Orvosi Hetilap, 1886. február (30. évfolyam, 6-9. szám)
1886-02-07 / 6. szám
145 az állatot. A következő három kisérlet meggyőzheti a t. olvasót a fennt mondottak igazságáról: Huszonkettedik kisérlet. Szürke házi nyúl. Súly 2200 gm. 3 ó. 50 p. Az állat hátbőre alá 0 015 gm. sósavas thebaint fecskendezünk. 9 ó. 35 p. Reflex erősen fokozott, cronikus görcsök a végtagokban: az izomtehetetlenség kifejezett. Az állat bőre alá 3 gm. paraldehydet fecskendezünk. 4 ó. 2 p. Bódulat. Reflextevékenység kezd alábbhagyni. Légzés gyérül. 5 ó. Bódulat. Reflex erősen hanyatlott. Görcsök eddig nem jelentkeztek. 7 ó. Ugyanaz. Másnap az állat virgoncz. Gyógyulás. Huszonharmadik kisérlet. Fekete házi nyúl. Súly 2150 gm. 3 ó. 56 p. Az állat bőre alá 0'62 gm. sósavas thebaint fecskendezünk. 4 ó. 1 p. Erős reflex-ingerlékenység, izomtehetetlenség, rángások a végtagok izmaiban. Az állat bőre alá 3 gm. paraldehydet fecskendezünk. 4 ó. 10 p. Bódulat beállott, az állat oldalán fekszik. Reflex lehanyatlott. Légzés gyérül. Rángások megszűntek. 5 ó. Bódulat. Reflex erősen hanyatlott. Görcsök eddig nem észleltettek. 7 ó. Ugyanaz. Másnap az állat teljesen gyógyult. Huszonnegyedik kisérlet. Szürke házi nyúl. Súly 2250 gm. 3 ó. 38 p. Az állat bőre alá 0,03 gm. sósavas thebaint fecskendezünk. 4 ó. 4 p. Az állat végtagjait szétterpeszti, reflex-ingerlékenység igen erősen fokozott, enyhébb cronikus görcsök az arcz-, valamint a végtag-izmokban. Az állat bőre alá 3 gm. paraldehydet fecskendezünk. 4 ó. 12 p. Bódulat már kifejlődött. A reflex-tevékenység még fokozottabb a rendesnél, de nem oly erős, mint előbb. A rángások erélytelenebbek. 5 ó. 2 p. Bódulat erős. Reflex-tevékenység erősen lefokozott, görcsök nincsenek. 7 ó. 2 p. U. a. Másnap az állat teljesen egészséges. Nyulainknál a halál thebain-só adagolására a dermerohamok alatt állott be a légzőizmok tetanusa, s ennek folytán kifejlődő fuladás következtében, tehát ép oly módon, mint azt a strychnin és brucinnal mérgezett állatoknál többnyire tapasztaltuk volt. A paraldehyd tehát, amennyiben a gerinczvelő tevékenységét lefokozza, s meggátolja a dermerohamok kifejlődését, hat thebain-mérgezésél életmentőleg. A thebain a görcsközpontra is erős izgató hatást látszik gyakorolni, innen a spontán fellépő cronikus görcsök, amennyiben a paraldehyd ezen görcsöknek létrejöttét is meggátolja, illetőleg a görcsök intensitását jelentékenyen enyhíti, fel kell tételeznünk, hogy a paraldehyd a görcsközpont tevékenységét is képes lefokozni. (Folytatása következik.) A vándorlép casuistikájához. Engel, Gábor tr., egyet. m. tanártól. A hasűri szervek helyváltoztatása — vándorlása — nőknél feltűnőleg gyakrabban észlelhető, mint férfiaknál. Ezen észlelet élettani magyarázata azon sajátságos viszonyban rejlik, melyet a nők különleges szerve, a méh, időnkinti mekkorasági, helyzeti és idomi változása által létrehoz. Ha a méh akár terhesség, akár pedig álképletek folytán növekedvén, a kis medenczében el nem fér, a hasár felé kezd terjeszkedni és úgy a mellette, mint a felette fekvő szervekre nyomást gyakorol, mire azok rendes helyükről eltolódnak. Ezen eltolódás következtében a hasűri szervek rendes helyzetét megszabó kötelékek — szalagok — ellazulnak, amely ellazulás azon esetben is többé-kevésbé megmaradhat, ha a méh pl. szülés után előbbi térfogatát visszanyerve, helyét újra elfoglalja és az általa okozott nyomás megszűnik. Az ezáltal létrejött meglazulás képét láthatjuk a hasfalak ama petyhüdtségén, mely egyszeri szülés után is gyakran nagy mérvben visszamarad. A hasűrben fekvő szervek közül különösen a lép az, amelynek míg megnagyobbodását a leggyakrabban, addig helyéről való kitérését, azaz elvándorlását a legritkábban észlelhetjük. Ezen utóbbi lelet ritkaságának oka abban keresendő, hogy a lép még rendes helyzetében is csak pontos vizsgálat által található fel, továbbá míg annak hosszúsági átmérőjét kontatás által meghatározhatjuk, szélességi átmérőjének hátsó határa tisztán ki nem bontatható, sőt mellső határa is — ha a bal remete hajlás bélsárral telt — nehezen lelhető fel. Nem tagadhatjuk, hogy vannak oly esetek is, melyekben a rendes léptompulatot nem vagyunk képesek megtalálni, így