Orvosi Hetilap, 1884. május (28. évfolyam, 18-21. szám)
1884-05-04 / 18. szám
473 kiválóan tanulságos és a Wernicke-féle motorius aphasia-elméletnek helyessége mellett szól. A kóreset röviden a következő: Komora András, 23 éves, szabó, 1883. évi november 4-én általános levertség és a beszélőképesség hiányával vétetett fel a korodára. Kórelőzményként csak annyit tudtunk meg, hogy a régebb idő óta köhécselő és gyengélkedő fiatalember a felvételi nap reggelén azzal kelt fel, hogy jobb oldali végtagjait nehezen bírta mozgatni és képtelen volt csak egy szót is szólani. Bár jobb lábát nehezebben emelte, a beteg a korodába mégis saját lábán jött. Mindjárt a felvételnél következő jelen állapotot vehettünk fel: A magasabb termetű, roszul táplált férfi bőrszíne halavány, sápadt. A szellemi körben nagy lenyomottság mutatkozik. Sokáig elfekszik ágyában minden részvétnyilvánítás nélkül, mozdulatlanul. Néha el is szunnyad. Ha megszóllíttatik, szemeit lassan nyitja fel és fordítja a megszólító felé. A legtöbb kérdést megért. Azon kérdésre: »fáj-e valamije«? bal kezével fejére mutat; »kell-e víz«? sováran a pohár felé néz stb. Ha végtagjainak mozgatására vagy nyelvének kinyújtására szóllítjuk fel, azt, bár lassan, megteszi. Szemeit azonban már kívánatra nem hunyja be, fejét nem mozgatja és fel nem ül. Ha azonban szemünket előtte behunyjuk vagy a fejjel és törzzsel mozgást viszünk ki, ezt utánozni képes, így az eléje mutatott tárgyakat is felismeri. Összes beszélőképessége az egy szóra: »nem« összpontosult, mit azután majd helyesen, majd helytelenül használ. A jobb arczfél elsimult alsó részében, s mozgékonyságában visszamarad a bal mögött. A lazák egyenlők, középtágak, fényre visszahatnak. A szemek mozgásában eltérés nincs. A nyelv kinyújtásnál jobbra tér el. A vitorlaívek alacsonyan állanak, s érintésre visszahajló mozgás áll be bennük, de hogy hangoztatásnál mozognak-e, kimutatható nem volt. A nyak hosszú, megnyúlt, a mellkas lapos, hengerded. A tüdőcsúcsok felett hallható hurutos zörejeken kívül a tüdők és szív felett sem kopogtatási, sem hallgatódzási eltérés nincs, légzés percenkint 24, ütérlökés 78, hő 38-2° C. A törzs mozgásai lassúk, de szabatosak, a jobb oldali végtagok mozgásai erélytelenek, lassúk. A jobb oldalon az in- és bőr-reflex fokozódott. A bal oldali végtagok mozgásai erélyesek és szabatosak. A beteg ágyából felkel, a szobában fel és alá járkál, ágyához talál és a szobában lévő tárgyakat határozottan mind megkülönbözteti ; érzési eltérés nem mutatható ki. Miután azonban a beteg erősebb behatásra arcát elfintorítja, az érzés jelenlétére lehet következtetni. Látó- és hallószervében nagyobb eltérés nem lehet. Szaglási és izlési vizsgálatokat beteg állapota miatt kivinni nem lehetett. Hólyag és végbél kiürítése rendesen történik. Szükségleteit a beteg öntudatosan végzi. Felvétele után délelőtti 11 órakor a beteg rohamot állott ki, mely hangos hörgéssel és az öntudat elvesztésével kezdődött, majd a fej erős szakaszos rángásokkal gyorsan jobb felé húzatott, s a jobb oldali végtagok is — bár gyengébb — szakaszos rángásokban voltak. A roham vége felé a jobb arczfél még állandóan eltorzultan összehúzott. A szájból tajték tolul elő. A láták egyenlően tágak, fényre nem hatnak vissza, köthártyas visszahajlás azonban van. Az egész roham igen hosszan, mintegy 7 perczig tartott, s az öntudatlanság még az arcz teljes ellazulása után is sokkal nyomottabb és zavartabb volt, mint roham előtt. November 12-én a beteg már nem kel fel ágyából, melyben folyton részvétlenül fekszik, s a kérdésekre egyszerűen felintésekkel felel, de a legtöbb kérdést — mint tisztán kivehető — nem ért meg. A jobb arcfél paresise kifejezettebb, s nemcsak a jobb, de a baloldali végtagok mozgása is erélytelen, lassú. Az érzés — a beteg arcának elfintorítása szerint — mindenütt meg van. Görcsös izomösszehúzódások sehol sincsenek. A láták középtágak, fényre visszahatnak. November 13. A beteg ismét mozgékonyabb, ágyában felül, sőt egy ízben szükségét végezni a szobából ki is ment, de minden nagyobb mozgás után émelygés lepi meg őt, sőt egyszer erős hányás állott be. Részvétlenség, a feleletekre való nem-ügyelés igen nagyfokú. A hányás után bekövetkezett elszunyadás alkalmával a jobb alsó végtagban szakaszos mozgás, sőt erősebb rángás következett be. Hő rendes érvelés lassú, gyér, 60 egy perez alatt ; légzés 20—24. November 14. A részvétlenség némit engedett, a beteg élénkebben tekintget, de a hozzá