Orvosi Hetilap, 1881. július (25. évfolyam, 27-31. szám)
1881-07-03 / 27. szám
633 &34 lebeny kicsi, tekervény nélküli, a kérges test és boltozat elsatnyult, a fehér állomány szívós, az agykéreg — különösen a homlokagyé — megvékonyodott. Rohon Győző addig el nem ért tüzetességgel nagyfokú eltéréseket mutatott ki egy, születése után 14 napra meghalt microcephal fiúgyermeknek górcsövi metszetekre szétvágott agyán. Az előagy, mely ellentétben más microcephalokkal nagyobb volt a többi agyrészleteknél, mutatta ugyan a dúczállomány két oldali elrendeződését, de valódi oszlása ép oly kevéssé volt jelen, mint a féltekékre való elkülönítés; üreg hiányzik ; az agy „centrális tömeget“ mutat, mely moleculáris állományból, sok kis magból, hajszáledényekből és idegrostokból állott; azonkívül tartalmazott gyér labor-, vagy orsószerű, az agyacs kéregsejteihez hasonló idegsejteket; a tömeg az előagy bázisa felé elveszítette dúczsejtjeit, s lassan kint a „fibrosus lebenybe“ ment át. Ez utóbbi a chiasma oldalsó részletéig folytatódik, mellfelé még az agyon túl is nyúlik, edénydús, közepén vékony, oldalfelé vastagabb, az előagy alapjával csak kevés helyen van szorosabb összeköttetésben, többnyire csak lazán edények által függ össze vele, s áll harántúl futó, kacsokat képező és magvak által kisért kötszöveti rostokból, helyenkint azonban szintén mutat oly moleculáris, csikórt állományt, mint a centrális tömeg alatt fekszik és az előagy kétharmadát képezi. Ezen „fibrosus lebenyhez“ hasonló szövetszerkezetet mutat a „közti agy öve“, mely macroscopice ez utóbbi külemét osztva, ezt mindkét oldalról kapocsszerűen veszi körül és nemcsak kötszövet által, hanem helyenkint agyállományeresztékek által függ össze a közti agygyal. Az előagy második (közép) részletében a central tömegtől jobb és baloldalt haránt metszetben félhold alakot mutató hosszanti, ismeretlen eredesű rostcsoportok lépnek fel; ezektől az alap felé egy hosszrost-köteg tűnik fel, mely a középagyban a sisak hátsó hosszkötegévé, s a felső és alsó ikerdombpár karjává lesz. Ezen kötegtől oldalt egy gömbölyű dúczsejthalmaz látható. Az előagy harmadik (leghátsóbb) részletében a dorsalis kéreg és a „cenralis tömeg“ közé van beékelve az „előagy dúcztömege“, mely az ötödik Meynert-féle agykéreg-rétegben előforduló sejtekből áll. Az előagy harmadik részletének dorsalis középvonalától indul egy ereszték, mely megfelel a kérges testnek, s az előagy második részletének ventralis középvonalától gyengéden fejlődött ereszték indul, mely talán mellső eresztéknek tekintendő. A lázidegek chiasmája hátrafelé egészen a közti agy mellső széléig eltolt, hol ez az itt hiányzó tractus opticus közvetítése nélkül átmegy a kezdetben egyszerű, később villaszerűleg osztott optikus gyökökbe, melyek a sisak hátsó hosszkötegét és az ikerdombpár karjait tartalmazó hosszanti köteg közelében végződnek. Az egész előagy-kéregben hiányzott a harmadik Meynert-féle réteg. Minden agyrészlet között leginkább roszul fejlődött volt a közti agy; ez a dorsalis felületen az elő- és középagytól haránt barázdák által választatik el, s az alapi felületen csak ideális határa van, különben ugyanazon főrészekből áll, mint az előagy, csakhogy a „centrális és dúcztömeg“ felcserélték helyzetüket, amennyiben előbbi dorsalis irányban, utóbbi az alap felé vándorolt; az ikerdombpár karjait és a sisakot tartalmazó köteg pedig, mely kacsszerű rostokat tartalmaz, dorsalis végén átmetszetben bunkóalakú megvastagodást mutat. A harmadik agygyomrács körtealakú, henger-epithel által kibélelt, s többé-kevésbé edénycsomókat és falzatnélküli vérüregeket tartalmazó kötszövet által kitöltött; ugyanez áll az aquaeductus Sylvii mellső és középső harmadáról, csakhogy ez a mellső harmadában még tökéletes felhám-kibélelést sem mutat. A hátsó ereszték és a glandula pinealis hiányzanak. A középagy a hátsó agy által nem fedezik, s nem mutat barázdákat, tehát, mint az ébrény 6-dik hónapjában, ikerdombpár nincs ; a mellső ikerdomboknak megfelelő részletben dúczok és raphe helyett csak finoman szemcsés, kis magvakat mutató tömeg. A trochlearis nem találtatott, talán valóban nem volt jelen. Az agykocsány lába — mint ezt már Cruveilhier és Theile is leírták — igen vékony és finoman szemcsés, magvakat tartalmazó állományból, s kis gömbölyded idegelemektől és a sisak tájától származó rostokból állott; ennek megfelelőleg a lobrok oly kicsinyek, hogy helyükön a sulcus longitudinális anterior mentén két oldalt kiemelkedés helyett lesüppedés látható. Az agyacs flocculusai hiányzanak, a mandolák gyengén fejlődtek. Cruveilhier (Traité d’anatomie pathologique générale t. III. p. 167.) a microcephal fejlődését — minden biztosabb időmeghatározás nélkül — az ébrényi élet kora időszakába helyezi. Egy Cruveilhier által leírt, a kemény és lágy szájpad hasadásával ellátott microcephalnál Vogt az utóbbi körülményből arra következtet, hogy mindkét anomália egyszerre lépett fel, tehát a második hónapra teszi annak fejlődését. Rohon esetét illetőleg, ő az előagy akadályozott képződését, fejlődésének első időszakába helyezi, a közti agyét az ébrényi élet harmadik, míg a középagyét a hatodik hónapjába. Cruveilhier a microcephaliát részben a különben szabályos vagy talán más hiányokkal ellátott, már eredetileg kicsiny agynak tulajdonította, részben oly ébrényi betegségeknek, melyek az agy sorvadását eredményezik anélkül, hogy a koponyabennek térfogati csökkenése savó által pótoltatott volna; a koponyacsontok kicsinysége, megvastagodása és a netalán jelenlevő synostosisa ő szerinte, úgy mint a fejbőrön néha előforduló ránczosodás, csak másodlagos tünemény. Baillarger ellenben — ámbár csak a veleszületett, nagy fokú, még más anomáliákkal összekötött microcephaliáknál — elsődlegesnek, feltételezőnek nézte az idő előtti synostosist. Virchow kezdetben (1. Összegyűjtött értek. 918. 1.) részint időelőtti synostosisra vezette vissza a microcephaliát, részint a koponyabennek hátramaradt növekedésére, későbben azonban (Virchow’s Arch. 13. k. 356. p.) kizárólag csakis a koponyaboltozat-varratok synostosisára. Ma a búvárok legnagyobb részével összhangzólag Virchow a microcephaliában az agynak akadályozott képződését látja, mely gyakran kóros folyamatok által kisérve nem egy ébrényi fokon marad állandóan, hanem egyénileg rendellenes irányban tovább fejlődik. Vogt Károly Moegle testvéreknél kimutatta, hogy lehet jelen nagyfokú microcephalia akkor is, ha nem záródtak a varratok. Miután így el lett távolítva a microcephaliának addig egyedül erőművi