Orvosi Hetilap, 1884. május (28. évfolyam, 18-21. szám)

1884-05-04 / 18. szám

473 kiválóan tanulságos és a Wernicke-féle motorius aphasia-elméletnek helyessége mellett szól. A kóreset röviden a következő: Komora András, 2­3 éves, szabó, 1883. évi november 4-én általános­ levertség­ és a beszélő­képesség hiányával vétetett fel a korodára. Kórelőzményként csak annyit tudtunk meg, hogy a régebb idő óta köhécselő és gyengélkedő fiatal­ember a felvételi nap reggelén azzal kelt fel, hogy jobb oldali végtagjait nehezen bírta mozgatni és képtelen volt csak egy szót is szólani. Bár jobb lábát nehezebben emelte, a beteg a korodába mégis saját lábán jött. Mindjárt a felvételnél következő jelen állapotot vehettünk fel: A magasabb termetű, roszul táplált férfi bőrszíne halavány, sápadt. A szellemi körben nagy lenyomottság mutatkozik. Sokáig elfekszik ágyában minden részvétnyilvánítás nélkül, mozdulatlanul. Néha el is szunnyad. Ha megszóllíttatik, szemeit lassan nyitja fel és fordítja a megszólító felé. A legtöbb kérdést megért. Azon kérdésre: »fáj-e valamije«? bal kezével fejére mutat; »kell-e víz«? sováran a pohár felé néz stb. Ha végtagjainak mozgatására vagy nyelvének kinyújtására szóllítjuk fel, azt, bár lassan, meg­teszi. Szemeit azonban már kívánatra nem hunyja be, fejét nem mozgatja és fel nem ül. Ha azonban szemünket előtte behunyjuk vagy a fej­jel és törz­zsel mozgást viszünk ki, ezt utánozni képes, így az eléje mutatott tárgyakat is felismeri. Összes beszélőképessége az egy szóra: »nem­« összpontosult, mit azután majd helyesen, majd helytelenül használ. A jobb arczfél elsimult alsó részében, s mozgékony­ságában visszamarad a bal mögött. A lazák egyenlők, középtágak, fényre visszahatnak. A szemek mozgásában eltérés nincs. A nyelv kinyújtásnál jobbra tér el. A vitorlaívek alacsonyan állanak, s érin­tésre visszahajló mozgás áll be bennük, de hogy hangoztatásnál mozognak-e, kimutatható nem volt. A nyak hosszú, megnyúlt, a mell­kas lapos, hengerded. A tüdő­csúcsok felett hallható hurutos zöreje­ken kívül a tüdők és szív felett sem kopogtatási, sem hallgatódzási eltérés nincs, légzés perc­enkint 24, ütérlökés 78, hő 38-2° C. A törzs mozgásai lassúk, de szabatosak, a jobb oldali végtagok mozgásai erélytelenek, lassúk. A jobb oldalon az in- és bőr-reflex fokozódott. A bal oldali végtagok mozgásai erélyesek és szaba­tosak. A beteg ágyából felkel, a szobában fel és alá járkál, ágyá­hoz talál és a szobában lévő tárgyakat határozottan mind meg­különbözteti ; érzési eltérés nem mutatható ki. Miután azonban a beteg erősebb behatásra arc­át elfintorítja, az érzés jelenlétére lehet következtetni. Látó- és hallószervében nagyobb eltérés nem lehet. Szaglási és izlési vizsgálatokat beteg állapota miatt kivinni nem lehetett. Hólyag és végbél kiürítése rendesen történik. Szükségleteit a beteg öntudatosan végzi. Felvétele után délelőtti 11 órakor a beteg rohamot állott ki, mely hangos hörgéssel és az öntudat elvesztésével kezdődött, majd a fej erős szakaszos rángásokkal gyorsan jobb felé húzatott, s a jobb oldali végtagok is — bár gyengébb — szakaszos rángásokban voltak. A roham vége felé a jobb arczfél még állandóan eltorzultan összehúzott. A szájból tajték tolul elő. A láták egyenlően tágak, fényre nem hatnak vissza, köthártyas visszahajlás azonban van. Az egész roham igen hosszan, mintegy 7 perczig tartott, s az öntudatlanság még az arcz teljes ellazulása után is sokkal nyomottabb és zavar­­tabb volt, mint roham előtt. November 12-én a beteg már nem kel fel ágyából, melyben foly­ton részvétlenül fekszik, s a kérdésekre egyszerűen felintésekkel felel, de a legtöbb kérdést — mint tisztán kivehető —­ nem ért meg. A jobb arc­fél paresise kifejezettebb, s nemcsak a jobb, de a baloldali végtagok mozgása is erélytelen, lassú. Az érzés —­ a beteg arc­á­­nak elfintorítása szerint — mindenütt meg van. Görcsös izom­­összehúzódások sehol sincsenek. A láták középtágak, fényre vissza­hatnak. November 13. A beteg ismét mozgékonyabb, ágyában felül, sőt egy ízben szükségét végezni a szobából ki is ment, de minden nagyobb mozgás után émelygés lepi meg őt, sőt egyszer erős hányás állott be. Részvétlenség, a feleletekre való nem-ügyelés igen nagyfokú. A hányás után bekövetkezett elszunyadás alkal­mával a jobb alsó végtagban szakaszos mozgás, sőt erősebb rángás következett be. Hő rendes­ érvelés lassú, gyér, 60 egy perez alatt ; légzés 20—24. November 14. A részvétlenség némit engedett, a beteg élénkebben tekintget, de a