Orvosi Hetilap, 1882. december (26. évfolyam, 49-53. szám)
1882-12-03 / 49. szám
■ A ragályozás második napján a hőmérsék felszállott reggel C. 41.7°, délután C. 42 °-ra. Különben az állat egész nap elég vidám volt. A fülből vett vérben egész nap mutatkozott a lépfenebacillus. Harmadik nap viradatkor, a ragályzás után 410 múlva, 111 órai rángások között elhullott. A halál után körülbelül 7 és 111 óra múlva megejtett bonczolatnál anthrax-hullalelet mutatkozott, ezenkívül a górcsői vizsgálatnál a vérben, szövetekben tömérdek mennyiségű lépfenebacillus. A IV. sz. juhon a ragályzás első napján semmi rendellenes jelenség sem volt észlelhető. Hőmérséke, mely reggel 40.5° C. volt, annyi maradt délután is. Másnap reggel már igen szomorú lett. A beoltás és befecskendezés helyei meg voltak dagadva. A beoltás helyén mutatkozó daganat 10 cm, hossza 2 — 4 cm, széles, szederjes színű, nem fájdalmas volt. A hüvely hőmérséke már a reggeli órákban 42.2° C-ra emelkedett. Nagyfokú nehézlégzés tünetei jelentek meg. E kifejlett tünetek daczára sem mutatkozott az élő vérben lépfene-bacillus. Délután 3 óra tájt a hőmérsék 40.6 °-ra szállt, de a légzés mindinkább nehezebb lett, estefelé haldokolni kezdett és este 11 "-kor, 34 és 1/2 óra múlva az infectio után megdöglött. Lépfene-bacillus egész nap folytában nem mutatkozott a vérben. Bonczolatnál, mely másnap dél felé történt, a beoltás helyét a bal comb belfelületén és az altest alsó részén, mely vele határos, az emlő baloldalán, s innen a hüvelyig, végbélig, sőt a fark hátsó részéig a bőr igen erősen duzzadt, nagy részben puffadt volt. Bemetszve, sok lég mellett savós vörhenyes beivódás, s nagyfokú viszeres belöveltség találtatott. Hasonló savós beszűrődés és légtől puffadás mutatkozott a jobb czomb belfelületén is, hol a bőr nem volt elszintelenedve. Az emlőkben még a tejutakban is levegő volt a tej mellett. A czomb belfelületén levő izomzat véresen beszűrődött, s légtől puffadt, bemetszésre serczegő volt. Az aránylag épen maradt részek is halaványak, fakók és főtt húshoz hasonlók voltak. Bőralatti viszerekben sok vér, a kisebbekben egész folyékony, míg a nagyobbakban ,egészen tömött alvadék alakjában, a mellett sok levegő, mely bemetszéskor serczegve illent el. Szívizomzat légtől átjárt, vérömlenyes volt. Tüdők vérdúsak, gyéren elszórt vérömlenyekkel, hátsó részeikben véresen beszűrődöttek. Légutak viszeresen belövelve és beivódva. Lép légtől puffadt, vízben mozog. ’/* akkora, mint az előbbi juhoknál, léghólyagcsákkal átjárt. Vesék, bélhuzam, már szintén légtől puffadtak. A bal combhajlat mirigyei duzzadtak, légtől puffadtak, véresen beszűrődöttek voltak. Górcsői vizsgálatkor sem jókor reggel sem a bonczolás alkalmával vett hullavérben nem mutatkozott lépfene-bacillus. Hasonlókép nem volt kimutatható a lépben sem, sem más szövetekben. A szercsegő tájak bőralatti hajszáledényeiben, apró gömbölyű és pálizika-bacteriumok mellett néhány hosszú, mozgó fonál is mutatkozott. Ez állat lépével beoltott juh és vérével még kora reggel infloiált tengeri nyúl egészségesen maradtak, annak bizonyságául, hogy a baj nem volt lépfene, hanem boncztani tüneményei szerint szercsegő üszők (Rauschbrand). Ez eset, hogy lépfenés vérrel a többihez hasonló módon történt ragályzásra nem lépfene, hanem szercsegő üszők keletkezett az utóbbi baj kór származására nézve érdekes világot vet, melynek bővebb tárgyalása szorosabb tudományos érdekkel bírván, más helyre hagyatik fenn. Annak bizonyítására, hogy a lépfenét a baj későbbi szakában is képes elfojtani a Bóné-féle gyógyeljárás a V. és VI. kísérlet nyujtatott. Két juhot a ragályzás után körülbelül 22—23 óra múlva kapott gyógykezelés végett Boné. Mindkettőnél a baj már tetőfokon állott. Az V. sz. juhnál a hüvely hőmérséke, mely a ragályzás első napján d. e. 40' C., d. u. 40.20 C. volt, felhágott 41.4° C-ra. Az oltás helyén férfiököl-nagyságú, nem meleg, nem fájdalmas daganat fejlődött ki, az állat szomorú volt, a fűléből vett vérben azonban bacillus még nem volt látható. A VI. sz. juhnál az első napi hőmérsék, mely d. e. 410 C., d. u. 40.70 C. volt, a ragályozás második napján felhágott 41.5° C-ra. Az oltás helye körül itt is daganat fejlődött, mely körülbelül egy gyermektenyérmekkoraságú lehetett, s rezgett mint a kocsonya, míg felette a bőr rendes színezetű volt, nem melegebb és nem fájdalmasabb a rendesnél. A fülből vett vérben górcső