Orvosi Hetilap, 1880. július (24. évfolyam, 27-30. szám)
1880-07-04 / 27. szám
627 a tüdőütér első hangja zörejes, a 2-dik ékelt, a függér hangjai zörejek által leplezettek, a jobb fejütér felett két hang hallható. Ápril 15-kén a jobb lapocz közötti tájon kissé üresebb kopogtatási hang találtatott, a légzési zörejek itt határozatlanok, nagyszámú vegyes hólyagú szőrös zörejekkel vegyültek, a hőmérsék az észlelés ideje alatt először emelkedett 38°-ra. 16- kán a két orsóütér lüktetése egymástól eltérőnek mutatkozik, a jobboldali lágyabb, üresebb, a baloldali valamivel feszesebb, a betegnek erős májtáji fájdalmai vannak, melyek ellen száraz köpölyök alkalmaztattak. 17- kén a tünemények némileg változottaknak találtattak, a szívcsúcslökés csak igen homályosan érezhető a 6-dik bordaközben a bimbóvonalon kívül, s itt kilégzés alatt látható is. A szívtompulat felső határa az 5-dik bordán kezdődik, külső határa a szívcsúcslökés helyét egy cm-rel túlhaladja, jobbra az absolut tompulat a szegycsont közepéig terjed, míg a relatív tompulat a szegycsont jobb szélét 2 cm-rel túlhaladja. Hallgatódzásnál a szívcsúcs felett egy praesystolicus gyenge zörej, melyet systolicus tompa hang követ. Diastole alatt egy erősebb zörej hallható, mely az 5-dik bordaköz mentében a bal szegymelléki vonalban gyengül; innen felfelé ismét egy erősebb diastolicus zörej halható, mely egyre erősödik a jobboldali 2-dik bordaközig, úgy hogy a két diastolicus zörej egymástól jól megkülönböztethető. A jobb fejütér felett egy gyenge systolicus hang és egy tompa diastolicus zörej ; a tüdőütér hangja a nagyszámú zörej miatt csak a bal hónaljvonalban hallhatók. Ugyane napon a jobb lapocz közötti tájon a kopogtatási hang tompultnak találtatott, s itt csengő szörészörejek léptek fel. A bal tüdő alsó lebenyének megfelelőleg pedig szintén tompult kopogtatási hang és hörgi kilégzés lépett fel. A betegség súlyosodásának ezen képét a kékkór nagyobb foka, estefelé pedig még Cheyn-Stokes-féle légzés egészítette ki. Április 18-kán. A jobb tüdő felett hátul a lapocz felett és a lapocz közti tájon körülírt tompult területek. A lapocz közti tájon egy körülírt, körülbelül két plessiméternyi téren belül absolut tompa a kopogtatás hangja. Hátul a leírt tompa területen határozatlan be- és hörgi kilégzés hallható. A köpet nagyrészt véres. Április 15-kén. A köthártyák sárgás halaványak, a tülkhártyák feltűnően sárgák. A vizelet szaporodást mutat ; napi mennyisége 1200 kcm., hatása savi. Epefesték nem mutatható ki benne. Április 20-kán. Jelenleg egyes érlökések határozottan peczkelő jellegűeknek mondhatók. Légzése nyugodt. Április 21-kán. A jobb közép hónaljvonalban a 6-dik bordától egészen a 8-dik bordáig dobos színezetű a kopogtatás hangja; ugyanezen oldalon hátul a lapocz-szögletnél tompult dobos, ettől lefelé tompa. Bal oldalt a lapocz-szöglet alatt szintén tompult a kopogtatás hangja. E tompa és tompult területeken hörgi légzés és erősbödött hörghangzás észlelhető. Az érlökés szapora. Ami az életbeli kórjelzést illeti, a beteg felvételénél (apr. 3-kán) a szívtompulatnak jobbra való túlterjedése, a systolicus csúcstörej és a tüdőütémnek kifejezett ékeltsége alapul vétettek a kéthegyű billentyű elégtelenségének kórismézésére. A diastolicus zörejt, mely a szívcsúcs helyétől a bal 4-dik bordaporczig terjedt, s itt legerősebben volt hallható, annyival inkább kellett a bal viszeres szájadékon képződöttnek vennem, minthogy a függér valamint a fejüzetek felett mindkét hang zörej nélkül volt kivehető. Egy hétig (ápr. 10-kéig) a pangási tünetek növekedése közben a systolicus csúcszörej hol eltűnt, hol visszajött, a diastolicus zörej pedig erősödött, de azon területre korlátolódott, melyen a beteg bejövetelénél észleltetett. Utóbbi napon az időnkint peczkelőnek mutatkozó ütérlökés vezette a figyelmet függérelégtelenség lehetőségére. Ez időtájban a nagy ütereknek gyenge hangjai teljesen fedettek a szapora légvétel alatt szinte szakadatlan hangos hurutos zörejek által, s csak ápr. 17-kén lehetett a függér és fejüzér felett diaszolius zörejt hallani. Azon körülmény, hogy a szívtompulat bal határa a szívcsúcslökésnek helyét túlhaladta, szívburok-savegyülem felvételére