Orvosi Hetilap, 1883. május (27. évfolyam, 18-21. szám)

1883-05-06 / 18. szám

I "PuDAPEST, 1883. ELŐFIZETÉSI ÁR : helyben és vidéken egész évre 10 írt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesí- tendök. HIRDETÉSEKÉRT soronkint 15 éj kr. 18. sz. fkjus 6. MEGJET.EN MINDEN VASÁRNAP. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor-utcza 13. szám és Kilián György könyvkereskedésében váczi-utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HÉTI LAP. Móni s külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye, HUSZOHHETEDIK ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom : Müller K. tr. A visszatérő láznak újabban észlelt eseteiről. — Karsay Z. tr. Lumniczer S. tnr. II. sebészi koródáján, illetőleg sz. Rókus-kórházi I. sebészi osztályán 1877—82-ben végzett nagyobb csonkítások és kiízelések. (Vége.) — Tóth J. tr. Bányászaszály (cachexia montana), s ennek oktana. (Folytatás). — Könyvismertetés. Sammlung klinischer Vorträge von R. Volkmann. Nro. 225. — Lapsze?nle. G-yomorsipoly. — A méh faradézése. — A nem-puerperalis méh drainezése. — Carbolsav gyermekágyi láz ellen. TÁRCZA : A budapesti kir. orvosegylet rendes ülése 1883. april 28-dikán. — A kolozsvári orvos-természettudományi társulat 1883. martins 3I_én tartott orvosi szakülése. — Hasenfeld M. tr. Az 1882-diki fürdő-idényről Szliácson. — Vegyesek. — Pályázatok. A visszatérő láznak újabban észlelt eseteiről. Müller Kálmán tr. egyetemi magántanár és közkórházi főorvostól. Hosszabb idő után, a fővárosban az utolsó hónapok alatt sűrűbben fordultak elő a visszatérő láznak esetei. A sz. Rókus- kórháznak IX-ik orvosi osztályán eddig összesen 80 eset került észlelés alá. Habár tagadhatatlan, hogy az első esetek és még ez idő szerint is az esetek nagy száma 2—3 góeznak mondható helyről származtak, úgy másrészt a városnak különböző részein szórványos betegedések is fordultak elő. Hogy a nevezett góczok- ban a bántaiom mikép fejlődött, helybeli okok hozták-e létre, vagy pedig mint olyan lett oda behurczolva, eddig még kiderít­hető nem volt. A betegek mindannyian, a legszegényebb és csak kevés kivétellel, a lehetőleg leghiányosabban táplálkozó, azonfelül tisztátalan néposztályhoz tartoztak; a betegeknek jó részénél azonfelül zsúfolt együttlakás, különösen a nevezett góczok- ban volt kimutatható, mely, igaz, néha rövid időre szorítkozott, a hol egyik-másik góczban a betegek csakis az éjjeli órákat, a napot pedig házon kívül töltötték. 80 beteg közül 10 nőbeteg, a többi férfi; olyan arány, mely majdnem valamennyi eddigi észlelettel összevág és legvaló­színűbben épen azon viszonyokban leli magyarázatát, mely viszo­nyok között a bántaiom legkönyebben fejlődik és terjed. Sőt ez arány a nőnemre talán még kedvezőbb volna, ha épen az emlí­tett góczok egyikében kizárólagosan nők nem találnának töme­gesen éjjeli szállást. Korra nézve a betegek túlnyomó többsége 20 és 40-ik év között volt, egy 8 éves és csak nehány van a 45-ik éven felül; a legidősebb 76 éves. Hogy a bántaiom ezen esetekben miképen lépett fel, adatokat szolgáltathat azon, még mai napig is eldön­tetlen kérdéshez, váljon a visszatérő láznak van-e prodromalis kórszaka vagy nincsen. A míg legtöbben azt állítják, hogy prodro­malis tünetek rendesen jelen vannak, addig mások, mint Ríess, Fräntzel, Obermeyer a prodromalis szakot tagadják vagy legalább is elenyészőnek tartják. Szerintük a bántaiom minden prodroma­lis tünet nélkül, teljes egészségnek közepette, rögtön rázó hideg­gel, fejfájással, s a kifejlett bántaiom egyéb tüneteivel kezdődik. Mindazon észleletek és tapasztalatok szerint, melyek nyomán a fertőzés módját mai napság felfogjuk, nem valószínű, hogy prodro­malis korszaknak jelenléte vagy hiánya önmagának a fertőzésnek mivoltához volna kötve, hogy ennek megfelelőleg az egyik fer­tőző bántalomnál állandóan jelen van, a másiknál pedig sohasem észlelhető. Sokkal valószínűbb, hogy ez inkább attól függ, elő­ször, hogy a fertőzés maga milyen fokban, ha szabad a kifeje­zést használnunk, milyen intensitással történt, hogy maga a be­hatolt kórgerjesztő milyen fertőző képességgel birt; másodszor pedig, hogy a megtámadott vagy fertőzött egyénben az élén­kebben vagy enyhébben fertőző anyag milyen kedvező vagy kedvezőtlen talajra talált. A bacteriologikus vizsgálatoknak eddigi eredményei szerint ezen. minden egyes fertőzésnél és minden egyes fertőzött egyénnél esetenkint változó körülményektől függne a prodromalis kórszak fejlődése vagy elmaradása és mi sem szól azon felvétel ellen, hogy kedvező egyénben történt erélyes fer­tőzés után másként fejlődik valamely bántaiom, mint akkor, mi­dőn kedvezőtlen talajra akadt egy különben is enyhe fertőzés. Tisztán kisérleti kórtani szempontból is felette kizárólagosnak látszik tehát azon állítás, hogy a visszatérő láznál prodromalis kórszak egyáltalán észlelhető nem volna. De ellenkezik vele a gyakorlati tapasztalat is, a mennyiben a betegek nem ritkán még napok száma szerint is képesek meghatározni, hogy a betegség­nek, például rázó hideggel való kitörését megelőzőleg fejfájással, orrósággal, szédüléssel, émelygéssel és egyéb ismert tünetekkel jelentkezett és fokozódott lassan-lassan a bántaiom. Az eddig észlelt esetekben összesen csak ötben hiányzott a prodromalis kórszak, még pedig az egyiknél teljes határozottsággal, amennyi­ben a beteg biztossággal állítja, hogy minden roszúllét, szédülés, fejfájás vagy egyéb tünet nélkül, teljes egészségben, munka köz­ben lepetett meg rögtön a rázó hideg által, melylyel együtt a többi tünetek is csakhamar teljes hevességben beállottak. Épen ezen beteg azelőtt tökéletesen egészséges volt, a szórványos megbetegedés egyik esetét képviselte, munkabiró, jó keresetű, erős testalkatú férfi, a ki valamennyi beteg közül a legjobb táplálatnak örvendett. A többi esetek valamennyiében a betegek 18 I

Next

/
Thumbnails
Contents