Orvosi Hetilap, 1884. július (28. évfolyam, 27-30. szám)

1884-07-06 / 27. szám

749 szervek gümőkórját biztossággal kócsmézhettük, egyedül azon körül­ménynek tudhatjuk be, hogy a vizeletben Koch-féle gümő-bacillusokat lehetett találni. Felesleges felemlítenem, hogy az ily észleletek mennyire képesek a Koch-féle gümő-bacillusok kórismés értékét emelni. Sértés okozta derme esete; ideg­csonkolás. Báron Jónás tr. egyetemi magántanár, kórházi főorvostól. Múlt nyáron a pesti izr. kórházban sértés okozta derme következő esetét észleltem: Schwerin Adolf, budapesti születésű, 17 éves, nőtlen, bádo­gos, a pesti izr. kórházba 1883. julius 15-ikén vétetett fel. Azon panaszszal jött, hogy julius 12-ike óta nem nyithatja száját, s nem bir nyelni, hogy julius 12-ikén a két fogsort 1 centiméterre távolíthatta egymástól, s hogy ez néhány óra óta még kisebb mértékben lehetséges. Midőn nyelv­lapoczot kíséreltünk a beteg szájába vezetni, kitűnt, hogy alig 2 milliméternyire válik lehetővé a két fogsornak egymástól eltávolítása, s hogy az állkapocs szenvedő­leges mozgatása is ugyan­annyira van korlátozva. Nyelve, a­mennyi­ben ezúttal és későbben is lehetett észlelni, külemében és mozgás­képességében nem mutatott változást. Kérdésünkre, váljon nem sérült-e meg, beteg, ki saját nyaka meghűlésére volt hajlandó visszavezetni, ezúttal tagadólag válaszolt. Agyba fektettük őt. Délután a segédorvos, mikor a beteghez lépett, azt vette észre, hogy a rágó­izmok görcse fokozódott és midőn az érlökés megtapintása végett megfogni akarta betegnek bal alkarját, egyszerre erős opisthotonus támadt, mely nehány perczig tartott és szintúgy mint az állgörcs, az izmokban jelentkező erősebb feszülési érzéssel volt összekötve, mely azonban betegnek határozott állítása szerint sem akkor, sem később, mikor igen erős rohamai voltak, fájdalmasságot egyáltalában nem mutatott. Azáltal, hogy a segédorvos ez alkalom­mal jobb kezének, melynek mutatóújjával az érlökést tapintani akarta, hüvelyk­ujját vérrel bepiszkította, figyelmessé lett arra, hogy a beteg bal keze hátsó felületének közvetlenül a kis-újj kézközép­­újj ízülete feletti részén bab-mekkoraságú, kissé keményebb túl­­sarjadzás van, mely az irhával körülbelül 3 milliméter vastag, 3 milliméter hosszú, szintén felhám nélküli kocsány által függ össze. Ezt a beteg azelőtt figyelemre nem méltatta. Megkérdeztetve a túlsarjadzás keletkezése iránt, azt közölte most velünk, hogy két héttel azelőtt a sz. Rókus-kórház boncztermében bádogos munkát végezvén, kőfalon ütötte meg bal kezét, mi­által az említett helyen zúzott seb támadt. Betegnek hőmérséke rendes volt, érvelése a roham alatt kissé szaporább, de sem akkor, sem később 100-nál sohasem volt több. Érzéki és szellemi működései rendesek. Vizeletét önként ürítette ki. Széke csak allövetre volt. Hányásra nem volt ingere, hüdési tünetek nem mutatkoztak, s a tarkón mirigy-duzzanat nem volt észlelhető. A légzés rohamon kívüli időben alig, míg roham alatt nagy mértékben akadályozott volt. A rohamok alatt a gége előállott és a beteg ajkait egymástól távol tartotta, úgy hogy a fogsorokat egészen látni lehetett. Beszélni nem tudott, s az ezt czélzó kísérle­teknél ajkait erősen előre nyújtotta és azonnal állgörcs-roham vál­tatott ki, melyet nemsokára opisthotonus követett. Ugyanily gör­csök támadtak, ha valaki hozzá közeledett, ha hozzá szólni kezdett és azonnal léptek fel, ha testét érintette. Azonban az izmok rohamszerű nagyobb fokú összehúzódásai időnkint önkényt is jelentkeztek, éjjel és nappal, s nem csak az állkapocs, a tarkó és hát, hanem a has és alsó végtagok izmaira is kiterjed­tek. E mellett az arcának színe halavány és izmainak össze­húzódásai következtében olyan küleme volt, mintha a beteg folytonosan nevetett volna, a­mi különösen akkor volt feltűnő, midőn a beteg beszélni akarván, ajkait előre nyújtotta. A has behúzódott és izmai feszesek voltak, de a feszesség alanyi érzete inkább a has felső részében mutatkozott. Ennek, valamint a lég­zésnek a rohamok alatti lassúbb voltának nyilván a rekesznek nagyobb mértékű összehúzódása volt okozója. A felső végtagokat beteg a­nélkül, hogy bennük feszességi érzete lett volna, többnyire mozdulatlanul a törzs mellett, a könyök-ízületben hajlítva vagy nyújtva tartotta, azonban mindkét kéz ujjait teljesen akaratja sze­rint bírta mozgatni, anélkül, hogy e mozgás legkisebb feszülési vagy más rendellenes érzéssel járt volna. Az első