Orvosi Hetilap, 1882. december (26. évfolyam, 49-53. szám)

1882-12-03 / 49. szám

■ A ragályozás második napján a hőmérsék felszállott reggel C. 41.7°, délután C. 42 °-ra. Különben az állat egész nap elég vidám volt. A fülből vett vérben egész nap mutatkozott a lépfene­­bacillus. Harmadik nap viradatkor, a ragályzás után 410 múlva, 111 órai rángások között elhullott. A halál után körülbelül 7 és 111 óra múlva megejtett bon­­czolatnál anthrax-hullalelet mutatkozott, ezenkívül a górcsői vizsgálatnál a vérben, szövetekben tömérdek mennyiségű lépfene­­bacillus. A IV. sz. juhon a ragályzás első napján semmi rendellenes jelenség sem volt észlelhető. Hőmérséke, mely­ reggel 40.5° C. volt, annyi maradt délután is. Másnap reggel már igen szomorú lett. A beoltás és befecskendezés helyei meg voltak dagadva. A beoltás helyén mutatkozó daganat 10 cm, hossza 2 — 4 cm, szé­les, szederjes színű, nem fájdalmas volt. A hüvely hőmérséke már a reggeli órákban 42.2° C-ra emelkedett. Nagyfokú nehézlégzés tünetei jelentek meg. E kifejlett tünetek daczára sem mutat­kozott az élő vérben lépfene-bacillus. Délután 3 óra tájt a hőmérsék 40.6 °-ra szállt, de a légzés mindinkább nehezebb lett, este­felé haldokolni kezdett és este­­ 11 "-kor, 34 és 1/2 óra múlva az infectio után megdöglött. Lépfene-bacillus egész nap folytában nem mutatkozott a vérben. Bonczolatnál, mely másnap dél felé történt, a beoltás helyét a bal c­omb belfelületén és az altest alsó részén, mely vele határos, az emlő baloldalán, s innen a hüvelyig, végbélig, sőt a fark hátsó részéig a bőr igen erősen duzzadt, nagy részben puf­­fadt volt. Bemetszve, sok lég mellett savós vörhenyes beivódás, s nagyfokú viszeres belöveltség találtatott. Hasonló savós beszű­­rődés és légtől puffadás mutatkozott a jobb czomb belfelületén is, hol a bőr nem volt elszintelenedve. Az emlőkben még a tejutak­­ban is levegő volt a tej mellett. A czomb belfelületén levő izomzat véresen beszűrődött, s légtől puffadt, bemetszésre ser­­czegő volt. Az aránylag épen maradt részek is halaványak, fakók és főtt húshoz hasonlók voltak. Bőralatti viszerekben sok vér, a kisebbekben egész folyékony, míg a nagyobbakban ,egészen tömött alvadék alakjában, a mellett sok levegő, mely bemet­széskor serczegve illent el. Szívizomzat légtől átjárt, vérömlenyes volt. Tüdők vérdúsak, gyéren elszórt vérömlenyekkel, hátsó részeik­ben véresen beszűrődöttek. Légutak viszeresen belövelve és be­ivódva. Lép légtől puffadt, vízben mozog. ’/* akkora, mint az előbbi juhoknál, léghólyagcsákkal átjárt. Vesék, bélhuzam, már szintén légtől puffadtak. A bal c­ombhajlat mirigyei duzzadtak, légtől puffadtak, véresen beszűrődöttek voltak. Górcsői vizsgálatkor sem jókor reggel sem a bonczolás alkalmával vett hullavérben nem mutatkozott lépfene-bacillus. Hasonlókép nem volt kimutat­­ható a lépben sem, sem más szövetekben. A szercsegő tájak bőr­alatti hajszáledényeiben, apró gömbölyű és pálizika-bacteriumok mellett néhány hosszú, mozgó fonál is mutatkozott. Ez állat lépével beoltott juh és vérével még kora reggel infloiált tengeri nyúl egészségesen maradtak, annak bizonyságául, hogy a baj nem volt lépfene, hanem boncztani tüneményei sze­rint szercsegő üszők (Rauschbrand). Ez eset, hogy lépfenés vérrel a többihez hasonló módon történt ragályzásra nem lépfene, ha­nem szercsegő üszők keletkezett az utóbbi baj kór származására nézve érdekes világot vet, melynek bővebb tárgyalása szorosabb tudományos érdekkel bírván, más helyre hagyatik fenn. Annak bizonyítására, hogy a lépfenét a baj későbbi szakában is képes elfojtani a Bóné-féle gyógyeljárás a V. és VI. kísér­let nyujtatott. Két juhot a ragályzás után körülbelül 22—23 óra múlva kapott gyógykezelés végett Boné. Mindkettőnél a baj már tető­fokon állott. Az V. sz. juhnál a hüvely hőmérséke, mely a ragály­zás első napján d. e. 40' C., d. u. 40.20 C. volt, felhágott 41.4° C-ra. Az oltás helyén férfiököl-nagyságú, nem meleg, nem fájdalmas daganat fejlődött ki, az állat szomorú volt, a fűléből vett vérben azonban bacillus még nem volt látható. A VI. sz. juh­nál az első napi hőmérsék, mely d. e. 410 C., d. u. 40.70 C. volt, a ragályozás második napján felhágott 41.5° C-ra. Az oltás helye körül itt is daganat fejlődött, mely körülbelül egy gyermek­­tenyérmekkoraságú lehetett, s rezgett mint a kocsonya, míg felette a bőr rendes színezetű volt, nem melegebb és nem fájdalmasabb a ren­desnél. A fülből vett vérben górcső