Orvosi Hetilap, 1885. december (29. évfolyam, 49-52. szám)

1885-12-06 / 49. szám

1389 le volt csupaszítva, s ugyanitt az összes lágyrészek is hiányzottak,­­ egyáltalán az alszár lágyrészei nagy kiterjedésben zúzódottak voltak. Felvételkor szoros desinfectio után rögtön Lister-kötés alkalmaztatott; alatta a hő másnap reggel 39-5° C., néhány nap múlva a váladék bűzös. Állandó irrigatióra a következő reggeli hő 38°, az ezutáni 37-4° C. A végtag aug. közepéig volt állandó irrigatióban, mi­alatt a lágyrészeken a reparatív folyamat annyira előrehaladt, hogy a törvégek összeillesztése és az összeforrasztásra a szokásos eljárás foganatosítható volt. A leány ugyanazon év September végén teljesen gyógyulva saját lábán hagyta el a kórházat. 3. M. P., napszámos, iSfis,­ jan. 2-dikán jobb szárkapcsát a középső harmadban nyílt törés érte; a törési hely körül a lágy­részek tenyérnyi területen összezúzattak. 5 °­ C-os cárból- oldattal desin­fectio, s Lister-kötés. 2-6d napra hőemelkedéssel párosult genyedés és üszkösödés lépett fel rezgert-tím­erekkel kapcsolatosan, mert chlorzink-oldattal leöntések és kifecskendések alkalmaztattak meg­felelő kötéssel. Mindamellett az alszár duzzadása és a láz folyton növekedőben vannak, genyedés hő, az ü­szkösödési folyamat tovább terjed. Január 10-dikén állandó irrigatio, másnapra a hő csökken, az üszkös czafatok gyorsan távolodnak el és válnak le, az alszár daganata folytonosan lohad­­tan. 25-dikén az irrigatio beszüntette­tek, a seb élénk sarjadzásnak indult. Az előadott esetekből látni, hogy a folytonos irrigatio ép oly jó eredménynyel alkalmaztatott súlyos erőművi geny­ermell ese­teiben, mint nagyfokú zúzódásokkal combinált nyílt morzsás töré­seknél, ott, hol egyéb fertőztelenítő eljárások által nem sikerült megszüntetni a genysülyedést, s az avval járó következményes bán­­talmakat. Az irrigatio szükségtelenné tette a kötés gyakori változ­tatását, alkalmazhattuk azt minden zavara nélkül a betegnek éjjel­nappal úgy, mint a­hogy órákra szoríthatták működését; felesle­gessé tette a geng­ermellnél a borda-resectiót (kivéve azon ese­teket, hol a borda már sértve volt). A folytonos irrigatio mellett a váladék úgy, mint az üszkös részek gyorsan és folytonosan eltá­volíttattak, miáltal újabb fertőzések meggátoltatván, a láz azonnal megszűnt, a beteg étvágya és ereje szemlátomást visszatért, a tüdő kitágulva újra elfoglalta előbbi helyét, s a gyógyulás minden utó­következmény nélkül a lehető legrövidebb idő alatt következett be. A folytonos irrigallót ennélfogva a fenntemlített bajoknál, mint a legtökéletesebb antiseptikus eljárást ajánlom a tisztelt ügyfelek figyelmébe, így járva el ideje korán, nem lesz szükség arra, hogy csonkoljuk akár a mellkasnak egyes, akár Schede szerint majdnem összes bordáit. Testegyenészeti közlemények. Dot­t­inger Gyula magántanártól. V. Adatok a gacsos térd —­ genu valgum — gyógykezeléséhez, külö­nös tekintettel a Macewen-féle bütyök­ feletti osteotomiára. Az aseptikus sebkezelés behozatala a gacsos térd gyógy­kezelésében egy nevezetes fordulatot idézett elő. Ezelőtt a gacsos térd, ritka kísérletek kivételével, úgyszólván kizárólag gépekkel, vagy kötésekkel kezeltetett, amelyek tömérdek válfajai felett még átte­kintést nyerni is nehéz. A kezelés a gépekkel igen hosszadalmas volt. Néha sikerült ugyan a térdet néhány hét alatt kiegyenesíteni, vagyis az ajszárt nyújtott állapotban a c­ombbal egyenes vonalba helyezni, azonban ezzel a gacsos térd még nincsen meggyógyítva, csupán a térd külső oldalán levő szalagok vannak­­annyira meg­­nyújtva, hogy a térd passive kiegyenesíthető, a beteg saját erejé­ből térdét nem képes egyenes állásban tartani, ha pedig meg­kísérti géptámasz nélkül járni, a gacsos térd azonnal ismét előáll. Hogy ez ne történjék, a betegnek még évekig, némelyiknek min­denkor, oly gépet kell viselnie, amely a térdet megtámasztva oldal­kitéréseit megakadályoztatja. Egyszóval a térd kiegyenesítésével a gyógykezelés még nincsen befejezve, hanem a térd csak oly hely­zetbe hozatott, amelyben majd évekig tartó sínkezelés után meg­­gyógyulhat. A »brisement force« által a gacsos térd azonnal, egyszerre kiegyenesíthető. A kifejtendő erő oly nagy, hogy Delore néha 8 segédet is alkalmazott. A Colin-féle géppel most ugyan kevesebb kéz­erővel történik a kiegyenesítés, de