Orvosi Hetilap, 1881. szeptember (25. évfolyam, 36-39. szám)

1881-09-04 / 36. szám

^Budapest, 1881. 36. sz. September 4. F.í ŐFIZETÉSI ÁR : helyben és vidéken egész évre 1U írt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesí- tendök. HIRDETÉSEKÉRT soronkint 15 új kr. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztösegné nádor-utcza 13. szám és Kilián György könyvkereskedésében váczi-ntcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP, j'ÍONI S KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. HUSZONÖTÖDIK ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom : Navratil I. tnr. Az előhalad ó izomsorvadás egy esete. Adat az előhaladó izomsorvadás kórtanához. — Fischer A. A hólyag vizsgálati módszerei. — Konrád M. tnr. A méhköriili vérsérvről. (Folyt.) — Könyvismertetés. Étude sur les pseudarthroses et en particulier sur leur traitement par la suture osseuse. — Lapszemle. Kivonat Macewennek „Die Osteotomie“ czimű munkájából. Tárcza: A gyógyszertani szakosztály a londoni nemzetközi orvosi congressuson. — Haberern J. P. tr. A német sebészek X. congressusán tartott előadások, megvitatások, beteg- és műszer-bemutatások. (Folyt.) — Vegyesek. — Pályázatok. Melléklet: Kőmetszetű tábla Takács E. tr. czikkéhez. Az előhaladó izomsorvadás egy esete.1) Adat az elöhaladó izomsorvadás kortanához. Takács Endre tr. magántanártól. Ha jelenben az előhaladó izomsorvadás tanának tör­ténetébe rövid visszapillantást teszek, teszem ezt azért, mert indokolni akarom előadásom tárgyának megválasz­tását. Az előhaladó izomsorvadás kórtana ugyanis még folyton vitatárgyát képezi, még ma sincs teljesen el­döntve : hogy váljon az izmok, vagy idegrendszer bán- talma képezi-e az elsődleges illetőleg másodlagos bajt. Ez értekezésemmel épen eme kérdést óhajtóm megoldásához közelebb vinni; mit — úgy vélem — a megfigyelt kór­eset is támogatni fog. Már e század elején írtak le (Abercrombie, Darwall, Romberg, Duchenne stben) — és pedig gyakran igen pontosan — egyes eseteket anélkül, hogy a baj tüzete­sebb meghatározásába bocsátkoztak volna. Először (1849) Duchenne figyelte meg az izmok változását és ennek alap­ján a bántalmat „Atrophie musculaire avec transformation graisseuse“ névvel jelölte meg. Arán (1850) értekezésében mint egy még le nem írott betegségről szól és a bántal­mat mai nevével látta el (atrophie musculaire progressive). Noha — mint láttuk — előtte már mások is leírták e bántalmat, még is őt kell az elsőnek tartanunk, ki már a betegség lényegébe is behatolni törekedett. O a meg­alapítója a baj myopathicus elméletének, midőn kimondja: hogy az elsőd, sőt egyedüli megbetegedés az izomrend­szert illeti. Valamivel később Cruveilhier „Paralysie musculaire atrophique“ nevet adja a bajnak, daczára annak, hogy ő is — valamint Arán — a hüdést az izom­sorvadás következményének fogja fel. De nem csak a névben tér el Cruveilhier Arantól, hanem a baj lényegé­nek felfogásában is. Miután ő ugyanis a bonczvizsgálás- nál a gerinczagyi mellső gyökökben jelentékeny elválto­b Előadatott a budapesti kir. orvosegylet 1881. mijus 7-diki ülésén. zásokat talált, ezektől tette függővé az izomsorvadást. Szerinte az idegek megbetegedése az elsődleges. E két ellentétes nézet köré csoportosultak több kevesebb szerencsével az ezután e tárgygyal foglalkozó irók. Általán a neuropathikus elmélet nagyobb hódítást tett, s még ma is folyton szaporodnak védői, úgy szám mint jelentőség tekintetében ; de a myopathikus elmélet hivei között is nem egy jelentékeny név foglal helyet. Hogy többet ne említsek, csak Friedreich nevét emelem ki. Teszem ezt annál inkább; mert munkájában1) mindaz össze van gyűjtve, mit a myopathikus elmélet védelmére felhozni lehet. Alapos megfigyelése, gondos körültekin­tése, erős logicája kényszerítő erővel vonz mindenkit el­méletének elfogadására; s ha az újabb kor nagy ideg- kór-buvárai (Lockhart, Clarke, Charcot, Schüppel, Joffroy, Hammond, Leyden, sőt Duchenne ! is) nem lépnének fel ellene oly határozottan ; ha a kórboneztan újabb kétségbe- vonhatlan adatai nem szólanának ellene oly erősen: tényleg nehéz volna befolyása alól szabadúlni. Friedreich idült izomlobot vesz fel a baj alapokáúl; s miután nem tagadhatja az idegrendszer kóros válto­zásait sem, ez utóbbiakat következményieknek mondja. Ő azt hiszi: hogy az izmokban levő lob lassankint átter­jed az izomközti és környi idegekre; s hogy ezeken tovahaladva (neuritis ascendens) magában a gerinczagy­ban is idült lobot hozhat létre. Míg a myopathikus elmélet Arán óta alig változott valamit, addig a neuropathikus elmélet igen sok válto­zásnak volt alávetve, számos alfajt nyert; míglen oda­jutott, hogy ma Charcot és mások kórboneztani buvár- latai alapján az alapbajt a gerinczagy szürkeállománya mellső szarvának idült degenerativ lobjában keresik. A neuropathikus elmélet megalapítója Cruveilhier, első értekezésében a mellső gyökök bántalmát tartotta a *) Ueber progressive Muskelair0P^le etc. 1863. Berijn_ 36

Next

/
Thumbnails
Contents