Orvosi Hetilap, 1885. június (29. évfolyam, 23-26. szám)

1885-06-07 / 23. szám

|3udapest, 1883 23. sz. jJuNIUS 7* ELŐFIZETÉSI ÁR : li e 1 y b e n és vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesí- tendök. HIRDETÉSEKÉRT soronkint 15 o. é. kr. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor-utcza 13. szám és Kilián György könyvkereskedésében váczi-utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. •Honi s külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. HUS20HKILEHCZEDIK ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom : Janny Gy. tr. Adat a phosphoros csontüszök műtételének, s az állkapocs újképződésének kérdéséhez. — Takács E. tr. Az izomsorvadás­nak különböző alakjai és izomsorvadással járó bántalmak kórisméje. (Vége.) — Pollák L. tr. A beszéd agykéregbeli góczbántalmairól. (Folyt.) — A budapesti kir. orvosegylet rendes ülése 1885. május 23-dikán. Dirner G. tr. kóresetei. Bókái J. tr. előadása. Lanfenauer K. tr. előadása a hysterikus idegizom túlingerlékenységről. (Vége.) — Könyvismertetés. Die Aetiologie der Lungenschwindsucht vom Standpunkt der klinischen Erfahrung von Dr. H. Brehmer sen. — Lapszemle. Összehasonlító vizsgálatok a heveny, idült fogszu és a necrosis eboris között. — Cholecystotomia. — Hasi'hagymáz abortiv lefolyása naphthalin-kezelés mellett. — Húgysav jelenléte a nyálban, az orrnyákban, a garatváladékban, a hörgők nyákhártyájának váladékában, a hüvely- és a méhnyákban. TÁRCZA: Heti szemle. A hosszú élet feltételeiről. A magántanárok habilitatiója tárgyában. A spanyol cholera-ügy. A római nemzetközi egészségügyi congressusból. — Csatáry L. tr. Jelentés a m. kir. államvasutak igazgatóságának kezelése alatt levő összes vonalak orvosi szakaszaiban 1884-lk év január hó i-től 1884-ik év december hó 31-éig előfordúlt betegülési esetekről, s az összes egészségügyi szolgálatról. — Vegyesek. — Pályázatok. Adat a phosphoros csontüszök műtételének s az állkapocs újképződésének kérdéséhez1). Janny Gyula tr. közkórházi főorvos, egyetemi magántanártól. 1880. év tavaszán Domin József, 28 éves budapesti munkás vétetett fel a III. sebészi osztályra, ki gyufagyárban 16 évig dol­gozott. Több év (2—3) előtt az alsó állcsont jobb felében phos­phoros csonthártyalob, majd csontlob lépett fel, mely lassankint a kérdéses csontrészlet elhalásához vezetett. Ha egy tudományos testület előtt a kórismét megneveztem, felmentve érezhetem magam a kórkép részletes leírása alól; s ha mégis felemlítem, hogy a bántalmazott állkapocsban még meglevő fogak legnagyobb részt szuvasok voltak, teszem azért, mert némelyek a baj támadását illetőleg még ma is nagy fontosságot tulajdonítanak ezen körül­ménynek, habár több mint egy évtizede tudjuk, hogy a phosphoros csonthártyalob a fogak teljes épsége mellett is felléphet. Minthogy a kórfolyamat egyrészt még terjedő jelleggel bírt, másrészt a lázas, vérszegény, sovány, kimerült beteg erős gyomor- és bélhurutban, valamint gyanús tüdőcsúcs-hurutban szenvedett, behatóbb műtétre nem gondolhattam, hanem eljárásommal kénytelen voltam a seb­váladék szabad kivezetésére, a száj tisztántartására, a beteg táplá­lására, s a hurutos állapot kezelésére szorítkozni. Néhány hó alatt kedvezőbbekké váltak a viszonyok. A terjedő csonthártyalob meg­állón