Orvosi Hetilap, 1881. július (25. évfolyam, 27-31. szám)

1881-07-03 / 27. szám

633 &34­­ lebeny kicsi, tekervény nélküli, a kérges test és boltozat elsatnyult, a fehér állomány szívós, az agykéreg — külö­nösen a homlokagyé — megvékonyodott. Rohon Győző addig el nem ért tüzetességgel nagy­fokú eltéréseket mutatott ki egy, születése után 14 napra meghalt microcephal fiúgyermeknek górcsövi metszetekre szétvágott agyán. Az előagy, mely ellentétben más micro­­cephalokkal nagyobb volt a többi agyrészleteknél, mutatta ugyan a dúczállomány két oldali elrendeződését, de valódi oszlása ép oly kevéssé volt jelen, mint a féltekékre való elkülönítés; üreg hiányzik ; az agy „centrális tömeget“ mutat, mely moleculáris állományból, sok kis magból, haj­száledényekből és idegrostokból állott; azonkívül tartalma­zott gyér labor-, vagy orsószerű, az agyacs kéregsejteihez hasonló idegsejteket; a tömeg az előagy bázisa felé el­veszítette dúczsejtjeit, s lassan kint a „fibrosus lebenybe“ ment át. Ez utóbbi a chiasma oldalsó részletéig folytató­dik, mellfelé még az agyon túl is nyúlik, edénydús, közepén vékony, oldalfelé vastagabb, az előagy alapjával csak kevés helyen van szorosabb összeköttetésben, több­nyire csak lazán edények által függ össze vele, s áll harán­­túl futó, kacsokat képező és magvak által kisért köt­­szöveti rostokból, helyenkint azonban szintén mutat oly moleculáris, csikórt állományt, mint a centrális tömeg alatt fekszik és az előagy két­harmadát képezi. Ezen­­ „fibrosus lebenyhez“ hasonló szövetszerkezetet mutat a „közti agy öve“, mely macroscopice ez utóbbi külemét osztva, ezt mindkét oldalról kapocsszerűen veszi körül és nemcsak kötszövet által, hanem helyenkint agyállomány­eresztékek által függ össze a közti agygyal. Az előagy második (közép) részletében a central tömegtől jobb és baloldalt haránt metszetben félhold­ alakot mutató hosszanti, ismeretlen eredesű rostcsoportok lépnek fel; ezektől az alap felé egy hosszrost-köteg tűnik fel, mely a közép­agyban a sisak hátsó hosszkötegévé, s a felső és alsó ikerdombpár karjává lesz. Ezen kötegtől oldalt egy göm­bölyű dúczsejthalmaz látható. Az előagy harmadik (leghátsóbb) részletében a dor­salis kéreg és a „cenralis tömeg“ közé van beékelve az „előagy dúcztömege“, mely az ötödik Meynert-féle agyké­reg-rétegben előforduló sejtekből áll. Az előagy harmadik részletének dorsalis középvonalától indul egy ereszték, mely megfelel a kérges testnek, s az előagy második rész­letének ventralis középvonalától gyengéden fejlődött ereszték indul, mely talán mellső eresztéknek tekintendő. A lázidegek chiasmája hátrafelé egészen a közti agy mellső széléig eltolt, hol ez az itt hiányzó tractus op­ticus közvetítése nélkül átmegy a kezdetben egyszerű, később villaszerűleg osztott optikus­ gyökökbe, melyek a sisak hátsó hosszkötegét és az ikerdombpár karjait tartal­mazó hosszanti köteg közelében végződnek. Az egész előagy-kéregben hiányzott a harmadik Meynert-féle réteg. Minden agyrészlet között leginkább roszul fejlődött volt a közti agy; ez a dorsalis felületen az elő- és középagytól haránt barázdák által választatik el, s az alapi felületen csak ideális határa van, különben ugyanazon főrészekből áll, mint az előagy, csakhogy a „centrális és dúcztömeg“ felcserélték helyzetüket, a­mennyiben