Orvosi Hetilap, 1882. szeptember (26. évfolyam, 36-39. szám)

1882-09-03 / 36. szám

Budapest, 1882. 36. sz. EPTEMBER ELŐFIZETÉSI Ar: lelyb e n és vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesi- , t tendök. Hirdetésekért soronkínt is új kr. r MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor-utcza 13. szám és Kilián György könyvkereskedésében váczi-utcza Drasche-féle házban* ORVOSI HETILAP. ^ONI S KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. HUSZONHATODIK ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom: Konrád J. tr. A budapesti országos tébolyda női osztályáról. Adatok a catatonia tanához. — Réczey J. tr. A vese-kiirtásról. (Folyt.) Perényi J. tr. Mihalkovics G. ny. r. tnr. II. boncztani és fejlődéstani intézetéből. Egy új keményítő folyadékról, különösen fejlődéstani tanulmányozásra. — Könyvismertetés. Die Heilung der Tubercuíose. Von Dr. F. Kroczak. — Lapszemle. Szénéleg-mérgezés után fellépő féloldali hüdés. •— A vérnek heveny, rohamos lehevüléssel járó betegségek válságos időszakában beálló változásairól. — Azozonés chlor befolyása a rohadásra. — A fonalóczok éleképességéről besózott húsban. Tárcza : Mihalkovics G. tnr. Úti levelek. A boncztan tanítása és tanulása Németországban. — Vegyesek. — Pályázatok. A budapesti országos tébolyda női osztályáról. Adatok a catatonia tanához. Konrád Jenő tr. másodorvostól. Ismeretes, hogy az elmebántalmak kíséretében fel­lépni szokott mozgási rendellenességek sokszor túllépik a psychomotorikus kört, s a központnak durvább kóros szervezeti elváltozásaiból származó mozgás-zavarokhoz mindinkább közelednek. Ez utóbbi categoriába sorozha­tok a különböző hüdéses jelenségek, a ráng- és zsong- görcsök, a viaszhajlékonyság és a cataleptikus merevség. A spastikus izomtünetek által kisért elmekór-alakok bizonyos csoportjához jellemző közös vonás fűződik, mely az akaratlagos nyilvánulások korlátoltsága vagy gátlása, a mozgatag lekötöttség, a „catatonitas“ által van kifejezve. Ezen körülmény inditotta Kahlbaum ‘)-ot arra, hogy az analógiánál fogva, mely a terjedő hüdéses buta­ságnál az elmezavar és a paralytikus tünetek között egy­részt, másrészt az imént említett elmekór-alakok és az eze­ket kisérö görcsös tünetek között fennáll, a spastikus jellemű mozgás-zavart és a szellemi tüneteket lényegesen együvé tartozóknak tekintse. Ekként a motorikus tüne­tek a psychikus kórkép kiegészítő részét képezvén, vol- taképen egy új kórfaj áll elő, melyet ö catatoniának nevez. fcahlbaum a catatonia kórodai meghatározásában nagyon messzire megy. Szerinte mindazon különböző elmekóralakok, melyekhez catatonikus tünetek csatlakoz­nak, egy, s ugyanazon betegségnek, a catatoniának csak egyes stádiumai, melyeknek ő cyklikus lefolyást tulajdonit. A typikus esetek búkóros hangulattal kezdődnek, melyet dühösség követ, ezután lép fel a stupescentia, majd zava­rodottsági stadium, s végre gyógyulás következik, vagy pedig a bántalom terminális butaságba megy át. De az esetek nem mindig tartják meg e szabványt; egyes stá­diumok nemcsak hogy hiányozhatnak, de a bántalom a * !) Kahlbaum. Klinische Abhandlungen etc. I. Heft. Die Katatonie. tulajdonképeni jellemző tünetek kifejlődése előtt már gyó­gyulásba mehet át. Ilyenkor a dühösségi stádiumban fenn­állott szóismétlésekből (verbigeratio), a pathetikus fel- magasztaltságból és negativistikus akaratnyilvánulásokból, mint szintén jellemző tünetekből lehet a bántalom catato­nikus természetére következtetni, mi mellett a kórelőz­ményben foglalt vagy az elmebántalom kezdetén jelen volt convulsiv tünetek a kórismét jelentékenyen támogatják. Bármennyire jogoséit a törekvés, melynek czélja egy kórodai kalap alá juttatni a hasonló kórtüneteknek oly csoportját, mely minden valószinűség szerint ugyanazon kórtani alappal bir: a catatonia tanát ily kiterjesztett alakban érvényre juttatni, azt hiszem, alig lehet. Mert a symptomatologia, mely a valóban jellemző 'tüneteket el­engedi, s ezeket mellékes, vagy nem minden esetben elő­forduló tünetek által pótolhatni véli, a catatonikus kór­esetek szaporodására igen széles alapot nyújt; s mivel másrészt az egyes kóresetekben oly fontos kórodai kü­lönbségek jelentkeznek főleg a psychikus béltartalomra nézve, hogy azoknak kóralakok szerinti különválasztása szükségesnek mutatkozik. De eltekintve a kérdéstől, váljon a catatonia önálló bántalomnak tekintendő-e, s mennyiben szükséges annak beosztása egyes kóralakok szerint, ezúttal csupán e bán­talom körül tett észleléseimet óhajtóm közölni, s ezek kapcsán azon kórtényezőkkel foglalkozni, melyek a cata­tonikus állapot pathogenesisében szerepet játszani hivatvák. A múlt évben két, a catatonikus csoportba tartozó esetet már volt alkalmam e lapok hasábjain közölhetni1). Ezek egyikénél mintegy 4 évig fennállott, s időszakos remissiók által félbenszakított maniakalis izgalmak után lépett fel a catatonia, a legmélyebb stupor tüneteivel, viaszhajlékonyság és részleges derme által kisérve; mási­kánál a catatonikus állapot puerperium után fellépő, s nehány hétig tartó dühösségből fejlődött, az izomtüne­•) „O. H.“ 1881. 51 és 52. sz. 36 I

Next

/
Thumbnails
Contents