Orvosi Hetilap, 1883. május (27. évfolyam, 18-21. szám)
1883-05-06 / 18. szám
"BuDAPEST, 1883. I 18. sz. ELŐFIZETÉSI ÁR : helyben és vidéken egész évre 10 írt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesítendők. HIRDETÉSEKÉRT soronkint 15 és kr. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor-utcza 13. szám és Kilián György könyvkereskedésében váczi utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. Mónis külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye, kjus 6. MEGJETEN MINDEN VASÁRNAP. HUSZONHETEDIK ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom : Müller K. tr. A visszatérő láznak újabban észlelt eseteiről. — Karsay Z. tr. Lumniczer S. tr. II. sebészi korodáján, illetőleg sz. Rókus-kórházi I. sebészi osztályán 1877—82-ben végzett nagyobb csonkítások és kiízelések. (Vége.) — Tóth J. tr. Bányászaszály (cachexia montana), s ennek oktana. (Folytatás). — Könyvismertetés. Sammlung klinischer Vorträge von R. Volkmann. Nro. 225. — Lapszemnle. Gyomorsipoly. — A méh faradézése. — A nem-puerperalis méh drainezése. — Carbolsav gyermekágyi láz ellen. TÁRCZA : A budapesti kir. orvosegylet rendes ülése 1883. ápril 28-dikán. — A kolozsvári orvos-természettudományi társulat 1883. martius 31-én tartott orvosi szakülése. — Hasenfeld M. tr. Az 1882-diki fürdő-idényről Szliácson. — Vegyesek. — Pályázatok. A visszatérő láznak újabban észlelt eseteiről. Müller Kálmán tr. egyetemi magántanár és közkórházi főorvostól. Hosszabb idő után, a fővárosban az utolsó hónapok alatt sűrűbben fordultak elő a visszatérő láznak esetei. A sz. Rókuskórháznak IX-ik orvosi osztályán eddig összesen 80 eset került észlelés alá. Habár tagadhatatlan, hogy az első esetek és még ez idő szerint is az esetek nagy száma 2—3 gócznak mondható helyről származtak, úgy másrészt a városnak különböző részein szórványos betegedések is fordultak elő. Hogy a nevezett góczokban a bántalom mikép fejlődött, helybeli okok hozták-e létre, vagy pedig mint olyan lett oda behurczolva, eddig még kideríthető nem volt. A betegek mindannyian, a legszegényebb és csak kevés kivétellel, a lehetőleg leghiányosabban táplálkozó, azonfelül tisztátalan néposztályhoz tartoztak; a betegeknek jó részénél azonfelül zsúfolt együttlakás, különösen a nevezett góczokban volt kimutatható, mely, igaz, néha rövid időre szorítkozott, ahol egyik-másik góczban a betegek csakis az éjjeli órákat, a napot pedig házon kívül töltötték. 80 beteg közül 10 nőbeteg, a többi férfi; olyan arány, mely majdnem valamennyi eddigi észlelettel összevág és legvalószínűbben épen azon viszonyokban leli magyarázatát, mely viszonyok között a bántalom legkönyebben fejlődik és terjed. Sőt ez arány a nőnemre talán még kedvezőbb volna, ha épen az említett góczok egyikében kizárólagosan nők nem találnának tömegesen éjjeli szállást. Korra nézve a betegek túlnyomó többsége 20 és 40-ik év között volt, egy 8 éves és csak néhány van a 45-ik éven felül, a legidősebb 76 éves. Hogy a bántalom ezen esetekben miképen lépett fel, adatokat szolgáltathat azon, még mai napig is eldöntetlen kérdéshez, váljon a visszatérő láznak van-e prodromalis korszaka vagy nincsen. Amíg legtöbben azt állítják, hogy prodromalis tünetek rendesen jelen vannak, addig mások, mint Riess, Fräntzel, Obermeyer a prodromalis szakot tagadják vagy legalább is elenyészőnek tartják. Szerintük a bántalom minden prodromális tünet nélkül, teljes egészségnek közepette, rögtön rázó hideggel, fejfájással, s a kifejlett bántalom egyéb tüneteivel kezdődik. Mindazon észleletek és tapasztalatok szerint, melyek nyomán a fertőzés módját mai napság felfogjuk, nem valószínű, hogy prodromális korszaknak jelenléte vagy hiánya önmagának a fertőzésnek mivoltához volna kötve, hogy ennek megfelelőleg az egyik fertőző bántalomnál állandóan jelen van, a másiknál pedig sohasem észlelhető. Sokkal valószínűbb, hogy ez inkább attól függ, először, hogy a fertőzés maga milyen fokban, ha szabad a kifejezést használnunk, milyen intensitással történt, hogy maga a behatolt kórgerjesztő milyen fertőző képességgel bírt; másodszor pedig, hogy a megtámadott vagy fertőzött egyénben az élénkebben vagy enyhébben fertőző anyag milyen kedvező vagy kedvezőtlen talajra talált. A bacteriologikus vizsgálatoknak eddigi eredményei szerint ezen, minden egyes fertőzésnél és minden egyes fertőzött egyénnél esetenként változó körülményektől függne a prodromalis korszak fejlődése vagy elmaradása és mi sem szól azon felvétel ellen, hogy kedvező egyénben történt erélyes fertőzés után másként fejlődik valamely bántalom, mint akkor, midőn kedvezőtlen talajra akadt egy különben is enyhe fertőzés. Tisztán kísérleti kórtani szempontból is felette kizárólagosnak látszik tehát azon állítás, hogy a visszatérő láznál prodromális korszak egyáltalán észlelhető nem volna. De ellenkezik vele a gyakorlati tapasztalat is, amennyiben a betegek nem ritkán még napok száma szerint is képesek meghatározni, hogy a betegségnek, például rázó hideggel való kitörését megelőzőleg fejfájással, orrósággal, szédüléssel, émelygéssel és egyéb ismert tünetekkel jelentkezett és fokozódott lassan-lassan a bántalom. Az eddig észlelt esetekben összesen csak ötben hiányzott a prodromalis korszak, mégpedig az egyiknél teljes határozottsággal, amennyiben a beteg biztossággal állítja, hogy minden roszullét, szédülés, fejfájás vagy egyéb tünet nélkül, teljes egészségben, munka közben lepetett meg rögtön a rázó hideg által, melylyel együtt a többi tünetek is csakhamar teljes hevességben beállottak. Épen ezen beteg azelőtt tökéletesen egészséges volt, a szórványos megbetegedés egyik esetét képviselte, munkabíró, jó keresetű, erős testalkatú férfi, aki valamennyi beteg közül a legjobb táplálatnak örvendett. A többi esetek valamennyiében a betegek 18