Orvosi Hetilap, 1881. július (25. évfolyam, 27-31. szám)

1881-07-03 / 27. szám

631 032 A koponya absolut köbtartalma a rendesnek fele és ötöde között ingadozik, s ismét a homlokcsigolya a leg­hiányosabb, s köbtartalma alá szállhat a rendesnek 12 százalékára. Microcephaloknál a laborszöglet rendesen 110—1350, tehát középszámban 1210 helyett csak 102—126 fokot mutat.. A koponyavarratok csontosodhatnak idő előtt, Vogt K. után a synchondrosis sphenooccipitalis rendes, a lambda- és koszorúvarrat többé-kevésbé nyílt, a halánték­­varrat ritkán, a nyilvarrat 7 eset közül 4-szer összenőtt. Mindkét haránt varrat t.­i. a koszorú- és lambdavarrat nem convergál — mint rendes koponyánál — lefelé, hanem fölfelé, úgy hogy a megközelítőleg ékalakú fal­csont csúcsa nem le-, hanem felfelé néz; ezen összetörési szöglet pedig nem néz hátra felfelé, mint felnőtt majom­nál, hanem mell- és felfelé, de előfordul microcephaloknál a haránt koponyavarratok párhuzamossága is. Az arc­ felső részében többnyire keskeny, úgyszintén csekély a két járomív közötti átmérő is, melynek oka a rágizmok csekély fejlettségében fekszik. Az orr gyakran egy erősen kiálló fasorr. A homlok ferde és az alapvonal fölött csekély magasságban nyomul hátra; a homloköblök — Vogt K. nézetével ellentétben — csak relatíve nagyok, s még az sem mindig. A prognathismus, ámbár nem haladja túl az embereknél különben is talált határokat, jelentékeny, kórosnak tekintendő, s nem a koponyaalap helybenmaradása mellett történő állkapocs-készülék el­­tolatása által van feltételezve , mert kellene, hogy ilyenkor a 2 processus pterygoideus, mely felnőttnél rendesen hátra lefelé irányult, most a felső állkapcsot követve, mell- és lefelé képezzenek lejtőt, holott microcephalusnál legfeljebb függélyesen állanak a koponyaalapra, így tehát a prognathismus oka csak a koponyaalap meg­rövidülésében keresendő; a hátrafelé kitérő koponyaalap magával viszi a felső állkapocsnak vele összeköttetésben lévő felső végeit, miáltal az emeltyótörvény szerint annyival mellfelébb nyomóinak alsó részei, úgyszintén nagyobbodik azon szöglet is, melyet az arcznak függé­lyesen állított támoszlopai a koponyaalappal képeznek, mely körülmény természetesen csak fokozza a progna­­thismust. Ezen felső állkapocs-prognathismushoz járul még a ferdén mellfelé lejtős felső metszfogak által elő­idézett dentalis prognathismus. Általában azonban nincs egyenes arány koponya-kapacitás és prognathismus között. Az agy súlya még életképes microcephaloknál is a rendesnek egy negyedére, sőt mélyebbre sülyedhet. Lehet­séges, hogy az agy hegeket, cystákat tartalmaz ; lehet­séges, hogy szívós, tekervényszegény, s mutathat vékony kérget, jelentékeny savógyülemet a subarachnoidalis üregekben, a nem csak relatíve megnagyobbodott agy­­gyomrácsokban és különösen azok hátsó szarvaiban. A mellső ereszték, a septum pellucidum, a boltozat és a­­ mellső agy­féltekékre való felosztása egészen vagy rész­ben hiányozhatik. A kérges test hátsó vége gyakran nélkülözi szokott megvastagulását, sőt megvékonyodott, ilyenkor egyszersmind meg is rövidült, s miután növek­vése mellyiről hátfelé történik az fejlődési hibának szá­mítandó be. Az első Leuret-féle őstekervény sokszor nagyobb sorvadást mutat, mint az általa körülvett sziget és így ez vagy alsó részletében, vagy egészen fedetlen, még