a legmélyebb elváltozásokat találtuk. Míg az idegdombcsa peripheriáján a befelé vonuló recze­hártya meglehetősen rendes volt, addig a külső felületen, mely a fenntebb említett dudorral (a sárgafolt táján) volt összeköttetésben, durva rosthártyává volt átváltoztatva ; más helyeken pedig vékony festenyzett hártyává alakúit át, mely sajátságos hálószerű szövet áltai a festenyszemcsékkel biró, szintén rostszerűen elváltozott edényhártyával volt összenőve. (Az utóbbi közönséges lelet felta­lálható az atrophiára vezető chorioretinitis végstadiumában). Más helyütt azonban mindkét hártya nem atrophisálódott, hanem in­kább sarjadzásnak indúlt, melyből dúsan edényzett szövet képződött, mely mindkét hártyába átment; továbbá láthatók voltak még gombolyagaiakú képződmények, csak is a chorioca- pillaris területén, melyek a reczehártyába benőttek, itt ott még egy finom festenyszegély által attól elválasztva, másutt azonban éles határ nélkül mentek abba át. Ezen gombolyagok részben tisztán festenyszemcsékkel és a magnak nyomaival biró rostos szövetekből állanak, részint egynemüeknek nevezhetők, s élén­kebben szineztetnek carmin által, mint a szomszéd szövetek. Az egész kép azonban megváltozik a fennt említett kidu- dorodás közelében, melynek kiterjedési átmérője körülbelül 10 mm., magassága pedig iV2 — 2 mm. Itt az edényhártya vérdús- sága még jóval fokozódik, s a choriocapillarisból egy hatalmas, bizarr festenyháló által elfoglalt, vérüregtartalmú, a szintén sar- jadzó reczehártyával éles határ nélkül összefüggő, egészben dag- szerűen előálló szövetté alakúit át, melyben első pillanatban már beágyalt csontszigeteket látunk. Ebből kiindúlva, mindjárt három­féle szövetet különböztetünk meg: a) kifejlődött csontot, csillag­alakú csonttestecskékkel, lemezszerű alkattal ; b) osteoid, azaz sűrű rostos és némely helyen egyneművé változott szövetet, de még csillagalakú hézagok kifejlődése és mészsók lerakodása nél­kül ; végre c) csontképző, azaz velőür-szövetet, mely finom hálós, nedvdús, ébrényszerű külemmel biró szövetből áll, melynek csomó­pontjaiban kerek sejteket találunk. Mindezen három szövetféleség, mely a kidudorodás oldalsó határain szintén kétségkívül a recze­hártyába mosódik el, egymásba tér. A képző-, vagy velőszövet ép úgy meg van egy kifejlődött csontlemezben, mint a hogy neoplasticus tömeg egyes szigeteiben felhalmozva és festenyszá- laktól körülvéve található; első esetben, minél közelebb van a csonthoz, annál rostozottabb, sűrűbb, s a sejtközi anyag számos egyenközű vagy egymást keresztező rostokkal van helyettesítve, a melyek egyenesen a csontnak egynemű tömegébe sugárzanak ki és itt elvesznek. Mégis gyakran látjuk szélein a velőüreg felé ép úgy, mint kifelé a sorakozott sejteknek nagy sorait, osteoblas- tákat rendesen már az elüvegesedés stádiumában, melyeknek belsejében mag helyett gyakran csillagalakú testecskét találunk. Kifelé mindegyik csontsziget egyenesen osteoid szövetbe megy át, melyből különösen azon rész, mely a papillával függ össze, durva, rostos tömeggé van átalakúlva. Némely pontokon, különö­sen a prominentia magasságában, csontok nyúlnak ki egész az üvegtest üregéig, másokon a csontot még egy finoman sávozott, nagy többmagvú sejteket tartalmazó, majdnem rostporczszerű fi- brillaháló takarja. Meg kell állapítanunk, hogy az osteoid szövet csontosodását (a sók beágyzását) mindig annak egyneművé válása előzi meg, oly állapot, melyben a fibrillák határai alig különböztethetők meg többé, és különösen a carmin általi festés mutatja, hogy a cson­tosodó szövet a szerkezet nélküli hártya küleméhez közeledik. A carminfestés különösen a csontképződések tanulmányozásánál kitűnő szolgálatot tesz. A míg a velő-, vagy képzőszövet csak gyengén festetik meg, addig a csont, mész tartalmához aránylag, vagy épen nincs, vagy egész a setétvörösig van megfestve, ép úgy az osteoid szövet is feltünőleg vörös lesz és annak egyneművé válása a festés sajátszerű árnyalata által jól szemlélhetővé tétetik. Még szebb lesz a kép a carmin és haematoxylin combi- nálása folytán, mi által a képzőszövet feltűnő kékre, az osteoid és csontszövet bíbor vagy vörös-lila színre festetik, míg a szövet­átmenetek szintén színátmenetekben mutatkoznak. Az edényeknek a képzőszövethez viszonyát a csont­18*

Next

/
Thumbnails
Contents