vezetett, a kétoldali orsóüterek egyenetlen megtelése pedig éktelenítő belüzérlábra utalt, s így a jobb mellkason ápril 15-kétől sorozatosan fellépett tünetek tüdőlábot és erre következőleg jobb oldali mellhártya izzadmányt jeleztek. April 21-kén a nehéz légzés folytonos fokozódása és a hőmérséknek 400 C-ig való emelkedése közben a beteg meghalt. A bonczolat 23-kán ejtetett meg, melynek eredménye — a lényegtelenek elhagyásával — következőleg hangzik : A hulla sárgaság jeleit és vízkór kissebb fokát mutatja. Az agy és lágy burok vérdús és vizenyős. A gége és légcső nyákhártyája kevéssé belövelt, nyákkal fedett, a jobb mellűrben mintegy másfél liter sárgás-barnás, rostonyaczafatokkal ellátott folyadék, a mellhártya itt-ott sárgás, szétmálló rostonyaczafatokkal borított, mindkét tüdő mellső széle puffadt. A jobb tüdő felső lebenyének hátsó részén és alsó lebenyének egész terjedelemben állománya sötét barnás veres, tömöttebb, szemcsézett felületű, légtelen; ezen alsó tüdőtömörülés közepén egy ékalakú, sötét barnás-vörös, igen tömött ; a felületről kiemelkedő gócz , egy hasonló, de kissebb, a felső lebeny mellső szélén is található. A bal tüdő puffadt, igen sok habzó sárgás savóval beszüremkedett, hátsó részletében tömöttebb, szívósabb, sötétveres, légtelen, sima felületű. A szívburokban körülbelül 30 gm-nyi sárgás-barnás savó. A szív tetemesen nagyobbodott, úgy haránt, mint hosszátmérőjében, izomzata halvány, barnásveres, kissé vastagoll, nem törékeny, s minden ürege, de kivált a bal gyomrocs tetemesen tágult. A bal gyomrocs belhártyáján egyes kölesnyi, egész lencsényi szürkés, fehér vastagodások. A szemölcsizmok felületén a szívbelhártya helyenkint vastagabb, s ezek mélyébe néhány helyen finom kötszöveti nyúlványokat bocsátó. Egy vihar épen észrevehetőleg megvastagodott, a billentyű szövet ép. A függérbillentyűk szabad széleiken megvastagultak, s haránt, valamint magassági átmérőjükben rövidültek ; a függér belhártyája a függér-kezdettől fogva kölesnyi, lencsényi, egész 4—5 cm-nyi sárgás, részben elmeszesedett, részben kásaszerű anyaggal ellátott dudorok által egyenetlen felületű. Egyes mészlemezek felett friss és régi rostonyaalvadékok találhatók. A koszorúütérek szájadéka, különösen a balé tetemesen szűkült, úgyszintén a névtelen, a baloldali fej- és kulcsalatti ütérek szájadéka is. Ezenkívül szerecsendromás, s úgy ezen szervben, valamint a lépben és vesében a kékkóros keményedésnek, az utóbbiban még egy vértömülési gócznak nyoma. Kórboncztani kórisme: Függérbillentyűselégtelenség a függér szájadékának kissebb fokú szűkületével, a függér felhágó és ívrészének idült, éktelenítő belhártyalobja az innen kiszáradzó üterek következményes szűkületével, a bal oldali szemölcsizmok hegesedése. A jobb tüdőnek véres tömülési gócza és felső, valamint alsó lebenyének croupos lábja, bal oldali sülyedési tüdőlob, jobboldali savós rostonyás mellhártyalob. A kórszövettani vizsgálat itt is nagy figyelemmel vitetett végbe, nagyszámú górcsőt izomkészítmény között csak egyes szívizomrostok találtattak, melyekben foltonkint jelentékenyebb szemcsehalmazok voltak láthatók, a legnagyobb részben pedig épek csak halaványabb harántcsikolással bírók a rostok, egészben tagadhatlanul kevésbé épek voltak, mint Scheftschiknél. Teljes tudatával vagyok annak, hogy a vázolt eset sokkal bonyolódottabb, semhogy a kéthegyű billentyű viszonylagos elégtelenségének bizonyítékául ellenvetés nélkül volna elfogadható. Mindenekelőtt kérdés alá vétethetnék, váljon általában volt-e jelen a kéthegyű billentyű elégtelensége ? aki csak a bonczasztali jelen állapotot venné tekintetbe, az azt is gondolhatná, hogy a jobb szív tágulata, a tüdőütér 2-dik hangjának ékeltsége már magából a tüdőtömörülésből és mellhártyaizzadmányból megfejthető, azután a függérszájadék elváltozásai, s a koszorúüzerek elváltozásából eredhető szívizombeli táplálati eltérések szövödötté és homályossá teszik az esetet. Azonban a betegség kórodai lefolyásának áttekintése mutatja, hogy a kéthegyű billentyű elégtelenségének tüneményei előtérben állottak már akkor is, midőn tüdőtömörülésnek, vagy mellhártya-izzadmánynak még semmi nyoma sem létezett; ezek mind későbbi fejlődésü meg- 628