Orvosi Hetilap, 1882. július (26. évfolyam, 27-31. szám)
1882-07-02 / 27. szám
— 681 — — 682 — szerint ítélve, egyiknek sem adhatok előnyt a másik fölött. Mert azon veszély, hogy a tűvel nemesebb részeket, pl. a tüdőt megsérthetnők, alig valószínű, de ez sem volna aggódásra okot szolgáltató esemény, mert oly térbe szúrunk, mely geny által van kitöltve és a tüdőnek esetleges megkarczolásai sem érdemelnek nagyobb figyelmet. A műtéthez a műteven kívül, legalább egy segéd kívántatik, ki a 2—3 cm-nyire beszúrt tűt, vagy trokart-t gonddal rögzíti. Hogy az eszközök a műtét előtt carbolsavval gondosan fertőzteleníttessenek, jelenlegi nézeteink szerint, magától értetik. Ezután a genynek kiszivattyúzása, egy-két percznyi szünetekkel, mindaddig folytattassék, ameddig csak geny könnyű szerrel tódul a szivattyúba, de a műtétet czélszerűnek tartom abbahagyni azon esetben, midőn a kiszivattyúzott geny közé, per diapedesim több tiszta vér is vegyül. Nem is szükséges mind a genynek kiszivattyúzása; elég, ha annak nagyobb részét távolíttottuk el, a többi úgyis később elég gyorsan magától szokott fölszivattatni, mi rendszerint a műtéti beavatkozás után már néhány nap múlva bekövetkezik. A szúrcsapnak óvatos kihúzása után elégséges, hogyha a csekély sebzési helyet egyszerűen ragtapaszcsikokkal szorgosan elzárjuk. Mint eseteimből továbbá kitűnik, csak fölötte ritkán érjük el egyetlen egy csapolás által a kívánt sikert; legtöbbnyire még néhányszor kell ismételnünk azokat. Csak egy ízben, 4-ik kóresetemnél, volt elégséges a műtétet egyetlen egyszer végezni , 5-ik és 9-ik kóresetemnél kétszer, s különösen ez utóbbinál a műtét rendkívüli jó hatása és életmentő volta egészen kézzel fogható volt. Mindazon esetekben azonban, melyekben a műtétre még többször volt szükség, a gyógyulás már kevesebb kilátással kecsegtetett. Igaz, hogy mindezek oly betegeknél fordultak elő, kik már hónapok óta szenvedtek bajukban, midőn a tüdő már hosszabb ideig volt összenyomott állapotban, s azért csakis lassan volt képes előbbi terméjét elfoglalni; vagy mint első esetemben a geny áttörése a mellkason már fenyegetett, melyet feltartóztatnunk nem is sikerült; mindazonáltal a kiszivattyúzást többször megkísérlenünk még sem felesleges, minthogy általuk egyszer másszor mégis sikerül gyógyulást eredményezni. Hogyha azonban látjuk, hogy ezekkel ezért nem érünk, s hogy minden egyes kiszivattyúzás után a geny mennyisége nemsokára rá ismét előbbi nagyságát éri el, akkor mindenesetre nem kellene késnünk a radicalis operationakt a mellkas felhasításának végezésével, mely azonban már fontosabb és hosszabb utánkezelést megkívánó műtéti beavatkozás. Tapasztalataim ilyformán tökéletesen megegyeznek a londoni congressuson jelen volt orvosok nézeteivel, kiknek többsége ama megállapodásra jutott, hogy a mellkas csapolása aspiratio által minden nagyobb mellhártya-izzadmánynál, ha az genyes természetű is, egynéhányszor megkísérlendő; hogyha pedig ebtelt rövid idő múlva nem vezetnek czélhoz, akkor a radicalis operatio a mellkasnak kusztúrával felnyitása, drame-csőnek bevezetése, s a mellkasürnek kitisztítása és fertőztelenítő szerek befecskendezése által van javulva. Ez utóbbi műtéti beavatkozásokról azonban nem szólhatok, mert betegeimnél azokat eddig még nem alkalmazhattam, noha ezek egyikénél vagy másikánál talán eredményeljesek lettek volna. Végül azon óhajjal fejezem be rövid értekezésemet, hogy kartárjaim adandó alkalommal még a legzsengekorúbb gyermekeknél is forduljanak a mellkas-csapolás műtétéhez a Dieulafoy-féle készülékkel, melylyel csakis hasznot, de kárt sohasem fognak eszközölhetni, számos kétségbeejtő esetben azonban az életet meg fogják menthetni. Közlemény Korányi Fr. tr. kórodájából. Az 1880., 1881. és 1882. tanévben a kórodén észlelt hagymezesetek. Stern Samu tr., kórodai gyakornoktól. 