hozzá intézett kérdésekre jelekkel sem felel többé. Az ütérlökés gyér, igen lassú, 42 egy percz alatt; he rendes. A nyelv kinyújtásnál még erősebben jobbra tér. Délután a jobb facialis paresise kifejezettebb, a láták egyenlőtlenek, a bal láta tág. November 15-én. A jobb arcú hüdése teljes, bal facialis területén szintén hüdös, valamint a bal oculomotorius is teljesen hüdött. A felső szemhéj lefüggő; a szem kifelé fordult, a láza mozdulatlan, tág. Ehhez még a tarkóizmok mérsékelt feszülése és gyakori csuklás járult. Délután a beteg sokat köpköd és szenyes véres köpetet ürít ki, nagyon nyugtalan, s ide-oda veti magát ágyá­ban, de a baloldali oculomotorius és mindkét oldali facialis hüdése erősen kifejezett. Délután 4 órakor a beteg meghalt. A leírtak nyomán főleg a mozgatókörben mutatkoztak a leglénye­gesebb tünetek és ezek kifejlődésének egymásutánja a kóreset felfogását a következőkben engedi meg visszaadni. A felvétel alkalmával a jobb oldali végtagok és arczideg alsó részének félhüdéses állapota, mi mellett az érzékenység megtartott és a reflexek fokozódottak voltak, arra engedtek következtetni, hogy a bántalom az agyban van. Miután e felhüdéshez még a beszélő képesség felfüggesztése is járult, a bántalom helyének közelebbi meghatározását ettől kellett várnunk. A kórállapot leírásánál nyomatékkal kiemelhettük, hogy a beteg hall, a hozzá intézett kérdéseket legalább első nap legnagyobb részben megérti, hogy nyelvét mozgatni képes, sőt hogy egy szót »nem­« ki is tud mondani: tehát sem az­ agyalapi hangképző központ (Kussmaul), sem azon rostrendszer, mely az agykérget e központtal össze­köti nagyobb mérvben bántalmazva nem lehet, de nem lehet az agykéreg azon része sem bántalmazva, mely a halló­érzék benyomásait fogja fel, hanem azon kéregrésznek kell bántal­mazva lenni, a­hol a szók kimondására szükséges mozgási képzetek vannak lerakva, s ez a Broca-féle hely a közép-tekervények alsó és az első homlok-tekervény hátsó része. Ha e helyen nagyobb vérömleny jött létre, akkor az itten közel fekvő, a belső tokban lehaladó psychomotorius rostok könyen nyomást szenvedhettek, mely nyomás az akarat által megindított ingerület tovább haladá­sának oly gátat vethet, mely az ellenoldali végtagok felhüdését vonhatja maga után. Miután a jobb oldali végtagok a hüdöttek, a rostok kereszteződése folytán a bántalomnak a bal agyféltekében kell lenni, s ezzel megegyezik azon tapasztalati tény is, hogy a bal agyfélteke bántalmát kíséri túlnyomókig a beszélőképesség zavara. Hogy a bántalom csakugyan vérömleny volt-e, elhatározni teljes biztossággal a kórelőzményi adatok hiányossága folytán nem volt lehető. Azonban a vérömlenyen kívül még csak véredény eltömülésre lehetett gondolni, miután a betegség egy éjjelen át minden feltűnőbb előjel nélkül következett be. Az utóbbi baj fel­vétele azonban azért bírt kevés valószínűséggel, mert szívbaj nem volt jelen. Ritkán jut alkalom betegen a tiszta agykéri motorius aphasiát úgy észlelni, mint azt a jelen esetben tehettük. Határozottan láthattuk, hogy a halló­központ, mely Mank vizsgálatai alapján a halánték­lebeny kérgére terjed el, lényegesebben bántalmazva nem lehetett; miután a beteg nemcsak minden hangot hallott, de sőt a kérdése­ket is biztosan megértette. Ellenben a beszélőképesség azon köz­pontja, melyet Wernicke a beszéd motorius központjának nevez, s a hol a szók kimondására szükséges mozgási képzetek vannak elhelyezve, egész terjedelmében bántalmazva van; talán egy kis részletkének kivételével, a hol a »nem­« szó mozgási képzete van elhelyezve. Hogy a beszélőképesség nem a gége, garat és nyelv mozgását közvetítő idegek bántalmától függött, mely idegek együt­tes bántalmánál a beszélőképesség szintén fel lehet függesztve, kitűnik onnan, mert ezen idegek működése zavartalan volt, a beteg nyelvét szabadon mozgathatta, zavartalanul nyelt, s szabadon légzett, sőt a többször említett »nem­« szót is kimondotta. A beteg felvételénél a kórisme tehát úgy állott, hogy a Broca-féle hely tájékán bal oldalon vérömleny jött létre, mely egy­részről a Broca-féle hely működését függesztette fel, motorius aphasiát okozván; másrészről nyomást gyakorolt a belső tok rostjaira, s így a jobb oldali félhüdéses állapot jött létre. E kórisme csakhamar változást szenvedett, miután mindjárt második nap kitűnt, hogy a beteg a kérdések nagy részét már nem érti meg, oly mozgásokat, melyeknek kivivésére a beteget fel­szólítjuk, s melyeket előző nap még kivitt, most már a megértés 474

Next