Orvosi Hetilap, 1882. május (26. évfolyam, 19-22. szám)

1882-05-07 / 19. szám

443 444 ezek ugyanott fellépnek, szolgáltatja az erőt az agy gátlóképes­ségének kifejlesztésére. (Meynert45) Ha az összes agytevékenység azon intensítása, melylyel annak szorosan összefüggő logikus apparátusa — tapasztalatainak fegyverével — gátolni szokta az egyes, erélyüknél fogva túl­súlyra vergődni iparkodó képzetek kiváló beállítását az öntudatba ; ha ezen összes agytevékenység nem képes többé az említett gát­lást végbevinni, akkor téveszmék keletkeznek és — a tényezők megfordított viszonya folytán — az erősebb intensitású téveszme gátolandja működésében a logikus apparátust. (Meynert46). így keletkeznek Meynert szerint a téboly téveszméi, melyek ennélfogva a kéreg logikus apparátusának működésbeli gyen­­gültsége által vannak feltételezve. Azaz a tébolyt kiváltó táplál­kozási zavarok csupán az agykéregre szorítkoznak és pedig annak azon területrészeire, mely részekben szoktak végbemenni az értelmi működés logikus folyamatai. E területrészek pedig nem mások, mint a kéreg idegsejtelemeit, s az ezeket egybekötő associatio­­rostokat magában foglaló szövetrétegek az előagyban. Ezen elmélet felállításával Mey­nert egészen új irányba terelte az elmebántalmak lefolyása közben végbemenő változott agyműködések műhelyébe nagyobb fényt vetni iparkodó törek­véseket. Azért axioma-ként jegyezhetők ide ama arany szavai, melyekkel ismert munkáját befejezte. „Diese localisirende Richtung in der psychiatrischen For­schung steht im Analogie zu der Entwicklung aller klinischen Disciplinen, indem die Diagnose wohl immer zuerst auf die erkrank­ten Organe überhaupt und erst weiterhin auf die zu Grunde lie­genden anatomischen Prozesse sich erstreckte. Berechtigte Localisa­­tionen bedeuten demnach eine Station auf dem Wege der heutigen Psychiatrie zu einer klinischen Wissenschaft“47). (Folytatása következik ) Kísérleti adatok az idegrendszer befolyásának taná­hoz a bőr kóros elváltozásaira vonatkozólag. Irsai Artúr és Babes Victor ír­októl. (Vége). A kísérletek és az azokból folyó eredmények alapján, Babes barátommal a következő folyományokra jutottunk : Egyoldalú gerinczagysértés tehát ugyanazon oldalon bőrbeteg­séget és pedig herpes-kiütést és bőrsorvadást hozott létre. Miután hasonló úton, hasonló eredmények érettek el, mások eredményeit saját eredményeinkkel összevetve, kell, hogy a következőket jegyezzük meg: Charcot kísérletei és keresetei arra utalnak, miszerint maga a gerinczagysértés nem elegendő, hogy valamely bőrbetegséget eredményezzen, hanem hogy az létrejöhessen, ideglábnak vagy myelitisnek kell fellépni. Kísérleteimnél is csak több nap eltelte után, azaz csak miután­­■—­ a­mint ezt a górcsői vizsgálat kide­rítette — kiterjedt láb keletkezett volt, jelentkezett a herpetikus eruptio és a bőr sorvadása. Az eddigi észleletek szerint bőrbe­tegségek csak továbbtartó és meglehetősen kiterjedt gerinczagy­­bántalom mellett keletkeztek, a­miből szabad lesz azon követ­keztetést vonni, hogy ha a bőr centrumai a gerinczagyban loca­­lizáltak is, mégis igen kiterjedtek, s csakis azok nagy részének bántalmazottsága hozhatja létre az említett bántalmakat. Más, előttünk még ismeretlen tényezőkön kívül lényegesnek még az látszik lenni, hogy meglehetősen kiterjedt, a mellső szarvakat meg­támadó megbetegedés legyen jelen. Sokszor bizonyosan másodlagos elfajulás, vérömleny, sőt egyszerű vérbőség vagy vérszegénység a kérdéses központban elegendő teend arra, miszerint a tőle függő bőrterület megbetegedjék. Ezt elvi tekintetben is fontosnak találjuk, mivel igen való­színűen sok bőrbetegség központi eredetű, de azért senki sem fog arra gondolni, hogy azoknál okvetlen lábnak kell jelen lenni a megfelelő centrumokban. A­mi ezen központ pontosabb meghatá­rozását illeti, a fölött eseteink, melyekben meglehetősen kiterjedt változások keletkeztek, felvilágosítást nem adnak. Csak annyit mond­hatni, hogy a mellső ketegek