Orvosi Hetilap, 1882. február (26. évfolyam, 6-9. szám)

1882-02-05 / 6. szám

25./XII. Valamivel jobban néz ki, kezd beszélgetni, jobban táplálkozik. Rendeltetett oleum secoris Aselli. 3./I. 1879. Különösen az esti hőmérsék emelkedett, rendesen 38 5—39, míg a reggeli 38. Éjjeli izzadás. Reggelenkint inge még egészen nedves. ioo 1/0-os carbolvíz bőralatti befecskendezése esténkint rendeltetett. Hőmérsék különbözetek eltűntek. 8./I. Néhányszori bőralatti befecskendezés után a reggeli hőmérsék-emelkedés tökéletesen elmarad, s az izzadás nem oly profás, étvágya jó, testsúlya növekedik. 20./I. Nemcsak testileg, de elmebelileg is gyógyuló félben van. Az eszeli hőmérsék emelkedés tetemesen csökkent, értelmes feleleteket ad. 28./I. Annyira felépült, hogy őt gyógyultan el lehetett bocsátani. A kórrajzi feljegyzések szerint mindkét esetben tébolyodottsággal van dolgunk, melyhez később cataleptikus és tetanikus melléktünemények járultak; azonban tulajdonképent szuporrá a szellemi és motorikus feszülési, vagy gátlási tünetek egyik esetben sem fejlődtek. Az idevágó irodalomban, s különösen Schülénél,) a catatonikus tébolyodottság összes részleteiben olyannyira kimerítőleg van tárgyalva, hogy eseteimben csakis a vasomotorikus zavaroknak kiváló előtérbe lépését tartom kiemelendőnek. Az első eset — legalább kifejlődésében — nagyon emlékeztet az eredeti (originarius) tébolyodottságra, amennyiben az egyes elmebántalmat jellemző tünetek első nyomai már évekkel ezelőtt a legalsóbb iskolai években mutatkoztak. Az elmebetegség teljes kitörésekor üldöztetési színezettel bíró téveszméket, hallási és szaglási csalódásokat (hallucinatiókat) találunk. A betegség már mintegy 6 hete áll fenn ; ekkor kezdenek mutatkozni az első merevedettségi (cataleptikus) tünetek, a viaszhajlékonyság, kifejezett anaesthesia és bő nyálelválasztás kíséretében. A merevedettségi tünetek közé időről időre egyes izmokban, főleg az ajkizmokban tetanikus összehúzódások állanak be, miközben a viaszhajlékonyság inkább háttérbe lép. Ezen tünetek fellépésével egyidejűleg mutatkozik a legkifejezettebb vasomotorikus zavar is. A már korábban jobboldalt fennálló látatágulathoz az egész jobboldali testfélen hőemelkedés, a bőr emelkedettebb hőmérséke és élénkebb színezete síkul. A nyálfolyás még inkább fokozódik. Mint a táblázatból kivehető, a test magasabban fekvő tájain (fej- és hónaljárok) a hőmérsékkülönbségek relative kisebbek (6 • 3 °) mint az alantabbi részeken (itt 6 • 8 °); mindazáltal a törzs felsőbb tájainak absolut hőmérséke egy egész fokkal nagyobb, mint a könyökben és térdárokban. Felemlítendőnek tartom, hogy az izommerevedettségi tünetek, az egész bántalom lefolyása alatt folytonos ingadozásban voltak , majd teljes erélyekben mutatkoztak, majd pedig teljesen kimaradtak; bizonyos típust ezen szokásos fellépésben kivenni nem lehetett. Szellemi részről a megmerevedési tüneteket majdnem tökéletes szótlanság kísérte (mint szellemi gátlási tünemény), s csak itt-ott, úgyszólván kierőszakolt rövid nyilatkozatok sejtetik velünk, hogy a beteg igen intensív hallucinációkban és kellemetlen bőr sensátiókban is szenved. Kedélyhangulata ezek folytán inkább nyomott, monoton; a kórkép lefolyásában azonban két ízben a *) nyomott kedélyhangulatot egyszerre maniakális derültség váltotta fel, mely azonban tisztán a szellemi sphaerára volt korlátozva, mialatt a cataleptikus tünetek teljes virágzásban állottak. A szellemi euphoriát később ismét a régi kedélyhangulat váltotta fel. A javulás első jelei a betegség 6—7-dik hónapjában kezdtek mutatkozni olyképen, hogy a cataleptikus tünetek mindinkább alábbhagytak, majd a szellemi gátlási tünemények is engednek, a hallucinatiók és bersensatiók kimaradnak, a testsúly folytonosan növekszik, beteg értelmes nyilatkozatokat ad, s végül a teljes restitutio a 10-dik hó közepén állott be. A II. kereset, egy az előbbeni beteggel majdnem teljesen egykorú és hasonló foglalkozású fiatal emberre vonatkozik A kóralak — noha kétség kívül heveny tébolyodottság, mindazonáltal szigorúbb analysisnél kezdetben, mint elsődleges zavarodottság mutatkozott, mely tapasztalat szerint mint prodromitális állapot úgy a tébolyodottságot, mint a búskomorságot és dühösséget is megelőzheti. Betegünknél is előtérbe léptek a cataleptikus tünemények kíséretében, az edény mozgatási zavarok. A betegség későbbi lefolyásában a szellemi gátlási tünetek, még nagyobb fokot értek el, mint az első esetben; kiemelendőnek tartom még a táplálkozási ellenkezést és az ürülékeknek akaratlan eltávozását. Amily rohamosan és aggasztó mérvben fejlődtek ki a cataleptikus tünetek, és oly meglepő gyorsan köszöntött be a gyógyulás, annak daczára, hogy még a tüdők részéről is súlyos complicatió tolta magát közbe. Betegnél a hallucinatorikus elem inkább háttérbe szorult, s még a betegség kezdetén sem volt határozottan kimutatható ; hamis bőrérzések szintén hiányzottak. A gyógyulás első jelei már a 4-dik hónap elején mutatkoztak, s a rohamosan növekvő testsúlylyal egyenlő lépéseiben a teljes szellemi épség már ugyanazon hó végén beköszöntött. Ha a két kórképet comparative egymás mellé állítjuk, igen sok közös vonásra akadunk. Az aetiológiában mindkettőnél fiatal kor, tanulói foglalkozás; az ezen cataleptikus tébolyodottságra jellemző sexuális inger, hasonlag mindkét esetben világosan kimutatható. Hogy az agykéreg szürke állományának csökkent munkaképessége, (esetleges táplálkozási zavar által előidézve) mennyiben járult hozzá a mindkét esetben jelzett kóros szellemi tünetek kifejlődéséhez, arra nézve az edénymozgató idegek részéről tapasztalt tünetek eléggé kielégítő felvilágosítást nyújtanak. Kétségtelen, hogy eseteinkben az agykéreg állományának hiányos és megzavart táplálkozása volt jelen, melynek megszűntével, a szellemi épség is beköszöntött. A sympathikusnak, mint vasomotorikus idegnek újabb időben mind inkább nagyobb szerepe jut az egyes primár és secundar elmekórformáknál mutatkozó kóros tünetek magyarázatában. És méltán. Mert, ha vannak elmekórformák, melyek határozottan kimutatható agyszövetbeli irreparabilis elváltozások által vannak jellemezve, s mint ilyenek nem is gyógyíthatók, úgy vannak bizonyára oly elmekóralakok is, melyeknél a kóros tüneteket bizonyára megzavart vérnyomási viszonyokra és ezek *) Schülc. Handbuch der Geisteskrankheiten. Pag. 5x7—524.