Orvosi Hetilap, 1880. május (24. évfolyam, 18-22. szám)

1880-05-02 / 18. szám

-­­ é­ s gazdasági helyiségeknek nem jut bűzük a lakszobákba. Szerző a helyi fűtésnek ad előnyt a központi, s a folytonosnak az idő­szaki felett. Mindkettőt lehetővé teszi az, hogy az épületanyag felmelegítésére kevesebb hő szükséges, s a legczélszerűbb eszköz a sima felületű köpenynyel, oldali tüzeléssel, szellőző nyílással és külső levegőt a köpeny űrébe vezető szellőző csővel ellátott vas­kályha. A 2) munka szerzője szándékának megfelelőleg e mű rendsze­res összeállításban, de népszerű előadásban tartalmazza a háznak , mely állandó lakásul, vagy különböző czélokból ideiglenes tar­tózkodásul szolgál­ó egészségi kellékeit és mindazon berendezé­seket, melyekkel a mai napig ezen kellékeket elérni törekedtek. Ennek megfelelőleg az első négy fejezet (világosság, meleg, levegő és víz) mindegyike az illető életszükséglet physicai, vegyi- és élettani magyarázatával kezdődik, s felállítja az igényeket, melyeket azon mesterséges készülékekhez támasztunk és melyek­kel ama szükségleteket a házban elérni törekszünk ; bírálatilag ismerteti a jelenig használatba vett készülékeket és berendezése­ket, midőn az egészségbúvárok exact vizsgálataiból merített adatok szerző fejtegetéseinek alaposságot kölcsönöznek, a mellékelt tanul­ságos rajzok pedig azokat könyen érthetőkké teszik. Az 5. feje­zet a talajnak van szentelve, s a különböző talajnemeket, a talajban szerves anyagokkal szenyezés következtében véghezmenő folya­matokat, ezek viszonyát az egészséghez és az ártalmak elhárítá­sára vezető eljárásokat, készülékeket tartalmazza. A fenntebb ismertetett mű mellett ennek is előnye, hogy építész írta és építészek számára tartalmaz mindkettő tisztán műszaki adatokat és figyelmeztetéseket, így remélhető, hogy nem kevéssé fognak járulni a biztossági, aestheticai és pénzügyi szempontok mellett az egészségügyinek is érvényre jutásához építészek előtt. Igen kí­vánatos mindkét munkának minél nagyobb elterjedése Magyaror­szágon, hol a városi ügy még fejlődőben van, hol tehát főtörek­vésünk legyen új építkezéseket az egészség garantiáival is állí­tani elő. Rózsahegyi A. tr. 409 TÁ­R­C­Z A. A magyar tudományos akadémia III. osztályának ülése 1880. ápril 19-kén. (Folytatás). A. E kísérleti elv alapján Hőgyes, tanulmányának első részét, mely a szemmozgások coordináló idegmechanismusa székhelyének meghatározása szempontjából létezett, 2 sorozatra osztotta. E­­ső­sorban vizsgálat alá vette azt, hogy e forgatásos szem­­mozgások a­­mely központi idegrendszeri részek kiirtása után maradnak változatlanul; b) mely központi idegrendszeri részek roncsolására maradnak ki. 2- dik sorban pedig azt vizsgálta, mely idegrendszeri részek izgatására keletkeznek coordinált bilaterális szemmozgások. I. Kiirtási kísérleteinek eredménye következő: a) A forgatás folytán keletkező bilaterális szemmozgások változatlanul fennmaradnak: a) a látidegek átmetszése után (1. függelék II. j. módszer a látás kizárására); b) az agy­félte­kéknek; c) a láttelepeknek kiirtása után (1. függelék III. p.); d) a nyúltagynak a calamus scriptorius és hallideg­ magvak közötti részének átmetszése után, csakhogy itten az átmetszésre bilateral nystagmus is keletkezik. (L. függelék IV. j.); b) A forgatás folytán keletkező bilaterális szemmozgások telje­sen kimaradnak : a) a közép és nyúltagy azon részének kereszt átmetszései után, melyek a két mellső ikertest és hallideg­­magvak között feküsznek (1. függelék VI. j. ; b) csupán a rapheben tett és a Sylviusféle zsilip alsó nyílásáig vezetett hosszmetszésre; c) csupán a két hallideg átmetszése után (1. függelék V. j.) ; d) csupán a két hártyás labyrinth mechanicai, vagy vegyi elroncsolása után. (L. függelék VI. j.) e) A hártyás labyrinthnak, vagy a hallidegnek féloldali átmetszése után is, azon különbséggel, hogy a két szem e műtétek után nem marad­t nyugalmi helyzetében, hanem bilaterális diagonal deviatio kelet­kezik , még­pedig ugyanazon oldalon deviatio medialis inferior, míg a másik oldalon dev.