Orvosi Hetilap, 1880. szeptember (24. évfolyam, 36-39. szám)
1880-09-05 / 36. szám
írt, s elterjedő sejtes izzadmány lép fel, mely további fejlődésében sajtosan elváltozik. Különösen a vékony bronchusok falai mutatnak ily beszűrődéseket leginkább szemcsés, de infiltrált gümő képében is. Ha helyenkint hörgtágulatok, vagy már cavernák is vannak jelen, akkor azok falai és környékük aránylag több gümőt, vagy gümős beszűrődést mutatnak mint más bántalmazott részek. Ez magyarázatát abban lelheti, hogy ezen helyeken a megelőzőbb és vele járó zavarok legtöbb ideig állottak fenn, s így az illető szövetet nagyobb mértékben készítették elő, vagy tették alkalmassá gümőbeszűrődésre. Ez irányban hathatott továbbá a cavernák és hörgtágulatok bennéke is, ha ez elhigulva, a falak és szomszéd részek által közvetlenül felszívatott. A gümőnek megjelenése ezen sorban a gümő okbeli viszonyairól felállított nézetemet, vonatkozással a tüdőre, támogatni látszik. Miután a gümő a hörgők falaiban legelőször lép fel, fel kell tennünk, hogy képződését előidéző ingerek a hörgők falát érték. Ez pedig igen valószínűleg úgy történt, hogy az ingerek kívülről hatottak be. Mert, ha a gümőképződés egyedül sajtos anyag felszívódása által indíttatnék meg, akkor a gümőt azon nyirkedények mentében kellene találnunk, melyek a sajtos gócztól központ felé vezetnek. Ezek pedig, mint ismeretes, nem a hörgfalak mentében futnak el. Ezen bonczlelet alapján fel kell tennünk, hogy a peribronchiticus gümőképződés sajtos anyagnak nyirkedények által felszívódása folytán nem léphetett fel. Ellenben a helyi viszonyok odamutatnak, miszerint kívülről behatolt lobingerek közreműködése folytán indult meg. Ziegler igyekszik ezen topographicus leletet következőleg magyarázni . Miután egyes kisebb-nagyobb hörgtágulatok, cavernák, telve sajtos anyaggal, vagy más sajtos góczok a tüdő felső részeiben szoktak legelőször fellépni, továbbá rendesen hörgők által a nagy légutakkal közlekednek , közel fekszik azon lehetőség, hogy az említett góczokból gümős méreggel telt anyagok a nagy légutakba jutnak, s innen az alsó és kisebb hörgőkbe hatolnak, s mételyezést okoznak. Innen volna értelmezhető, hogy leginkább a vékony hörgők falai, mint a felszívódásnak közvetlen helyei mutatják a gümőképződést. De mivel valamennyi egyirányú hörgők nem egyformán mutatják a gümőképződést, felveszi, hogy ép nyákhártyával bíró hörgők nem mételyeztetnek, mert csilló felhámjuk a felszívódást lehetlenné teszi, így ép nyákhártyával bíró hörgők az esetben sem mutatnak gümőképződést, ha sajtos anyag beléjük is hatolt volna. Ezen feltevést Ziegler analógia folytán tette. Vizsgálatai, melyeket mesenterialis gümő körül tett, oda mutatnak, hogy a gümős méreg, illetőleg az ingerek felszívódás által hajszáledényekbe jutottak, s ott perivasculitist gümős izzadmánynyal idéztek elő. Ziegler ezen értelmezése az enyimmel azonos, csak a gümőképződést megindító ingerek természete iránt van különbség. Részemről továbbá kétkedem, hogy a csillóhám képes volna akkor a felszívódást megakadályozni, ha ez csillóhám hiánya mellett megtörténhetik. Maga a peribronchiticus beszűrődés nagyobbára szemcsés, azaz gümős alakban lép fel, azonban a diffus infiltratio sem ritka , sőt nagyobbára mindkettő egyszerre jelentkezik. Csak az ú. n. desquammatio izzadmány lép fel nagy kiterjedésű diffus infiltratio képében. Azon bő fehér vérsejtkivándorlás, mely ezen alaknál észleltetik, úgy látszik, a tüdőben élettani viszonyok által is elősegíttetik. Fehér vérsejtek t. i. csak akkor képesek a hajszáledények falain áthatolni, ha élenydús vörös vérsejtekkel folytonos érintkezésben maradnak. Ezen feltételeknek a tüdőbeli viszonyok legjobban felelnek meg. A tüdőben azonkívül gümős izzadmányok mellett normális involutióval bíró lábtermények is lépnek fel azon helyeken, hol a táplálkozási viszonyok a normát még megközelítik. Midőn a lobingerek nem a tüdőt érik, hanem a vérkeringésbe jutva, az összes hajszáledényhálózatot izgatják, akkor általános, ú. n. acut miliar tuberculosis lép fel, s a tüdő ily esetben csak azért mutathat aránylag számosabb gümőszemcséket, mert nagyobb és sűrűbb hajszáledény-hálózattal bír. Evvel bevégeztem a gümőképződésnek okbeli viszonyairól szóló részt, s ebbeli nézetem fenntartása mellett a phthisis okbeli viszonyairól sincsen több mondanivalóm. Mert egyrészt kifejeztem ez iránt kételyeimet, hogy a gümőképződés okát kizárólagosan egy specificus méreg képezné; másrészt igyekeztem kimutatni azon szoros összefüggést, mely a tüdőszövetet depraváló körfolyamatok és a gümőképződés közt fennáll. Ezen depraváló körfolyamatok a phthisis kiegészítő részét képezik, de amint láttuk, a gümőképződéssel is szoros összefüggésben állanak. S így bonczolván a phthisis többi okbeli mozzanatait, a mondottakat kellene ismételnem. Casuistikus közlemények. Illés Zsigmond tr-tól Hold-Mező-Vásárhelyt. Azon néhány eset, melyet itt röviden közölni akarok, gyakorlati szempontból bír kiváló érdekkel, s ha az esetek nem is tartoznak egy bizonyos kórcsoporthoz, az azért van, mert a vidéki gyakorló orvos nem kapja az érdekes eseteket korcsoportok szerint, mint, p. o. a clinikus, ki legalább is összeállíthatja azokat azon számos esetek közül, melyek a kórodán éveken át előfordulnak, vagy egy városi kórházból szemelheti ki azokat a szerint, amint ezt a tanczélok kívánják. 1. Az első eset egy, körülbelül 52 éves nő, alacsony termetű, zömök, jól táplált, egészséges kinézésű, kiskereskedő neje, gyermektelen. A nő gyermekkora óta meglehetősen egészséges volt, korán ment férjhez, s azután mindig igen nehezet kellett dolgoznia, úgy hogy ennek következtében kétoldali lágyék- és egy köldöksérvet szerzett magának. Mintegy hat évvel ezelőtt minden különös ok nélkül hasvízkór fejlődött ki nála, mely baj nagy fájdalmakkal volt összekötve. Akkori kezelő orvosa őt egyszer megcsapolta, s megvizsgálván az így kiürített hasat, azt találta, hogy a vékony és petyüdt hasfalakon keresztül a hasürben több kisebb-nagyobb, kemény, dudorzatos daganatot lehet keresztül tapintani, s melyek könyen ide-oda voltak mozgathatók. A csapolás után azonban csak kis fokú könyebbség jött létre, s minthogy másodszor magát csapolni nem engedte, háziorvosa lemondott róla, s a nő ezentúl javas-asszonyok tanácsára terpen-36.