9. eset. Gy. L., 26 éves, felv. 1881. ápril 26., elbocsát, május 17. A beteg baja april 13-kán nagyfokú hasmenéssel vette kezdetét. Étvágytalanság, nagyfokú forróság, majd összeesettség lépett fel, miért is a baraque-kórházban keresett segítséget, honnan ápril 26-kán korodánkra szállíttatott. Felvételkor az összeesett beteg hasán, mellkasán és az alkarokon roseola vehető ki. Léptompulat a közép hónaljvonalban a 7. borda alsó szélén veszi kezdetét, s tart a bordaívig, mellfelé a bimbóvonalat elérve ; a tüdők felett kis fokú hörghurut constatálható. Étvágytalanság, hasmenés van jelen. Hő 40'8. A vizeletben kis mennyiségű fehérnye mutatható ki. A beteg a felvételi nap estéjén, miután a hő 40’8, kap 1'O conchinin. sulfuric.-ot, mire a hő menete következőképen módosult: 8 ór. 40-5; 12 ór. 40-5; 2 ór. 39’8. April 27. 1 *o conchinin nem szállította le a hőmérséket, miért is ma, midőn a hő reggel 40‘0-et elérte, 2'0 conchinin rendeltetett, Y* óránkint 6'5-ot véve. A hő menete: 10 ór. 39'4; 12 ór. 38'5 ; 2 ór. 38*2; 4 ór. 38‘5 A beteg a porok bevétele után szédül, hányingere és fejfájása van. April 28. Hányási inger, szédülés, fejfájás tart és a beteg igen erőtlen, miért is a conchinin elhagyatik, s most e helyett módszeresen fürdők alkalmaztatnak a hőmérsékelt lenyomására. A terv következő volt: a beteg 250 fürdőt kap, melyben a víz hőfoghatóságának emelésére 1 kilogm. konyhasó van oldva ; a beteg a fürdőben 20 perczig marad. Hő 40'1. Az első fürdő után a hő menete ez: 10 ór. 39-4 ; 11 ór. 387 ! 12 ór. 39; 1 ó. 40-2. A beteg d. u. 4 órakor újra kap fürdőt. Hő fürdő előtt 40-5 ; fürdő után 6 ór. 387 ; 7 ór. 39 ; 8 ór. 397 ; 10 ór. 40. April 29. Hő 39-5. A hőmérsék este 400-at eléri, miért is fürdő rendeltetik ama módosítással, hogy a beteg 30 perczig marad a fürdőben. A hő menete: 6 ór. 37 ; 9 ór. 40. April 30. A beteg valamivel jobban érzi magát. Hő 387— 397. 15 perczig tartó 2 kilogr. konyhasót tartalmazó fürdő után 8 ór. 38; 7 ór. 395. Máj. 1. A hő reggel 8 ó. 39. 15 perczig tartó, 17 kilogr. konyhasót tartalmazó fürdő után : 9 ór. 387 ; 10 ór. 38^4 ; 11 ór. 394 ór. 39. Május 2. A r. h. 377; este 4 ór. 397, */* óráig tartó fürdő után 6 ór. 37*5 ; 8 ór. 39. Május 3. A beteg soporosul, a székletéteket maga alá ereszti. H. 387—393. Máj. 4. A beteg sokkal élénkebb. A hőmérsék critikus leeséssel a normálisra szállt alá. H. 37—377. Máj. 5. A beteg igen soporosus, az érlökés könyen elnyomható. H. 36'8 — 38. Th. : infusum valerianae (5*0, 150'o), bor. Máj. 6. A beteg folyton soporosus, a székletétet maga alá ereszti. A vizelet kevés vért tartalmaz. H. 38'2—39. Máj. 7. A betegnél következő változások állottak be : a bal láb és az alszár alsó harmadának bőre kékesen elszintelenedett, a bőr hideg tapintatú, a végtag e részlete teljesen érzéketlen. A jobb láb és az alszár alsó negyedének bőre vizenyősen duzzadt, kékesvéres, fényes, érzéketlen. Mindkét alszár felső harmadának hátsó felületén körülbelül diónagyságú fájdalmas göb tapintható. Th. : a végtagok folyton melegíttetnek, belsőleg bor, borleves. Hő 38—39. Máj. 12. A bal láb újjai töpörödnek ; a keresztcsonton gyermektenyérnyi nagyságú felfekvés látható. Th.: decod, chinae IO'O ad 1500. Máj. 14. A bal alszár hátsó felületén számos lencsényi, egész krajczár-nagyságú genyhólyag látható, s ugyanitt hullámzás vehető ki férfitenyér-nagyságú területen. A jobb láb duzzadt, egyes helyeken a bőr megrepedt, s itt kevés sárgás savó ürül ki. A felfekvés terjed mind befelé, mind kiterjedésében. Máj. 17. A beteg a baraque-kórházba tétetik át. A vizelet az észlelés egész ideje alatt fehérnyetartalmú volt. Amint értesültem, a beteg itt máj. 26. meghalt, bonczolat nem végeztetett. A beteg súlyos hagymázon ment keresztül,a hőemelkedések igen magasak, a többi objectív tünetek is aggasztók voltak. A hőmérsékek lenyomására módszeresen fürdők alkalmaztattak, mint ez a kórlefolyásban részletesen közölve van. A betegség 21. napján (május 4.) a hőmérsék critikus leesése következett be. Harmad napra oly tünetcsoport fejlődött ki, mely a bal alszáron a száraz, a jobbon pedig a nedves üszők felvételére késztetett. E változások okait nem nehéz megmagyar