Orvosi Hetilap, 1882. június (26. évfolyam, 23-26. szám)

1882-06-04 / 23. szám

555 — 556 — S midőn az agylebenyek kéregállományának inger­lésekor, egyes helyekből kiindulva, határozott izomcso­portok összehúzódásai váltatnak ki, melyek czélszerű mozgások jellemét mutatják, mint ezt Ferrier, Hitzig és Fritsch, én és mások találták , ezalatt nem azt kell ér­teni, mintha izomösszehúzódások a kéregállománynak csu­pán azon helyeiből indulhatnának ki, mint ezt némelyek tévedésből állítják , hanem azon kísérletek csak az agy­lebenyek kéregállományának, illetőleg az itten levő ideg­sejteknek izgathatóságáról, s arról tanúskodnak, hogy ezek az agy fenekén levő nagy dúczokban található moz­­gás­központokat befolyásolhatják. S épen nem valószínűt­­len, hogy a kéregállománynak eddig izgathatóknak talált helyein kívül vannak még mások is, melyeknek ingerlésére az illető izmok összehúzódással válaszolhatnak. Továbbá tekintettel azon kísérletekre, melyekben a kéregállomány egyes részeinek eltávolítása után az illető izomcsoportoknak felfüggesztett, vagy fonákká vált mozgásképessége vissza­tért, illetőleg megjavult, valószínűnek mutatkozik az is, hogy a kéregállományban több hasonló működésű gócz lehet jelen, melyek azonban nem mindannyian tevéke­nyek, vagy legalább tevékenységük különböző fokú, mint azonban az erélyesebb működésű sejtcsoportok eltávolít­tatnak, vagy bármi módon működésre képtelenekké vál­nak, társaik tevékenysége fokoztatik, s helyükbe lép. Azonban nem szándékom itt az agylebenyek kéreg­állományának azon tájairól értekezni, melyeknek inger­lése által izommozgások válthatók ki, s melyekről Ferrier1), Hitzig2), Munk3) munkái és az én dolgozatom terjedelmes részleteket tartalmaznak. Jelenleg tárgyamat egyedül azon tájak képezik, melyeknek izgatása általános rángá­­sokat okoz. A kísérleteimre használt kutyákon az agylebenyek kéregállományának oly tájai, melyeknek ingerlése álta­lános rángásokat eredményez, voltak a homloktekeredé­­sen (I., ábra, 1, 2, 3 és 4), a középső tekeredésen (5 és 6) és a Sylvius-árok feletti tekeredésen (7); azonban a kísérletek hosszú sorozatát végeztem, mielőtt ezt meg­tudtam volna. Az elősorolt helyek villamos izgatásakor közönsé­gesen — az 5. sz. hely kivételével, honnét rendesen korlá­­tolt körű izomösszehúzódások nem válthatók ki — csak egyes izomcsoportok összehúzódásait észlelhettem ; egy kí­sérlet alkalmával azonban, a szaggatott villamos áramnak az 1. számú helyen behatásakor, a mákonyos bódulatban levő *) állat nagyot kiáltott, s a fejnek bólintó és oldalmozgá­saira, melyek azon tájnak rendesen megfelelnek, az arcz­­izmok eltorzulása, a koponya véredényeinek megszűkü­­lése és elhalaványodása, a láták kitágulása, az állak csat­togása, majd a nyelv kiöltése, az állizmok dermése, bő nyálelválasztás, s végtére általános rángások következtek be, mi­közben az áll-derme megszűnt, s az agynak ki­­tágult edényei vérrel megteltek. Az ingerlés abbahagyása után a roham egy ideig még tartott, s azután lassan kint elmúlt. E helytől alá és hátrafelé, a középső tekeredés alsó végének ingerlése szintén eredményezett ugyan álta­lános rángásokat, azonban a véredények megszűkülése és a láta kitágulása nélkül, így pedig azt a fenntebbi rajzba nem jegyeztem be. A­mint ezen állaton a roham megszűnt, az általános rángásokat megindító helyet szaggatott villámárammal újra ingereltem, még­pedig az előbbihez hasonló ered­ménnyel. Ezután azt egyszerűn tű hegyével érintettem meg, s a roham ismételve bekövetkezett. Most a szürke állo­mányt eltávolítva, a lecsupaszított fehér velőállományt izgattam. Ekkor szintén következtek be ugyan az egész testre kiterjedő rángások, egyes izomcsoportok összehú­zódásai azonban kimaradván, azok általánosaknak egy­általában nem voltak mondhatók. Majd az egyik oldalon a csikótt testet csupasszá téve, ezt izgattam. Ekkor fog­csattogás, bő nyálfolyás és a nyelv kiöltése következett ugyan be, de a rángások inkább a test egyik oldalára korlátozódtak, s legfeljebb részben terjedtek a másik ol­dalra ; a véredények pedig nem szűkültek meg, valamint a láza nem tágult ki. S így tovább menve a láttelepig és az ikertestekig, a Varosi-hídhoz és a nyúlt velőhöz, hasonlóképen villamos ingerléskor szintén nagy terjedelmű rángásokat váltottam ki; a tünemények oly csoportoza­­tát azonban, mint milyent a szürke kéregállomány­­ számú helyének villamos, vagy erőművi izgatása által eredmé­nyeztem, más helyből kiindulva nem idézhettem elő. Ezzel figyelmessé téve az általános rángásoknak az agylebenyek kéregállományából kiinduló előidézhetésére, további kísérleteim alkalmával nemcsak az említett, ha­nem más helyeket is ingereltem, még­pedig némely álla­tokon teljesen eredménytelenül, míg másokon az ábrában megjelölt helyek egyikéből vagy másikából indíthattam ki általános rángásokat, esetleg azoknak mindegyikéből lehetett oly rohamokat kiváltani. Ily eredményű kísérle­teket 1876-ban tettem először, 1879-ben pedig kísérleti kórtani előadásaimon hallgatóimnak bemutattam azokat. Az eszméletnek teljes elvesztésével járó kétoldali rángásokat, melyek majd korlátoltak és jelentéktelenek, majd általánosak és hevesek lehetnek, s idült lefolyással­­ rohamokban lépnek fel, nehézkórnak (epilepsia) szokták­­ nevezni. Ezt a legújabb időkig önálló bántalomnak tar­tották, s csak legközelebb kezd érvényesülni azon felfogás, hogy ez ne különös betegségnek, hanem tünetnek tekin­tessék. Az ismereteknek ez irányban tisztázásában és fej­lesztésében nagy érdeme van J. Hughlings Jackson ír­­nak, ki ,, Study of Convulsions“ értekezésében (St. Andrews Medical Graduates Association. Transactions, 1869. Lon­don: J. Churchill, 1870) rámutat az epilepsia fogalmának bizonytalanságára, s arról mint idült rángási rohamokról szól, azt csak tünetnek tekintve. A rohamok okát pedig *) The Functions of the Brain. London Smith Elder & Co. 1876. — De la localisation des maladies cénübrales. Paris Germer Bailiére et Cie. 1880. 2) Untersuchungen über das Gehirn. Berlin 1874. Aug. Hirschwald kiadása. 3) Ueber die Functionen der Grosshirnrinde. Berlin 1881. Aug. Hirschwald kiadása. —

Next