Orvosi Hetilap, 1884. szeptember (28. évfolyam, 36-39. szám)
1884-09-07 / 36. szám
987 — — tálatokra is támaszkodva, amennyiben sikerült neki állatoknál ezen agyterületnek elroncsolásával a sértéssel ellenkező oldali végtagokban chorea szerű mozgásokat kiváltani. A belső toknak mellső része mozgató, míg hátsó része érző rostok átmenetére szolgálván, a szóbanforgó daganatnak, vérömlenynek vagy ebből származó heg megfelelő kiterjedése szerint a féloldali hüdés, vagy csak mozgási, vagy kizárólag érzési, vagy mindkettő együttesen, bár oly esetek is észleltettek, melyekben kizárólag mozgási hüdés mellett a belső tok hátsó felének részleges elroncsolása volt jelent). Gowers két esetet ír le), melyben féloldali hüdés után a végtagokban dhoreatikus mozgások léptek fel, s melyekben a vérömleny a láztelepben találtatott meg. Hasonló tapasztalatot közöl Veyssiere, Vulpian korodájából. Ezek alapján Gowers, Charcot nézetétől eltérőleg a bántalomnak székhelyét a láztelepbe helyezi. E nézeteltéréseket Kahler és Pick*) akkép törekszenek kiegyenlíteni, hogy azon kórboncztani tapasztalatokból kiindulva, miszerint majdnem kivétel nélkül közvetlen szomszédsági viszony mutatkozott a bántalom székhelye és a Flechsig-féle loborrostkötegek között, ők úgy a hemichoreát, mint a többi posthemiplegikus tüneményeket nem vezetik vissza sem az egyik, sem a másik agydúcz kizárólagos megbetegedésére, hanem valamennyit a Flechsigféle loborrostkötegek bántalmazottságából eredőnek tekintik. Ami a bántalom lefolyását illeti, az igen súlyosnak mondható, amennyiben az önkénytelen mozgások csak igen ritkán szűnnek meg teljesen, s leggyakrabban sohasem szűnnek meg, hanem vagy egyforma minőségben folyton tartanak, miközben zsugorok szoktak fejlődni, vagy athetotikus mozgásokba mennek át. Ha megszűnnek, ez csak akkor történik, ha az izmok sorvadnak, mely sorvadást a folytonos mozgás által táplálatukban kezdetben növekedett izmok túltengése és fokozott zsongja előzik meg. Később mégis csak beáll az izmok végleges elsorvadása, midőn az akaratlan mozgásoknak megszűnésével az addig legalább részben fennmaradt szándékolt mozgási képesség is megszűnik. A gyógybeavatkozás, mely természetszerűen csak tüneti lehet, minden eredmény nélküli szokott lenni. Közlemény Arkövy József ír. egyet, magántanár nyilvános fog-gyógyintézetéből. Kísérletek az aconitin érzéstelenítő hatásáról a dentin érzékenységénél. Közli Kozma Antal. Az alábbiakban kísérleti sorozatot bátorkodom közölni, mely a mindennapi fogászi gyakorlat számára — miként hiszem — értékesíthető leen. Érzékeny (sensibilis) dentin alatt ezen szilárd állománynak az a fokozott érzékenysége értendő, mely eltérőleg a közönséges szuvasodási esetektől érintésre és hőmérsék változásra felette élénken hat vissza, továbbá azoknak csupán csekélyebb számánál észlelhető, s ez idő szerint még véglegesen el nem döntött okra vezethető vissza. Ismeretes dolog ugyan, hogy a dentin-csatornácskák nem tartalmaznak idegrostokat, hanem a bennük futó protoplasmatikus szálacsok dentinfibrilla név alatt az odontoblastok nyúlványait képezik; mindazonáltal a szóbanforgó esetek olyannak tüntetik fel a dentint érzékenység tekintetében, mintha valóságban idegrostok által volna az átjárva. Az érzékeny (sensibilis) dentin ebbeli természete tehát kórszövettani tekintetben még nyílt kérdést képez; ugyanazért, midőn ez alkalommal egy hatóanyaggal tett kísérletek közléséhez fogok, a kérdésnek idevonatkozó részét mellőzni vagyok kénytelen; vagyis nem terjeszkedhetünk ez idő szerint még ki az érzékeny dentinre történő hatás tüzetes magyarázatára, s viszont csupán constatálni vagyunk kénytelenek a tisztán empirikus úton szerzett hatástani adatokat. Előrebocsátandónak vélem mindazonáltal legalább rövid körülírását azon felfogásnak, melylyel az érzékeny dentinről bírunk. Az érzékeny dentin a fognak nem jebos