Orvosi Hetilap, 1884. február (28. évfolyam, 5-8. szám)

1884-02-03 / 5. szám

105 folytatólagosan annak gyökeibe, végül a rózsa­ viszérbe hajtatott, s itt lüktetést idézett elő. Hogy a viszérben érzett lüktetést pozitív hullám okozta, azt az eset leírásánál említett körülmény is igazolja, mely szerint a viszér lenyomásánál a szívhez közelebb eső részle­ten a lüktetés továbbra is fennállott, míg a lenyomás alatti helyen megszűnt. A rózsa­ viszér lüktetése a háromhegyű billentyű-elégtelen­ségnek legritkább tünete. A nekem hozzáférhető irodalomban kutatva, találtam, hogy egyedül Marey tesz ilynemű esetről említést. A kórodán e tünet már két ízben lett észlelve, s a betegeket Korányi t­r­ úr az »orvosegylet«-nek be is mutatta; a most leírt eset tehát a harmadik, melyet észlelünk. A rózsa­ viszér lüktetése a háromhegyű billentyű elégtelensége eseteiben azért oly ritka, mert a lüktetés létrejöttére kedvezőtlenek a feltételek. Hogy lüktetés létrejöjjön, szükséges, hogy mint azt Korányi I­r. úr kórodai előadásain és az »orvosegylet«-ben tör­tént beteg-bemutatások alkalmával részletesen kifejté, a szívből kihajtott vér akadályra ne találjon; tehát a viszér árterének táguk­­­nak, a billentyűknek elégteleneknek kell lenni. E feltételek a szívhez közelebb eső torkolati viszérben hamarább állanak be már maga a szívbaj következtében is, mint oly nagy területen a szívtől a rózsa-, viszérig. Ha azonban az alsó végtag viszerei, már a szívbaj fellépte előtt tágultak voltak, talán a betegek foglalkozása folytán vagy más okból, s e tágulat a szívbaj folytán még fokoztatott, akkor megtör­ténhetik, hogy a viszerek ártere annyira tágul, hogy a viszer-billen­­tyűk elégtelenek lesznek, s így az akadály, mely a szívből jövő vér elé rendesen gördül, megszűnik. A végeredmény az alsó üres viszér gyökeinek, s ezek között a rózsa-viszérnek is lüktetése lesz. A rózsa-viszér lüktetése a­mint azt tapasztalataink eddig mu­tatták, sokkal kifejezettebb lesz, ha a végtagot vízszintes helyzetbe hozzuk, vagy még inkább, ha még tovább emeljük. Ez különösen azon esetekre áll, midőn a viszér igen telt. E tény könyen értel­mezhető. Ha a viszér telt, falai nagyon kitágultak, akkor a szívből jövő vérhullám a viszérben foglalt vér által már kitágult viszérfalat csak nagyon kevéssé lesz képes tágítani, s így a lüktetés gyengéb­ben lesz kifejezve, mint akkor, ha a végtag vízszintes helyzete vagy a törzshöz való még nagyobb közelítése által a viszér kiürülhet, s így a szívből jövő vérhullám az üres vagy csak kevés vérrel bíró viszérbe hajtatik. E feltételek, ú. m. a háromhegyű billentyű elégtelensége, az alsó üres viszér és az alsó végtag viszereinek nagyobb fokú tágulata ritkán esnek össze, mi magyarázza, hogy a lüktetés a rózsa-vizzérben oly ritka. Mindhárom betegünknél a rózsa-viszér tágulata foglalko­zásuk folytán — szakácsok voltak — állott be. A görbék, melyek a rózsa­viszérről a rythmikus szívmű­ködés tartama alatt felvetettek, nem különböznek a jól ismert torkolati viszérről felvett görbéktől, s ez okból nem közöltetnek. A beteg szívműködése ápril 24-ig rythmikus volt. April 24-ikén észleltetett először a kettős szívlökés az üt­és viszereken tapasztalt ama jelekkel, melyek az eset le­írásánál részletesen ismertetve vannak. A kettős szívlökés máju 3-ig állott fenn, mely időtől a beteg kibocsáttatása napjáig a szívműködés újra rythmikus volt. A kettős szív­lökésre még visszatérünk. A második eset következő: P. Gy., 25 éves, lakatos, felv. 1882. sept. 8. A beteg 1881. julius havában heveny sokizületi czúrt állott ki, mely idő óta gyakori szívdobogásban szenved. Felvé­telnél az igen erős testalkatú beteg légzési nedélyekben szenved, s alsó végtagjai