Orvosi Hetilap, 1884. május (28. évfolyam, 18-21. szám)
1884-05-04 / 18. szám
UIBB------- - • . • •"........■ —— —~ -- 472 - növést is elháríthatjuk általa. Schatznak azon vélekedése, hogy a bél-adhaesio a legmélyebb helyen, a hashártya bevarrása daczára is létre fog jönni, — nincsen tapasztalatok által igazolva, mert hogy a hashártyának izgatás folytán elválasztott savója, minden esetben adhaesiv természetű lenne, avval ellenkezik épen annyi tapasztalat, hol peritonealis műtét után bonczolásnál a bélkacsák egészen szabadon találtatnak. Schatz »Ketten-nacht«-jának, mely tovafutólag a peritonealis sebet a hüvelyfali sebbel egyesíti, egyik czélja az, hogy a vérzést megakadályozza; a másik czélja pedig, hogy a kötszöveti felszívódásra oly nagy mértékben hajlamos sebfelületet lehetőleg megkisebbítse. Ami a vérzést illeti, arra már reflektáltam és igyekeztem kimutatni, hogy óvatosságának ezen eszköze nincsen indokolva. A másik czél, t. i. a felszívásra hajlamos kötszöveti sebnek megkisebbítése, csakugyan érdemessé tenné még e nehéz varratot is, ha nem volnának más fontosabb ellenjavalatai, s ha nem volna ugyanazon czél a láncz-varratnak hátrányai nélkül szintén elérhető. Említettem ugyanis a 2. számú esetnél, hogy a kötszöveti sebfelületnek megkisebbítése végett, a peritonealis varratnak befejezése után, tovafutó öltésekkel, jól görbített tűt használva, oly módon helyezek el varratott, hogy a tű a hüvelyfalba a sebszél közelében beszúrva, a központ felé halad, s a hashártyaszél közelében jut ki ; jól meghúzva a fonalat, az egyes öltések után, a hüvelyfali sebszél a központ felé huzatik és a kötszöveti seb csaknem teljesen fedve van. Megszakításokkal 4—6 ilyen, 2—3 öltésből álló varratot alkalmazok. . »Die Peritonealnahht ist für gewöhnlich sogar gefährlich«, mondja Schatz (L. c. Pag. 427) »In dem starren Rahmen des knöchernen Beckens ist auch der Geübteste nicht im Stande, alle Nähte so anzulegen dass dadurch alle Zerrungen vermieden werden, besonders wenn dabei die wechselnde Füllung und Entleerung der Beckeneingeweide mit in Frage kommen. Das ohnehin häufig sehr knappe Material an Weichtheilen ist ja durch die verschiedenen Unterbindungsnähte noch weiter geschmälert und weniger nachgiebig gemacht«. Solche Zerrungen verursachen leicht Überbrückungen, leere Raume, Secretverhaltungen, Eröffnung oder wenigstens Offenhalten parametraler Gewebsspalten u. s. w................. Resorptionserscheinungen , etc..........« Biztosíthatok mindenkit, hogy ezen aggály egészen indokolatlan, mert azon eljárás mellett, melyet fenntebb leírtam, ilyen szöveti feszülés egyáltalán nincsen jelen; a peritoneális széleknek egyesítése és a kétszöveti sebfelület megkisebbítése, bizonyos gyakorlottság mellett, az egész műtétnek legkönnyebb, legrövidebb részét képezi. Ha arról győződtünk meg, hogy a peritonealis űrnek elzárása nem veszélyes, úgy sok más kellemetlenségtől is megóvjuk betegünket, mely a peritoneum nyitva hagyásával együtt jár; ilyen mindenek felett a Schatz által ajánlott fektetés, illetőleg ültetés, mely azon módszernek lényeges részét képezi. Szó szerint így szól e felől a szerző: (Pag. 430): »Die Erhöhung des Oberkörpers muss nähmlich wenigstens 45° betragen, wenn die Drainage vollständig wirken soll. Ich habe deshalb die letzten sechs Kranke in solche Lage gebracht und ihnen die Unbequemlichkeit einer bis zu sieben Tage dauerden fast oder ganz sitzenden Haltung durch öfteren Wechsel der Rückenlehne, durch allerlei und wechselnde Unterstützung des Körpers mit Spreuerkissen u. s. werträglich zu machen gesucht und auch gemacht.