előbbi dorsalis irányban, utóbbi az alap felé vándorolt; az ikerdombpár karjait és a sisakot tartalmazó köteg pedig, mely kacs­szerű rostokat tartalmaz, dorsalis végén átmetszetben bunkóalakú megvastagodást mutat. A harmadik agy­­gyomrács körtealakú, henger-epithel által kibélelt, s többé-kevésbé edénycsomókat és falzatnélküli vérüregeket tartalmazó kötszövet által kitöltött; ugyanez áll az aquae­­ductus Sylvii mellső és középső harmadáról, csakhogy ez a mellső harmadában még tökéletes felhám-kibélelést sem mutat. A hátsó ereszték és a glandula pinealis hiányzanak. A középagy a hátsó agy által nem fedezik, s nem mutat barázdákat, tehát, mint az ébrény 6-dik hónapjában, iker­dombpár nincs ; a mellső ikerdomboknak megfelelő rész­letben dúczok és raphe helyett csak finoman szemcsés, kis magvakat mutató tömeg. A trochlearis nem találtatott, talán valóban nem volt jelen. Az agykocsány lába — mint ezt már Cruveilhier és Theile is leírták — igen vékony és finoman szemcsés, magvakat tartalmazó állo­mányból, s kis gömbölyded idegelemektől és a sisak tájától származó rostokból állott; ennek megfelelőleg a lobrok oly kicsinyek, hogy helyükön a sulcus longitudinális anterior mentén két oldalt kiemelkedés helyett lesüppe­­dés látható. Az agyacs flocculusai hiányzanak, a mandolák gyen­gén fejlődtek. Cruveilhier (Traité d’anatomie pathologique générale t. III. p. 167.) a microcephal fejlődését — minden bizto­sabb időmeghatározás nélkül — az ébrényi élet kora időszakába helyezi. Egy Cruveilhier által leírt, a kemény és lágy szájpad hasadásával ellátott microcephalnál Vogt az utóbbi körülményből arra következtet, hogy mindkét anomália egyszerre lépett fel, tehát a második hónapra teszi annak fejlődését. Rohon esetét illetőleg, ő az előagy akadályozott képződését, fejlődésének első időszakába helyezi, a közti agyét az ébrényi élet harmadik, míg a középagyét a hatodik hónapjába. Cruveilhier a microcephaliát részben a különben szabályos vagy talán más hiányokkal ellátott, már ere­detileg kicsiny agynak tulajdonította, részben oly ébrényi betegségeknek, melyek az agy sorvadását eredményezik anélkül, hogy a koponyabennek térfogati csökkenése savó által pótoltatott volna; a koponyacsontok kicsiny­sége, megvastagodása és a netalán jelenlevő synostosisa ő szerinte, úgy mint a fejbőrön néha előforduló ránczo­­sodás, csak másodlagos tünemény. Baillarger ellenben — ámbár csak a veleszületett, nagy fokú, még más anomáli­ákkal összekötött microcephaliáknál — elsődlegesnek, feltételezőnek nézte az idő előtti synostosist. Virchow kez­detben (1. Összegyűjtött értek. 918. 1.) részint időelőtti synostosisra vezette vissza a microcephaliát, részint a koponyabennek hátramaradt növekedésére, későbben azon­ban (Virchow’s Arch. 13. k. 356. p.) kizárólag csakis a koponyaboltozat-varratok synostosisára. Ma a búvárok legnagyobb részével összhangzólag Virchow a microce­­phaliában az agynak akadályozott képződését látja, mely gyakran kóros folyamatok által kisérve nem egy ébrényi fokon marad állandóan, hanem egyénileg rendellenes irányban tovább fejlődik. Vogt Károly Moegle testvé­reknél kimutatta, hogy lehet jelen nagyfokú microcephalia akkor is, ha nem záródtak a varratok. Miután így el lett távolítva a microcephaliának addig egyedül erőművi

Next