Orvosi Hetilap, 1880. június (24. évfolyam, 23-26. szám)

1880-06-06 / 23. szám

538 mam kivinni, — a két kötegrendszer elfajulásának azo­nosságát mutatták ki. De ugyancsak nevezett közlemé­nyemben utaltam arra, hogy a hátsó kötegek szürke elfajulása másodlagos és olyan mint agyi bántalmak után beállott másodlagos elfajulása a mellső és oldal­­kötegek labor részeinek. Ugyan emellett szól az elfajulás boncztani elhelye­zése is, mely úgyszólván vonalra megtartja a lobor­­oldalköteg utak lefutását. Ezzel kimondottuk tehát, hogy a gerinczagyi gör­csös hüdés alapját képező lobor-oldalköteg utak bántalma az idült esetek legtöbbjében és legnagyobb kiterjedésében másodlagos elfajulás, csak kivételesen és körülírtan elsőd bántalom. Ily kivételt képeznek azon esetek, melyekről Leyden(­ mint olyanokról szól, hogy fő jellemvonásuk az lenne, miszerint a gerinczagyi bántalmak közt leg­kedvezőbb jóslatot engednek. Ilyen azon eset is, melyet v. d. Weiden ír le, s mely gyógyulással végződött. Ezen esetek első tekintetre felállított tételünk meg­döntésére látszanak hivatva lenni. Ha azonban vissza­tekintünk arra, mit leírásunkban többször ismételtünk, hogy t. i. a szóbanlevő tünetek már akkor is létre­jönnek, ha e rostokba a vezetés csak akadályozva, meg­nehezítve van; úgy belátható, hogy mindaddig, míg teljes tüdés nem áll be, másodlagos elfajulásról sem lehet szó. Ott, hol már másodlagos elfajulás van a közegben, az ingervezetésnek teljesen megszűntnek kell lenni, s teljes büdésnek kell beállani. így érthető csak, hogy Schulz két esetében a meg­levő tünetek daczára a labor-oldalköteg utak bántal­­matlanok voltak ; így érthető az is, hogy némely esetek gyógyulással végződnek, s hogy sok esetben a jóslat kedvező. Ezen esetekben másodlagos elfajulásról, vagy álta­lában elfajulásról szó sem lehet. Itt az inger haladása a mondott utakon csak gátolva van, mi az elfajulást már egy­maga kizárja. Ha most azt kérdezzük, hogy mi okozza ezen ese­tekben az ingerhaladás gátlását ? Úgy feleletünknek igen sok tagúnak kell lenni. Mindenekelőtt igen sokszor olvassuk azt idegkór­­tanokban, hogy gerinczagyhártyaláboknak jelentékeny kezdetbeli tüneteit a visszahajlás fokozódása, merevség, görcs az izmokban, egyszóval mozgási izgalmi tünetek képezik. Továbbá a sok góczú keményedésnél szintén gya­koriak a nevezett tünetek. A nyomási gerinczagylábok­­nál kezdetben­­— míg még a hüdés nem teljes, — csak izommerevséget és fokozott visszahajlékonyságot találunk. Dagok nyomása alatt, ha az a gerinczagynak csak oldal­részeire hat, szintén a mondott tüneteket észlelhetjük. Ebből láthatjuk, hogy a legkülönbözőbb ok képes, a gerinczagyra hatva, a görcsös büdés tüneteit előidézni; csak az szükséges, hogy e hatás az oldalkötegeket érje. Különösen gerinczagyhártyaláboknál a mozgási izgalmi tüneteknek, de főleg a visszahajlás fokozódásának levezetése a mellső gyökök izgalmából, legalább is nem megállapított tény. A mellső gyökök közvetlen izgatása okoz ugyan izomgörcsöket, de a visszahajlást fokozni nem képes! Sokkal valószínűbb, hogy a gerinczagyhártyalábok­nál, a gerinczagy idegkörszövete (neuroglia) ha egyéb által nem, heveny vizenyő által duzzadt fel, s nyomása folytán az igen gyengéd idegrostok vezetését megnehe­zíti ; ennek következményei pedig — ha az a minket foglalkoztató kötegekben lép fel — a szóban levő tünetek lesznek. Mi a nyúl­agyat, agykocsányokat és magát az agyat illeti ; e részekben a psycho-motoricus rostrendszer önálló bántalma — természetszerűen — a legnagyobb ritkaságok közé tartozik. A többször említett (Schulz és Hallopean által leírt) esetekben, melyekben a lobrok voltak, úgy látszik, ön­állóan bántalmazva, a minket foglalkoztató tünetek ész­leltettek tisztán. Továbbá Schulz egy esetében a tünetek magyarázatául belső agyvízkór találtatott. Ezek alapján — noha még csak feltételesen — fenntebbi tételünket oly módon bővíthetjük ki, hogy a psycho-motoricus rostrendszernek az agy határain belül való bántalmazottsága is, mozgási hüdés mellett a vissza­hajlási tünetek fokozódását eredményezi. Azon bántalmak elsorolása, melyek az agy határain belül, e rostrendszer vezetését megzavarhatják, e tárgya­lás keretén túl esik. Itt még csak azt említem fel, hogy azon elfajulás, mely e rostrendszer agyi részeinek bán­­talmára szokott bekövetkezni rendesen, Türck és Elechsig­­nek e rostok haladása felderítésénél valóságos vezetőül szolgált az agyon és gerinczagyon keresztül. A bántalom tünetei tehát — a mi felfogásunk sze­rint — a direct psycho-motoricus rostrendszer vezetési gát­lásától, vagy teljes felfüggesztésétől függnek. E vezetési gátlást, vagy felfüggesztést a legkülönbözőbb ok eredmé­nyezheti, úgy a gerinczagyban, mint nyúltagyban és agy­ban , mely okokra kitérnem tárgyalásom keretén túl lenne. A betegség kórismézése — mint görcsös hüdésé — a legtöbb esetben könyv , miután csak két tünet jelen­létét kell tulajdonképen felfednünk. Nehezebb kérdés az, hogy képesek vagyunk e minden esetben a görcsös hüdés mellé még a további szükséges epithetont is tenni ? Azon esetekben, midőn a két tünethez agyi tünetek tár­sainak, vagy az agyidegek körében működési zavarokra akadunk, a tünetek kiterjedése szerint több kevesebb bizonyossággal helybesíthetjük a bántalmat. Agyi működések zavara mellett a bántalomnak az agyban elhelyeződésére gondolhatunk. Az agykocsányok bántalmát a szem mozgási idegének (III) együtt szenve­déséből következtethetjük. Ha a baj a Varosi-hídban fek­szik, akkor a tüneteknek egyenlőtlen kiterjedése mellett a végtagokon, a három osztott, a szemmozgató, a szem­­távoztató, a hal- és esetleg az arczideg körében találha­tunk eltéréseket. A nyúltagy bántalmazottságánál a többi agyideg (nyelvgarat-, bolyg-, Willis-féle járulékos és nyelvalatti ideg) együttszenvedése fog a kórismézésben vezetni. Tisztán gerinczagyinak a bántalmat csak akkor mondhatjuk, ha az agy és nevezett idegek bántalma ") Leyden: Klinik der RM. Krankheiten, S. 240.

Next