Orvosi Hetilap, 1882. december (26. évfolyam, 49-53. szám)

1882-12-03 / 49. szám

— 1263 — első két esetben, midőn a gyógykezelés a ragályzás előtt már kezdetét vette. Nem birta elnyomni a bajt sem annak kezdet­szakában (III. és IV. eset) sem annak tető­fokán (V—VI.). Nem birta hátráltatni, sem a bántalom lefolyását, a mennyiben ha az elhullott 8 darab juhnak a ragályzás utáni élettartamát tekintjük, kitűnik, hogy épen a gyógykezeletlen állatok élete tartott leg­tovább ; de még enyhíteni sem tudta a bajt, a­mennyiben a láz és nehézlégzés tüneményei egyenlő erőteljességben törtek ki és folytak le úgy a kezek­, mint a kezelés nélkül hagyott esetekben. 1882. oct. 11-én két juh (IX., X. sz.) lett ragályozva élő anthraxos tengeri malacz vérével. A tengeri malacz az általános kór- és gyógyszertani intézetben tenyésztett anthrax-méreggel 1882. oct. 10-én d. e. 8° 45­-kor ragályoztatott és oct. 11-én d. u. 3­0-kor a fül vérében már igen sok lépfene-bacillus mutat­kozott. A vér a ragályozásra az élő tengeri malaczban felmet­szett vena jugularisból vétetett. A beoltás itt is, mint az előbbi 8 esetben — erre a czélra kitalált fecskendezési módszerrel tör­tént. A bal c­omb szőrtelen belső felületén 6, 1 kcm-nyi vér fecs­­kendeztetett be, e mellett mindegyik állatnál a jobb fül szőrtelen belfelületén ejtett karczolt bőrsebbe néhány csepp anthraxos vér dörzsöltetett be. Ragályzás után mind a két állat azonnal át lett adva gyógykezelés végett Boné állatorvosnak, ki mindegyik állatnál 4—4 bőraláfecskendést tett, részint a két hónalj mögötti tájon, részint a két szőrtelen belső c­ombfelületen, a bal c­omb belfelületén az oltási helyek mögé. A IX. sz. juhnak hüvely hő­­mérséke ekkor 39‘5“ C., míg a X. számú juh 39,6" volt. A ragály­zás első napján egyéb kezelés nem történt. A ragályzás második napján d. e. a hüvelyhőmérsék a IX. sz. juhnál 41.70 C-ra emelkedett a X. sz. juhnál pedig 40.80 C-ra. A IX. sz. juhnál újra négy befecskendést tett Boné az előbbi fecskendési helyek mellé. Azután belső orvosságából öntött be a az állat torkába, mire azt fuldoklás lepte el, vonaglani kez­dett és 11i óra múlva az időközben alkalmazott hidegvizes locso­lások daczára megdöglött. A X. sz. juh szintén 4 fecskendő orvosságot kapott a bőr alá. Ennek hőmérséke a második nap délután 42,3 ° C-ra hágott. A ragályzás harmadik napján a hő­­mérsékel.7° C. volt, kissé szomorú lett, s vérében még a lépfene­­bacillusok nem jelentek meg. Egész nap kezelés nélkül ma­radt. A ragályzás negyedik napján d. e. a hőmérsék felhágott 42.3­0 C-ra, s a vizelet vörhenyessé vált, különben elég vidámnak mutatkozott és a d. e. 8° 30'-kor a fülből vett vérben lépfene­­bacillus nem mutatkozott; d. u. 1 órakor gurnyasztva feküdt és 3 órakor már dögölve, meredten találtatott. Ekkor már a fül­ből vett vérben szokott módon igen sok lépfene-bacillus volt ki­mutatható. A bonczolat a IX. számú gyógykezelés közben megdöglött állatnál oly boncztani változást nem derített fel, melyből a gyógy­kezelés közben hirtelen bekövetkezett halált megmagyarázni lehe­tett volna, úgy hogy ott a halált vagy reflex hangrés-görcsnek, vagy ideges „choc“-nak, vagy —a­mire a gyógykezelő állatorvos Miután a lépfeneellenes szer biztos hatását bizonyító állat­orvosi szere eredménytelenségének védelmére azt a kifogást tette, hogy a fennebbi kísérleteknél a ragályozás hullából vett anthra­­xos vérrel történvén, a kezelése alá vett juhoknál az anthrax mellett hullamérgezés is lehetett jelen, a bizottság elhatározta, hogy még két oly juhot bocsát kezdés alá, melyek élő lépfenés állat vérével lesznek ragályosva, miáltal a hullamérgezés általa fel­vett eshetősége elesik. A megejtett pót­gyógykísérlet eredményei a következő táb­lában vannak összefoglalva, biztosító nyilatkozata alapján kevésbé