Orvosi Hetilap, 1881. szeptember (25. évfolyam, 36-39. szám)
1881-09-04 / 36. szám
.Budapest, 1881. 36. sz. September 4. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségné nádor-utcza 13. szám és Kilián György könyvkereskedésében váczi-utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP, F.1 ŐFIZETÉSI ÁR . helyben és vidéken egész évre 10 írt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesítendők. HIRDETÉSEKÉRT soronkint 15 új kr. 'JONIS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. HUSZONÖTÖDIK ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom : Navratil I. tr. Az előhaladó izomsorvadás egy esete. Adat az előhaladó izomsorvadás kórtanához. — Fischer A. A hólyag vizsgálati módszerei. — Konrád M. tnr. A méhkörüli vérsérvről. (Folyt.) — Könyvismertetés. Étude sur les pseudarthroses et en particulier sur leur traitement par la suture osseuse. — Lapszemle. Kivonat Macewennek „Die Osteotomie“ czimű munkájából. Tárcza: A gyógyszertani szakosztály a londoni nemzetközi orvosi congressuson. — Haberern J. P. Jr. A német sebészek X. congressusán tartott előadások, megvitatások, beteg- és műszer-bemutatások. (Folyt.) — Vegyesek. — Pályázatok. Melléklet: Kőmetszetű tábla Takács E. tr. czikkéhez. Az előhaladó izomsorvadás egy esete.1) Adat az elöhaladó izomsorvadás kórtanához. Takács Endre tr. magántanártól. Ha jelenben az előhaladó izomsorvadás tanának történetébe rövid visszapillantást teszek, teszem ezt azért, mert indokolni akarom előadásom tárgyának megválasztását. Az előhaladó izomsorvadás kórtana ugyanis még folyton vita tárgyát képezi, még ma sincs teljesen eldöntve , hogy váljon az izmok, vagy idegrendszer bántalma képezi-e az elsődleges illetőleg másodlagos bajt. Ez értekezésemmel épen eme kérdést óhajtom megoldásához közelebb vinni, mit — úgy vélem — a megfigyelt kereset is támogatni fog. Már e század elején írtak le (Abercrombie, Darwall, Romberg, Duchennestben) — és pedig gyakran igen pontosan — egyes eseteket anélkül, hogy a baj tüzetesebb meghatározásába bocsátkoztak volna. Először (1849) Duchenne figyelte meg az izmok változását és ennek alapján a bántalmat „Atrophie musculaire avec transformation graisseuse“ névvel jelölte meg. Arán (1850) értekezésében mint egy még le nem írott betegségről szól és a bántalmat mai nevével látta el (atrophie musculaire progressive). Noha — mint láttuk — előtte már mások is leírták e bántalmat, mégis őt kell az elsőnek tartanunk, ki már a betegség lényegébe is behatolni törekedett. Ő a megalapítója a baj myopathicus elméletének, midőn kimondja, hogy az első, sőt egyedüli megbetegedés az izomrendszert illeti. Valamivel később Cruveilhier „Paralysie musculaire atrophique“ nevet adja a bajnak, daczára annak, hogy ő is — valamint Arán — a büdést az izomsorvadás következményének fogja fel. De nem csak a névben tér el Cruveilhier Arantól, hanem a baj lényegének felfogásában is. Miután ő ugyanis a bonczvizsgálásnál a gerinczagyi mellső gyökökben jelentékeny elváltozásokat talált, ezektől tette függővé az izomsorvadást. Szerinte az idegek megbetegedése az elsődleges. E két ellentétes nézet köré csoportosultak több kevesebb szerencsével az ezután e tárgygyal foglalkozó írók. Általán a neuropathikus elmélet nagyobb hódítást tett, s még ma is folyton szaporodnak védői, úgy szám mint jelentőség tekintetében , de a myopathikus elmélet hívei között is nem egy jelentékeny név foglal helyet. Hogy többet ne említsek, csak Friedreich nevét emelem ki. Teszem ezt annál inkább, mert munkájában mindaz össze van gyűjtve, mit a myopathikus elmélet védelmére felhozni lehet. Alapos megfigyelése, gondos körültekintése, erős logicája kényszerítő erővel vonz mindenkit elméletének elfogadására; s ha az újabb kor nagy idegkor-búvárai (Lockhart, Clarke, Charcot, Schüppel, Joffrey, Hammond, Leyden, sőt Duchenne is) nem lépnének fel ellene oly határozottan , ha a kórbonettan újabb kétségbevonhatlan adatai nem szólanának ellene oly erősen, tényleg nehéz volna befolyása alól szabadulni. Friedreich idült izomlokot vesz fel a baj alapokául, s miután nem tagadhatja az idegrendszer kóros változásait sem, ez utóbbiakat következményieknek mondja. Ő azt hiszi, hogy az izmokban levő lob lassan kint átterjed az izomközti és környi idegekre, s hogy ezeken tovahaladva (neuritis ascendens) magában a gerinczagyban is idült lobot hozhat létre. Míg a myopathikus elmélet Arán óta alig változott valamit, addig a neuropathikus elmélet igen sok változásnak volt alávetve, számos alfajt nyert, míglen odajutott, hogy ma Charcot és mások kórboncttani búvárlatai alapján az alapbajt a gerinczagy szürkeállománya mellső szarvának idült degeneratív lobjában keresik. A neuropathikus elmélet megalapítója Cruveilhier, első értekezésében a mellső gyökök bántalmát tartotta a MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Előadatott a budapesti kir. orvosegylet 1881. május 7-diki ülésén. *) Ueber progressive Muskelaire Pale etc. 1863. Berlin_