nagyobb aplasiánál a sziget is sorvad, s így megint fedezik az első őstekervény, azaz a Sylvius-féle árok szélei által, ezek azonban már nem mutatnak háromszoros sugarat (mellső nyél felhágó és vízirányos szárral), hanem csak egy ferdén hátra és felfelé hágó hasadékot. A hasadék minden idevágó hasonlaja az említett állapot fokozatos emelésére vezethető vissza és Vogt K. azon véleménye, mely szerint microcephaloknál az alsó homloktekervény csekély fejlődése mellett található gyrus centralis anterior basilaris végének túlfejlődése okozna Y alakú Sylvius­­féle árok helyett V alakot és majomra emlékeztető fedő lebenyt, téves­ microcephalnál a fedő lebeny nem emlé­keztet majomra, mert kisebb mint ép embernél, sőt hiá­nyozhatik is, míg ellenben majomnál a fedőlebeny felül­múlja az ép embernél találhatót. Vogt ezen tévedései csak onnan magyarázhatók, hogy nem állottak rendelke­zésére microcephal agyak, hanem csak koponya öntvé­nyek, világos, hogy ilyenkor a meztelen sziget könyen volt összecserélhető fedő­lebenynyel, úgyszintén a nyílt Sylvius-féle gödör széli barázdája a Sylvius-féle hasadék­­kal. A rostacsőr, azaz a crista galli és szemütfedő median széle között erősebben kiemelkedő gyrus rectus, melyet Vogt szintén hasonló gypszöntvényekből a micro­­cephalusnak tulajdonított és miben majom, néger és micro­cephal közötti hasonlatosságot vélt látni, szintén hiányzik Reby szerint, ki ellenben az első nyakszírű­ tekervényre nézve talált hasonlatosságot néhány microcephal- és majomagy között. Ezen tekervény — úgy mint majomnál is — a sulcus occipitalis transversus niveausáig volt be­­sülyedve, mely utóbbinak hátsó széle operculum alakjában olyannyira szélesedett mellfelé, hogy a besülyedt gyrust és azonkívül a sulcus parietooccipitalis oldalsó részletét boltozatképen fedte, előfordul microcephaloknál az is, hogy a sulcus parietooccipitalis nem nyúlik át — mint rendesen — a félteke median felületéről a lateralis (külső) felületre, hanem hogy csakis a median felületre szorít­kozik, sőt még a félteke felső szélét sem éri el. Bischoff, ámbár akként nyilatkozott, hogy a micro­cephal agy nem egyezik meg majomagygyal, szintén talált némi majomra emlékeztető hasonlatosságot, így Rebyvel ellentétben azt találta, hogy a rostacsőr kevésbé fejlődött, mint Vogt azt öntvények után felvette, továbbá hiányzott a fossa Sylvii mellső szára (alacsony rangú majmok), a fissura parieto occipitalis median része nem ment át a fissura calcarinába (anthropoidok), az egész alsó homloktekervény majdnem teljesen hiányzott, s jelen volt a csúcsosodott homloklebeny keskenysége és a hátsó lebeny kicsinysége, összehasonlítva az agyac­csal (ala­csonyrangú majmok). A microcephal agyacsa alig kisebb normál emberénél, így tehát a nagy agyhoz viszonyítva megnagyobbodott, s nem fedezhetik általa tökéletesen. Az agyacs lebenyképződés tekintetében modificatiókat is mutat, mint ezt Bischoff a microcephal Becker Heléná­nál látta. A nyúltagy inkább szokott reducálva lenni, mint az agyacs; a gerinczagy Bischoff szerint arányban fejlődött, Theile és Aeby mérései után azonban véko­nyabb, microcephaliánál tehát micromyelia is van jelen. 1879-ben Aeby egy 4 éves microcephalnál azt észlelte, hogy a félteketerület mellső részlete egészen a nyak­­szívtlebeny tájáig nem volt ketté hasadva, a homlok­

Next