Orvosi Hetilap, 1884. szeptember (28. évfolyam, 36-39. szám)

1884-09-07 / 36. szám

987 — — tálatokra is támaszkodva, amennyiben sikerült neki állatoknál ezen agyterületnek elroncsolásával a sértéssel ellenkező oldali végtagok­ban chorea szerű mozgásokat kiváltani. A belső toknak mellső része mozgató, míg hátsó része érző rostok átmenetére szolgálván, a szóbanforgó daganatnak, vérömleny­nek vagy ebből származó heg megfelelő kiterjedése szerint a fél­oldali hüdés, vagy csak mozgási, vagy kizárólag érzési, vagy mind­kettő együttesen, bár oly esetek is észleltettek, melyekben kizáró­lag mozgási hüdés mellett a belső tok hátsó felének részleges elroncsolása volt jelent). Gowers két esetet ír le­), melyben féloldali hüdés után a végtagokban dhoreatikus mozgások léptek fel, s melyekben a vér­ömleny a láztelepben találtatott meg. Hasonló tapasztalatot közöl Veyssiere,­ Vulpian korodájából. Ezek alapján Gowers, Charcot nézetétől eltérőleg a bánta­­lomnak székhelyét a láztelepbe helyezi. E nézeteltéréseket Kahler és Pick*) akkép törekszenek kiegyenlíteni, hogy azon kórboncztani tapasztalatokból kiindulva, miszerint majdnem kivétel nélkül közvetlen szomszédsági viszony mutatkozott a bántalom székhelye és a Flechsig-féle loborrostköte­­gek között, ők úgy a hemichoreát, mint a többi posthemiplegikus tüneményeket nem vezetik vissza sem az egyik, sem a másik agy­­dúcz kizárólagos megbetegedésére, hanem valamennyit a Flechsig­­féle lobor­rostkötegek bántalmazottságából eredőnek tekintik. Ami a bántalom lefolyását illeti, az igen súlyosnak mondható, amennyi­ben az önkénytelen mozgások csak igen ritkán szűnnek meg telje­sen­­, s leggyakrabban sohasem szűnnek meg, hanem v­agy­ egyforma minőségben folyton tartanak, miközben zsugorok szoktak fejlődni, vagy athetotikus mozgásokba mennek át. Ha megszűnnek, ez csak akkor történik, ha az izmok sorvadnak, mely sorvadást a folytonos mozgás által táplálatukban kezdetben növekedett izmok túltengése és fokozott zsongja előzik meg. Később mégis csak beáll az izmok végleges elsorvadása, midőn az akaratlan mozgásoknak megszűné­sével az addig legalább részben fennmaradt szándékolt mozgási képesség is megszűnik. A gyógybeavatkozás, mely természetszerűen csak tüneti lehet, minden eredmény nélküli szokott lenni.­ ­ Közlemény Arkövy József ír. egyet, magántanár nyilvános fog-gyógyintézetéből. Kísérletek az aconitin érzéstelenítő hatásáról a dentin érzékenységénél. Közli Kozma Antal. Az alábbiakban kísérleti sorozatot bátorkodom közölni, mely a mindennapi fogászi gyakorlat számára — miként hiszem — értékesíthető leen­. Érzékeny (sensibilis) dentin alatt ezen szilárd állománynak az a fokozott érzékenysége értendő, mely eltérőleg a közönséges szuvasodási esetektől érintésre és hőmérsék változásra felette élén­ken hat vissza, továbbá azoknak csupán csekélyebb számánál észlelhető, s ez idő szerint még véglegesen el nem döntött okra vezethető vissza. Ismeretes dolog ugyan, hogy a dentin-csatornácskák nem tartalmaznak idegrostokat, hanem a bennük futó protoplasmatikus szálacsok dentinfibrilla név alatt az odontoblastok nyúlványait képezik; mindazonáltal a szóbanforgó esetek olyannak tüntetik fel a dentint érzékenység tekintetében, mintha valóságban ideg­rostok által volna az átjárva. Az érzékeny (sensibilis) dentin ebbeli természete tehát kórszövettani tekintetben még nyílt kérdést képez; ugyanazért, midőn ez alkalommal egy hatóanyaggal tett kísérletek közléséhez fogok, a kérdésnek idevonatkozó részét mellőzni vagyok kénytelen; vagyis nem terjeszkedhetünk ez idő szerint még ki az érzékeny dentinre történő hatás tüzetes magyarázatára, s viszont csupán constatálni vagyunk kénytelenek a tisztán empirikus úton szerzett hatástan­i adatokat. Előrebocsátandónak vélem mindazon­által legalább rövid körülírását azon felfogásnak, melylyel az érzé­keny dentinről bírunk. Az érzékeny dentin a fognak nem jebos