útjában, a megvastagodott, s osteophytokat termelt csont­hártya az elhalt állcsontról mellül és hátul levált, miáltal a necro- tikus állcsont két irányban hozzáférhetővé lett. Csontzárlat-képző- désig (sequester) nem fejlett a dolpg, mennyiben az élő s elhalt csontrész a középvonal felé élesen elhatárolva nem volt. Elérkezett a cselekvés ideje. Ha a beteget nem akartam saját sorsára bízni, csak a mostani aránylag kedvező időpontot használhattam fel a műtevésre. Augustus 6-dikán végeztem az állkapocs jobb felének csonkolását 1 cm-nyivel a bal mellső áll-lyukon túl, még pedig a szájürön belül. A csonthártyát s osteophytokat gondosan kiméivé, az említett helyen a csontot átfürészeltem, míg a bütyöknyujt- ványt az Ízületből kicsavartam. Vérzés igen csekély volt. Ezen tényt csak azért említem, mert oly esetekben, midőn csontrekesz még nem képződött, rendesen nagyobb vérzésre lehetünk elkészülve. A műtétre hevesebb visszahatás ugyan nem következett, azonban a lefolyás még sem volt kedvező. Az eredeti bántalom átterjedt az állcsont bal felére is, az újonképződött csontlemezek legnagyobb­részt elgenyedtek, vagy elüszkösödtek, s a mindinkább kimerülő beteg 43 nappal a műtét után ttidőgümőkórban elhalt, Itt azt kérdem magamtól, helyén volt-e a műtéti beavatko­zás, s ha igen, váljon helyesen volt-e a műtét időpontja meg­választva ? Fel kell tennem ezen kérdést, tekintettel azon ellentétes álláspontra, melyet a sebészek e részben még ma is elfoglalnak. Lorinser, Fischer, Baum, Bryk, Bardeleben s mások minden eset­ben bevárják, míg elég erős csontrekesz képződik, s az elhalt csont, a csontzárlat annyira szabaddá lett, hogy könyű szerrel el­távolítható. Bardeleben szóról-szóra ezt mondja: »Csak a teljesen kivált sequestert kell újjal, vagy magfogóval eltávolítani. Ha elhalt csontrészlet kiáll, s útban van, éles csontollóval óvatosan kimetsz­hető. Azonban kerülnünk kell a szomszéd részek minden megráz­kódtatását, mert általa az új csont-anyag szétesését elősegítenők. Ezen okból semmiféle resectiót sem lehet ajánlani ezen bajnál, még azon esetben sem, ha az állkapocs egész vastagságában elhalt volna.« Bryk egy lépéssel még tovább megy, s csaknem hinni látszik, hogy 3 esetében ép a csonkolás következtében az addig lappangó phosphor-mérgezés az állkapocs egyéb látszólag egészsé­ges részeiben felélesztetek, s oly fokra csigáztatott, hogy a halálos kimenetel elkerülhetlenné lett. A korai műtéti beavatkozást ellenzők nézete szerint tehát nekem be kellett volna várnom, míg elég erős csontrekesz képző­dik, s az elhalt csont kiválik. Kétségtelenül vannak esetek, midőn nemcsak egyes csontrészek, de a fél, sőt egész állkapocs, mint sequester kiváltak, anélkül, hogy a betegek elsenyvedtek volna. Hisz nemcsak gyenge, satnya, hanem teljesen egészséges emberek is foglalkoznak gyufagyártással. De rendesen nem így van a dolog. Egyszer az osteoplastikus csonthártyalob köröskörül termel osteophytokat, másszor csak helylyel-közzel (en plaques). Midőn azután a genyedési szak bekövetkezik, a genyedés utat tör vagy a csonthártya és az új csontréteg, vagy az osteophytok s az áll­csont között, vagy a csontrekeszen át. Az új csontöntvény egyszer 23 *) Előadatott a budapesti kir. orvosegylet 1883. jun. 16-diki ülésében.

Next

/
Thumbnails
Contents