Orvosi Hetilap, 1881. szeptember (25. évfolyam, 36-39. szám)

1881-09-04 / 36. szám

827 828 kór alapokának. Utána Guérin a környi idegekben (azok lobjában) vélte a végokot megtalálni. Többen az együtt­érző idegrendszer lobos elfajulását tartották az elsődleges bántalomnak (Schneevogt, Remak, J. Simon). Majd Luys a gerinczagyi szürke állomány bántalmára fordította a figyelmet. Erre azután megindultak a közlemények, melyekben a szürke állomány sejtjeinek bántalmára lett a legnagyobb súly fektetve, s sokan még azok közül is elfogadták a baj alapokául e sejtek elfajulását, kik előbb a myopathikus elmélet hívei voltak, mint pl. Duchenne. Nem lévén c­élom itt valamennyi közleményt ismer­tetni, sem az egyes elméleteket, valamint azok támoga­tására felhozott érveket szélesen tárgyalni, az általam észlelt és tüzetesen vizsgált kereset leírására térek át, s ennek kapcsában törekszem nézetemet a kérdésben levő kóralakról elmondani. , Preszler Józsefné, 59 éves, özvegynő, 1881. január 18-kán vétetett fel a II. belkórodára felső végtagjai izomzatának sor­vadása és működés­képtelensége miatt. Beteg családjában hasonló bántalom vagy idegbaj elő nem fordult; szüleinek egyetlen gyermeke volt; saját hat gyermeke közül négy él és egészséges ; a két elhalt halálát heveny küte­­ges bántalom okozta ; gyermekkorában valamely súlyosabb kü­te­­ges betegségben, 16 éves korában — hosszabb ideig­­— váltó­lázban szenvedett; havi változása 16 éves korától 45-ig rendes volt. A beteg jelen baja 56 éves korában kezdődött , amennyi­ben ekkor vette észre először, hogy bal keze harisnyakötés köz­ben szokatlanul gyorsan kifáradt, s hogy a bal kézzel megszokott mozgások nehezére esnek, még­pedig különösen azok, melyeknél az ujjak voltak főleg igénybe véve. Lassankint nehézkes lett az alkar, majd felkar mozgása is. Előbb a gyors kifáradást abból magyarázta ki a beteg magának, hogy megfázott a keze ; de midőn a melengetés nem használt, tüzetesebben vizsgálta meg bal kezét, s azt találta, hogy bal keze, de általán bal felső vég­tagja feltűnően soványabb mint a jobb. A soványodás ezután elég gyorsan haladt, mit az akaratlagos mozgás csökkenése nyomról-nyomra követett. Végül a nagyon lesoványodott felkar a törzshöz lett rögzítve, az alkar félig behajtott és borintott helyzetet foglalt el; a kéz és első ujjperczek hátrafeszültek; ellenben a többi ujjperczek erősen a tenyérbe hajlottak. E vég­taggal csak igen kevés mozgást volt képes a beteg kivinni. Míg a baj e végtagban ily fokra hágott , a többi végtagok még aránylag épek voltak. 1880. év január havában a beteg köhö­géssel párosult lázas betegséget állott ki, mely miatt ágyban is feküdt. Midőn az ágyból felkelt, vette észre, hogy jobb felső végtagján ugyanazon lesoványodás és gyengülés kezd kifejlődni, mely a bal oldalit tönkretette. Lassankint létre is jött fokozatos sorozatban itt mind az, mi már ott magas kifejlődést ért el. 1880. év October havában a beteg a bal alsó végtag soványo­­dására lett figyelmes, mi legkifejezettebb a czombon volt, s mit ny­omban követett a járási nehézség és gyors kifáradás. E bántalom mellett még hörghuruttól gyötörtetve, kereste fel a beteg a kórodát. A magasabb termetű," gyengén táplált, barnás bőrszínű nő­beteg szellemi működései rendesek, magasabb műveltségi fokot árulnak el ; kedélye nyomott; látása — aggkori gyengülést le­számítva — hibátlan ; hallás, szaglás, ízlés és bőrérzékenység egészen hibátlan; fájdalmak vagy álérzetekről nem panaszkodik; köhögés nyugtalanítja, mely a kiterjedt hörghurutban bírja alapját. Az arcz és nyakon alaki és mozgási eltérés nincs. A nyelv kinyújtásnál reszket, mozgásai nem elég gyorsak, de szabatosak. A nyelcsap és ingvitorlák nyugalomban rendes helyzetet foglal­nak el ; hangoztatásnál igen renyhén mozognak. A garatizmok visszahajlási összehúzódása szintén renyhe. A nyelés bár nehézke­sen, lassan, de jól történik. A mellkas és has szervei — a kiterjedt hörghuruton kí­vül — rendellenességet nem mutatnak. A légzés nehéz a ki­vitelnél a nyakizmok is működnek. A légzés alakja nem