­lateralis superior, tehát az a szemállás, mely a sértett oldalról ellenkező irányban tett forgatáskor a o°—i8o°-nyi fordulás alatt kifejlődik. f) Hasonló deviatiók kelet­keznek a forgatásos bilateral szemmozgások kimaradásával akkor is, ha a 4-dik agygyomor fenekén a raphetől jobbra, vagy balra féloldali keresztmetszések léteznek, csakhogy itt a mellett folyto­nos bilateral nystagmus keletkezik. g) Mindezen deviatiók meg­szűnnek, ha a másik oldali labyrinth, vagy hallideg kiirtatik, vagy a 4-dik agygyomor feneke a másik oldalon is átmetszetik. E kísérletekből tehát következik, hogy a forgatás folytán keletkező bilateral szemmozgások központjai a közép- és nyúltagynak a két ikertest és hallideg-magvak közötti részeiben feküsznek. E coordináló központoknak centrifugai pályái természetesen­ a szem­­mozgató idegekben vannak. Centripetal pályáit pedig a két hall­ideg képezi labyrinthbeli végágaival. Az elfög alattiakból követ­kezik, hogy ez associáló idegpályamenetek a központban — leg­alább részben — kereszteződnek. II. Izgatási kísérleteinek eredménye: Hogy az idegrendszeri részek gerjesztik a bilaterális szemmozgásokat, bizonyítják a kö­vetkező izgatási kísérletek : Associált bilateral szemteke­rezgések keletkeznek: a) Csupán az egyik, vagy mind a két hártyás labyrinth m­echanicai, vegyi, vagy villamos izgatására. (L. függ. VI. j.) b) Csupán az egyik, vagy mind a két oldali hallidegnek mechanicus vagy villamos izgatására. (L. függ. V. j.). c) A 4-dik agygyomrocs fenekén különböző részeknek mechanicai, vagy villamos ingerlésére, továbbá féloldali átmetszésére, midőn a keletkező nystagmus a másik oldali hasonló részne­k átmetszése, vagy a rapheben tett hosszmetszéssel megszüntethető. (L. függ. IV. j.). d) A Sylvius­féle zsilip és az ikertestek mechanicai sértésére és villamos izga­ — 410 — LAPSZEMLÉ­­ N—1. Vendégjegg (anus praeternaturalis), bélvarrat, gyógyulás. A has jobb oldalán, a Poupart-szalag felett, 15 cm. hosszú és körülbelül 5 cm. széles sebből, főleg annak széles alsó részé­ből bélnyákhártya lógott ki (levezető rész)­­ ezalatt két cm-nyire egy második nyílás volt (a levezető bélrészletnek vége). Beteg igen kimerült állapotban hozatott a korodára. Billroth fertőztelenítő eljárás mellett (thymol-spray) műtette azt. A piszkos színű sar­­jadzások lekaparása után mindkét bél sarjadéka bőrmetszések által szabaddá tétetett és minden oldalról többnyire tompán le­választatott; a bélnek mindkét megvastagodott vége levágatott, s ezután mind a két nyílás (a felsőnek tágasabb ártere volt mint az alsónak) a szélek behajtása után egyesittetett; a varratok a savós és izomhártyán át vezettettek. Varratra carbosselyem hasz­náltatott. A belek visszahelyeztettek­­ a hassebet, széleinek feszes rögzített mivolta miatt egyesíteni nem lehetett. A kötés szervelős gaze-zel és salicyles szesszel végeztetett. A gyógyfolyamatot láz nem kísérte. 4 nap múlva betegnek bő székelése volt a végbélen át. Gyógyulás 4 hét múlva. Wittelshöfer Jr., ki az esetet az Ar­chiv für klinische Chirurgie XXIV. kötete 3-dik füzetének 84. lapján közli, ekkér fejezi ki magát : műtétt 8 hét múlva viruló egészségben és erőben, tökéletesen gyógyultan távozott.

Next