alatt az egyik észlelő már talált néhány bacillust, a másik még nem. A baj e stádiumában kezdte alkalmazni Bűné lépfeneellenes gyógyeljárását. Az V. sz. juhnál a ragályzás 22-dik, a VI. sz. juhnál a ragályzás 23-dik órájában tette meg szokott bőraláfecskendezéseit, hideg locsolásait, szürke kenőcs bedörzsölését az oltás helyén levő daganatra. A további lefolyás az volt, hogy az V. sz. juh hovatovább roszul lett, igen nagy légvételi nehézségek léptek fel nála, s d. u. 4 óra tájt a fülből vett vérben már megjelent a lépfene-bacillus és d. u. 4° 30­-kor a ragályzás után 28° és fél óra, a gyógy­szerek beadása után mintegy 7 óra múlva az anthraxos fuldoklás szokott tüneményei között elhullott. A VI. sz. juh aránylag elég vidám maradt egész délelőtt, míg d. u. 1 / 2 "-kor hirtelen nagy lég­zési nehézségek támadták meg őt, csakhamar kifejlődött a fuldoklás és 1/22"-kor, a ragályzás 26-dik órájában, a gyógyeljárás alkal­mazása után három óra múlva elhullott. A kórbonczolat halál után az V. sz. juhnál 4, a VI. sz. juhnál 2 óra múlva hajtatott végre. Mindkettőnél az anthrax ha­tározott kórboncztani lelete találtatott. A bőrviszszereknek sötét­­színű térrel telődése, az oltás helyén a bőr alatti kötszövetben vérömlenyek és annak savós, kocsonyás, sárga színű beszűrődése; nagyobb, sorvadtabb, mállékonyabb lép ; a baloldali lágyékmiri­­gyek megduzzadása; a véredényekben kátrányszerű, hígan folyó vér, laza véralvadékokkal elegyesen, melyben, valamint a lépgyur­­mában is mind a két esetben tömérdek mennyiségű lépfene-bacil­lus találtatott és a­melynek egy, (V. sz.) még a haldoklás alatt vett cseppjével beoltott tengeri nyúl szintén anthrax­ban pusztult el. A Boné-féle lépfene-ellenes gyógyeljárással kezelt és egé­szen gyógykezeletlenül maradt lépfenés állatok összehasonlítása szempontjából létezett a VII. és VIII. sz. kisérlet. Két juh, méh­ az előbbi 6 juhval egyidejűleg, hasonló módon, hasonló cautelák­­kal ragályoztatott, teljesen gyógykezeletlenül maradt. A baj lefolyása ez állatoknál következő volt. A VII. sz. juhnál a ragályzás első napján a hőmérsék, mely ragályzás előtt 40.4' C. volt, már este 41 'C-ra emelkedett. Második nap reggel azonban már 41.70 volt és a beoltás helyén körülbelül 4 kraj­­czárnyi területű, tésztatapintatú, nem fájdalmas, nem meleg duz­zanat támadt, mely felett a bőr kissé elszintelenedett. Délután fel­szállott a hőmérsék egész 42.30 C.-ig, az állat gunyasztani kez­dett. A fül vérében azonban még nem mutatkozott a lépfene-bacil­lus. Harmadik nap délelőtt folytonosan bágyadt, szomorú volt, s déltájban egyes bacillusok mutatkoztak a vérben, melyek este felé már nagyon megsokasodtak. Ugyanekkor gyors és nehéz légzés fejlődött ki, s a rákövetkező éjjel, a ragályzás után körül­belül 60 óra múlva, megdöglött. A VIII. számú juhnál rövidebb volt a lefolyás. A ragály­zás első napján hőmérséke, mely kezdetben 40.40 C. volt, este­felé csak 0.3' C-al emelkedett, második nap azonban felszállott 41.50 C-ra. A beoltás helyén gyermektenyérnyi helyen tészta tapintatú, kocsonyás daganat fejlődött, mely­ kissé volt csak mele­gebb, de fájdalmas nem volt. Délután 3 órakor a hőmérsék 42.4' C-ra emelkedett. 6 óra tájban megjelent a lépfene-bacillus a fül vérében. Harmadnap reggel 1 óra tájban, a ragályzás után körülbelül a 49-dik órában, k­­t órai vonaglás után elhullott. A kórbonczolat mindenik állatnál határozott anthrax-leletet adott. Vörhenyes nyákos folyadék előbuggyanása a természetes nyílásokon; a beoltás helye alatti kötszövetnek 1—2 cm. vastag, savós, vörhenyes beszűrődése ; a bal lágyékmirigyek tetemes duzzadása, véres savó a mellhártyaüregben, a szívburokban és has­üregben ; megnagyobbodott, felette vérbő, sötétvörös, puha állomá­nyú lép, melynek gyurmájában nem sok bacillus, de több spóra lát­szott a górcső alatt; folyékony, laza véralvadékkal elegyes sötét, kátrányszerű vér a nagyobb véredényekben és a szívben, melyben nagyszámú lépfene-bacillusok, egyes helyett csirázó fonalak látszottak , voltak a főbb kórboncztani tünetek. Végeredmény tehát az, hogy egyaránt elhullott mind a két gyógyítás nélkül hagyott és mind a hat kezelt állat, hét darab határozott anthraxban egy pedig ehhez közel álló bajban, a szercsegő üszőkben, így tehát a Boné-féle lépfeneellenes gyógyel­járás ez esetekben teljesen eredménytelenek bizonyult. Nem bírta megakadályozni a ragályzott állatokban a lépfene kifejlődését az 49* — 1261 — 1262 —

Next