Orvosi Hetilap, 1886. július (30. évfolyam, 27-30. szám)

1886-07-04 / 27. szám

779 papillaris rétegből a nagyobb edényekbe és az áttetsző szaruréteg a cutis szövetének és az abba beágyazott izzadmánynak színét mutatja. A bőr hőemelkedése, a csekély fokú viszketés, a consecu­­tiv lehámlás mind arra vall, hogy activ fluxio nagyobb fokával van dolgunk. Még Hebrát megelőzőleg Bateman*) és Devergie* 2 3) írtak le pit. rubra név alatt önálló kóralakot. De már maga Hebra8) ki­jelenté, hogy sem Bateman, sem az utána következő szerzők, mint: Brett, Green, Casenave és Schedel, Chaussit, Gibert a kérdéses kór­alakot nem ismerték, mert az általuk különböző nevek alatt leírt idevágó kóralakokat az eczema, lichen és psoriasis kiterjedt alak­jaitól nem tudjuk megkülönböztetni. Devergie pityriasis rubrája lényegesen eltér Hebráétól. Le­írása a következő: Inkább nők, mint férfiak betegsége; megjelenik a bőr vala­mely részén, gyakran a mellen, vagy a karok belfelületén. A vörös szín egyöntetű, éles határú és elütő az ép bőr színétől. A pir terjed, sötétebb lesz, köztakaró vastagszik, nyirkos lesz, pikkelyek borít­ják. Beteget forróság, égetés, sőt viszketés érzete­­ kínozza. A pir folyton terjed, az izzadás fokozódik, a pikkelyek nagyob­bodnak. Nem ritka esemény, hogy a betegség 5—30 nap alatt tetőfokára ér. Ez az egyedüli bőrbetegség, mely az egész köztaka­rót úgy ellepi, hogy nem marad egy ép részlet sem. A bőr verej­tékszerű nedvet izzad ki oly bőven, hogy a beteg háromszor is vált inget egy éjjel. E verejték nem festi meg az inget, mint az izzag­­nedv. A korpázás oly bő, hogy 1—3 literrel gyűjthetünk egy éj alatt. Az izzagtól különbözik a baj abban, hogy annak határa elmosódott, míg emeze éles. Izzagnál a bőr láthatólag nem vastagodott, pit. rubránál mindig. A pit. rubránál a bőralatti kötszövet kissé duzzadt. A viszketés nem nagyfokú, de az égető érzés a tenyerekben kínzó. Az izzag vörösre festi az inget és keményíti, a pit. rabra is keményíti, de nem piszkolja azt nagyon. Az izzag a vége felé, a pit. rabra mindjárt eleinte korpázik. A pikkelyek nem tapadnak erősen, görcsök és nedvező pontok nincsenek sehol, mint az izzagnál. A pikkelysömörtől különbözik abban, hogy az soha sincs ilyen kiizzadással összekötve. A pit­­rabra néha igen heves, a korpázás hónapokig tart, a beteg lefogy és kimerítő hasmenések nem rit­kán társulnak hozzá. A betegség gyógyulás után rendesen kiújul. Van egy heveny és idült alak. Elsőben a beteg majd meg­gyűl ágyában, s csak a legkönyebb takarót tűri meg télen is. Utóbbi­ban a hőség és kiizzadás kisebbfokú, s csak a korpázás tart minduntalan. A jóslat a beteg korától és a szövődményektől függ. Legsúlyosabb szövődmény a pemphigusba való átmenet. Láthatjuk, hogy Devergie a pit. rubrára olyan tulajdonságokat ró fel, amilye­ket Hebra sohasem észlelt. Ő Hebrával épen ellenkezőleg a cutis és a bőr­ alatti kötszövet beszüremkedését jellegzetesnek tartja a pit. rubrára nézve. A heveny és idült alak felvétele, az abnormis perspirabo, a subjectív tünetek élénksége, a pemphigusba való átmenet kizárja a Hebra-féle pit. rubrát. Devergie leírásában tapasztaltabb szakembernek nem lehet mindent komolyan venni, nem lehet különösen az izzag és az ő pit. rubrája közt felállított különbséget, a pit. rubra izzadmányának definitióját. Devergie pit. rubráját különben Veyl, aki Ziemssen gyűjtőmunkájában tárgyalja a pit. rubrát, eczema squammosum-nak tartja. Részemről teljesen csatlakozom Veyl nézetéhez. A Hebra után következő szerzők még inkább eltérnek leírá­saikban úgy egymástól, mint a kóralak megteremtőjétől. Fox