mutat rendellenességet. Mindkét, de főleg a bal felső végtag igen lesoványodott. A váll, domborúságát elvesztve, éles szöget képez. A vékony fel­kar a törzs mellé simul, az alkar félig hajtott és borintott hely­zetben van, rajta a hajlító izmok tömegének nagyobb mérvű csökkenését láthatni. A nagy mérvben leaszott, a csontközöket igen előtüntető kéz a kézteszületben hátra van feszítve. Az ujjak első perczei hátrafeszítvék, míg a 2. és 3. perczek erősen a tenyérbe hajlítvák. Kifejezett karomkéz. Ilyen a jobb kéz is, csak­hogy sokkal kisebb mérvben. A beteg bal karját emelni és a törzstől eltávolítani csak igen kis mérvben képes, ellenben az alkart behajtani és kinyúj­tani még elég jól tudja. A kéz hanyintása és borintása nehézke­sen történik. A kéz hajlítása és feszítése inkább csak a külön­ben meglevő feszítés fokozásában áll. Az ujjak első perczei még tovább is feszíttethetnek, valamint a 2. és 3. perczek behajlíttat­­hatnak, de a megfordított működés nem kivihető. Az ujjak kö­zelítése, távolítása nem lehető. A jobb felső végtaggal minden mozgást képes a beteg kivinni , de nagyon erélytelenül. Leg­­erélytelenebbek az ujjak közelítése és távolítása, az első perczek hajlítása és a 2. és 3. perczek feszítése. A bal felkar passiv mozgatása elé a megfeszült nagy mell­izom gördít akadályt. Az alkar szabadon mozgatható. A kéz és ujjak mozgatása a hosszú hajlító, illetőleg feszítő izmok inainak megfeszülése miatt akadályozott. Jobboldalt a leküzdendő aka­dály kisebbm­érvű. A baloldali deltaizom egészen eltűntnek látszik, rostjai ki nem tapinthatók ; a vállízületet alkotó ízvégek közvetlen a bőr alatt érezhetők. A tövis feletti és alatti árokban — mely igen bemélyedt — izomtömeget alig érezni. A nagy mellizom­ tömege is csökkent a jobbhoz viszonyítva. A két és háromfejű karizmok aránylag még jól kitapinthatók , de ezek is nagyobb tömegűek jobboldalt. Az alkaron a feszítő, de főleg a hajlítóizmok tömege szintén lényegesen megcsökkent. A kézen csontközötti izmokról nagy és kis ujj párnájáról — úgyszólván — szólani sem lehet. Jobboldalt itt is van még az izmoknak némi nyoma. Az alsó végtagokon feltűnő eltérés nincs, noha egészben a jobb alszár és c­omb vékonyabb, „szegletesebb“ és az izmok petyüdtebbek mint a bal oldalon. Mindkét alsó végtag aka­ratlagos mozgása minden irányban meg van , de a jobbé erély­­telenebb, s a jobb gyorsan kifáradt. Különösen kifejezett a jobb végtag gyengesége akkor, ha az ágyban fekv­e, a beteggel azt bizonyos magasságban tartatjuk , midőn csakhamar inogni kezd és lehanyatlik az ágyra. A c­ombon főleg a négyfejű izom tömege csökkent ; az alszáron a sípcsont és szárkapocs között elhelyezet izmok. Passive minden ízületben mozgatható e végtag; feszülési érzéssel sehol sem találkozunk. Az izmok erőművi ingerlékenysége általán fokozott. Az inreflex mindenütt elég jól megtartott. Bevezetési áram iránt a test minden idege és izma — a bal kéz csont közötti, valamint a nagy és kis ujj párnájában elhelyezett izmokat és a bal delta­izom középrészét kivéve — többé-kevésbé ingerlékeny. Legerősebb áram kellett a bal al­karon elhelyezett izmok összehúzódásának előidézésére. Állandó áram iránt míg az idegek mindenütt rendes minő- és mennyiségű visszahatással feleltek, addig a jobb deltaizom­ban, mindkét alkari hajlítókban, jobb csontközötti és párnaizmok­ban, jobb mellső síp, a lábujjak hosszú feszítő és a hosszú szárkapocs­­izomban a katod-zárási rángás egy időben jelentkezik az anod-zárási rángással (KZR - AZR). A bal kézen a nagy ujj közelítő izma, mely egyedül tartotta meg a villámáram iránti ingerlékenységet, már előbb ráng anod-zárásra mint katod-zárásra , tehát teljes elfajulási visszahatást (AZR-,RZR) mutat. A vizelet és végbél kiürítésben semmi rendellenes nincs. A vizelet alkatrészei is rendesek. Január 22-ig az általános állapotban mit sem változott; ekkor a köhögés kezdett nagy mérvben fokozódni, s ezt nehéz légzés kisérte mindig. Némi lázas hőingadozás is lépett fel: 37.6 — 3­8.4 'C-ig. Január 25-ig a köhögés és nehézlégzés fokozódott. A kö­

Next