Orvosi Hetilap, 1885. április (29. évfolyam, 14-17. szám)

1885-04-05 / 14. szám

3­6­5 366 jelen volt csonthártya-duzzadás eltűnt, szintúgy elenyésztek a bokák, térdek és kulcs-szegycsont izületeinek lábtüneményei, a savó­ömleny felszívódott, s a szabad mozgás helyreállt. A jobb könyökizület merevsége tetemesen engedett, úgy hogy beteg alkarját már i70°-ra ki bírja nyújtani. Azonban az orsó­csont felső harmada és fejecse még duzzadt, s erősebb passiv mozgatáskor mind a könyök-, mind a radio-humeralis ízületben durva crepitatio érezhető. Hasonló tünet maradt fennt a jobb vállizületet illetőleg a felkar mozgathatóságának még tetemesen korlátoltságával. Utóbbi ízületek mozgékonyságának teljes helyreállítása czél­­jából, s a még fennálló csont­duzzadások miatt helybeli massage, belsőleg pedig hat héten át iod-kálium adagoltatott. Az eredmény meglepő volt, miután 1. év február havának első hetében a könyök- és felkar-ízület használhatósága teljesen helyreállott, csak némi izü­leti dörzs-zörej, s a régi csont-duzzadások nyomai constatálhatók. Az egyén testi erejét, jól tápláltságát ismét visszanyerte, s fájdalmai már hónapok óta teljesen szünetelnek. Közlött eset véleményem szerint a bujakóros izület-meg­­betegedésnek mintegy paradigmáját képezheti, miután annál a Schüller által felhozott kórformák majdnem­ mindegyikét felismer­hettük, amennyire azokat élőn kórodai észlelet útján felismerni és megállapítani lehet. így jelen volt a bujakóros polyarthritis, a térdek, bokák, kulcs­csont ízületeinek synovitis serosá­ja, mely teljesen láztalan, s subacut lefolyást tanúsított, jelen volt a jobb oldali felkar- és könyök-izü­let »synovitis papillaris« alakja, annak minden kórodai tünetével és jelen volt a felkar és orsó­csont epiphysiseinek meg­­duzzadása, tehát minden esetben osteoperioszitikus folyamatok, melyek alapjául a gamma-képződést kórodailag a legnagyobb valószínűséggel felvenni, de teljes biztonsággal constatálni nem lehetett, azonban azok bujakóros jellemét a fajlagos gyógykezelés­nek gyors eredménye minden kétségen kívül hely­ezi. Ugyancsak az utóbbi körülmény teszi lehetővé jelen esetünk­ben egyéb kóralakok határozott kizárását, melyekkel talán alaki hasonlatosság folytán összetéveszthető volna, értjük az éktelenítő ízlábot és a csontgümőt. Előleges közlemény. Módosított magas húgyhólyag-metszés (sectio alta)'1). Axtal, Géza tr., egyetemi nyilv. rk. tanártól. A hólyagnak fanív feletti megnyitása után — történt legyen az akár kő eltávolítása, akár újdonképlet kiirtása czéljából — a hólyag-varattal idáig kevés esetben éretett el első érintkezés útján gyógyulás. Willy Mayer összeállítása szerint 1884 végéig magas hólyag-metszés után végzett 41 hólyag-varrat esetében csak 16-nál jött létre első érintkezés útján egyesülés, melyek egy részénél a Vincent által ajánlott Lember­-féle kettős varrat alkalmaztatott. Az első érintkezés útján való gyógyulásnak gyakori kimaradása felfogásom szerint sem a varratok anyagában, sem azok mikénti alkalmazásában, hanem a hólyagfal vékony voltában, s így az egye­sített sebfelületek keskenységében keresendő. Ezen felfogásból kiindulólag a hólyagfalnak oly megnyitási, illetőleg felsebzési módját gondoltam ki, mely mellett az egye­sítendő sebfelületek 2-szer, 3-szor nagyobbak lesznek, mint mekko­rát az idáig szokásos függélyes megnyitás mellett kapunk. Ez a lapos, vagy lapos-tölcséres felsebzés. Eljárásom a következő: Telt feszülő hólyag mellett a hasfal felmetszése és a hólyag mellső hashártyától fedetlen felületének szabaddá tétele után a ’­ Előadatott a budapesti kir. orvosegylet 1885. mártius 21-én tar­tott ülésén. hólyagfal külső