gondolhatni — a torokba öntött belső orvosság gyors mérgező hatásának kell tulajdonítani. A X. számú állatnál azonban az anthrax kórbonczlelete határozottan ki volt fejlődve, s a vérben, lépben, szövetnedvekben mindenütt kimutatható volt a lépfene-bacillus. E nyolc­ (I., II., III., IV., V., VI., IX., X.) gyógykísérlet alapján a bizottság azon véleményben van, hogy Boné Péter kolozsvári gyakorló állatorvos állítólagos biztos lépfene-ellenes gyógyeljárása az oltott lépfene ellen absolut hatástalan, azt sem megelőzni, sem pedig meggyógyítani sem a ragályzás előhaladtá­­val sem a ragályzás kezdetén nem képes. Sőt tekintetbe véve azt, hogy az állatba fecskendett folyadék a befecskendezési helyek bőralatti szöveteit, mint a megejtett bonczolatok mutatják, a szó teljes értelmében összemarják és meglobosítják, s hogy a torokba öntött folyadék az állatoknál fuldoklási rohamokat gerjeszt, mely — mint ez a IX. esetben történt — halált is idézhet elő, egyógy­­eljárás az állat baját nem csak nem enyhíti, hanem annak szük­ségtelen zaklatást és izgatottságot okoz. A vizsgálat alá vett lépfene-ellenes gyógyeljárásnak a juhok anthrax­a ellen tapasztalt absolut hatástalansága arra bírta a bizottságot, hogy a szarvasmarhákon és lovakon tervbe vett lép­­feneellenes gyógykísérleteket — annyival inkább, mert az illető állatorvos nem mutatott azokhoz valami nagy kedvet — pénz- és időkimélés tekintetéből teljesen abba­hagyja. E lépfenebizottság f. é. jul. hó 2-ról 2-dik bizottsági szám alatt nagyméltóságodhoz intézett elnöki felterjesztésében azon nézetének adott kifejezést, miszerint gyógykezelését bemutató állatorvost a természetesen előforduló anthrax gyógyításához csak azon esetben bocsáthatja, ha a nyár folyamán Kolozsvárt vagy vidékén nagyobb lépfene-járvány ütne ki, midőn a tömegesen gyógykezelt lépfene-esetek észlelésétől a felügyelendő gyógyel­­járás hasznossága vagy haszontalansága ki lenne deríthető. Ez év folyamán lépfene-járvány Kolozsvárt és környékén nem volt, így természetes anthrax-eseteken Boné állatorvos kezelésének érté­két nem vehette vizsgálat alá. Azon kérdés merül fel, váljon az oltott anthrax gyógykeze­lésének fenntebb kimutatott sikertelensége után a szóbanforgó lépfene-ellenes gyógyeljárás feletti végleges ítélettel bevárandó lenne egy nagyobb terjedelmű lépfene-járvány. A bizottság azon nézetének ad kifejezést, hogy nem ! Az oltott anthrax ugyan­is nem egyéb, mint a természetes lépfene módosult alakja. Ha ennél 141X. d. e. 8° 10'. VI. Hem. 42.30 C. Az állat kissé szomorú. Vérében bacillus nem látszik. Vizelete vörhenyes. Gyógy­kezelés nem történik. D. u. 3°-kor már dögölve volt. A fül­ből vett vérben bacillusok voltak. s­rtN (JiUo cr A gyógykisér­­letre használt állat ui N u . A ragályzás módja A gyógykísérlet leírása Eredmény elhullott elhullás ideje élettartam a ragályzás után IX. 6 éves juh 1882. oct. II. d. u. 30 IO—25'. Élő anthraxos tengeri malacz véréből körülbelül 1T cm-nyi oltatik a bal czomb belső szőrtelen helyére és néhány csepp bedörzsöltetik a jobb fül belső meztelen felületére. Il/X. d. u. 30 15­. I. Hóm. 39.5° C. Ragályzás. II. Bőraláfecsk. a két hónalj- és czombtájon azonnal a ragályzás után. I2/X. d. e. 10. III. Hóm. 41.6°. Újra 4 fecskendő befecsk­endése az előbbi helyek mögé. Azután torokba öntött a folyadé­kából, mire fuladozni kezdett és 1/4 óra múlva meghalt. Kezelés közben meg­döglött 1882. oct. hó 12-én d. e. V 1“­X. II/X. d. u. 30 25­. I. Hóm. 39.6. Ragályzás. Boné a ragályzás után azonnal 4 fecsk. orvosságot fecskendez a bőr alá. 12/X. d. e. 9°. II. Hóm. 40.8° C. 4 fecsk. bőr alá, d. u. 40. III. Hóm. 42.30 C. Semmi gyógykezelés. 13/X. d. e. 9°. IV. Hóm. 41.7° C. Semmi gyógyír, az állat kissé szomorú. anthraxban 14-én d. u. 1—3® közt körülbelül 68 óra. — 1264 —

Next