vizenyősek. A szívcsúcs az 5—-6. borda közt a bimbóvonalban érezhető, kissé emelő ; a szív­­tompulat a 4. bordán kezdődött, s befelé a középvonalig, míg kifelé a szívcsúcslökés helyéig ér. A szívcsúcs felett fúvó systolikus zörej hallható; a diastolikus hang úgy mint a jobb gyomrocs, s a nagy edények hangjai is tiszták; a tüdőütér második hangja erősen ékelt. A tüdők felett kiterjedt hörghurut constatálható. A májtompulat nagy, s a bordaívet 4 cm­­rel túlhaladja. Sept. 24-ikén a jobb gyomrocs felett is systolikus fúvó­körej hallható; a tüdőütér második hangja kevésbé ékelt, mint volt; a szívtompulat jobb felé megnagyobbodott, s a szívcsúcs az 5—6. borda közt a bimbóvonalon kívül érezhető. A torkolati viszér és a máj felett a szívcsúcslökést valamivel követő lüktetés tapintható. Sept. 2­8-ikán észleltetett először a kettős szívlökés. Az akkor felvett leletből következők emelendők ki: a szívcsúcslökés a bal bimbóvonalon kívül 2 cm-rel tapintható. A szívcsúcslökés kettős, a második lökés gyengébb az elsőnél, s a kettős lökés után beálló szüne­tek egyenlő hosszúak; a szívlüktetés nagy terjedelemben kitapintható, s ugyanazon sajátságokat mutatja, mint a szívcsúcslökés. Az ütér­­lökés puha, száma perc­enkint 42, az ütérlökés az első szívcsúcslökés­­sel esik össze. A torkolati viszereken kettős, a szívműködésnek meg­felelő lüktetés látható, melyek közül a második az elsőnél sokkal erő­sebb. A máj felett szintén kettős lökést lehet kivenni, melyek közül a második erősebb. Az alhas, borék, s az alsó végtagok bőre vizenyős. Kopogtatás: A tüdők határai egy bordával a rendesen túl terjednek; a májtompulat a bordaívet 7 cm-rel túlhaladja. A szív­tompulat a 4. borda alsó szélén kezdődik, kifelé a szívcsúcslökés helyéig, befelé a szegycsont jobb széléig ér. Szabad hasvízkor van jelen. Hallgatódzás: Mindkét tüdő felett hurutos zörejek hallhatók. A szívcsúcslökés felett mindkét lökésnek megfelelőleg systolikus fúvó zörej, s diastolikus hang hallható, ugyanilyenek a hallgatódzási tünetek a jobb gyomrács felett is. A függ- és tüdőütés felett négy hang hallható, ez utóbbinak második hangja kissé ékelt. Ez időtől fogva a beteg szívműködése a legváltozatosabb képet mutatta a jan. 29-ikén bekövetkezett halálig. A kórlefolyás következő : a szívműködés October havában majdnem szakadatlanul a fennt jelzett tüneteket mutatta, s néha olyképen módosult, hogy a kettős szívlökésnek megfelelőleg két ütérlökést, egy erősebbet, s egy gyengébbet vettünk ki. E módosulás csak múló volt, s csakhamar a második ütérlökés, néha már a vizsgálat ideje alatt elmúlt. Meg­jegyzendő, hogy a fejülér felett még akkor is kettős lökés volt tapintható, midőn az orsóülér felett csak egy volt kivehető. A kezelés­ részint digitális, majd izgató szerek adagolásából állott. November hóban a kettős szívműködés mindössze csak a hó első napjaiban észleltetett [a közölt görbékr­ ez időben vetettek fel], mely idő után a szívműködés teljesen rythmikussá vált dec. 4-ig. A kettős szívlökés néhány napi fennállása után a szívműködés újra rythmikus lett. A beteg állapota tetemesen javult, a háromhegyű billentyű elégtelensége visszafejlődött s a vízkor csökkent. E javulás csak rövid ideig tartott, s január 4-ikén a kettős szívlökés az incompensatio tüneteivel újra fellépett; a kettős szívlökés jan. 12-ig állott fenn. A beteg jan. 29-ikén szívhüdésben halt meg. Az élet utolsó napjaiban stenokardiakus rohamok is gyötörték a beteget. Bonczlelet­: a hulla 185 cm. hosszú. A gége és a légcső nyák­hártyája belövelt; a tüdők finoman habzó savóval beszüremkedettek. *) *) A felső görbe nov. 2-dikán a jobb orsó-illérről, míg az alsó ugyanaz­nap a bal torkolati viszérről vétetett le. io6

Next