alatt az egyik észlelő már talált néhány bacillust, a másik még nem. A baj e stádiumában kezdte alkalmazni Bűné lépfeneellenes gyógyeljárását. Az V. sz. juhnál a ragályzás 22-dik, a VI. sz. juhnál a ragályzás 23-dik órájában tette meg szokott bőraláfecskendezéseit, hideg locsolásait, szürke kenőcs bedörzsölését az oltás helyén levő daganatra. A további lefolyás az volt, hogy az V. sz. juh hovatovább roszul lett, igen nagy légvételi nehézségek léptek fel nála, s d. u. 4 óra tájt a fülből vett vérben már megjelent a lépfene-bacillus és d. u. 4° 30-kor a ragályzás után 28° és fél óra, a gyógyszerek beadása után mintegy 7 óra múlva az anthraxos fuldoklás szokott tüneményei között elhullott. A VI. sz. juh aránylag elég vidám maradt egész délelőtt, míg d. u. 1 / 2 "-kor hirtelen nagy légzési nehézségek támadták meg őt, csakhamar kifejlődött a fuldoklás és 1/22"-kor, a ragályzás 26-dik órájában, a gyógyeljárás alkalmazása után három óra múlva elhullott. A kórbonczolat halál után az V. sz. juhnál 4, a VI. sz. juhnál 2 óra múlva hajtatott végre. Mindkettőnél az anthrax határozott kórboncztani lelete találtatott. A bőrviszszereknek sötétszínű térrel telődése, az oltás helyén a bőr alatti kötszövetben vérömlenyek és annak savós, kocsonyás, sárga színű beszűrődése; nagyobb, sorvadtabb, mállékonyabb lép ; a baloldali lágyékmirigyek megduzzadása; a véredényekben kátrányszerű, hígan folyó vér, laza véralvadékokkal elegyesen, melyben, valamint a lépgyurmában is mind a két esetben tömérdek mennyiségű lépfene-bacillus találtatott és amelynek egy, (V. sz.) még a haldoklás alatt vett cseppjével beoltott tengeri nyúl szintén anthraxban pusztult el. A Boné-féle lépfene-ellenes gyógyeljárással kezelt és egészen gyógykezeletlenül maradt lépfenés állatok összehasonlítása szempontjából létezett a VII. és VIII. sz. kisérlet. Két juh, méh az előbbi 6 juhval egyidejűleg, hasonló módon, hasonló cautelákkal ragályoztatott, teljesen gyógykezeletlenül maradt. A baj lefolyása ez állatoknál következő volt. A VII. sz. juhnál a ragályzás első napján a hőmérsék, mely ragályzás előtt 40.4' C. volt, már este 41 'C-ra emelkedett. Második nap reggel azonban már 41.70 volt és a beoltás helyén körülbelül 4 krajczárnyi területű, tésztatapintatú, nem fájdalmas, nem meleg duzzanat támadt, mely felett a bőr kissé elszintelenedett. Délután felszállott a hőmérsék egész 42.30 C.-ig, az állat gunyasztani kezdett. A fül vérében azonban még nem mutatkozott a lépfene-bacillus. Harmadik nap délelőtt folytonosan bágyadt, szomorú volt, s déltájban egyes bacillusok mutatkoztak a vérben, melyek este felé már nagyon megsokasodtak. Ugyanekkor gyors és nehéz légzés fejlődött ki, s a rákövetkező éjjel, a ragályzás után körülbelül 60 óra múlva, megdöglött. A VIII. számú juhnál rövidebb volt a lefolyás. A ragályzás első napján hőmérséke, mely kezdetben 40.40 C. volt, estefelé csak 0.3' C-al emelkedett, második nap azonban felszállott 41.50 C-ra. A beoltás helyén gyermektenyérnyi helyen tészta tapintatú, kocsonyás daganat fejlődött, mely kissé volt csak melegebb, de fájdalmas nem volt. Délután 3 órakor a hőmérsék 42.4' C-ra emelkedett. 6 óra tájban megjelent a lépfene-bacillus a fül vérében. Harmadnap reggel 1 óra tájban, a ragályzás után körülbelül a 49-dik órában, kt órai vonaglás után elhullott. A kórbonczolat mindenik állatnál határozott anthrax-leletet adott. Vörhenyes nyákos folyadék előbuggyanása a természetes nyílásokon; a beoltás helye alatti kötszövetnek 1—2 cm. vastag, savós, vörhenyes beszűrődése ; a bal lágyékmirigyek tetemes duzzadása, véres savó a mellhártyaüregben, a szívburokban és hasüregben ; megnagyobbodott, felette vérbő, sötétvörös, puha állományú lép, melynek gyurmájában nem sok bacillus, de több spóra látszott a górcső alatt; folyékony, laza véralvadékkal elegyes sötét, kátrányszerű vér a nagyobb véredényekben és a szívben, melyben nagyszámú lépfene-bacillusok, egyes helyett csirázó fonalak látszottak , voltak a főbb kórboncztani tünetek. Végeredmény tehát az, hogy egyaránt elhullott mind a két gyógyítás nélkül hagyott és mind a hat kezelt állat, hét darab határozott anthraxban egy pedig ehhez közel álló bajban, a szercsegő üszőkben, így tehát a Boné-féle lépfeneellenes gyógyeljárás ez esetekben teljesen eredménytelenek bizonyult. Nem bírta megakadályozni a ragályzott állatokban a lépfene kifejlődését az 49* — 1261 — 1262 —