Orvosi Hetilap, 1881. július (25. évfolyam, 27-31. szám)
1881-07-03 / 27. szám
631 032 A koponya absolut köbtartalma a rendesnek fele és ötöde között ingadozik, s ismét a homlokcsigolya a leghiányosabb, s köbtartalma alá szállhat a rendesnek 12 százalékára. Microcephaloknál a laborszöglet rendesen 110—1350, tehát középszámban 1210 helyett csak 102—126 fokot mutat.. A koponyavarratok csontosodhatnak idő előtt, Vogt K. után a synchondrosis sphenooccipitalis rendes, a lambda- és koszorúvarrat többé-kevésbé nyílt, a halántékvarrat ritkán, a nyilvarrat 7 eset közül 4-szer összenőtt. Mindkét haránt varrat t.i. a koszorú- és lambdavarrat nem convergál — mint rendes koponyánál — lefelé, hanem fölfelé, úgy hogy a megközelítőleg ékalakú falcsont csúcsa nem le-, hanem felfelé néz; ezen összetörési szöglet pedig nem néz hátra felfelé, mint felnőtt majomnál, hanem mell- és felfelé, de előfordul microcephaloknál a haránt koponyavarratok párhuzamossága is. Az arc felső részében többnyire keskeny, úgyszintén csekély a két járomív közötti átmérő is, melynek oka a rágizmok csekély fejlettségében fekszik. Az orr gyakran egy erősen kiálló fasorr. A homlok ferde és az alapvonal fölött csekély magasságban nyomul hátra; a homloköblök — Vogt K. nézetével ellentétben — csak relatíve nagyok, s még az sem mindig. A prognathismus, ámbár nem haladja túl az embereknél különben is talált határokat, jelentékeny, kórosnak tekintendő, s nem a koponyaalap helybenmaradása mellett történő állkapocs-készülék eltolatása által van feltételezve , mert kellene, hogy ilyenkor a 2 processus pterygoideus, mely felnőttnél rendesen hátra lefelé irányult, most a felső állkapcsot követve, mell- és lefelé képezzenek lejtőt, holott microcephalusnál legfeljebb függélyesen állanak a koponyaalapra, így tehát a prognathismus oka csak a koponyaalap megrövidülésében keresendő; a hátrafelé kitérő koponyaalap magával viszi a felső állkapocsnak vele összeköttetésben lévő felső végeit, miáltal az emeltyótörvény szerint annyival mellfelébb nyomóinak alsó részei, úgyszintén nagyobbodik azon szöglet is, melyet az arcznak függélyesen állított támoszlopai a koponyaalappal képeznek, mely körülmény természetesen csak fokozza a prognathismust. Ezen felső állkapocs-prognathismushoz járul még a ferdén mellfelé lejtős felső metszfogak által előidézett dentalis prognathismus. Általában azonban nincs egyenes arány koponya-kapacitás és prognathismus között. Az agy súlya még életképes microcephaloknál is a rendesnek egy negyedére, sőt mélyebbre sülyedhet. Lehetséges, hogy az agy hegeket, cystákat tartalmaz ; lehetséges, hogy szívós, tekervényszegény, s mutathat vékony kérget, jelentékeny savógyülemet a subarachnoidalis üregekben, a nem csak relatíve megnagyobbodott agygyomrácsokban és különösen azok hátsó szarvaiban. A mellső ereszték, a septum pellucidum, a boltozat és a mellső agyféltekékre való felosztása egészen vagy részben hiányozhatik. A kérges test hátsó vége gyakran nélkülözi szokott megvastagulását, sőt megvékonyodott, ilyenkor egyszersmind meg is rövidült, s miután növekvése mellyiről hátfelé történik az fejlődési hibának számítandó be. Az első Leuret-féle őstekervény sokszor nagyobb sorvadást mutat, mint az általa körülvett sziget és így ez vagy alsó részletében, vagy egészen