Orvosi Hetilap, 1882. október (26. évfolyam, 40-44. szám)
1882-10-01 / 40. szám
1029 További tünetek: az egész test elsoványodása, az izmok sorvadása; eltűnik a bőr alatti zsírszövet, a bőr ránczos, tapintásra száraz, színe sáppadt, majd később sajátságos piszkos fehér lesz ; szomj fokozott, de nem állandóan; szájar nyakhártyája vérszegény, nyelv és ajkak szárazak, kicserepesedettek; nyelvhát többnyire piszkos fehéres, majd barna csapadékkal bevont, azt letisztítani nem könyen lehet, s letisztítás után a csapadék azonnal újra képeződik. Szopós, s még inkább mesterségesen táplált kisebb gyermekeknél elég gyakori szövődmény a szájpenész. A vizelet kevesebb a szerint, a mint a hasmenés fokozódik. Végre az egészen kiaszott gyermekek csont- és bőr váza mélyen beesett szemeikkel, kiálló arczcsontokkal, ránczos arczokkal az élőhalottak legszomorúbb, szivetfacsaró képét nyújtja. Az étvágy idült bélhurutnál ritkán csökkent, ellenkezőleg sok esetben az tetemesen fokozott, annyira, hogy alig csilapítható. Az ilyen gyermekek mohón kapnak a nyújtott vagy látott tápszerek után, s azokat mohó étvágygyal költik el, mintha napok óta mit sem ettek volna. De mi haszna, alig telik el pár óra az utolsó falat lenyelése után, s a tápszer a legközelebbi ürüléssel egészen emésztetlen állapotban hagyja el a bélcsatornát (henteria). A felsorolt kórtünetek eléggé bizonyítják az idült bélhurut súlyos, veszedelmes voltát. A bonczasztal pedig megerősíti azt és igazolja azon hosszú, s mégis sikertelen harczot, melyet az orvos és a szervezet vív a konok bántalommal szemben, melynél az egész tápcsatorna rendes élettani működése fel van függesztve, tönkremennek az emésztő nedveket elválasztó mirigyek, s nem nyerhet újabb táplálékot a vér; következésképen az sem táplálhatja a többi szerveket, zsigereket, s azok kórosan (kerinyésen, zsírosan) elfajulnak, tönkremennek a szövetek, kimerül az agy és az idegrendszer. A mely gyermek a bélhurut heveny alakjából idejekorán nem menekülhetett, az idültnek bizonyára vagy áldozatul fog esni, vagy ha hosszú küzdelem mellett megszabadul is, szervezete minden esetben sokáig, éveken át megsínyli azt. (Folytatása következik). Mérgezési eset chlorsavas káliummal1). Benkő Lajos tr., megyei tiszti főorvostól, Aranyos-Maróthon. Folyó évi mártius hó 13-kán O. J. teljesen ép egészséges leány gyermek a szabadba vitetett a déli órákban, hol mintegy háromnegyed órát töltött. Délután a gyermek állítólag lázt kapott, s torokfájásról panaszkodott; anyja a mandolákon fehér foltokat vélt észrevenni, s diphtheritistől félelmében a gyermeket ágyba fektette, kézi gyógytárából elővette az E5 számára ezelőtt fél évvel rendelt chlorsavas káliumot, abból egy tetézett kávéskanállal egy pohár vízben feloldott, s ezen oldatból óránkint 5 evő kanállal adott be egyszerre; megfeledkezve arról, hogy ő ugyanezen oldatot fél év előtt diphtheritikus mandolatok ellen, mint torokvizet használta, s nem tekintve a dobozra, melyen ezen utasítás állott: egy kávéskanállal egy pohár torokvízre ! Ezen oldat adagolása délután 5 órakor kezdetett, s kevés megszakítással másnap reggeli 8 óráig folytattatott, mely idő alatt a gyermek két tetézett kávéskanálnyi borsavas káliumot vett be két pohár vízben; 15 óra alatt tehát mintegy 8—10 gm-ot. 14-én reggel 8 órakor érkeztem a beteghez, kinek szülei a legnagyobb aggodalomban voltak a gyermek állapota felett, s különösen feltűnőnek találták a gyermek sápadtságát és rohamosan növekvő gyengeségét, sőt diphtheritisben lenni vélték. A gyermeket megvizsgálva, azt láz nélküli állapotban, a kimerülés és összeesés tünetei között találtam, s alig ismertem a különben életerős egészséges külemű gyermekre ; arcza feltűnően sápadt, beesett szemei körül kékes gyűrűk, ajka fehér volt; a végtagok hidegek,érverés 80—85, gyenge. Az általános sápadtságnak megfelelően : az inyhús, szájpad