medián részei és a hátsó kötegek­, melyek egy esetben épek maradtak, a bőrbetegség létrejöttére befolyással nem lehettek. Sajátságos tünemény gyanánt kell felem­líteni azon apró tályogokat, melyek a sérülés felett a mellső szarv­ban minden esetben keletkeztek. Ez utóbbiak megfelelhetnének a Jarisch esetében leírt azon hézagoknak, melyek szintén a mellső szarvakban voltak. Ezen alkalommal Jarisch eseteihez egyes megjegyzéseket lesz szükség kapcsolni. Nem kételkedünk abban, hogy Jarisch esetében a mellső szarvakban kóros góczok voltak, de legyen szabad meg­jegyeznünk, miszerint a kóros lelet fejtegetése nem felel meg teljesen a hozzá csatolt magyarázatoknak. Jarisch esetében egyes lágyulási góczok, vagy folytonossághiányok oly műtermékek is lehetnek, melyek a gerinczagy kivételénél, vagy a hiányos kemé­­nyítés mellett épen a leírt helyen gyakoriak szoktak lenni. A véredények részvételéről a folyamatnál, mely mindenesetre nagy­fokú falzat-vastagulatban, vagy körülöttük történt sejtszaporodás­ban állott, semmit sem említ; ezen hiány pedig nem igen emeli az egész lelet jelentőségét. A kísérletek eredményét, röviden a következőkbe lehet összefoglalni : 1. Egyoldalú traumatikus gerinczagysértések, vagy lábger­jesztő anyagoknak a gerinczagyba fecskendezése után közvetle­nül, csak megfelelő hüdések, de bőrbetegségek nem lépnek fel. 2. Csak több nappal a sérülés után, midőn már láb kelet­kezett, léptek fel, a sérült oldal bőrterületén herpes­ek, melyek helyenkint, nevezetesen midőn a gerinczagybántalom is áttért a másik oldalra, jelentkeztek a másik oldalon is. 3. Ezen kü­tegek rövid (3—5 napi) tartam után eltűntek. 4. A küteggel körülbelül egy időben és ugyanazon terüle­ten bőrsorvadás lépett fel, mely azonban mindinkább előhaladt. 5. A sérült gerinczagyban 6—10 héttel a sértés után a sclerosis képe volt található ; egyszersmind minden esetben a sérült hely felett, a sérült oldali mellső szarvban ű­rképződés­­ jött létre. 6. Ezen üregek a tömött neuroglia-rectézetbe betokolt térim­ből széteséséből és összefolyásából, nem pedig genyedés útján kép­ződtek. 7. Az idegrostok elfajulása a velőhüvely vizenyőjével, hae­­matoxylinnal való festhetőségével és benne sajátságos festhető képletek fellépésével kezdődött; azután a tengelyszalag túlten­­gése vagy sorvadása, a velőhüvelynek hyalintömeggé­ átváltozása, s végre annak eltűnése következett be. 8. A visszafejlődés mellett az idegrectézet, az idegsejtek és az ideggyököknek újképződési nyomait is lehetett találni. Távol legyen tőlem, ezen csekély számú kísérleti eredmé­nyekből messzeható következtetést vonni, csak mint tényeket akartam azokat felemlíteni. Mindenesetre ezen elért eredmények úgy nekem, mint másoknak serkentésül fognak szolgálni ily irány­ban tovább kísérletezni; számosabb kísérletek végzése, s ennek következtében nagyobb technikai biztosság elsajátítása az eljárás körül, talán később oly eredményekre vezethetnek, melyekből biztos következtetéseket is könyű lesz vonhatni. Fennmarad azon kérdés, váljon trophikus vagy vasomoto­­rikus befolyás alatt keletkezettnek tekintsük-e ezen folyamatokat, vagy pedig trophikus és vasomotorikus zavarok együttesen képe­zik-e a bőr táplálkozása és az idegrendszer megbetegedése kö­zötti összefüggés viszonyának okát ? A régebbi kísérleti alapon álló felvétel a nyúltagyba helyezi a vasomotorikus köz­pontot. Ditmar kísérletei szerint a vasomotorok a nyúltagytól le a mellső gyökökig, az oldalkötegekben futnak le. Későb­ben azonban ezen felvétel változást szenvedett, a­mennyiben Legallois és Goltz által edénymozgató reflectorikus közpon­tok nemcsak a nyúltagyban találtattak, hanem a gerinczagyban 45) Prf. Th. Meynert. Zur Mechanik des Gehirnbaues. Vortrag ge­halten in der Naturforscherversammlung zu Wiesbaden. 1873. Wien. 1874. 40) Prf. Th. Meynert. Über Fortschritte im Verständniss der krankhaften psychischen Gehirnzustände. Wien. 1878. p. 33. 4,j Prf. Th. Meynert. 1. c. p. 54.

Next