Orvosi Hetilap, 1886. július (30. évfolyam, 27-30. szám)
1886-07-04 / 27. szám
779 papillaris rétegből a nagyobb edényekbe és az áttetsző szaruréteg a cutis szövetének és az abba beágyazott izzadmánynak színét mutatja. A bőr hőemelkedése, a csekély fokú viszketés, a consecutiv lehámlás mind arra vall, hogy activ fluxio nagyobb fokával van dolgunk. Még Hebrát megelőzőleg Bateman*) és Devergie* 2 3) írtak le pit. rubra név alatt önálló kóralakot. De már maga Hebra8) kijelenté, hogy sem Bateman, sem az utána következő szerzők, mint: Brett, Green, Casenave és Schedel, Chaussit, Gibert a kérdéses kóralakot nem ismerték, mert az általuk különböző nevek alatt leírt idevágó kóralakokat az eczema, lichen és psoriasis kiterjedt alakjaitól nem tudjuk megkülönböztetni. Devergie pityriasis rubrája lényegesen eltér Hebráétól. Leírása a következő: Inkább nők, mint férfiak betegsége; megjelenik a bőr valamely részén, gyakran a mellen, vagy a karok belfelületén. A vörös szín egyöntetű, éles határú és elütő az ép bőr színétől. A pir terjed, sötétebb lesz, köztakaró vastagszik, nyirkos lesz, pikkelyek borítják. Beteget forróság, égetés, sőt viszketés érzete kínozza. A pir folyton terjed, az izzadás fokozódik, a pikkelyek nagyobbodnak. Nem ritka esemény, hogy a betegség 5—30 nap alatt tetőfokára ér. Ez az egyedüli bőrbetegség, mely az egész köztakarót úgy ellepi, hogy nem marad egy ép részlet sem. A bőr verejtékszerű nedvet izzad ki oly bőven, hogy a beteg háromszor is vált inget egy éjjel. E verejték nem festi meg az inget, mint az izzagnedv. A korpázás oly bő, hogy 1—3 literrel gyűjthetünk egy éj alatt. Az izzagtól különbözik a baj abban, hogy annak határa elmosódott, míg emeze éles. Izzagnál a bőr láthatólag nem vastagodott, pit. rubránál mindig. A pit. rubránál a bőralatti kötszövet kissé duzzadt. A viszketés nem nagyfokú, de az égető érzés a tenyerekben kínzó. Az izzag vörösre festi az inget és keményíti, a pit. rabra is keményíti, de nem piszkolja azt nagyon. Az izzag a vége felé, a pit. rabra mindjárt eleinte korpázik. A pikkelyek nem tapadnak erősen, görcsök és nedvező pontok nincsenek sehol, mint az izzagnál. A pikkelysömörtől különbözik abban, hogy az soha sincs ilyen kiizzadással összekötve. A pitrabra néha igen heves, a korpázás hónapokig tart, a beteg lefogy és kimerítő hasmenések nem ritkán társulnak hozzá. A betegség gyógyulás után rendesen kiújul. Van egy heveny és idült alak. Elsőben a beteg majd meggyűl ágyában, s csak a legkönyebb takarót tűri meg télen is. Utóbbiban a hőség és kiizzadás kisebbfokú, s csak a korpázás tart minduntalan. A jóslat a beteg korától és a szövődményektől függ. Legsúlyosabb szövődmény a pemphigusba való átmenet. Láthatjuk, hogy Devergie a pit. rubrára olyan tulajdonságokat ró fel, amilyeket Hebra sohasem észlelt. Ő Hebrával épen ellenkezőleg a cutis és a bőr alatti kötszövet beszüremkedését jellegzetesnek tartja a pit. rubrára nézve. A heveny és idült alak felvétele, az abnormis perspirabo, a subjectív tünetek élénksége, a pemphigusba való átmenet kizárja a Hebra-féle pit. rubrát. Devergie leírásában tapasztaltabb szakembernek nem lehet mindent komolyan venni, nem lehet különösen az izzag és az ő pit. rubrája közt felállított különbséget, a pit. rubra izzadmányának definitióját. Devergie pit. rubráját különben Veyl, aki Ziemssen gyűjtőmunkájában tárgyalja a pit. rubrát, eczema squammosum-nak tartja. Részemről teljesen csatlakozom Veyl nézetéhez. A Hebra után következő szerzők még inkább eltérnek leírásaikban úgy egymástól, mint a kóralak megteremtőjétől. Fox