Orvosi Hetilap, 1882. október (26. évfolyam, 40-44. szám)
1882-10-01 / 40. szám
áthatóbb lesz, rohadt bűzzel vegyül és a végbél körüli hámsejteket feláztatva, a bőrön felületes lábot, kievődéseket, kifekélyesedéseket támaszt. Ezen bőrláb természetesen annál előbb bekövetkezik, minél kisebb és gyengébb a gyermek, érzékenyebb a bőr, kevesebb az ápolás, s hevesebb és tovább tartó a bélhurut. Minél vizesebbek az ürülékek, annál fokozottabb a szomj, szárazabbak a nyelv és az ajkak, kevesebb a vizelet, nagyobb és gyorsabb az előhanyatlás, tehát veszedelmesebb a bélhurut alakja, sőt átcsapással fenyeget a legveszélyesebb alakba, az ú. n. infantum cholerába. Ezt, mint a dyspepsikus bélhurut leghevenyebb alakját később még bővebben fogjuk tárgyalni. Górcsővel az ürülékekben már kezdetben találni nagy mennyiségű felhámsejteket, melyek a belek nyákhártyájáról váltak le, nagyobbak a rendesnél, elmosódott magvakkal és szemcsézett protoplasmával (Leube). Nyaktesteket eleinte még keveset találunk, azok azonban a bélhurut további fennállásával tömegesen szaporodnak. Ez pedig csak akkor van úgy, midőn az egészen heveny dyspeptikus bélhurut még csak a vékony belekben székel, ott is a beleknek csak egy kisebb részét foglalja el és gyomorhurut sincs jelen. Ellenben, midőn az ürülékek nyáktartalma már a betegség kezdetén feltűnő nagy, a bántalom leginkább a vastag belekben székel. Az ilyen nyákos ürülésekhez már vér is szokott vegyülni, s az egyes székletételek nagyobb erőltetési fájdalmaktól kisérvék, főleg midőn a vastagbél alsó része vagy épen a végbél van bántalmazva. A heveny bélhurut legtöbbször a vékony belekben foly le, csakhogy a belek nincsenek egyaránt megtámadva. Különben a heveny bélhurut tisztán hurutos jelleggel mint önálló alak aránylag ritkábban fordul elő. Legtöbbször a tüszős bélláb (enteritis follicularis) előhírnöke szokott lenni, tehát a nyákhártyának és tüszőinek komolyabb megbetegedésére utal. Ezért azt főleg alkati bántalmakban szenvedőknél, görvélyes, angolkóros, vérszegény gyermekeknél észleljük. Midőn megjelenését alkati bántalmaktól függetlennek, önállónak tekinthetjük, az okot legtöbbször valamely idegen testnek, legtöbbször gyümölcsmagvaknak jelenléte a bélhuzamban szolgáltatja, mely idegen test mechanikus vagy vegyi behatása által erősebben izgatja, vagy épen felsebzi a nyákhártyát, s ez úton kisebb nagyobb kiterjedésben hurutos lobot támaszt azon. A nagyobb mennyiségben elválasztott és felhalmozódott nyák a bélcsatornában bomlásban levő erjesztő anyagokkal vegyülve, szintén erjedésbe megy át, s így tartja fenn a körfolyamatot akkor is, midőn az eredeti ok, az idegen test talán már ki is küszöböltetett. Egyik ilyen mechanikus ok gyanánt szerepelhetnek a bélférgek is. További ok gyanánt fel szokták venni még a meghűlést, amit azonban gyermekeknél inkább csak a szülők megnyugtatására hallgatással szoktunk elfogadni. Az ilyen hurutos jellegű heveny bélhurutok, mint már érintem, főleg a vastagbélben székelnek. A székletételek gyakoriak, s eleinte még kiadók, azaz nagyobb mennyiségben tartalmaznak bélsavat, melyhez bőven vegyül nyak és sokszor már kezdettől vér is, tisztán