Orvosi Hetilap, 1884. március (28. évfolyam, 9-13. szám)
1884-03-02 / 9. szám
2 I 1 Gyakran előztetik ez meg a hőnek és az értékesek számának jelentékeny emelkedése — az ú. n. perturbatio critica — által. A rázkódtatási tüdőloknál a lehevülést megelőző napon olykor pseudocrisisek is észlelhetők, melyek alatt a hőmérsék átmenetileg a rendes hőfokig száll alá. A hőmenetet illetőleg tehát ezen tüdőlobok a genuin tüdőloboktól lényegileg nem különböznek, sőt az esetek nagyobb számát illetőleg még annyiban is megegyeznek, hogy a lehevülés már megtörtént, midőn a tüdőn a beszűrődés jelei még tovább fennt állanak. Aránylag gyakrabban mint a genuin tüdőlobnál volt alkalmam a rázkódtatási tüdőlobnál ambulatorius alakokat észlelni. Többnyire az alsó lebeny volt a betegség székhelye, néha még akkor is, midőn a beható erő a mellkas azon részét illette, mely a felső lebenynek felelt meg. A beható rázkódtatás módja szerint egy vagy két oldali volt a tüdőláb. A köpet többnyire egészen hasonló a genuin tüdőlobéhoz, csakhogy oly esetekben, melyekben egyidejűleg tüdőzúzódás is volt jelen, a betegek tiszta vért köptek kizárólag, vagy rozsdaszínű köpettel keverve. Ha a rázkódtatás következtében a tüdőben vérömlenyek is jöttek létre, melyekhez karélyos tüdőláb csatlakozott, akkor a vérköpés rendesen rozsdaszínű köpetbe megy át. Több napi fennállás után a beszűrődmény többnyire felszívódik, miután a láz crisis útján leesett. A crisis egyéb tünetei is (izzadás, érlökés gyérülése fennálló szaporább légzés mellett, nagyobb mennyiségű húgysavas sóknak kiválása a vizelet szaporodása mellett és ajksömör, ha már előbb jelen nem volt) csak úgy kerülnek észlelés alá, mint a genuin tüdőlábnál. A bonczolatnál a vörös májasodás képét találtuk. A górcsői vizsgálatnál a légsejtek és helyenkint még a lebenyke közti kötszövet is vörös vérsejtekkel voltak kitöltve, miáltal a vörös májasodásnak górcsői képe szintén jól ki volt fejezve. Az épen leírt rázkódási tüdőlábon kívül, melyet a tüdőre hatott heves rázkódtatás következményének kell tekintenünk, a mellkast érő súlyos sértések után, még oly tüdőlábok is fordulnak elő, melyeket keletkezési módjuk szerint másodlagosaknak kell tekintenünk. Míg az előbbi kizárólag a rázkódtatás következménye, s azon csontvelőlábbal (osteomyelitis) hasonlítható össze, mely a csontok rázkódtatása után lép fel anélkül, hogy az utóbbiak egyidejűleg traumatikus sértést szenvedtek volna, a másodlagos tüdőlábok azon csont- és csontvelő lábokhoz hasonlítanak, melyek a csontnak sérüléséhez (törés, horpadás, szálkásodás) társainak. Az e mellett fellépő csonthártyaláb megfelel a mellhártyalábnak. A tüdő sérülései ily körülmények között rendesen sekély repedésekben és szakadásokban állanak. Miután ezen tüdőlábok rendesen csupán a tüdősebre, s ennek közepére szorítkoznak, különös veszélyt ezen szövődmény nem involvál. A mondott oktani befolyások között látni olykor a másodlagos tüdőlábnak oly alakjait, minek genuin módon, ismeretlen befolyások, különösen bizonyos időjárási viszonyok következtében, sőt olykor járvány alakjában fordulnak elő, értem a pneumonia migrans alakját.« »Ha a mellkast érő heves behatás után a tüdőlobos beszűrődményt gyorsan látjuk terjedni, úgy hogy a tüdő nagy részét foglalja el, főleg, ha ez oly módon történik, hogy a beszűrődés ép részleteket hagyva maga között, mintegy ugrásokat tesz, akkor biztosak lehetünk, hogy a tüdő egy, vagy több felületes sérülést szenvedett. A pneumonia migrans, mint ismeretes, az orbánczczal lett összehasonlítva, sőt a francziák még tovább mentek, amennyiben a tüdőlobot általában a tüdő orbánczának nevezték; bár, miként álljon azonban a dolog, a traumatikus pneumonia migrans és a bőr sebeit, sőt annak horzsolását kísérni szokott orbáncz közti hasonlat minden esetre feltűnő.