Orvosi Hetilap, 1882. április (26. évfolyam, 14-18. szám)

1882-04-02 / 14. szám

— 311 makkal, mint pl. dorsualis tabes-szel, továbbá bronchialis asthmával. Azonkívül e feltevés mellett szól azon gyó­gyuló befolyás, melyet a villamosság a megtámadott bőrrészletekre gyakorol. Különös súlyt fektet Witzel az bronchialis asthmával való összefüggésre, miután egyes búvárok szerint­ az utóbbi épen vasomotorikus befolyás alatt keletkezik. Szerinte az eczema is az edénymozgató ideg­­rendszer befolyásának következménye. Azon esetek magya­rázatára, melyekben más idegtünetekkel összefüggés nem mutatható ki, Witzel támaszkodva azon sikerre, melyet villamosság és ergotin által elért, felveszi, hogy az a vaso­motorikus idegrendszer környi részének zavaraiban találja okát. Azon kérdés, hogy a vasomotorikus idegrendszer mily izgatottsági állapotban van, hogy az edényszűkítő vagy edénytágító elemek-e azok, melyek különösen érde­kelve vannak, ez az egyes esetekben ítélendő meg. Ezek szerint példának okáért oly eczema, mely az ataxia har­madik stádiumában jelentkezik, az edényszűkítő idegek hüdéséből, míg az eczema a hysteriánál talán a gátló idegek izgatásából következtethető. A villamosság alkalmazása az amerikaiak által (Beard, Kinsmann, Fitsch) lett ajánlva eczema gyógyításánál. Azon kitűnő siker, melyet ezáltal elértek, ismét az eczema vasomotorikus eredete mellett szól. Az ergotinnak használata a sima izomrostokat ellátó idegekre befolyással lévén, edények szűkületét hozza létre. Erre vonatkozólag megemlítendő, hogy Witzel maga 30 esetet észlelt Lewin tanár korodáján és a legkitűnőbb eredményt constatálta ergotin használata után. A herpes zoster fellelt ismeretünk szerint jelenleg már senki sem fog kétkedni, hogy az kiválólag idegbe­folyás alatt keletkezik. Charcot bebizonyítottnak látja kísérletei alapján, hogy a gerinczagynak roncsolása, midőn ezt sok nem követi, a hütött részek táplálkozására zavarólag nem igen hat, s csakugyan Brozon-Séguardi) kísérleteiben ez értelem­ben támogatást nyer. Brown-Légaard ugyanis állatkísér­letek útján kimutatta, miszerint táplálkozási zavarok, mint fekélyesedések a bőrön, melyek gyorsan fejlődnek gerinczagy roncsolás után, tulajdonképen azért léptek fel, mert az állat érzés- és mozgáshiány miatt, káros külbe­­hatásoktól megóvni magát nem képes. Máskép áll azonban a dolog, midőn nem egyszerű sértések szerepelnek, melyek az idegrendszer befolyását felfüggeszteni képesek, hanem midőn a gerinczagy-sértés­­hez lobos folyamat csatlakozik; ekkor Charcot2­ szerint „kütegek, melyek rendesen fekélyesedés vagy üszők képző­désre vezetnek, még akkor is megjelennek a bőrön, ha a legszorgosabb tisztaságról gondoskodunk“. Ily értelemben fejtegeti Arougeot3) Charcot tanítványa, a környi idegek sértése folytán keletkezett bőrbántalmakat. Úgy Charcot* * *­), mint Bären­sprung*) tapasztalta, hogy­­ szorosan csak a dúczokra és a gerinczag­yi idegekre korlá­­­­tolt lobos folyamat övsömör­küteg megjelenésére vezet­het a megtámadott idegeknek megfelelő bőrterületen. Charcot-nak erre vonatkozó észlelete abból áll, hogy a gerinczoszlop rákjának egy esetében, hol csigolya-ellá­­gyulás következtében a csigolyatestek összeestek és nyo­más folytán az idegtörzsek a csigolyalikakban meglobo­­sodtak, övsömör­küteget látott fellépni, mely jobb oldalt azon bőrterületet lepte el, melyen a nyakfonat szétter­jed. Bonczolatkor ezen