Schuszter 80 esetben 5-ször nem tudta megkapni. Ha a lép helyét elhagyja, akkor bélsárgyülemmel, vándorvesével, esetleg valamely álképlet által okozott hasűri mozgékony daggal, kisebb fokú fejlődésben levő petefészek-tömlővel, sőt méhűri vagy méhen kívüli terhességgel is könyen összetéveszthető. Hogy ha a hasűrben valamely mozgatható dagot találunk, első pillanatban mindenre inkább, mint vándorlépre gondolhatunk, mely nem jár mindenkor oly kellemetlen tünetekkel, hogy azokat felismerésére jellemzőknek tarthatnék. A lép vándorlásának lehetőségét elsősorban szalagainak lazulása tételezi fel. Egyetlen szerve — mondhatni — a szervezetnek, mely ennek legtöbb úgy alkati, mint fertőző bántalmainál másodlagosan kóros elváltozást, nagyobbodást szenved, míg önálló megbetegedésre — legalább észleleteink szerint — felette kevés hajlandóságot mutat, mi főleg kötszöveti és aránylag csekély saját anyagforgalommal bíró szerkezetéből magyarázható. Térfogat-nagyobbodását az őt helyzetében tartó szalagok nagyobbfokú rongálása követi és azoknak ez okból származott megnyúlásával, ellazulásával a vándorolhatás fő feltétele meg van adva. Vannak ugyan egyes esetek, ahol a jelzett károkat, t. i. a nagyobbodást és az ezzel járó súlynövekedést nem találjuk ; ezekben a szalagok lazultsága okául az utóbbiaknak eredetileg csekélyebb fokú ellenállási képességét kell tekintenünk, viszont oly esetek is fordulnak elő, ahol alkalmi okul külső erőművi behatások szerepelnek. Aránylag rövid idő alatt három eset volt észlelésem tárgya, melyek kórszármazási, de főleg nőgyógyászati tekintetben érdekességgel bírnak. S. Teréz, 18 éves, Maros-Illyéről (Hunyad megye), terhessége utolsóelőtti hetében vétetett fel a szülészeti kórodára. A sovány, fenyves külemű nő baloldalában húzó és nyomó fájdalmakról panaszkodik. Terhessége alatt sokat betegeskedett, kedélyhangulata nyomott volt, nehezére esett a rendes foglalkozás is, s többnyire fáradtnak érezte magát. Néhány év előtt váltólázas rohamai voltak. Havi tisztulása 16 éves korában jelent meg, mely úgy időre, mint minőség és mennyiségre nézve rendetlen volt, s e miatt, valamint egy a hasában érzett olykor-olykor fájdalmas keménység miatt csak akkor jutott terhes állapotának tudomására, midőn erre a magzat mozgásai figyelmessé tették. Lábai első időben dagadtak voltak, de bába által javasolt kenésekre lelohadtak. Haskerülete 92 cm. ; a magzat koponyafekvésben, első állásban. Baloldalt a bordák alatt — 12 cm-ig lefelé terjedőleg — tompa kontatási hang, melynek határán a lép alsó széle tisztán kitapintható és csaknem a köldökvonalig követhető. A lép nyomására tompa fájdalmat érez. A szülés 143/1 óráig tartott, melyből 133/2 óra az első, 1 óra a második és 1/4 óra a harmadik időszakra esett. Az 550 gramm súlyú lepény feltűnő kevés vér kíséretében távozott el. Az újszülött fiú 3050 gramm súlyú és 49 cm. hosszú. Szülés után a lép alsó széle egész a bal bélcsontig ereszkedett le, úgy hogy ennek távolsága a 9-dik bordától 22 cm-t tett ki és a méhnek jobb kézzel körülfogására, minthogy annak baloldali szélét eltakarta, akadályozólag hatott. Felső széle a bordák alá 6 cm-nyire sülyedvén, jól körültapintható; hosszanti átmérője 13, szélességi átmérője 17 cm-t tett ki. A gyermekágy harmadik napján kisebb láz észlelhető, mely a méh kisfokú érzékenységének megfelelt. A 4-dik nap láztalan, az 5-dik nap délutánján minden kimutatható ok nélkül 39-1 °-ra emelkedett hőmérséke. A 6-dik nap láztalan, a 7-dik naptól kezdve elbocsátásáig — a 20-dik napig — naponta bort és 1/2 gramm chinint kapott. Elbocsátáskor a méh jól visszafejlődve találtatott, a lép valamivel kisebb, könyen jobbra-balra és felfelé tolható, s nyomásra nem érzékeny volt. Ezen esetnél felvehető, hogy a terhesség folytán nagyobbodó méh az előtte és felette helyezkedő vándorlépet fokozatosan rendes helyére taszította vissza, jelenléte a terhesség tartamára zavarólag nem hatott és az — mint az újszülött méretei is mutatják — rendes végét érte el. H. A.-né, 28 éves, középszerűen táplált nő , 9 év óta asszony, s 5-ször szült. A negyedik terhessége alatt egy mozgékony daganatot vett észre alhasában, mely terhessége elején méhe előtt 146