és torok nyakhártyája halavány kékes ; a mandolákon semmi rendellenesség nem volt felfedezhető. A has kissé behúzódott, nyomásra sehol sem fájdalmas. A gyermek fájdalomról egyáltalán nem panaszkodott, egykedvűen feküdt, kelletlenül és gyenge tompa hangon felelt a hozzá intézett kérdésekre ; reggel 5 órakor hányt először, s azóta többször zöldessárga folyadékot; néhányszor híg, barnás székelése volt; a kevés mennyiségű vizelet reggel óta eleinte zöldesbarna, később fekete leli ; a később megejtett, vizsgálat szerint főzve, s salétromsav hozzáadására dús fehérnyetartalmat mutatott. Górcső alatt kevés hámsejt, s vértestecsen kívül barnás, apró, alaktalan rögöket láttam, melyek részint szétszórva részint összehalmozódva nagy mennyiségben voltak jelen. 15- én a kimerülés növekedett, hányás többször ismétlődött, a végtagok hidegek, a gyengeség nagy fokú, az arca halál sápadt, a szemek beesettek; érvelés, gyenge, lassú, hőmérsék 37’2. A tegnap óta felfogott kevés mennyiségű vizelet egészen fekete ; vegyi és górcsövi vizsgálata a tegnapival azonos eredményt mutatott: pár híg barnás székelés; teljes étvágyhiány, nagy szomjúság , agyműködés rendes. Langyos mustárfürdő után a végtagok meleg lepedőkbe burkoltattak; belsőleg cseppenkint ferrum acet, aethereum, s időnkint egy kávéskanálnyi tokaji bor adagoltatott. 16- án az erők némileg növekedtek; hányás a megelőző este óta nem volt, a kevés mennyiségű vizelet nem fekete többé, sötét barna; még mindig dús fehérnyetartalmú ; beteg legtöbnyire alszik, enni semmit nem akart. Az egész test, s különösen a sclera icterikus, sárga színezetű; a máj terméje nem nagyobbodott, nyomásra kissé érzékeny ; a vesetájakra gyakorolt nyomás azonban fájdalmas volt; 17- én egész nap meglehetős állapot; a gyermek valamivel élénkebb, enni azonban még mindig nem akart. Éjjel orrvérzése támadt, mely pár óráig tartott, s nehezen volt csilapítható ; a vér híg, világos hús-vízszerűl nyomokat hagyott a fehér ruhán ; az orrvérzés után a gyengeség ismét növekedett. 18- án nyugodt alvás után a gyermek enni kért; egy tojássárgát kapott; 11 órakor ismét egyet, kis kanál tokaji borral ; mindezt délután kihányta; a hányás este pár kanál tejes be vétele után ismétlődött. Tápláló csőréket rendeltem tejjel és tojássárgával ; belsőleg cseppenkint ferrum aethereumot. 19- én nyugodt éjjel után a gyermek ismét enni kért; egy csésze húslevest kapott, s ezt rögtön kihányta ; a hányás ezután is ismétlődött; beát, vizet, mit távollétem alatt kapott, azonnal kihányta ; a hányás egész éjjel tartott ; az erek újból, s még aggasztóbb mérvben csökkentek; a szemek ismét beestek, míg a végtagok ismét hidegek, az arca sárga halavány lett. 20- án korán reggel a folytonos hányás után egészen kimerülve, jóformán élettelenül találtam a beteget, kinek szülei már végkép lemondtak életben maradásnak reményéről. Ezen aggasztó állapotban — minthogy a gyorsan kiküszöbölt tápláló csőrék czélhoz nem vezettek —— minden 5 — 16. perczben egy kanál jégbe hűtött tejet kis darab jéggel, s néha egy csepp rhammal nyújtottam a betegnek, s hideg végtagjait folyton melegített lepedőkbe burkoltattam. A hideg tej látszólag jól esett a betegnek, mert égető szomját enyhítette; reggeltől délután 2 óráig egy jó csésze tejet fogyasztott el, s ezen idő alatt nem hányt ; ekkor hányt ismét, de csak keveset, s ez volt az utolsó hányás ; ezután a tejet fél órai időközökben, s nagyobb adagokban kapta. A hideg tej adagolása látszólag jó, mondhatnám bámulatos hatású volt; a már hideg élettelen gyermek élénkülni, arcza kipirosodni kezdett, s 21-én minden veszélyen túl volt; a hányás végkép megszűnt, a tejet nagyobb adagokban is jól tűrte, ereje növekedett, s már képes volt felülni ágyában. Ezen időtől fogva a javulás lassan bár, de fokonkint előre *) Előadatott a Bars-Hontmegyei gyógyászati egylet ülésén. 1030