Orvosi Hetilap, 1882. szeptember (26. évfolyam, 36-39. szám)
1882-09-03 / 36. szám
Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor-utcza 13. szám és Kilián György könyvkereskedésében váczi-utcza Drasche-féle házban* ORVOSI HETILAP. HONIS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Budapest, 1882. 36. sz.EPTEMBER ELŐFIZETÉSI Ar, helyben és vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesi, teendek. Hirdetésekért soronként is új kr. HUSZONHATODIK ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom: Konrád J. tr. A budapesti országos tébolyda női osztályáról. Adatok a catatonia tanához. — Réczey J. tr. A vese-kiirtásról. (Folyt.) Perényi J. tr. Mihalkovics G. ny. r. tr. II. boncztani és fejlődéstani intézetéből. Egy új keményítő folyadékról, különösen fejlődéstani tanulmányozásra. — Könyvismertetés. Die Heilung der Tuberculose. Von Dr. F. Kroczak. — Lapszemle. Szénéreg-mérgezés után fellépő féloldali hüdés. •— A vérnek heveny, rohamos lehevüléssel járó betegségek válságos időszakában beálló változásairól. — Azozon és chlor befolyása a rohadásra. — A fonalóczok élőképességéről besózott húsban. Tárcza : Mihalkovics G. tr. Úti levelek. A boncztan tanítása és tanulása Németországban. — Vegyesek. — Pályázatok. A budapesti országos tébolyda női osztályáról. Adatok a catatonia tanához. Konrád Jenő dr. másodorvostól. Ismeretes, hogy az elmebántalmak kíséretében fellépni szokott mozgási rendellenességek sokszor túllépik a psychomotorikus kört, s a központnak durvább kóros szervezeti elváltozásaiból származó mozgászavarokhoz mindinkább közelednek. Ez utóbbi categóriába sorozhatók a különböző hüdéses jelenségek, a láng- és zsonggörcsök, a viaszhajlékonyság és a cataleptikus merevség. A spastikus izomtünetek által kísért elmekór-alakok bizonyos csoportjához jellemző közös vonás fűződik, mely az akaratlagos nyilvánulások korlátoltsága vagy gátlása, a mozgatag lekötöttség, a „catatonitas“ által van kifejezve. Ezen körülmény indította Kahlbaum ‘)-ot arra, hogy az analógiánál fogva, mely a terjedő hüdéses butaságnál az elmezavar és a paralytikus tünetek között egyrészt, másrészt az imént említett elmekór-alakok és az ezeket kísérő görcsös tünetek között fennáll, a spastikus jellemű mozgászavart és a szellemi tüneteket lényegesen együvé tartozóknak tekintse. Ekként a motorikus tünetek a psychikus kórkép kiegészítő részét képezvén, voltaképen egy új kórfaj áll elő, melyet ő catatoniának nevez. Scahlbaum a catatonia kórodai meghatározásában nagyon messzire megy. Szerinte mindazon különböző elmekóralakok, melyekhez catatonikus tünetek csatlakoznak, egy, s ugyanazon betegségnek, a catatoniának csak egyes stádiumai, melyeknek e ciklikus lefolyást tulajdonít. A typikus esetek buboros hangulattal kezdődnek, melyet dühösség követ, ezután lép fel a stupescentia, majd zavarodottsági stádium, s végre gyógyulás következik, vagy pedig a bántalom terminális butaságba megy át. De az esetek nem mindig tartják meg e szabványt; egyes stádiumok nemcsak hogy hiányozhatnak, de a bántalom a tulajdonképent jellemző tünetek kifejlődése előtt már gyógyulásba mehet át. Ilyenkor a dühösségi stádiumban fennállott szóismétlésekből (verbigeratio), a pathetikus felmagasztaltságból és negativistikus akaratnyilvánulásokból, mint szintén jellemző tünetekből lehet a bántalom catatonikus természetére következtetni, mi mellett a kórelőzményben foglalt vagy az elmebántalom kezdetén jelen volt convulsiv tünetek a kór ismét jelentékenyen támogatják. Bármennyire jogosult a törekvés, melynek czélja egy kórodai kalap alá juttatni a hasonló kórtüneteknek oly csoportját, mely minden valószínűség szerint ugyanazon kórtani alappal bír: a catatonia tanát ily kiterjesztett alakban érvényre juttatni, azt hiszem, alig lehet. Mert a symptomatologia, mely a valóban jellemzőtüneteket elengedi, s ezeket mellékes, vagy nem minden esetben előforduló tünetek által pótolhatni véli, a catatonikus kóresetek szaporodására igen széles alapot nyújt; s mivel másrészt az egyes kóresetekben oly fontos kórodai különbségek jelentkeznek főleg a psychikus béltartalomra nézve, hogy azoknak kóralakok szerinti különválasztása szükségesnek mutatkozik. De eltekintve a kérdéstől, váljon a catatonia önálló bántalomnak tekintendő-e, s mennyiben szükséges annak beosztása egyes kóralakok szerint, ezúttal csupán e bántalom körül tett észleléseimet óhajtom közölni, s ezek kapcsán azon kórtényezőkkel foglalkozni, melyek a catatonikus állapot pathogenesisében szerepet játszani hivatvák. A múlt évben két, a catatonikus csoportba tartozó esetet már volt alkalmam e lapok hasábjain közölhetni). Ezek egyikénél mintegy 4 évig fennállott, s időszakos remissiók által félbenszakított maniakalis izgalmak után lépett fel a catatonia, a legmélyebb szuper tüneteivel, viaszhajlékonyság és részleges derme által kisérve; másikánál a catatonikus állapot puerperium után fellépő, s nehány hétig tartó dühösségből fejlődött, az izomtüne t) Kahlbaum. Klinische Abhandlungen etc. I. Heft. Die Katatonie. •) „O. H.“ 1881. 51 és 52. sz.36