rohamot gyorsan új derme-rohamok követték, melyek pár perczig, egészen fél óráig tartottak. Ezek alatt a beteg erősen izzadt, s feszesen, mozdulatlanul feküdt, úgy hogy a fej a tarkót majdnem érintette és egész teste egyfelül domború ívet képezett. Néha azonban, mikor nagyobbfokú opisthotonusa volt, a beteg bal oldalára feküdt, s ekkor teste mellső felületét az ágya melletti ablak felé fordította. Július 15-ikén, 16-ikán és 17-ikén beteg azon időközökben, melyekben derme-rohama nem volt, felülni és járni is tudott, csak feszességet érzett a tarkó izmaiban, valamint a rágó­izmokban. Száját egy keveset jobban nyithatta, de azért akkor, mikor járt, beszélni nem volt képes, mert mint mondta, fejét nagyon hátra húzta a görcs, míg ha lefeküdt, a beszélés, bár csak mint susogás inkább vált lehetségessé. A rohamok Matt az érvelés valamivel gyengébb, s mint említettük, szaporább volt. A hőmérsék az első napokban két ízben este méretvén, egyszer rendes volt, míg másodíz­ben 38­2 fokra emelkedett. Többször azért nem mértük, mert a test érintése által azonnal új roham váltatott ki. Július 16-ikán brom­ kaliumot rendeltünk, 4 grammot egy napra; ugyanannyit vett a beteg július 17-ikén, de javulás­i szerelésre nem mutatkozott. Július 18-ikától kezdve a beteg már nem tudott felkelni, mindig ágyban maradt, az állgörcs és derme folytonosan tartottak, s időközönként 2 perc­nyi, egészen 1/2 órá­nyi időre fokozódtak. Éjjel a beteg aludni nem volt képes. Július 19-ikén reggel bódítás alkalmazása nélkül, körülbelül 1/2 centiméter átmérővel bíró azon bőrdarabot metszettem ki bőr alatti sejtszövetével együtt, melynek közepén a leírt túlsarjadzás­­volt. A kimetszett bőrdarab sebfelületén szabad szemmel rend­ellenest nem észleltünk és idegrészt sem láthatunk. A sebet carbol­­kötéssel fedtük. E műtéti beavatkozásra legkisebb javulás sem állott be, sem a tárgyilagos tünetekben, sem a beteg közérzetében, sőt a műtét napján délután a rohamok még gyakrabban és erőseb­bek voltak. Azért este a brom-kálium mellett 3 gramm chloral­­hydrát és 3 cgm.­morphint kapott a beteg. Ugyanez volt a szere­lés július 20-ikán, mely napon a rohamok legnagyobb erejüket érték el, leggyakrabban léptek fel és leghosszabb ideig tartottak. Július 21-ikén, szintén bódítás nélkül, a műtéti seb felső kerületének mintegy közepéből kiindulva, a bőrt és bőralatti sejtszöve­tet felfelé 11­2 centiméter hosszban haladó metszéssel metszet­tem át. Ennek alján körülbelül 2 milliméter vastag ideg haladt a metszett sebbel azonos irányban, melynek az első műtétnél átmetszett alsó vége, az első műtétnél ejtett seb felső kerületének közepén kigyószerű tekervénynyel végződött, mely utóbbi kettős S alak­ját mutatta és kifelé valamint befelé két-két kis hullám­csúc­csal bírt. Az ideg e helyen igen csekély mértékű duzzadtságon kívül szabad szemmel észlelhető változást nem mutatott, a tekervényes rész felett pedig egyenesen felfelé haladt és egészen rendesnek mutat­kozott. Ez idegnek körülbelül 1 centiméter hosszú végét metszet­tem ki, úgy hogy az eltávolított idegdarabon az 5 mm. hosszú tekervényes alsó végen kívül még 5 mm. hosszú egyenes rész foglaltatott. E sebet is carbol-kötéssel borítottuk. A belső szerelés ugyanaz maradt mint az előtte való napon. Másnap, július 2­2-ikén reggel tudakozódásunkra az ápolónő és a beteg környezete azt mondták, hogy rajta változást nem ész­leltek. Azonban a beteg egész határozottsággal állította, hogy ő a tegnapi műtét óta jobban van. Megkérdeztetve, mire alapítja ezen állítását, ezúttal nem felelt, mert, mint másnap mondta, roham lévén rajta, nem tudott sokat beszélni. A következő napon kijelen­tette, hogy a műtét óta a rohamok valamivel ritkábban jelentkez­nek, s ép úgy, mint a rohamok közti izomfeszesség csökkentek. De azért még mindig gyakran állt be az állgörcs, az opisthotonus, s a hasfal, valamint az alsó végtagok izmainak dermeszerű össze­húzódása. Ez okból, a betegnek javulást állító kijelentése daczára megmaradtunk a brom­ kalium és chloral-hydrat adagolása mel­lett egészen augustus 5-ikéig, habár a beteg állapota mindegyre javult, úgy hogy nem csak ő maga, hanem környezete is vette észre a javulást, különösen július 2­7-ikén, mely napon az összes tünetekben feltűnő enyhülés volt megállapítható. A székletétel, melyet addig csak allövet által lehetett eszközölni, önkényt jelent­kezett, az éjjeli rohamok július 27-ike óta egészen kimaradtak, a 27* 750

Next