lemezén egy hossz-ovál metszést ejtek, melynek hossz-tengelye a test hossz-tengelyével párhuzamos, hossza a tervbe vett beavatkozás szerint változó, pl. kőműtétnél (ha a kő méreteit ismerjük, előre meghatározható); haránt átmérője 1 — x'/2 cm. Most az így körülmetszett külső lemezt a kés pengéjének lapos tartása mellett leválasztom a hólyag izmos rétegéről oly­­képen, hogy a középvonalhoz közeledve, az izmos réteg felületes részéből is eltávolítok valamit. Miután ezen lapos-tölcséres felseb­zés megtörtént, a seb középvonalában kékes-szürkésen áttünő feszült hólyag-nyakhártyát metszem át függélyesen koszirányban, midőn kitárul a hólyagűr és szabaddá lesz a további művi beavatkozásra. Vékony hólyagfalnál elegendő a külső lemeznek ovális fel­sebzése és eltávolítása, midőn nem lapos-tölcséres, hanem lapos sebfelületet nyerünk. A hólyagfal sebének lapos, vagy lapos-tölcséres felsebzése a hólyagnak előzetesen történt függélyes megnyílása után is kivihető, ha a hólyagseben át a hólyag űrébe egy összenyomott vékonyfalú gummi­balont viszünk be, s azt felfújuk, midőn a hólyag, s így betüremlett redőzetes sebszélei is megfeszülnek, kisimulnak. A varratok csak a külső és közép­izmos rétegeket öltik fel, a nyakhártyát nem hatolják át részint azért, hogy a hólyag űrébe érő varratrészlet incrustatiója elkeríthessék, részint, hogy a szár­­csatornákon át a vizelet esetleges kiszivárgásának eleje vézessék, mint azt Maximov is ajánlja. Varrat-anyagai a sublimat selyemnek adok előnyt csomós varrat alakjában. Sőt oly esetben, hol pl. újdonképlet-kiirtásnál nagyobb kiterjedésű hólyagfal-csonkolás válik szükségessé, a tetemesebb feszülés szempontjából a fémvarratok még több biztosítékot ígérnek. Fenntebb vázolt eljárásomat előzetesen hullán megkísérelvén, 1. év márt. 9-én alkalmaztam először élén. Az eset következő : G. János, 6 éves, földműves fia, 3 év óta szenved vizelési nehézségben. A hólyagvizsgálat 2 1/a--2 cm. átmérőjű követ derí­tett ki. A vizelet savi hatása kissé zavaros, kevés fehérnyét, genyt és vértestecseket tartalmaz. Sectio alta martius 9-én telt feszülő hólyag mellett. Lapos-tölcséres felsebzése a mellső hólyag­fal külső és középső izmos lemezének 3 cm. hosszú, 1 ’/2 cm. haránt oval alakban; függélyes megnyitása a nyákhártyának 2 cm. hosszúságban. Kő-eltávolítás minden nehézség nélkül; 3’19 gm. súlyú oxál-savas kő. Kilencz csomós sublimat selyem-varrat (Nr. 1) a nyákhártya kihagyásával, hasfalseb-elzárás csomós varra­tokkal. Lister-kötés. Állandó Nelaton-pöscsap a húgycsövön át, hólyag-kiöblítés 2 óránkint sós vízzel. Fel ülő elhelyezés. A műtét utáni 4—5—6. napon este kisfokú láz, legmagasabb emelkedés 38­5 °, mi az állandó catether nyomása folytán fellépett húgy­cső és fityma-nyílás felületes nyomási üszkösödésének tulajdonítható. A hasfali varratok eltávolítása a 6—7-ik napon, teljes egyesülés, semmi beszűrődés, semmi fájdalmasság, 9-ik napon eltávolítása a pös­­csapnak, rendes vizelés. Teljes gyógyulás első érintkezés útján. Márt. 2­1-én bemutatása a gyógyult egyénnek a budapesti kir. orvosegyletben. Jóllehet ezen eljárásom szerint még csak ezen egy beteget műtettem, mégis indokoltnak tartom annak közlését egyrészt, mert azt hiszem, hogy ezen eljárásnak előnye az eddig követettek felett szembeszökő, de másrészt addig is, míg több hasonló esettel ren­delkezném, alkalmat óhajtok nyújtani másoknak is ezen eljárás megkísérlésére és kipróbálására. E sorok megjelenése alatt egy második hasonnemű hólyag­metszést végeztem a hólyag űrében levő újdonképlet kiirtása szem­pontjából. A műtett az idáig lefolyt 48 óra alatt teljesen láztalan, a pr. pr. egyesülés remélhető. 14*

Next