megbetegedése, — hisz ilyen csak a fogkelet magát érheti, — hanem oly érzékenységben áll, mely vagy hőmérséki változásra, kiváltképen pedig erőművi ingerre lesz észrevehető. Ezen érzékenységnek széke a zománcztól lecsupaszított dentin, a fog bármely felületén legyen is az, főképen pedig a zománcz, s a dentin közötti határra esik; jóval távolabb tehát, semhogy magának a fogbélnek érzékeny visszahatásával összetéveszthető lenne. Nincsenek kizárva ez állításban azon esetek, amidőn, noha ritkábban, az említett vonaltól eltérőleg, concentrikus irányban is (vagyis a fogbél felé) szintén található fokozott érzékenység. Ily módon felfogott esetek képezték kísérleteink tárgyát. Az eddig részint gyakorlatban levő, másrészt pedig az irodalomban szerte ajánlott gyógyszerek egész sorozatát registrálhatjuk és elsősorban nem szabad megfeledkeznünk, hogy már az aconitum festvényalakban régóta alkalmaztatott néha széltében fogfájás ellen. Az irodalomban található tompító szerek a következők: Foster-Flaggi) hatásosnak tartja a villamosságot érzékeny I dentin eltávolítása alatt, mégpedig a -f- sarkot a fogra, a sarkot pedig a beteg kezébe teszi. C. N. Peirce2) acid, phosph. conc. aqu. destil. aa 20 ajánl. Thompson 3) zink-chloridból és caryophillusolajból készített pépet ajánl az érzékeny dentinre alkalmazni, 3—4 hét múlva ezen pépet el kell távolítani, s az üreg tömhető. Scheff jun.4 *) igen hatásosnak tartja a nitr. argent, ion-os oldatát, melytől szerinte az érzékenység 24 óra múlva eltűnik, ha ezen említett oldattal az érzékeny helyet beecseteljük és mastixos pamuttal az üreget elzárjuk. Coleman* az aconitumot ajánlja különösen. Thamhayn®) által pedig a szerek egész sorát találjuk felsorolva, melyek érzékeny dentin eseteiben hatásosaknak találtattak , mint acid, chrom, acid, taunicum, aurum chlorat, calcium carbonicum, argent, nitricum, ferrum subsulfuricum, morph, acet, zinc, sesquichlorat, zink-chlorat. Különösen a dentin igen heves érzékenységénél az aqua calcist. A. Fl. Prockivarz) a szuvas üreg tökéletes kiszárítását a legbiztosabb eljárásnak tartja az érzékeny dentin tompítására ; ő volt az első, ki ezt ajánlotta, s később Th. F. Chupein") ez iránt való meggyőződéséről írt. P. Calvo®) azon, az érzékeny dentin eltompítására használt gyógyszerek felsorolása után áttér saját észleleteire, melyek szerint ő úgy találta, hogy ha olyan üreget, mely annyira érzékeny volt, hogy a beteg az üreg kivájását ki nem tarthatta, ideiglenesen Hill’s stoppinggal töltötte ki, akkor néhány hét múlva az érzékenységet csökkentnek találta. Ezen okból kísérleteket tett calc. oxydatummal, s találta, hogy rövid idő múlva a dentin érzékenysége megszűnt és pedig azáltal, hogy a dentin nedvességét magába vonta. Állítólag több mint 140 esetben ugyanazon eredménynyel alkalmazta. Mészvízzel is tett kísérleteket, s szerinte evvel szintén ugyanazon eredményeket érhetjük el, csak hogy hosszabb időt vesz igénybe, mert rendesen ismételt alkalmazás lesz szükségessé. Ezen felsorolt szerek hasznáról saját tapasztalaton alapuló ítéletet nem tudunk mondani: a calcium oxydatumról, mert legújabban jön ajánlva, más véleményét nem ismerjük; de a többi 4) Nothnagel. Topische Diagnostik d, Gehirnkrkh. Berlin 187g. p. 297. 2) Medico Chir. Transact. 59. k. 15. eset és Brain, Journ. of Neurol. 1879. 3) Recherch. clinique et expérim. sur l’hemianesth. 4) id. h. 5) Eulenburg. Realencyclopaedie. III. 275. *) Dental. Pathol, and Therap. (Dent. Cosm. 1875 p. 1). Dent. Cosm. 1875. p. 281. 2) Um sensitives Dentin abzustumpfen. Dent. Cosm. után D. V. f. Zhk. 1881. Okt. p. 471, 8) Dental Cosm. 1878. July. *) Lehrbuch der Zahnheilkunde 1884. p. 142. 6) Lehrbuch der Zahnärztlichen Chirurgie und Patholog. 1883. p. 153-°) Arzneimittellehre für Zahnärzte. 1880. ~‘) Dent. Cosm. 1878. January. *) Dent. Cosm. 1872. June. °) Dent. Cosm. 1884. March. gS8