intézett kérdésekre jelekkel sem felel többé. Az ütérlökés gyér, igen lassú, 42 egy percz alatt; he rendes. A nyelv kinyújtásnál még erősebben jobbra tér. Délután a jobb facialis paresise kifejezettebb, a láták egyenlőtlenek, a bal láta tág. November 15-én. A jobb arcú hüdése teljes, bal facialis területén szintén hüdös, valamint a bal oculomotorius is teljesen hüdött. A felső szemhéj lefüggő; a szem kifelé fordult, a láza mozdulatlan, tág. Ehhez még a tarkóizmok mérsékelt feszülése és gyakori csuklás járult. Délután a beteg sokat köpköd és szenyes véres köpetet ürít ki, nagyon nyugtalan, s ide-oda veti magát ágyában, de a baloldali oculomotorius és mindkét oldali facialis hüdése erősen kifejezett. Délután 4 órakor a beteg meghalt. A leírtak nyomán főleg a mozgatókörben mutatkoztak a leglényegesebb tünetek és ezek kifejlődésének egymásutánja a kóreset felfogását a következőkben engedi meg visszaadni. A felvétel alkalmával a jobb oldali végtagok és arczideg alsó részének félhüdéses állapota, mi mellett az érzékenység megtartott és a reflexek fokozódottak voltak, arra engedtek következtetni, hogy a bántalom az agyban van. Miután e felhüdéshez még a beszélő képesség felfüggesztése is járult, a bántalom helyének közelebbi meghatározását ettől kellett várnunk. A kórállapot leírásánál nyomatékkal kiemelhettük, hogy a beteg hall, a hozzá intézett kérdéseket legalább első nap legnagyobb részben megérti, hogy nyelvét mozgatni képes, sőt hogy egy szót »nem« ki is tud mondani: tehát sem az agyalapi hangképző központ (Kussmaul), sem azon rostrendszer, mely az agykérget e központtal összeköti nagyobb mérvben bántalmazva nem lehet, de nem lehet az agykéreg azon része sem bántalmazva, mely a hallóérzék benyomásait fogja fel, hanem azon kéregrésznek kell bántalmazva lenni, ahol a szók kimondására szükséges mozgási képzetek vannak lerakva, s ez a Broca-féle hely a közép-tekervények alsó és az első homlok-tekervény hátsó része. Ha e helyen nagyobb vérömleny jött létre, akkor az itten közel fekvő, a belső tokban lehaladó psychomotorius rostok könyen nyomást szenvedhettek, mely nyomás az akarat által megindított ingerület tovább haladásának oly gátat vethet, mely az ellenoldali végtagok felhüdését vonhatja maga után. Miután a jobb oldali végtagok a hüdöttek, a rostok kereszteződése folytán a bántalomnak a bal agyféltekében kell lenni, s ezzel megegyezik azon tapasztalati tény is, hogy a bal agyfélteke bántalmát kíséri túlnyomókig a beszélőképesség zavara. Hogy a bántalom csakugyan vérömleny volt-e, elhatározni teljes biztossággal a kórelőzményi adatok hiányossága folytán nem volt lehető. Azonban a vérömlenyen kívül még csak véredény eltömülésre lehetett gondolni, miután a betegség egy éjjelen át minden feltűnőbb előjel nélkül következett be. Az utóbbi baj felvétele azonban azért bírt kevés valószínűséggel, mert szívbaj nem volt jelen. Ritkán jut alkalom betegen a tiszta agykéri motorius aphasiát úgy észlelni, mint azt a jelen esetben tehettük. Határozottan láthattuk, hogy a hallóközpont, mely Mank vizsgálatai alapján a halántéklebeny kérgére terjed el, lényegesebben bántalmazva nem lehetett; miután a beteg nemcsak minden hangot hallott, de sőt a kérdéseket is biztosan megértette. Ellenben a beszélőképesség azon központja, melyet Wernicke a beszéd motorius központjának nevez, s a hol a szók kimondására szükséges mozgási képzetek vannak elhelyezve, egész terjedelmében bántalmazva van; talán egy kis részletkének kivételével, a hol a »nem« szó mozgási képzete van elhelyezve. Hogy a beszélőképesség nem a gége, garat és nyelv mozgását közvetítő idegek bántalmától függött, mely idegek együttes bántalmánál a beszélőképesség szintén fel lehet függesztve, kitűnik onnan, mert ezen idegek működése zavartalan volt, a beteg nyelvét szabadon mozgathatta, zavartalanul nyelt, s szabadon légzett, sőt a többször említett »nem« szót is kimondotta. A beteg felvételénél a kórisme tehát úgy állott, hogy a Broca-féle hely tájékán bal oldalon vérömleny jött létre, mely egyrészről a Broca-féle hely működését függesztette fel, motorius aphasiát okozván; másrészről nyomást gyakorolt a belső tok rostjaira, s így a jobb oldali félhüdéses állapot jött létre. E kórisme csakhamar változást szenvedett, miután mindjárt második nap kitűnt, hogy a beteg a kérdések nagy részét már nem érti meg, oly mozgásokat, melyeknek kivivésére a beteget felszólítjuk, s melyeket előző nap még kivitt, most már a megértés 474