esetben a jobboldali csigolyalikak felnyitása után a gerinczdúczok és idegtörzsek duzzad­­taknak és élénk pirosaknak tűntek fel­). Charcot gyakran látott a lábak és c­ombok bőrén bibircses vagy dobróczszerű kütegeket megjelenni dorsu­alis tabesben szenvedő betegeken a­ sajátszerű fájdalom­rohamok alatt. Egy nőn csalán­küteg, másikon övsömör­küteg lépett fel. Egy esetben pedig a baloldali belső rózsaideg irányának megfelelő nyilaió fájdalmakat követőleg, az ideg elterjedésének megfelelő bőrterületen, genytüszős­­küteg támadt. Ezek után Charcot valószínűnek tartja, hogy úgy a nyilaló fájdalmak, mint pedig a kütegek fellépésénél ugyanazon szervi ok szerepel. Duncan2) az övsömör képződését egy esetben egye­nesen az agybántalmazottság befolyása alatt keletkezett­nek tekinti. Övsömör jelent meg a hüdött oldali czombon, majdnem egyidejűleg a hüdéssel, s ennek megszűnte után szintén eltűnt. Nem hagyhatom említetlenül Charcot-nak. és Sámuel­­nek észleleteit, melyek a felfekvés egy különös alakjára vonatkoznak, melyek súlyos agyi és gerinczagyi bán­­talmakkal függnek össze, s a­melyek fejlődésére egyedül a nyomás nem látszik befolyni. A felfekvésnek ezen alakja a másik, vagyis az idegrendszertől független alak­tól eltérő, s ettől a központi idegrendszer megbetegedésével egyidejű fellépése és gyors lefolyása által különbözik. Továbbá jellemzetes, hogy ezen felfekvés mindig a hüdött oldalon fejlődik. Megemlítendők még Chwosteks), Balmer4) és Déjerine5) észleletei, melyek szerint a pemphigus acutus egyes eseteinek megjelenési módja határozottan agyi, vagy gerinczagyi góez megbetegedésektől való füg­gésre utalnak. Ezen fontos és nyomatékos, kitűnő búvárok által nyújtott észleletek kétségtelenné tették, hogy az ideg­­rendszerben lefolyó elváltozások alkalmul szolgálhatnak bőrelváltozások megjelenésére. Felette fontos ezen len­dület, s szerény véleményem szerint igen nagy befolyás­sal lesznek ezentúl az ez irányban történő vizsgálatokra azon nyert eredmények, melyek legújabb időben néhány *) Brown-Séquard. Sur les alterations pathologiques qui suivent la section du nerf sciatique. (Comptes rendus. Les séances de la société de Biologie. I. k. 2) Notes sur quelques cas de l’affection de la peau, dependant d’une influence du Systeme nerveux. (Journal de physiolog 3. III. k. 5.) s) B. A. Mougeot. Reoherches sur quelques troubles de nutrition ■consécutifs aux affections des nerfs. Paris 1867. J) Charcot et Cotard. Sur un cas de zona du cou avec altérations des nerfs du plexus cervical et des gauglions correspondants des racines spinals postérieurs. Mémoires de la societé de biologie. 6) V. Bärensprung. Beiträge zur Kenntniss des Zoster. Archiv f. Anat. u. Physiologie 4. *) Charcot et Cotard. Sur un cas de zona stb. 2) Journal of Crit. Med. Erasmus Wilson. 3) Wiener med. Wochenschrift. 1875. Nr. 32. Chwostek esete : Jobb oldali hüdös ; a 4-ik hét végén a hüdött láb külső szélén pemphigus-hó­­lyagok fellépése nyilaló fájdalmaktól kisérve. Bonczolat: vérömleny a bal­oldali agyféltekében. Másik esetben a pemphig. acutus myelitikus tünetek képe alatt fejlődött. 4) Balmer. Archiv der Heilkunde. XVI. 4. f. Pemphigus fellépése előhaladó izomsorvadás folyamában. 5) Déserine. Académie des sciens. 1876. Symmetrikus oldalkeménye­­dés esetének utolsó időszakában, 10—12 nappal a halál előtt pemphigus jelentkezett a felső és alsó végtagokon. — 312 — .

Next