Orvosi Hetilap, 1886. június (30. évfolyam, 23-26. szám)

1886-06-06 / 23. szám

e­ a szervezetet, vérszegény egyéneknél hiányosan oxidáltatik, s mint cystin üríttetik ki. Van néhány eset feljegyezve, midőn a cystinuria rheumatis­­mussal és különösen izületi csúzzal volt összeköttetésben. Ilyen volt az Ebstein esetei­, hol 23 éves leánynál a cystin­­vizelés egy rendkívül lassú lefolyású sokizületi csúzzal volt össze­szövődve. Egy másik J. H. Salisburynál­ található, ki a rheumatismust egyenesen a cystin felhalmozódásának a vérben tulajdonítja. Ő ugyanis directe kísérleteket tett a rheumatismus eredetének felderítésére és arra a végeredményre jutott, hogy az bizonyos anyagoknak a szer­vezetben való túlképződésében, vagy felhalmozódásában leli magyará­zatát. Ilyen anyagok volnának a húgysav és sór, az oxalsavas mész, a cystin, s a phosphatok, s e szerint különbözteti is őket meg: rheumatismus lithic, oxalic, cystinic és phosphatic. Az általam észlelt eset szintén izületi csúzzal volt összekötve és feladatommá tettem a betegség lefolyását a cystin-kiválasztással összehasonlítni. Nyolcz napon keresztül észleltem a beteget és vizsgáltam a vizeletét. Ezen idő alatt a beteg meglehetősen egy­formán érezte magát, t. i. időnkint spontán fellépő hevesebb fáj­dalmai mellett az ízület nyomásra igen érzékeny, hőfoka 37­8— 38’illC. között ingadozik, étvágy és álom meglehetős; s mégis azt találjuk a később előforduló táblázaton, hogy a cystin mennyisége relative nagy határok között ingadozik (0*0135—0*0975 gm. között), sőt pár nappal, mielőtt a beteg kezelésem alól kikerült volna, folyton tartó igen heves fájdalmai voltak, s e napok alatt cystin már alig volt a vizeletben található. Tehát sem az Ebstein, sem a mi esetünkből nem tudunk bizonyítékot szerezni Salisbury ama felvételére, hogy a cystinuria és a rheumatismus egymással okbeli összefüggésben volna. Marovszkys­ ismét az epekiválasztással akarta összefüggésbe hozni a cystinuriát. Az ő esetében ugyanis atrophia hepatis párosulva chronikus adholiával lévén jelen, azt következtette ebből, hogy ez esetben a cystin a taurint helyettesíti. A két test vegyi összetételre nézve ugyanis közel rokonságban áll egymással, mert a taurin a cystin élenyülési terményének tekinthető; midőn tehát élenyülés nem megy tökéletesen végbe, akkor a cystinből nem lehet taurin, hanem mint ilyen megy át a vérbe és üríttetik ki a vese által. C3H,NS02 + 30, C2H,NS03 + C02 Cystin. Taurin. Habár így theoretice nagyon valószínűnek látszik a magya­rázat, mindamellett több igen alapos okot lehet ellene felhozni. Niemann helyesen jegyzi meg, hogy ha a cystin csakugyan a taurint helyettesíti, akkor nem lett volna szabad az ő esetében a cystin­­kiválasztásnak szünetelni, mert hiszen az acholin és májbántalom folytonosan, állandóan tartott. Továbbá a cystinuriának több eseté­ben, melyek között kettő bonczolás alá is került, sem acholiát, sem májbántalmat nem lehetett kimutatni; továbbá valóságos májbántal­­m­aknál, midőn az epe alkotórészei tényleg átmennek a vérbe, sohasem találunk cystint. Cantani a cystin képződését egy más körülménynyel hozza kapcsolatba, azzal nevezetesen, hogy néhány búvár, különösen Niemann azt találta, miszerint a cystin-tartalmú vizeleteknél a húgysav mennyisége csökkent, sőt néha teljesen hiányzott. Ezen alapon ő a cystinuriát a hiányos anyagcserének számítja be, úgy gondolkodván, hogy az albuminek, melyek tudvalevőleg kéntartalmú * 2 3 anyagok, az anyagcsere rendes állapotában a szervezetben végbe­menő vegyi folyamatok alatt