« Oly nehéz műtét után mint a szóbanforgó, a beteget két napig ülő helyzetben tartani, véleményem szerint a legtöbb esetben nemcsak igen nehéz, hanem túl szigorú, sőt veszélyes is. Vérszegény, nagy műtétek és huzamos chloroform-altatást kiállott, továbbá émelygés, hányás és a helyzet kényelmetlen volta miatt is álmatlanság által kínzott betegnél az agynak vérszegénysége ilyen elhelyeztetés által mintegy mesterségesen fokozva lesz és veszélyes következményeket vonhat maga után, olyan következményeket, melyek felgyógyulást is kétségessé tehetik, egészen eltekintve attól, hogy miként foly le a seb gyógyulása a hüvelyboltozatban. Meg vagyok győződve, hogy oly betegnél, kinél a műtét utáni napok nem folynak le reactio nélkül, hol hashártyabeli sebtünetek, fájdalom, láz stb. lépnek fel, ezen elhelyezés huzamosan fenntartható nem lesz, pedig épen ilyeneknél volna az hivatva a nyitva levő sebtölcsérrel együtt a tőle várt szolgálatot t. i. a lefelé nehezedő hasűri váladéknak levezetését teljesíteni. A hüvelynek laza kitömését ioD-os iodoformos gaze-zel minden esetben alkalmaztam és ajánlom a jövőre is, mert a redőkbe, mélyedésekbe behelyezett gaze kitűnően magába szívja és ártalmatlanná teszi a sebváladékot és akadályozza a levegőnek behatolását a sebfelülethez a veszély idején t. i. az első 2—3. napban különösen. A gaze-csík legyen hosszú, s minden következő csíkot kössünk hozzá, az előbbinek végéhez, hogy az eltávolításnál ne jussunk azon kellemetlen helyzetbe, hogy keresnünk kelljen egyik csíkrészletet a hüvelyboltozatban, hová egyelőre nem szívesen nyúlunk be. A szeméremzés elé nagyobb tömeg jutó helyeztetik, mely pólyával van rögzítve. Az utókezelés a lehető legegyszerűbb, azonos avval, mi minden laparotomia után szokásos. Műtét után 24 óráig minden folyadékot (víz, bor, jég stb.) megvonok a betegtől, ha csak különös ok, pl. összeesés (collapsus) veszélye, nagy kimerülés, vérvesztés arra fel nem hív, hogy izgatókat, leginkább franczia pezsgőt, vagy cognacot nyújtsak. A vizelet csak 4—6 óránként, húgycsappal vétetik el. Harmadik napon eltávolítjuk a gaze-csíkot, s ezután naponta 2-szer alkalmazunk langyos meleg kifecskendezést, utóbbi időben fio "/«-os sublimat-oldattal. Ez időben már csak a hüvely alsó részletébe alkalmazunk iodoformos gaze-csíkot. A 5 — 7-ik napon gondoskodunk először hashajtásról, leginkább beöntéssel. Tizedik napon megengedjük az oldalfekvést. 20—21-ik napon Sims-féle oldalhasfekvésben eltávolítjuk a még ki nem esett varratokat, s csakhamar fel hagyjuk kelni a most már lábadozót. A hüvelyi sebfelület ilyenkor még kisebb-nagyobb helyen sarjadzik, a hámboríték azonban gyorsan terjed és a 4—5-ik hétben már csak egy haránt megjelöli a műtéti tért. A műtét technikai részében mint távoli végézél lett feltüntetve a peritoneális űrnek teljes elzárása. Ha tehát a tapasztalat már most azt mutatja, hogy az e módon elért gyógyulási eredmények nem állanak a más módon elérettek mögött, úgy önként elesik minden theoretikus módon kigondolt ellenzés. Meg vagyok győződve, hogy a sebürnek teljes, vagy részletes nyitvahagyása és az alagcsövezés a méh teljes kiirtásának kifejlődési történetében oly stadium, mely rövid idő alatt meg lesz haladva és a teljes elzárás varrat által csakhamar általánossá válik. — 471 — Közlemény Korányi Frigyes kir. tanácsos, egyetemi tanár kórodájából. Agybeli vérömleny, agy- és agyhártyalob egy esete. Közli Takács Endre tr. magántanár. Jelen kóreset közlését azért tartom indokoltnak, mert a kórelőzményi adatok hiányosságának és az észlelési idő aránylagos rövidségének daczára, kellő biztonsággal fel lehetett állítani úgy a vérömleny helyét, mint az agyhártyalobnak főleg a bal féltekére való elterjedését; továbbá, mert épen a Broca-féle helynek vérömleny által bántalmazottsága elég ritka. A jelen eset ez irányban