Orvosi Hetilap, 1884. január (28. évfolyam, 1-4. szám)
1884-01-13 / 2. szám
•(Budapest, 1884. 2. SZ. Január 13. ELŐFIZETÉSI ÁR : helyben és vidéken egész évre MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. 10 hrt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesi Megrendelhető minden kir. potsahivatalnál, a szerkesztőségnél tendők. nádor-utcza 13. szám és Kiliány György könyvkereskedésében HIRDETÉSEKÉRT soronkint 15 o. é. kr. váczi utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. I'JONIS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. HUSZONNYOLCZADIK ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom : Kovács J. tr. A méh függelékeinek daganatjairól. (Vége.) — Árkövy J. tr.. A fogbél- és gyökhártya bántalmak diagnosticája. Bevezetés. — Regéczy Nagy Imre tr. Adatok a fehérnye-oldatok átszivárgásához. — A budapesti kir. orvos-egylet rendes ülése 1884. január 5-dikén. Dirner G. tr. csonttörésről méhen belül, gyógyulás. Lumniczer S. tr. czombtöréskor használt készülékről és gacsos térd gyógyult esetéről. Irsai A. tr. a húgyszervek gümőkórjáról. Ifj. Purjesz Zs. tr-nak a croupos tüdőlob oktanáról. Krick A. tr. a pneumonia diplococcusairól. Tauffer V. tr. betegemelő készülékről. — Könyvismertetés. Lehrbuch der topographisch-chirurgischen Anatomie mit Einschluss der Operationsübungen an der Leiche sat. von Dr. G. Joessel. — Lapszemle. Fertőztelenítő-pleurotomia egyszeri mosás által. Tárcza : Heti Semle. Trachoma-járvány Magyarország déli vidékein. Katonaorvosi ösztöndíjak. Az egyptomi cholera keletkezéséről. Hajlandósitás a méhszenvesek contracturájára. — Vegyesek. — Előfizetési felhívás az Orvosi Hetilap 1884-diki folyamára. — Pályázatok. Melléklet : Tartalomjegyzék az »OHL.» 1883-iki évfolyamáról. A méh és függelékeinek daganatjairól 1). Kovács József tanártól. (Vége.) E nő mellett van egy másik, kinél azt látjuk, hogy összehasonlíthatlanul nagyobb peripheriájú tömlője van, mely tojás alakjával bir, s melynek egyik vége lefelé folytatódik. Az egész daganat egyenletes felületű, úgy hogy rajta dudort kivenni nem lehet és ha valamit megkülönböztetni lehet, az abban áll, hogy egy részében egyenes vonal mutatkozik. De ha most kitapintjuk az egész daganatot, akkor azt találjuk, hogy a tömlő mindenütt egyforma tapintatú, s némely helyeken, különösen a köldök alatt, kissé feszesebb, de azért ebből, minthogy fehér vonal táján erősebb fasciák vannak, a tömlőfalnak e helyen feszesebb voltára következtetni nem lehet. Megjegyzendő, hogy azon rezgések, melyeket csekély ütések okoznak, a fluctuatiót leginkább képesek bizonyítani. Azon körülményből, hogy a jelen esetben a rezgés igen nagy, s hogy a fluctuatio tüneménye oly határozott, azt következtetem, hogy egykamrájú tömlővel van dolgunk. Kontatásnál azt tapasztaljuk, hogy a hasnak bizonyos magasságában tompa hangot, de ettől oldalt ugyanezen magasságban már dobos hangot kapunk. A tömlő tüneményei közül még hozzá tesszük azon negatív tünetet is, hogy az alsó végtagok nem vizenyősek. Ez azért van, mert hogy ha a tömlő oly nagy, hogy lógó hast okoz, akkor a gerinczoszlop előtt elhúzódó edényeket nem nyomja többé össze, mintsem hogy ha a gerinczoszlop felé feküdnék. Mindezen tünemények folytán mondhatjuk, hogy e nőnek nemcsak tömlője, hanem egykamrájú ovarium-tömlője van. De e nő nekünk egy momentumot mond el, mely az ovariumtömlőnek csak ritka esetben felel meg. Azt mondja t. i. hogy a tömlő nála nyolcz esztendeig fejlődik: 4 esztendeig tudta elviselni, csak 4 év múlva csapoltatott, egy év múlva ismét, egy év múlva újra, s csak most jött ide. E hosszú időnek azon jelentősége van, hogy 8 esztendeig ily egyszerű ováriumtömlők nem szoktak fejlődni és 4 esztendőig sem, úgyhogy ily hosszú fejlődés már arra mutat, hogy más eredetű és természetű tömlő az, melylyel itt találkozunk. Csak röviden említem, hogy a széles szalagok közül kiinduló tömlők lassúbb fejlődésűek, hogy a méh falából magából kiinduló és onnan képződő tömlők szintén lassan fejlődnek. Igaz, hogy a méh falából kiinduló tömlők nem adják egészen ezen képet, de azért — minthogy a méh fala átalakulásának nincsen határvetve — a méhből kiinduló olyan tömlős dagnak, mely teljesen petefészek-tömlőhöz hasonlít, előfordulása mégis lehetséges. De a dag kiindulásának közelebbi meghatározásában segít az, hogy ha a méh részt vett abban, hogy a daganat ily nagggyá alakuljon, és lecsüngővé váljon, a méh teteje szintén részt vesz a lehúzódásban és akkor a méh száját igen magasan, hátrafelé tekintve kell találni. Hogy ha tehát a méhet a kis medenczében találjuk, akkor a dag nem áll directe összeköttetésben a méhvel, sem annak függelékeivel, hanem vagy a széles szalagokból indult ki és kocsányt képezett magának vagy az ovariumból. Midőn módját fejtegettem annak, hogy miképen történhetett azon esetben, melyről feint megemlékeztem, hogy egy tömlő, fejlődése által hashártya-mögöttivé vált, ahhoz hozzá kell fűznöm a daganat hashártya-mögötti helyezkedésének más két észlelt esetét, melyek közül az egyik magángyakorlatomban, a másik az intézetben fordult elő. Az egyik azok közé tartozott, hol a daganat a hashártya fali lemeze mögött, a peritoneális űrben nő, de már kiindulásánál fogva közelebb esik a széles méhszalagnak mellső felületéhez és midőn nő, azon képletekben terjeszkedik ki, melyek előtte vannak, de találkozunk oly daganatokkal is, melyeknek egészen praeperitonealis fekvésük van. Ezen egyik esetünkben úgy indultunk a műtétnek, hogy felnyitjuk a peritonealis űrt és kivesszük a daganatot. Azonban a hasfal átmetszése közben ráakadtunk a daganatra, mielőtt a hashártyaűr megnyittatott volna. Iparkodtunk kifejteni a daganatot és kiirtottuk azt