Tillbury*) a következő esetet írja le 1872-ből. A bőrbetegség 2 hó előtt kezdődött apró vörös pikkelyes foltokkal a karokon és végtagokon. Más helyek kiemelkedtek a bőrből, gyorsan terjedtek és 10 nap alatt az egész köztakarót elborították. A bőrfelület tényleg vörös volt és pikkelyeket, s epidermis-czafatokat lökött el. A fejbőr vörös és varös volt. Arcz és kezek mentesek. Ez minden kétségen kívül pityriasis rubra, illetőleg dermatitis exfol. volt, jóllehet a beteg háziorvosa azt psoriasis vulgárisnak tartotta. Amint én, írja továbbá Fox, a beteget először láttam, pit. rubrában szenvedőnek képét nyújta. A bőr vörös volt, az irha nem infiltrált, mint az a psoriasis universalisnál lenni szokott. A vér visszanyomható volt a bőrből, mely azután sárgás és érdes felületű maradt. A felület lapszerű felhámpikkelyekkel fedett, mint az plt. rubránál lenni szokott; a pikkelyek nem voltak tornyosultak, nem kicsinyek, nem is zsindelyszerűleg elhelyezettek és nem ezüst színűek. Egy éjjel nagy pikkelytömeg válik le. A végtagok duzzadtak, az arca vizenyős, de a vizeletben nincs fehérnye. Ez volt Fox ötödik esete. Mindegyiket meggyógyító diureticumokkal. Ez is dermatitis, mint Hebra pit.rubrája, csakhogy különbözik tőle abban, hogy gyógyult és pedig diureticumokra, különbözik tőle abban, hogy olyan kiütésekkel kezdődött, melyeket a háziorvos psoriasisnak tartott, különbözik abban, hogy nagy lapszerű lemezekben vált le a felhám. Mindezeket számbavéve, az egész folyamatot az autorok psoriasis universalisának kell tartanom. A psoriasis kezdeti szakai még ha abnormisak is, oly jellegzetességgel bírnak, hogy inkább feltehető a beteget elettől fogva észlelő, tehát a bántalom kezdetével ismerős háziorvos kórisméjének helyessége, mint Foxé, aki kizárás útján kellett, hogy a kórismét felállítsa. Foxnak a psoriasis universalistól elkülönítése nem bír tudományos értékkel. A szerzők psoriasis universalisánál az infiltratio igen váltakozó, mert heveny roham időpontján igen tetemes, lefejtésekor meg minimális, de a vér a meglepett köztakaróból ép úgy visszanyomható, mint Fox esetében, és a bőr azután szintén sárgás és érdes. A psoriasis universalisnál senki sem lát sem pikkelytornyosulást, sem cserépzsindelyszerű elhelyezkedést, sem ezüstfényt. A bőr ott is vörös és hámló és pedig lapszerű lemezekben hámló. A szerzők psoriasis universalisa sok esetben gyógyul és pedig diureticumok nélkül is. Mindezeknél fogva Fox ezen esetét, miután az valószínűleg psoriasis lefolyásához társult dermatitis volt, miután nem azonos a Hebra-féle pit. rubrával, de nem azonos a Devergie-félével sem, nem tarthatom másnak, mint a szerzők psoriasis universalisának. Sparks'*) lázas pit. rabra esetet ír le. Hőemelkedés, szomj, delirium, vizeletrekedés, izületi fájdalom, általános bőr-hyperaemiával és lekorpázással jutott egy nő észlelése alá. Az állapot remissiókkal 4 hétig tartott; itt-ott egyes hólyagok és pustulák támadtak. A bántalom végén a halak kihullottak. Azt hiszem, hogy ez sem a Hebra-féle pitrubra. Józan bírálattal ilyen esetekben elsősorban scarlatinára, vagy azon igen ritka eczema universale acutissimumra kellene gondolnunk, mely lázzal és általános roszulléttel, diffus hyperaemiával az efflore scentiáknak teljesen távol maradásával, vagy gyér képviseletével elő szokott fordulni, nem pedig egy új köralakot, egy pit. rabra *) Praktische Darstellung der Hautkrankheiten nach dem System des Dr. "Willan. 1835. 2) Traité prat, des maladies de la peau. 1854. p. 347. 3) L. c. 1) The Lancet. 1874. 2) British med. journal. 1875. Nr. 5. 780 —