Tillbury*) a következő esetet írja le 1872-ből. A bőr­betegség 2 hó előtt kezdődött apró vörös pikkelyes foltokkal a karokon és végtagokon. Más helyek kiemelkedtek a bőrből, gyor­san terjedtek és 10 nap alatt az egész köztakarót elborították. A bőrfelület tényleg vörös volt és pikkelyeket, s epidermis-czafatokat lökött el. A fejbőr vörös és varös volt. Arcz és kezek mentesek. Ez minden kétségen kívül pityriasis rubra, illetőleg dermatitis exfol. volt, jóllehet a beteg házi­orvosa azt psoriasis vulgárisnak tartotta. Amint én, írja továbbá Fox, a beteget először láttam, pit. rubrában szenvedőnek képét nyújta. A bőr vörös volt, az irha nem infiltrált, mint az a psoriasis universalisnál lenni szokott. A vér visszanyomható volt a bőrből, mely azután sárgás és érdes felületű maradt. A felület lapszerű felhámpikkelyekkel fedett, mint az plt. rubránál lenni szokott; a pikkelyek nem voltak tornyosultak, nem kicsinyek, nem is zsindelyszerűleg elhelyezettek és nem ezüst színűek. Egy éjjel nagy pikkelytömeg válik le. A végtagok duzzad­tak, az arca vizenyős, de a vizeletben nincs fehérnye. Ez volt Fox ötödik esete. Mindegyiket meggyógyító diureti­­cumokkal. Ez is dermatitis, mint Hebra pit.­rubrája, csakhogy külön­bözik tőle abban, hogy gyógyult és pedig diureticumokra, különbözik tőle abban, hogy olyan kiütésekkel kezdődött, melyeket a házi­orvos psoriasisnak tartott, különbözik abban, hogy nagy lapszerű lemezekben vált le a felhám. Mindezeket számbavéve, az egész folyamatot az autorok psoriasis universalisának kell tartanom. A psoriasis kezdeti szakai még ha abnormisak is, oly jellegzetes­séggel bírnak, hogy inkább feltehető a beteget elettől fogva észlelő, tehát a bántalom kezdetével ismerős házi­orvos kórisméjé­nek helyessége, mint Foxé, aki kizárás útján kellett, hogy a kórismét felállítsa. Foxnak a psoriasis universalistól elkülönítése nem bír tudományos értékkel. A szerzők psoriasis universalisánál az infiltratio igen váltakozó, mert heveny roham időpontján igen tetemes, lefejtésekor meg minimális, de a vér a meglepett köz­takaróból ép úgy visszanyomható, mint Fox esetében, és a bőr azután szintén sárgás és érdes. A psoriasis universalisnál senki sem lát sem pikkelytornyosulást, sem cserépzsindelyszerű elhelyezke­dést, sem ezüstfényt. A bőr ott is vörös és hámló és pedig lap­szerű lemezekben hámló. A szerzők psoriasis universalisa sok esetben gyógyul és pedig diureticumok nélkül is. Mindezeknél fogva Fox ezen esetét, miután az valószínűleg psoriasis lefolyásához társult dermatitis volt, miután nem azonos a Hebra-féle pit. rubrával, de nem azonos a Devergie-félével sem, nem tarthatom másnak, mint a szerzők psoriasis universalisának. Sparks'*) lázas pit. rabra esetet ír le. Hőemelkedés, szomj, delirium, vizeletrekedés, izületi fájda­lom, általános bőr-hyperaemiával és lekorpázással jutott egy nő ész­lelése alá. Az állapot remissiókkal 4 hétig tartott; itt-ott egy­es hólyagok és pustulák támadtak. A bántalom végén a halak ki­hullottak. Azt hiszem, hogy ez sem a Hebra-féle pit­­rubra. Józan bírálattal ilyen esetekben első­sorban scarlatinára, vagy azon igen ritka eczema universale acutissimumra kellene gondolnunk, mely lázzal és általános roszulléttel, diffus hyperaemiával az efflore scen­­tiáknak teljesen távol maradásával, vagy gyér képviseletével elő szokott fordulni, nem pedig egy új köralakot, egy pit. rabra *) Praktische Darstellung der Hautkrankheiten nach dem System des Dr. "Willan. 1835. 2) Traité prat, des maladies de la peau. 1854. p. 347. 3) L. c. 1) The Lancet. 1874. 2) British med. journal. 1875. Nr. 5. 780 —

Next