Orvosi Hetilap, 1886. július (30. évfolyam, 27-30. szám)

1886-07-04 / 27. szám

78i 782 acutát teremteni akkor, amikor hasonlót még senki sem észlelt, s amikor az idült pit. rubra létjogához is annyi kétség fér. Sparks esete különben páratlan az irodalomban. Finny *) dermatitis exfol. v. pityriasis rubra universalis esetét közli, s heveny és idült alakot különböztet meg. Szerinte a heveny összetéveszthető a scarlatinával, de a több heti tartam és a lehám­­lás felvilágosít bennünket. Az általa észlelt eset az idült alakokhoz tartozik és egy nőre vonatkozik, aki 15-ször szült. 20 év előtt történt az első eruptio és 5 évi tartam után fürdőzésre gyógyult. 4 évi szünet után újra kitört és azóta folyton fennáll. Amíg azelőtt a bántalom nedvezett, 3 év óta száraz és pikkelyző, s az egész köztakarót ellepi. A bőr vörös, nyomásra sárgás, nagy pikkelyekkel borított, melyek könyen leválnak. A szemek, orr és ajkak élénk vörösek. Auspitz, aki a »Vierteljahrschrift für Dermatologie und Syphilis« czímű folyóiratban ezen esetet elrefe­rálja, ectema squammosum-nak tartja azt. Tudjuk, hogy Hebra pit. rubrájának nem volna szabad nedveznie, ezen koralak pedig éveken át nedvezéssel járt. A 20 évi tartam időközi szünetekkel és végre átmenet a száraz lehámló bőrlobba arra emlékeztetnek, hogy itt tényleg eczema squammosum universaleval van dolgunk. Fink­y csak mások után vesz fel heveny és idült alakot, azért ezen felosztása, miután a heveny alakról Hebra szerint nincs tudomásunk, különös figyelmet­­nem érdemel. (Folytatása következik.) dik mindkét auricularis posteriorra. A bal carotis communis hiánya többféle módon magyarázható. Lehet, mint azt Henle az említett eset kapcsán gondolja, hogy ez kifejlődött, azután atrophisálódott, vagy hogy azt kifejlődése után egy kötszöveti sövény ketté osz­totta; végül egy a rendes fejlődés menetére történt behatás szül­hette ezen a szabálytól eltérő alakviszonyt. A nagy üterek fejlődése, mint tudjuk, Rathke schemája szerint úgy megy végbe, hogy az eleinte mind a két oldalon egyszerű aorta­ívek a kopoltyúívek és kopoltyúrések szaporodásával oly módon szaporodnak, hogy minden kopoltyúrés felett és alatt egy-egy, s így a négy kopoltyúrésnek megfelelőleg mindenik oldalon öt-öt aorta­ív fejlődik ki, amelyek közös aorta descendens-szé egye­sülnek. Ezen viszonyokat felvilágosítja az 1. ábra, ahol az öt kopoltyúüzér számozva van. Ezeket egy-egy medial és egy-egy lateral edény köti össze egymással. A medial összeköttetések a truncus arteriosusból indulnak ki (ta), az oldalsók az aorta descen­­densben egyesülnek (ad). A fejlődés további lefolyásában először az 1. és 2-vel jelölt kopoltyúüretek pusztulnak el mind a két oldalon. Azután a truncus arteriosus két részre válik : a pulmonalisra és az aorta adscendensre (PA), az 5. ívből fejlődik a pulmonalis és a ductus arteriosus Botalli (d­B). A tüdőütét mind a két 5. ív kez­deti részéből, a ductus arteriosus a bal 5. ív hátramaradó részéből származik. A bal 4. ívből lesz a végleges aortaív, a jobból a subclavia dextra (S); a két 3. ív köti össze a carotis, internát és externát mind a két oldalon. A carotisok a medialis és az oldalsó összekötő darabokból képződnek, amelyek közül a medialisok a külsőket szolgáltatják és az aorta-ívig folytatódnak ; a belsőket az oldalsók képezik elő, amelyek csak a 3. kopoltyúívig maradnak átjárhatók. A többi ütér visszafejlődik. (2. ábra.) Ezen folyamat értelmében magyaráz­ható a kérdéses anomália a 3. ábra szerint, ahol