cseppek alakjában, vagy keverve fonálszerű csikókat képezve. Az ürülések legtöbbször már kezdetben fájdalmasak. A fájdalom nem colicaszerű, s nem igen szokta megelőzni az ürülést, hanem inkább az ürülés alatt támad, a colon mentén lefelé terjed és legintensebb a vastagbél alsó és legalsóbb részében a végbélben, ahol nem szűnik meg azonnal az ürülés befejezésével, hanem tovább tart és a végbél izmainak sokszoros erőltetett összehúzódására késztet. Hova tovább az ürülékek mind gyakoriabbak, de egyszersmind kevésbé kiadók lesznek, fokozódik a tenesmus, s az ürülékek kevesebb bélsárt, de annál több nyákot és vért tartalmaznak. A végbél zárizma túlerőltetés folytán kimerül, nyákhártyája a túlságos izgatottság folytán vizenyősen megduzzad, kitüremlik, s viszereiben a vér visszafolyása gátolva lévén, azok megduzzadnak, a kisebbek megrepedve bőven vérzenek, stb. Szóval létrejön a végbél kitüremlődése. B) Az idült bélhurut, az elsődleges bélhurutnak, s pedig úgy a dyspeptikusnak, mint a catarrhalisnak, hosszabb időre kinyúlása, tehát egyszerűen folytatása, s épen nem azonos a follicularis béllábbal, amelybe különben átcsaphat. Itt a hurutos jelleg teljes mértékben nyilvánul. A bántalomban itt is nagyobb rész jut a vékony belekre, de azért részt vesz a célon is, sőt még a gyomor szintén csak a legritkább esetben ment a huruttól, úgy hogy a Parrot által ajánlott „Athrepsie“ megnevezés, mint collectiv név ezen betegségre a legtöbbször csakugyan illik. A bórtünetek között itt is legelső a hasmenés. Az ürülékek gyakoriabbak, s többnyire vizenyősek, de lehetnek pépesek, törmelékszerűek, sőt felváltva tömött tésztaszerűek is ; nagy mennyiségű víz és nyák mellett mindenkor tartalmaznak különböző, egészen emésztetlen ételmaradékokat, nem ritkán vért és genysejteket is; igen rosz, átható, rohadt szagot terjesztenek. A táp- és gyógyszerek színe szerint változik az ürülékek színe is, így a tisztán tejjel táplált gyermekeknél a szín inkább fehéres sárga, míg a vegyes tápszerek mellett a legkülönbözőbb színvegyület áll elő a barna, zöld, szürke stb. színekből. A felette bűzös, rohadó húsra emlékeztető szag a szabad zsírsavak jelenlétéből származik, mivel ezen betegségnél a bélcsatornában a rendes emésztés helyett nagy fokú erjedési és rohadási folyamat van jelen. Ezért a nagymennyiségű gázfelhalmozódás a belekben, ezért gyötörtetnek a gyermekek időről időre erős és tartós colicaszerű fájdalmak által. Különben a dobalakra felfújt has tapintásra nem fájdalmas, falai az izmok elsorvadása miatt egészen vékonyak, s azokon át egyes vékony bélkacsok láthatók, úgyszintén a bőr kitágult viszerei. Az ürüléseket legtöbbször itt is csikaró fájdalmak előzik meg. De az ürülések nem szoktak fájdalommal járni, többnyire rövid időközökkel 2—3 ürülés következik be nagy mennyiségű gázokkal, mire azután több órára kihúzódó szünet áll be és a gyermekek nyugodtabbak lesznek, megkönyebbülve érzik magukat. Az ürülékek gyakran egészen különbözők , mennyiben a majdnem rendes összeállásúakat és aránylag emésztettebbeket legközelebb egészen vizes, nyákos, habzó, igen bűzös, teljesen emésztetlen ételrészeket tartalmazók követik.