Orvosi Hetilap, 1882. szeptember (26. évfolyam, 36-39. szám)

1882-09-03 / 36. szám

Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor-utcza 13. szám és Kilián György könyvkereskedésében váczi-utcza Drasche-féle házban* ORVOSI HETILAP. HONI­S KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Budapest, 1882. 36. sz.­EPTEMBER ELŐFIZETÉSI Ar, helyb­e­n és vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesi­­, t­eendek. Hirdetésekért soronként is új kr. HUSZONHATODIK ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom: Konrád J. tr. A budapesti országos tébolyda női osztályáról. Adatok a catatonia tanához. — Réczey J. tr. A vese-kiirtásról. (Folyt.) Perényi J. tr. Mihalkovics G. ny. r. t­r. II. boncztani és fejlődéstani intézetéből. Egy új keményítő folyadékról, különösen fejlődéstani tanulmányozásra. — Könyvismertetés. Die Heilung der Tuberculose. Von Dr. F. Kroczak. — Lapszemle. Szénéreg-mérgezés után fellépő féloldali hüdés. •— A vérnek heveny, rohamos lehevüléssel járó betegségek válságos időszakában beálló változásairól. — Azozon és chlor befolyása a rohadásra. — A fonalóczok élőképességéről besózott húsban. Tárcza : Mihalkovics G. t­r. Úti levelek. A boncztan tanítása és tanulása Németországban. — Vegyesek. — Pályázatok.­ ­ A budapesti országos tébolyda női osztályáról. Adatok a catatonia tanához. Konrád Jenő dr. másodorvostól. Ismeretes, hogy az elmebántalmak kíséretében fel­lépni szokott mozgási rendellenességek sokszor túllépik a psychomotorikus kört, s a központnak durvább kóros szervezeti elváltozásaiból származó mozgás­zavarokhoz mindinkább közelednek. Ez utóbbi categóriába sorozha­tók a különböző hüdéses jelenségek, a láng- és zsong­­görcsök, a viaszhajlékonyság és a cataleptikus merevség. A spastikus izomtünetek által kísért elmekór-alakok bizonyos csoportjához jellemző közös vonás fűződik, mely az akaratlagos nyilvánulások korlátoltsága vagy gátlása, a mozgatag lekötöttség, a „catatonitas“ által van kifejezve. Ezen körülmény indította Kahlbaum ‘)-ot arra, hogy az analógiánál fogva, mely a terjedő hüdéses buta­ságnál az elmezavar és a paralytikus tünetek között egy­részt, másrészt az imént említett elmekór-alakok és az eze­ket kísérő görcsös tünetek között fennáll, a spastikus jellemű mozgás­zavart és a szellemi tüneteket lényegesen együvé tartozóknak tekintse. Ekként a motorikus tüne­tek a psychikus kórkép kiegészítő részét képezvén, vol­­taképen egy új kórfaj áll elő, melyet ő catatoniának nevez. Scahlbaum a catatonia kórodai meghatározásában nagyon messzire megy. Szerinte mindazon különböző elmekóralakok, melyekhez catatonikus tünetek csatlakoz­nak, egy, s ugyanazon betegségnek, a catatoniának csak egyes stádiumai, melyeknek e ciklikus lefolyást tulajdonít. A typikus esetek buboros hangulattal kezdődnek, melyet dühösség követ, ezután lép fel a stupescentia, majd zava­rodottsági stádium, s végre gyógyulás következik, vagy pedig a bántalom terminális butaságba megy át. De az esetek nem mindig tartják meg e szabványt; egyes stá­diumok nemcsak hogy hiányozhatnak, de a bántalom a­­ tulajdonképent jellemző tünetek kifejlődése előtt már gyó­gyulásba mehet át. Ilyenkor a dühösségi stádiumban fenn­állott szóismétlésekből (verbigeratio), a pathetikus fel­­magasztaltságból és negativistikus akaratnyilvánulásokból, mint szintén jellemző tünetekből lehet a bántalom catato­nikus természetére következtetni, mi mellett a kórelőz­ményben foglalt vagy az elmebántalom kezdetén jelen volt convulsiv tünetek a kór ismét jelentékenyen támogatják. Bármennyire jogosult a törekvés, melynek czélja egy kórodai kalap alá juttatni a hasonló kórtüneteknek oly csoportját, mely minden valószínűség szerint ugyanazon kórtani alappal bír: a catatonia tanát ily kiterjesztett alakban érvényre juttatni, azt hiszem, alig lehet. Mert a symptomatologia, mely a valóban jellemző­­tüneteket el­engedi, s ezeket mellékes, vagy nem minden esetben elő­forduló tünetek által pótolhatni véli, a catatonikus kór­esetek szaporodására igen széles alapot nyújt; s mivel másrészt az egyes kóresetekben oly fontos kórodai kü­lönbségek jelentkeznek főleg a psychikus béltartalomra nézve, hogy azoknak kóralakok szerinti különválasztása szükségesnek mutatkozik. De eltekintve a kérdéstől, váljon a catatonia önálló bántalomnak tekintendő-e, s mennyiben szükséges annak beosztása egyes kóralakok szerint, ezúttal csupán e bán­talom körül tett észleléseimet óhajtom közölni, s ezek kapcsán azon kórtényezőkkel foglalkozni, melyek a cata­tonikus állapot pathogenesisében szerepet játszani hivatvák. A múlt évben két, a catatonikus csoportba tartozó esetet már volt alkalmam e lapok hasábjain közölhetni­). Ezek egyikénél mintegy 4 évig fennállott, s időszakos remissiók által félbenszakított maniakalis izgalmak után lépett fel a catatonia, a legmélyebb szuper tüneteivel, viaszhajlékonyság és részleges derme által kisérve; mási­kánál a catatonikus állapot puerperium után fellépő, s nehány hétig tartó dühösségből fejlődött, az izomtüne­­ t) Kahlbaum. Klinische Abhandlungen etc. I. Heft. Die Katatonie. •) „O. H.“ 1881. 51 és 52. sz.36

Next