a bal oldalon a 3. kopoltyúütér visszafejlődött és a lateral összekötő­ ütér átjárható maradt az aortaívig. A leírt üteres anomália nemcsak alaktani szempontból bir érdekkel, hanem fontossággal bír ismerete különösen az élettani kísérletezésnél annyira igénybe vett házinyúlra vonatkozólag. Gyakori tárgya a kísérletezésnek akár demonstratív, akár vizsgálati czélból a carotis communis alá­­kötése és az esetleg beállható zavarok és műhibák elkerülésére adott esetünk figyelmeztet. I. ábra. ábra. 3. ábra. Egy házinyúl nyak-ütereinek változatai. Közlemény Mihalkovics Géza tr. egyetemi tanár boncztani intézetéből, Korányi SÁNdOR-tól. A bal oldalon az arteria carotis communis hiányzik, s a carotis externa és interna külön erednek az aortaívből. Az interna oldalvást, az externa a médián vonalhoz közelebb helyezkedik el. Az arteria thyreoidea superior a carotis externából veszi eredetét. A jobb oldalon az arteria carotis communis megvan és a thyreoidea superiort szolgáltatja. Úgy a jobb, mint a bal oldalon az arteria occipitalis és az auricularis posterior a carotis internából erednek. A többi ágakat az externa adja. Az aortaívből eredő üterek sorrendje a következő : subclavia dextra, carotis communis dextra, carotis externa sinistra, carotis interna sinistra, subclavia sinistra. Ezen anomáliák közül házinyúlnál ismeretes* 2 *), hogy az arteria occipitalis a carotis internából eredt. Embernél észleltetett­­, hogy a carotis interna és externa a communis atrophilálódása következtében külön erednek az aorta­ívből. Ezen változat eddig csak a jobb oldalon találtatott. A nagy üterek sorrendje: subclavia dextra, carotis externa dextra, carotis interna dextra, carotis communis sinistra, subclavia sinistra. Ezen, embernél talált ritka anomáliának felel meg a részünkről most közzétett és nyúlnál eddig nem ismert üteres rendellenesség, azon eltéréssel, hogy esetünkben a rendellenesség a bal oldalon fordult elő, s hogy a carotis externa és interna ellenkező helyzetben haladtak rendeltetésük helyére. Oly esetekben, ahol két arcus aortae volt jelen, a sorrend mindkét oldalon a következő volt: subclavia, carotis externa, carotis interna; a carotis interna adta a nyakszirti üteret, az arteria auricularis posteriornak pedig rendes eredése volt. A jelen változatban különös érdekkel bír azon körülmény, hogy itt egy­szerre négy anomáliával találkozunk,melyeknek magyarázatát adhatjuk. Az első vonatkozik a bal carotis communisra, a második a bal thyreoidea superiorra, a harmadik mindkét occipitalisra, a negye­­ d) Dubl. med. Journal. 1876. 51. sz. 2) Krause. Anatomie des Kaninchens. s) Henle. Gefässlehre. Puky Ákos m.-tanár és főorvos „Erzsébet-kórház“-i sebészi osztályának I. évi kimutatása 1885-ről. (Folytatás.) 21. Haemorrhois. Egy 54 éves pályafelvigyázó 14 év előtt végbele körül visszeres csomókat vett észre és 4 év óta időnkint vérzései mutat­koztak ; ily vérzés 1 év előtt egy alkalommal 2 hétig tartott. Utóbbi időben e csomók székelet közben és után rendkívül sok kellemetlenséget okoztak. Felvétel máj. 14-dikén, néhány napon át betegnél naponkint fürdő és végbél-irrigatio, reggelenkint pedig egy-egy ricinus-capsula lett rendelve. Mű­tét máj. 16-dikén narcosisban. A sphincter­ani elé nyo­muló, 4 dió­ nagyságnyi csomó közül a felső és jobboldali Paquelin­­ollóval lett kiégetve; égetési vonalak a béltengelylyel párhuzamosan a mélybehatók. Jodoformgaze-zel tamponirozás. Naponta kötélújítás , megszorított étrend.27*

Next