fedetlen, még nagyobb aplasiánál a sziget is sorvad, s így megint fedezik az első őstekervény, azaz a Sylvius-féle árok szélei által, ezek azonban már nem mutatnak háromszoros sugarat (mellső nyél felhágó és vízirányos szárral), hanem csak egy ferdén hátra és felfelé hágó hasadékot. A hasadék minden idevágó hasonlaja az említett állapot fokozatos emelésére vezethető vissza és Vogt K. azon véleménye, mely szerint microcephaloknál az alsó homloktekervény csekély fejlődése mellett található gyrus centralis anterior basilaris végének túlfejlődése okozna Y alakú Sylviusféle árok helyett V alakot és majomra emlékeztető fedő lebenyt, téves microcephalnál a fedő lebeny nem emlékeztet majomra, mert kisebb mint ép embernél, sőt hiányozhatik is, míg ellenben majomnál a fedőlebeny felülmúlja az ép embernél találhatót. Vogt ezen tévedései csak onnan magyarázhatók, hogy nem állottak rendelkezésére microcephal agyak, hanem csak koponya öntvények, világos, hogy ilyenkor a meztelen sziget könyen volt összecserélhető fedőlebenynyel, úgyszintén a nyílt Sylvius-féle gödör széli barázdája a Sylvius-féle hasadékkal. A rostacsőr, azaz a crista galli és szemütfedő median széle között erősebben kiemelkedő gyrus rectus, melyet Vogt szintén hasonló gypszöntvényekből a microcephalusnak tulajdonított és miben majom, néger és microcephal közötti hasonlatosságot vélt látni, szintén hiányzik Reby szerint, ki ellenben az első nyakszírű tekervényre nézve talált hasonlatosságot néhány microcephal- és majomagy között. Ezen tekervény — úgy mint majomnál is — a sulcus occipitalis transversus niveausáig volt besülyedve, mely utóbbinak hátsó széle operculum alakjában olyannyira szélesedett mellfelé, hogy a besülyedt gyrust és azonkívül a sulcus parietooccipitalis oldalsó részletét boltozatképen fedte, előfordul microcephaloknál az is, hogy a sulcus parietooccipitalis nem nyúlik át — mint rendesen — a félteke median felületéről a lateralis (külső) felületre, hanem hogy csakis a median felületre szorítkozik, sőt még a félteke felső szélét sem éri el. Bischoff, ámbár akként nyilatkozott, hogy a microcephal agy nem egyezik meg majomagygyal, szintén talált némi majomra emlékeztető hasonlatosságot, így Rebyvel ellentétben azt találta, hogy a rostacsőr kevésbé fejlődött, mint Vogt azt öntvények után felvette, továbbá hiányzott a fossa Sylvii mellső szára (alacsony rangú majmok), a fissura parieto occipitalis median része nem ment át a fissura calcarinába (anthropoidok), az egész alsó homloktekervény majdnem teljesen hiányzott, s jelen volt a csúcsosodott homloklebeny keskenysége és a hátsó lebeny kicsinysége, összehasonlítva az agyaccsal (alacsonyrangú majmok). A microcephal agyacsa alig kisebb normál emberénél, így tehát a nagy agyhoz viszonyítva megnagyobbodott, s nem fedezhetik általa tökéletesen. Az agyacs lebenyképződés tekintetében modificatiókat is mutat, mint ezt Bischoff a microcephal Becker Helénánál látta. A nyúltagy inkább szokott reducálva lenni, mint az agyacs; a gerinczagy Bischoff szerint arányban fejlődött, Theile és Aeby mérései után azonban vékonyabb, microcephaliánál tehát micromyelia is van jelen. 1879-ben Aeby egy 4 éves microcephalnál azt észlelte, hogy a félteketerület mellső részlete egészen a nyakszívtlebeny tájáig nem volt ketté hasadva, a homlok