Orvosi Hetilap, 1881. augusztus (25. évfolyam, 32-35. szám)

1881-08-07 / 32. szám

751 egybe lévén tapadva, azok leválasztásánál egy vékony réteg hátramaradt. A további kifejtésnél azt tapasztaltam, hogy az üszkös folyamat nemcsak a középvonalra és a bal télre szorít­kozik, hanem átterjed a jobb oldalra is. Ily módon a lágy­részek metszetét patkó alakban meghosszabbítva a jobb alsó mellső őrlőfoghoz jutottam, hol a csonthártyát épnek találva a kihúzott első őrlőfog helyén az állcsontot lánczfűrészszel átfűré­­szeltem. Az állkapocs kiirtandó részét ezek után nem volt nehéz az állízületből kiemelni, mi gyenge rotáló mozgással sikerült is. A lágy részekben, nemkülönben a csontláda belfelületén alig mutatkozott vérzés. Az a. maxillar. externa a lágy részek hosszantartó duzzanata folytán teljesen obliteráltnak mutatkozott és mint ilyen lekötést nem igényelt. A lágy részek távoleső 8 carlsbadi tűvel egyesítettek közbeeső mély csomós varratokkal. Míg az állka­pocs ízületben az itt képződő geny biztosabb levezetésére az állkapocs zugon át vastagabb minőségű draincsövet vezettem kifelé, addig a csontláda vájulatát a szájon át gaze-gomolyokkal lazán kitömtem. A lefolyás semmi különös mozzanatot nem mutatott fel. A sebszélek elsődleges úton a legtökéletesebben egyesültek. Hőe­melkedés a műtét napján 38­6, a többi napokon a beteg láz­­talan. A genyedés keveskedtével a beteg piros arc­színt nyert, táplálkozása fokozódott. A beillesztett draincsövön át a képződött geny legnagyobb része kiürült, míg az a váladék szintével eltá­volíttatott. A csontláda vájulatából ép és erőteljes sarjak nőttek ki, melyek a gaze-gomolyok további bevezetését szükségtelenné tették. Már lefolyás közben, mihelyt a műtét előtt is fennállott nagyfokú lágyrész duzzanat eloszlott, az újdonképződésben levő állcsontot szabadon lehetett tapintani. Alakjára nézve alig tért el a rendestől. Az áll mérsékelten hátrább álló volt. Május hó elején a gyógyfolyamat teljesen be volt fejezve. Ezzel párhuzam­ban a jobboldali csonk körül mindig több és több csontlerakódás jött létre. Feltűnő volt az, hogy a csonk fűrészfelülete a gyó­gyulással nem haladt párhuzamosan, sarjak nem képződtek, sőt a csontvelő, melyet a műtétnél elég pirosnak és mint ilyent Billroth jellemzése folytán részben életképesnek tartottam, később szürkés felületűvé vált és elhalni látszott. Azon hiszemben, hogy talán a fűrészfelület üszkösödött el, azt csontollóval igyekeztem szájon át eltávolítani. Az újonnan mutatkozó csontfelület hason­lóképen üszkösnek mutatkozván, abból és a kutaszolás eredmé­nyéből a hátramaradt rész üszkösödését következtettem. Ez okból annak eltávolítását javaltnak tartva, annak küzdését Navratil I. e. t­r. és oszt. főorvosom távollétében augustus 14-kén véghez is vittem. Metszet az állkapocs alsó szegélyén jobb oldalt a zúgtól mellfele a szájzúgig, felhasítása az alajknak a zúgban. Az így könyen hozzáférhetővé tett csonk minden további akadály nélkül volt kiízesíthető. Gyógyulás 4 hét után. Az állkapocs ezen ponton is újdonképződést mutatva, alkalmasnak látszott műfogsor vise­lésére, melyet Arkövy József Jr. az eset iránti különös érdekelt­ségénél fogva volt szíves elkészíteni. Beteg napokban gyógyultan távozik osztályunkról. Legyen szabad ezek után pár szóval rövid reflexiókba bocsát­koznom, miután az eljárás, melyet a műtétnél követtem, több tekintetben eltér azon módozatoktól, melyeket fenntebb, a gyógy­­eljárás fejezete alatt bővebben fejtegetni volt alkalmam, így pl. a genioglossus izom leválasztását nem tartottam esetemben szük­ségesnek, mennyiben az újdonképződött csontláda elég solidnak mutatkozott ezen izom működésének ellensúlyozására. Ezen hitemet megerősítette azon körülmény­, hogy mint fennt említem, főleg a hátsó ládafalat sikerült egyben, mint egy negatív lenyomatot megtartanom és így szükségtelennek tartottam a genioglossus izom hatását ellensúlyozni. Kezdetben várakozásomban nem csalat­koztam, mennyiben az áll jó ideig majdnem rendes vonalban volt és csakis a későbbi időben vonatott vissza azon pontig, a­melyen jelenleg áll. Úgy látszik, hogy a genioglossus leválasz­tása még az oly esetekben is szükséges, melyekben a csontláda vastagsága különben elég ellenállónak mutatkozik. Bár az ered­mény tekintetében szépészeti szempontból esetemnél nincs nagy­­okom ezen csekély hiány felett panaszkodni, mindazonáltal nem fogok más hasonló esetben a csontláda ellenállási képességébe oly nagy bizalmat helyezni. Reflexióm másik része az alajk kettészelésére, illetve annak átszelési pontjára vonatkozik. Hogy nem a középvonalban, hanem a szájzúgnak megfelelőig tettem ezt, akár Buschi­ azon tapasztalatát hozhatom fel, hogy az alajk középvonali felhasítása után sokszor annak befordulását észlelte. Hogy esetemben ezen oldalmetszés nem járt semmi hátránnyal, az eset megtekintéséből elég világosan látható. Különös előnyül emelhetem ki azon körülményt, hogy bete­gem pótállcsontjával mindazon mozgásokat képes végezni, melyek ép állkapocscsal általán lehetségesek és ezen körülményből az állkapcson tapadó összes izmok működésének megtartását joggal következtethetem. Végül legyen szabad e helyütt mind oszt. főorvosom Navratil Imre e. tanár úrnak a műtéti eset, mind Lumniczer Sándor e. tanár és Janny Gyula tr. kórházi főorvos uraknak az osztályaikon előfordult esetek szíves átengedéséért, mind pedig Arkövy József tr. úrnak a műállkapocs áldozatkész elkészítéséért köszönetet mondanám. 2-dik ábra. A 2-dik ábra ugyanazon állkapcsot baloldali vetü­letben szemlélteti. 3-dik ábra. A 3-dik ábrán a gyógyúlt beteg látható. 752 A húgyhólyag részletes csonkolása (resectio).* 2) Kísérleti műtéttani tanulmány. Irta Fischer Adolf Jr. és műtő Budapesten. (Folytatás). IV. 1880. mártius 31-dikén erős nagy kutyának a hólyag felső-hátsó részletéből nem asepticus eljárás mellett nagyobb hosszanti darabot irtottam ki, s a sebet 5%-os carbolvízben ( Busch. Verhandlungen d. deutschen Ges. für Chir. 1877. 2) L. „OHL.“ 30. számát.

Next