megbetegedése, — hisz ilyen csak a fogkelet magát érheti, — hanem oly érzé­kenységben áll, mely vagy hőmérséki változásra, kiváltképen pedig erőművi ingerre lesz észrevehető. Ezen érzékenységnek széke a zománcztól lecsupaszított dentin, a fog bármely felületén legyen is az, főképen pedig a zománcz, s a dentin közötti határra esik; jóval távolabb tehát, semhogy magának a fogbélnek érzékeny visszahatásával összetéveszthető lenne. Nincsenek kizárva ez állítás­ban azon esetek, a­midőn, noha ritkábban, az említett vonaltól eltérőleg, concentrikus irányban is (vagyis a fogbél felé) szintén található fokozott érzékenység. Ily módon felfogott esetek képezték kísérleteink tárgyát. Az eddig részint gyakorlatban levő, másrészt pedig az iroda­lomban szerte ajánlott gyógyszerek egész sorozatát registrálhatjuk és első­sorban nem szabad megfeledkeznünk, hogy már az aconitum festvényalakban régóta alkalmaztatott néha széltében fogfájás ellen. Az irodalomban található tompító szerek a következők: Foster-Flaggi) hatásosnak tartja a villamosságot érzékeny I dentin eltávolítása alatt, még­pedig a -f- sarkot a fogra, a­­ sar­kot pedig a beteg kezébe teszi. C. N. Peirce2) acid, phosph. conc. aqu. destil. aa 2­0 ajánl. Thompson 3) zink-chloridból és caryophillus­­olajból készített pépet ajánl az érzékeny dentinre alkalmazni, 3—4 hét múlva ezen pépet el kell távolítani, s az üreg tömhető. Scheff jun.4 *) igen hatásosnak tartja a nitr. argent, io­­n-os oldatát, melytől szerinte az érzékenység 2­4 óra múlva eltűnik, ha ezen említett oldattal az érzékeny helyet beecseteljük és mastixos pamuttal az üreget elzár­juk. Coleman*­ az aconitumot ajánlja különösen. Thamhayn®) által pedig a szerek egész sorát találjuk felsorolva, melyek érzékeny dentin eseteiben hatásosaknak találtattak , mint acid, chrom, acid, taunicum, aurum chlorat, calcium carbonicum, argent, nitricum, ferrum subsulfuricum, morph, acet­, zinc, sesquichlorat, zink-chlorat. Különösen a dentin igen heves érzékenységénél az aqua calcist. A. Fl. Prockivarz) a szuvas üreg tökéletes kiszárítását a legbizto­sabb eljárásnak tartja az érzékeny dentin tompítására ; ő volt az első, ki ezt ajánlotta, s később Th. F. Chupein") ez iránt való meg­győződéséről írt. P. Calvo®) azon, az érzékeny dentin eltompítására használt gyógyszerek felsorolása után áttér saját észleleteire, melyek szerint ő úgy találta, hogy ha olyan üreget, mely annyira érzékeny volt, hogy a beteg az üreg kivájását ki nem tarthatta, ideiglenesen Hill’s stoppinggal töltötte ki, akkor néhány hét múlva az érzékenységet csökkentnek találta. Ezen okból kísérleteket tett calc. oxydatummal, s találta, hogy rövid idő múlva a dentin érzékenysége megszűnt és pedig azáltal, hogy a dentin nedvességét magába vonta. Állító­lag több mint 140 esetben ugyanazon eredménynyel alkalmazta. Mészvízzel is tett kísérleteket, s szerinte evvel szintén ugyanazon ered­ményeket érhetjük el, csak hogy hosszabb időt vesz igénybe, mert rendesen ismételt alkalmazás lesz szükségessé. Ezen felsorolt szerek hasznáról saját tapasztalaton alapuló ítéletet nem tudunk mondani: a calcium oxydatumról, mert leg­újabban jön ajánlva, más véleményét nem ismerjük; de a többi 4) Nothnagel. Topische Diagnostik d, Gehirnkrkh. Berlin 187g. p. 297. 2) Medico Chir. Transact. 59. k. 15. eset és Brain, Journ. of Neurol. 1879. 3) Recherch. clinique et expérim. sur l’hemianesth. 4) id. h. 5) Eulenburg. Realencyclopaedie. III. 275. *) Dental. Pathol, and Therap. (Dent. Cosm. 1875 p. 1). Dent. Cosm. 1875. p. 281. 2) Um sensitives Dentin abzustumpfen. Dent. Cosm. után D. V. f. Zhk. 1881. Okt. p. 471, 8) Dental Cosm. 1878. July. *) Lehrbuch der Zahnheilkunde 1884. p. 142. 6) Lehrbuch der Zahnärztlichen Chirurgie und Patholog. 1883. p. 153-°) Arzneimittellehre für Zahnärzte. 1880. ~‘) Dent. Cosm. 1878. January. *) Dent. Cosm. 1872. June. °) Dent. Cosm. 1884. March. gS8

Next