Orvosi Hetilap, 1884. január (28. évfolyam, 1-4. szám)

1884-01-13 / 2. szám

•(Budapest, 1884. 2. SZ. Január 13. ELŐFIZETÉSI ÁR : helyben és vidéken egész évre MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. 10 hrt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesi­ Megrendelhető minden kir. potsahivatalnál, a szerkesztőségnél tendők. nádor-utcza 13. szám és Kilián­y György könyvkereskedésében HIRDETÉSEKÉRT soronkint 15 o. é. kr. váczi­ utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. I'JONI­S KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. HUSZONNYOLCZADIK ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom : Kovács J. t­r. A méh függelékeinek daganatjairól. (Vége.) — Árkövy J. tr.. A fogbél- és gyökhártya bántalmak diagnosticája. Be­vezetés. — Regéczy Nagy Imre tr. Adatok a fehérnye-oldatok átszivárgásához. — A budapesti kir. orvos-egylet rendes ülése 1884. január 5-dikén. Dirner G. tr. csonttörésről méhen belül, gyógyulás. Lumniczer S. t­r. czombtöréskor használt készülékről és gacsos térd gyógyult esetéről. Irsai A. tr. a húgyszervek gümőkórjáról. Ifj. Purjesz Zs. t­r-nak a croupos tüdőlob oktanáról. Krick A. tr. a pneumonia diplo­­coccusairól. Tauffer V. t­r. betegemelő készülékről. — Könyvismertetés. Lehrbuch der topographisch-chirurgischen Anatomie mit Ein­schluss der Operationsübungen an der Leiche sat. von Dr. G. Joessel. — Lapszemle. Fertőztelenítő-pleurotomia egyszeri mosás által. Tárcza : Heti Se­mle. Trachoma-járvány Magyarország déli vidékein. Katonaorvosi ösztöndíjak. Az egyptomi cholera keletkezéséről. Hajlandósitás a méhszenvesek contracturájára. — Vegyesek. — Előfizetési felhívás az Orvosi Hetilap 1884-diki folyamára. — Pályázatok. Melléklet : Tartalomjegyzék az »OHL.» 1883-iki évfolyamáról. A méh és függelékeinek daganatjairól 1). Kovács József tanártól. (Vége.) E nő mellett van egy másik, kinél azt látjuk, hogy összehasonlíthatlanul nagyobb peripheriájú tömlője van, mely tojás alakjával bir, s melynek egyik vége lefelé foly­tatódik. Az egész daganat egyenletes felületű, úgy hogy rajta dudort kivenni nem lehet és ha valamit megkülön­böztetni lehet, az abban áll, hogy egy részében egyenes vonal mutatkozik. De ha most kitapintjuk az egész daga­natot, akkor azt találjuk, hogy a tömlő mindenütt egy­forma tapintatú, s némely helyeken, különösen a köldök alatt, kissé feszesebb, de azért ebből, minthogy fehér vonal táján erősebb fasciák vannak, a tömlőfalnak e helyen feszesebb voltára következtetni nem lehet. Megjegyzendő, hogy azon rezgések, melyeket csekély ütések okoznak, a fluctuatiót leginkább képesek bizonyítani. Azon körül­ményből, hogy a jelen esetben a rezgés igen nagy, s hogy a fluctuatio tüneménye oly határozott, azt következtetem, hogy egykamrájú tömlővel van dolgunk. Kontatásnál azt tapasztaljuk, hogy a hasnak bizonyos magasságában tompa hangot, de ettől oldalt ugyanezen magasságban már dobos hangot kapunk. A tömlő tüneményei közül még hozzá tesszük azon negatív tünetet is, hogy az alsó végtagok nem vizenyősek. Ez azért van, mert hogy ha a tömlő oly nagy, hogy lógó hast okoz, akkor a gerincz­­oszlop előtt elhúzódó edényeket nem nyomja többé össze, mint­sem hogy ha a gerinczoszlop felé feküdnék. Mindezen tünemények folytán mondhatjuk, hogy e nőnek nemcsak tömlője, hanem egykamrájú ovarium-tömlője van. De e nő nekünk egy momentumot mond el, mely az ovarium­­tömlőnek csak ritka esetben felel meg. Azt mondja t. i. hogy a tömlő nála nyolcz esztendeig fejlődik: 4 esztendeig tudta elviselni, csak 4 év múlva csapoltatott, egy év múlva ismét, egy év múlva újra, s csak most jött ide. E hosszú időnek azon jelentősége van, hogy 8 esztendeig ily egy­szerű ováriumtömlők nem szoktak fejlődni és 4 esztendőig sem, úgy­hogy ily hosszú fejlődés már arra mutat, hogy más eredetű és természetű tömlő az, melylyel itt találko­zunk. Csak röviden említem, hogy a széles szalagok közül kiinduló tömlők lassúbb fejlődésűek, hogy a méh falából magából kiinduló és onnan képződő tömlők szintén lassan fejlődnek. Igaz, hogy a méh falából kiinduló tömlők nem adják egészen ezen képet, de azért — minthogy a méh fala átalakulásának nincsen határ­vetve — a méhből kiin­duló olyan tömlős dagnak, mely teljesen petefészek-tömlő­höz hasonlít, előfordulása mégis lehetséges. De a dag ki­indulásának közelebbi meghatározásában segít az, hogy ha a méh részt vett abban, hogy a daganat ily nagggyá alakuljon, és lecsüngővé váljon, a méh teteje szintén részt vesz a lehúzódásban és akkor a méh száját igen magasan, hátra­felé tekintve kell találni. Hogy ha tehát a méhet a kis medenczében találjuk, akkor a dag nem áll directe összeköttetésben a méhvel, sem annak függelékeivel, ha­nem vagy a széles szalagokból indult ki és kocsányt képe­zett magának vagy az ovariumból. Midőn módját fejtegettem annak, hogy miképen tör­ténhetett azon esetben, melyről feint megemlékeztem, hogy egy tömlő, fejlődése által hashártya-mögöttivé vált, ahhoz hozzá kell fűznöm a daganat hashártya-mögötti helyezkedésének más két észlelt esetét, melyek közül az egyik magángyakorlatomban, a másik az intézetben for­­dult elő. Az egyik azok közé tartozott, hol a daganat a hashártya fali lemeze mögött, a peritoneális űrben nő, de már kiindulásánál fogva közelebb esik a széles méhszalag­­nak mellső felületéhez és midőn nő, azon képletekben ter­jeszkedik ki, melyek előtte vannak, de találkozunk oly daganatokkal is, melyeknek egészen praeperitonealis fek­vésük van. Ezen egyik esetünkben úgy indultunk a mű­tétnek, hogy felnyitjuk a peritonealis űrt és kivesszük a daganatot. Azonban a hasfal átmetszése közben ráakad­tunk a daganatra, mielőtt a hashártyaűr megnyittatott volna. Iparkodtunk kifejteni a daganatot és kiirtottuk azt

Next