a behatás nagysága végre is ugyanaz marad. S még azt kell meggondolnunk, hogy a műtő tulajdonképen nem is tudhatja, hogy ezen általa alkalmazott nagy erővel miféle részletes boncztani változásokat fog eredményezni. Egyszer a szalagok megnyúlnak, máskor elszakadnak, némely eset­ben leválik az epiphysis, egy másikban behorpad a belső bütyök ízfelülete stb. 15 éven aluli egyéneknél valószínűbb, hogy az epiphysis fog leválni, idősebbeknél inkább a szalagok szakadnak. A roncsolás néha igen nagy, Delorenak egy kimúlt esetében a bonczolat a következőket derítette ki: »A szalagok épek, a czomb­­csont és a sípcsont izületi vége leválva, a csonthártya a czomb alsó harmadáról leválasztva, a czomb belső bütyke megzúzva, a szárkapocs fejecse letépve­)«. A brisement force-nál tehát nem a műtőtől függ, hogy a boncztani viszonyok milyen változásainak árán eszközli a gacsos térd kiegyenesítését, hanem tisztán a beteg­nek előre meg nem állapítható boncztani alkatától függ, hogy ama nagy erőszak alkalmazásával mi törik, mi szakad. A legkedvezőbb eset még az, ha sikerül az epiphysiseket leválasztani, de erre biz­tosan számítani nem lehet. A narcosis behozatala és az antisepti­kus sebkezelés ismerete közötti időben a brisement force-nak meg­volt a jogosultsága, mert a beteget egy narcosisban felmentette azon hosszadalmas és fájdalmas eljárás alól, amelylyel a lassú nyújtás jár, de tekintve a beavatkozás bizonytalanságát, érteni fog­juk azt, hogy a sebészek azon része, akik megszokták, hogy művi beavatkozásaik részleteiről is maguknak számot adjanak és azokat teljesen bartalmukban leírni törekszenek, nem lehettek megelégedve a brisement force-val, s ezen elégedetlenségből magyarázhatjuk meg magunknak azon hirteleni fordulatot, amely a gacsos térd kezelésében beállott, mihelyt az antiseptikus sebkezelés a csonto­kon és az ízületeken a sebészeti beavatkozásokat veszélyte­lenné tette. Úgyszólván rohamosan követték egymást a gacsos térd kiegyenesítésére tervezett műtétek. Anaudale a czombbütyköket fűrészelte le, Ogston a czomb belső bütykét úgynevezett bőralatti módon lefűrészelte és feljebb csúsztatta. Reeves, hogy az ízületet meg ne nyissa, ugyanazon vonalban a c­omb belső bütykét közel az ízfelületig bevéste és úgy nyomta feljebb. Macewen az Ogston­­féle vonalban a belső bütyökből éket vésett ki, Chiene ugyancsak éket vésett ki a belső bütyökből, amelynek csúcsa azonban a büty­kök közötti árok felé tekint. Reeves és Taylor utóbb a c­ombcsont középső és alsó harmadának érintkezési helyén lineáris átvésést végeztek. A németek egy része az alszáron műtett. Mayer (Würz­burg) már 1849-ben a sípcsont bütyke alatt alapjával a sípcsont belső felülete felé, hegyével a szárkapocs felé tekintő éket met­szett ki, Billroth a sípcsont bütyke alatt egy hüvelykkel linearis átvésést végezett, Schede átvési a szárkapcsot, Barewell (London) pedig a c­omb supracondylaris linearis átvésése után a gacsos térdet csak félig korrigálja és körülbelül 2 hét múlva linearis átvésést végez a sípcsonton, sőt néha a szárkapcson is. Ezen művi beavatkozások részletei a szakmunkákban le vannak írva, azokra tehát bővebben kiterjeszkednem nem szükséges. Ogston és azok, kik utána a czomb belső bütykén műtet­tek, Mikulicz azon dolgozatára támaszkodtak, mely szerint a gacsos térdnél egy rendellenes csontszaporulat van a czomb alsó epi­­physisének belső oldalán, tehát a belső bütyök felett, amely azt lenyomja, úgy hogy a belső bütyök hosszabbnak tűnik fel. Mace­wen azonban azt tapasztalta, hogy ezenkívül a c­ombcsont alsó ízvége még kifelé is van fordítva. Az alsó ízvégnek ezen elgörbü­­lése 166 eset közül 120 esetben volt jelen. Ezen elgörbülés a térd gacsosságát jelentékenyen fokozza, s miután az elgörbülés leg­nagyobb domborúsága az alsó epiphysis felett a belső oldalon van, ő a róla elnevezett osteotomiát ezen a helyen végezte. A Macewen-féle supracondyloidalis osteotomiánál használt osteotomok 17—-20 cm. hosszú vésők, amelyeknek külön fanyelük nincsen, hanem a 8-szögű aczélnyél, amely végén gömbölyű fejjel van ellátva, az eszköz vágó részének egyenes folytatását képezi. Az eszköz éle nem egy oldalt van köszörülve, mint a közönséges vésőé, hanem az tökéletesen egyenoldalú éket képez. A nyél ( 49* *) De Saiut-Germain. Chirurgie orthopédique. Paris 1883. 1390

Next