elvesztik ezen kéntartalmukat, s mint egyike a végső bomlási terményeknek, mint hogysav hagyják el a szervezetet. Hiányos anyagcserénél az albuminek bomlása megszakad már ott, hol kénjüket még nem vesztették el, s mint cystin jelennek meg a vizeletben. Ezen magyarázat támogatására felhozza még azt is, hogy Niemann a kénsav napi mennyiségét csökkenve találta az ilyen vizeletekben, vagyis annyival kevesebb most itt a kénsav, mint amennyi kén a cystinben visszamaradt, mely rendes körülmények között szintén kénsav alakjában jelent volna meg a vizeletben. . A naponkint kiürített cystin mennyisége nagyon különböző szokott lenni, így Tóéi egy esetében 1-33—1-50 gm. napi mennyi­séget talált, csakhogy ő hozzávett minden ként, mi a húgyban van, kivéve a kénsav alakban jelenlevőt. Ebstein o*io—0*50 gm. napi mennyiséget talált, Niemann 0*4234—0*5950 gm-ot, Loebisch 0*3930 gm-ot. A cystin mennyileges m­eghatározása a húgyban meglehetős nehézségekkel van összekötve. Niemannl­ a következő módot hasz­nálta : A frissen nyert húgyhoz, nehogy a hosszadalmas eljárás alatt erjedésnek induljon, amiáltal talán egy része a cystinnek az oldatban maradna, kevés eczet- és salicylsavat adott, s így állni­­ hagyta nyugalmas helyen a vizeletet, hogy a képződött cystin­­jegeczek leülepedjenek. Most filterre önti a vizeletet, mely Bunzen­­szivattyúval van összekötve, mivel az ilyen vizelet rendkívül rosszul filtrál a többnyire hozzákeveredett nyák miatt, de maguk a cystin-lemezkék is annyira eldugaszolják a filter likacsait, hogy a filtrálás egy idő múlva teljesen megállna, hogyha ama elővigyá-­­zattal nem élnek, miszerint előbb csak az üledék felett levő folya­dékot és csak ennek lefolyása után öntjük fel az üledéket a fil­terre. A teljes átfiltrálás és a maradéknak vízzel történt párszori kimosása után a filterre ammoniákot öntött, melylyel azonban már előbb az ülepítő edény falait lemosta, hogy az ott tapadva volt cystint is feloldja, melynek lecsurgása után még egy-kétszer kevés gyengén melegített ammóniákkal a filtert utána mosta. Ezen ammoniákos oldat tartalmazza az összes cystint, melyből az ammo­niákot vízfürdőn elpárolva, megkapjuk a vizsgált húgy összes cystin­­tartalmát. Teljesen pontos mennyileges meghatározása a cystinnek alig várható, mert kis része mindig oldatban marad, bár Loebisch annak g6 0/0 -ját volt képes az oldatban levőnek eczetsav hozzáadása által kikapni. Hogy ezen bántalom annyira homályos aetiológiájába némi fényt vihessenek be, kezdték a cystin mellett a húgy egyéb alkotó részeit is mennyilegesen elemezni, hogy így az anyagcsere ezen rendellenességét kipuhatolják, így Niemann különösen a kénsavra fordította a figyelmét. Ennek mennyileg meghatározása czéljából vett a filtrált vizeletből 100 kcm-t, sósavval erősen megsavanyította és forralás mellett addig adott hozzá chlorbariumot, míg csak csapadék kép­ződött. Az esetlegesen mellette kiváltott húgysavtól utólagos izzítás által igyekezett megszabadulni. Figyelembe vette továbbá Niemann a húgysav mennyiségét is és itt eljárása a következő volt. Vett 100 kcm. filtrált húgyot, sósavat adott hozzá és hideg helyen állni hagyta. A képződött jegeczeket 50 kcm. vízzel kimosta és a Schwanert által megálla­pított 0*0024 gm. correctiót hozzáadta. Eredményei a következő táblázatban vannak feltüntetve. *) Deutsches Archív f. ldin. Med. 33. köt. 146. 1. 2) Schmidt’s Jahrbücher. Bd. 137. 1868. 3) Deutsch. Arch. f. kiin. Med. 1868. IV. S. 449. r) Deutsches Arch. f. kiin. Medicin. XVIII. köt. 23* — 658 — X — É>57 —

Next