« Litten saját szavait nemcsak azért idéztem oly terjedelmesen, mert az általa leírt tények új volta figyelmünket teljes mérvben megérdemli, hanem különösen azért, mert leírásának részletei kiválóan alkalmasak annak kimutatására, hogy az ő rázkódtatási tüdőlobja tökéletesen összevág a mi közönséges croupos tüdőlábunk szokott kórképével. A kettő hasonlatossága — amint a t. hallgatóság meggyőződhetett — oly nagy, hogy azt hisszük, nem mondunk sokat, ha akként nyilatkozunk, miszerint a tüdőláb specifikus természetét védelmezőknek alig lehet többé — utóbbinak bizonyítása czéljából — a bántalom tipikus lefolyására hivatkozni. Jürgensennek ezen specificitás bizonyítására előbb felhozott mondata, hogy croupos tüdőláb előidézésére az összes közönséges lábgerjesztők, akár csekély akár nagy mérvben jussanak érvényre, nem képesek, s hogy egészen sajátszerű tulajdonokkal biró valami kívántatik, — ép úgy, mint a typhusnál. — Litten észleletei által élénk csorbát szenvedett. Vagy nem kísérletezett-e a véletlen, a természet? Igaz, nem az e czélra általunk használni szokott állatokon, s nem laboratóriumokban lett a kísérlet végrehajtva, de váljon veszít-e a kísérlet értékéből azért, mert emberek szolgáltatták a kísérleti anyagot, s mert a véletlen, a természet vette át szerepünket ? Kórboncztani szempontból sem engedhető meg továbbra azon ellenvetés, hogy a croupos tüdőlábnál észlelt bonczi változásokhoz hasonló folyamatok kísérlet útján előidézhetők nem volnának. Nem értem azon kísérleteket, melyek részben nem is e czélból lettek megejtve, mint a vagus átmetszése után fellépő tüdőlobokat, nem Baloghnak') kísérleteit, melyeknek sikerült hurutos tüdőlob váladékával állatoknál ugyanazon folyamatokat előidézni. Bayert 2) maga elismeri, hogy ide vonatkozó kísérletei czélhoz nem vezettek és oda nyilatkozik, miszerint mechanikus úton sohasem sikerült croupos, hanem mindég csak hurutos izzadmányt előidézni. Sommerbrodt3), Heidenhain4) kísérleteit sem értem, kik közül utóbbinak feltűnő alacsony és magas hőmérsékű levegőnek belégeztetése által sem sikerült croupos izzadmányt termelni; én oly kevéssé hivatkozom Klebs5) kísérleteire, kinek állítólag sikerült pneumonikus váladéknak nyúl szemébe történt beoltása által tüdőlábot előidézni, mely kísérletek azonban eddig más oldalról megerősítve nem lettek, ellenben Veragutho) által negatív eredménynyel ismételtettek, de utóbbinak kísérleteit sem érthetem, miután dolgozatának végén következőleg nyilatkozik: »előbbi vizsgálatok nem tartanak igényt arra, hogy ama homályt, mely az embernél előforduló croupos tüdőlobot fedi, megvilágítsák. Már a kóroktani mozzanat, mely e czélra alkalmazva lett, embernél csak a legritkább esetekben jöhetne számításba. Azt is jól tudjuk, hogy a croupos tüdőlob mindig egész katélyokra terjed, míg mi, kísérleteink által mindig csak rendetlenül lebenykékre kiterjedő croupos izzadmányt voltunk képesek előidézni«. Annak bizonyítását illetőleg, hogy kísérlet után a mellkasnak megrázkódtatása által, bár az nem e czélból és nem szándékosan lett elkövetve, a croupos tüdőlábnál ismert kórbonczi termékhez és kórodai lefolyáshoz tökéletesen hasonló folyamat előidézhető, Littennek Frerichs korodáján észlelt, Virchow intézetében bonczolt és croupos tüdőlobnak elismert eseteire utalok. Mindezek után eddigi álláspontunkkal szemben el kell fogadnunk azt, hogy külső, nevezetesen a mellkas rázkódtatásával járó, de a tüdőt folytonosságában legtávolabbról sem sértő hatányok 1) Orvosi Hetilap. 1880. 2) Arch. f. physiolog. Heilk. 1868. s) Virchow Arch. 1872. 4) Virchow Arch. B. 70. 3) 1. c. °) Virchow Arch. 1882. 2 I 2