Orvosi Hetilap, 1886. november (30. évfolyam, 45-48. szám)

1886-11-07 / 45. szám

ír-'_1 — 1289 — — — E czélra most a volt tölcsér­ alakú nyílástól 3 mm-nyire mindkét oldalt felfelé a szeméremdomb felső határáig x pontban egymást érő két egyenes metszést vezettem, a metszések alatt a bőrt, köt- és zsírszövetet lehető vastagságban felkészítettem mindkét oldalon 2 1/2 cm. szélességben, a­mit az ábrán x—c. és x—c.. vonalak jeleznek (1. 4. sz. ábrát). Ezután a monyon a hasadék körül levő nyakhártyát és bőrt készítettem fel és tettem mozgékonynyá. Az x ponttól a bőrt lehúztam a volt tölcsér­ alakú nyílásig és azt harántul egyesítettem a volt tölcsér színvonalán levő bőr sebszéleivel, miáltal úgy a fityma, mint a húgycső­ képlésére elégséges bőr- és nyakhártya részlet jutott (1. 5. sz. ábrát). A be­tett 6-os számú Nélaton-catheter a legkényelmesebben foglalt helyet az újonan képezett csőben. A siker teljes volt, a seb per primam gyógyúlt. A fiúnál fennállva és járva, húgycsurgás vagy csepegés nem jelentkezik és a húgycső-hasadékot és makkot is sikerült befödni. A cholera gyógyításáról. Ángyán Bél­ a. ír„­egyet, magántanár s közkórházi rendelő főorvostól. (Vége.) Ime t. o. e. a cholera tüneteinek kórodai és kórboncztani alapon kiinduló általános taglalása után azon eredményre jutunk, hogy azok magyarázata s visszavezetése egy egységes központra sok tekintetben erőszakolt, de mindenesetre hypotheticus, hézagos s reá biztos gyógytani javalatok nem állapíthatók meg. Ily viszonyok között, daczára a legújabb idők kimagasló kórhavárlatainak, gyógytani tekintetben még ma is nagyrészt csak a sötétben tapogatózunk. S épen ezért nem csodálható, ha az orvosi gyakorlatban majd a skepticus, majd a siker reményével kecsegtető vérmes felfogás lép előtérbe. A cholera gyógytanának ily szélső határok közt mozgó felfogását azonban részemről sem humánusnak, sem okadatoltnak nem találom. Az orvosi gyakorlat terén a nihilismus csak úgy árt, mint a minden áron gyógyítani akarás. Leghelyesebb a közép út, melynek mutató tábláján a »non nocere« elve van iránymutatóul feljegyezve. Ezen elvet különösen a cholera­ gyógyításánál nem veszíthetjük el szemünk elől, s midőn ma e helyen ezen elvre hivatkozom, csak azon kötelességérzetnek akarok kifejezést adni, mely nem engedte meg, hogy azon sok oldalról és pedig laicus és nem laicus részről egyaránt, hivatalosan és magán úton hozzám küldött ismeretlen szerekkel kísérletezzek. De hát van-e erre szükség ? Az újabb idők kór- és gyógy­­búvárlatai épen csak a cholera gyógytanában állítanák be a józan orvosi felfogást ? S csak a cholera volna azon szabadalmazott betegség, melynél meg van engedve még ma is büntetlenül kísérletezni ? Azt hiszem ma már ezekre szükség nincs. Mert habár a cholera tana még ma nem is áll a bevégzett tények magaslatán, az újabb kór- és gyógybivarlatokból annyit meríthetünk, mennyi gyógyításunk irányát is megszabhatja, s azon reményre jogosít, hogy azt az orvosi feladat végczéljához közelebb viszszük. Ezen felfogásból indulva ki gyógyításunk két irányban kell hogy mozogjon, t. i. oktani és tünettani irányban. Az oktani gyógyítás által iparkodunk elérni, hogy a cholera­csirokat meg­semmisítsük, s a­mennyiben ez keresztül nem vihető, direct és indirect kártékony hatásukat csökkentsük. A tünettani kezelésnek feladata az, hogy iparkodjunk elhárítani mindazon veszélyes tüne­teket, melyek tapasztalat szerint a beteg életét leginkább fenye­getik. Ez idő szerint azonban a két eljárást egymástól élesen elhatárolni és különválasztani nem lehet. Épen ezért, nézetem szerint, a leghelyesebben járunk el, ha a tüneteket veszszük gyógy­kezelésünk alapjául, s az ezek ellen előnyösnek bizonyult gyógy­szereket és gyógyeljárásokat úgy választjuk meg, hogy általuk az oktani javalatoknak is megfeleljünk. A cholera tünetei között, mint láttuk, a tömeges kiürítések, az ú. n. cholera-hasmenés és hányás lépnek mindenek előtt előtérbe. A hasmenés azon jellegző tünet, melylyel a cholera legtöbb esete kezdődik, s úgy látszik a cholera ezen stádiuma az, mely legbiztosabban is gyógyítható s a legtöbb észlelés alá jövő esetek tényleg gyógyúlnak is. A cholera-hasmenés ellenében a legbiztosabban ható szer az ópium. E mellett szólanak a régi tapasztalatok; ezt bizonyítják az újabb vizsgálatok is. Az ópiumnak ugyanis a cholera-hasmené­­seknél, úgy látszik, nemcsak azon élettani hatása van, hogy a bél­mozgásokat és az elválasztásokat csökkenti, hanem Ermengem kísérletei alapján felvehető, hogy a cholera-csirokra egyúttal desin­­ficiálólag is hat. Egyébiránt felvehető az is, hogy a bélmozgások gyérítése és a béltartalom hosszabb idejű visszatartása opium által, az erjedési bacteriumok szaporodását hozza létre a cholera-csirok rovására. Bármiként álljon az opium hatása, a tapasztalat által annyira polgárjogot nyert a cholera-hasmenés gyógytanában, hogy azt nélkülöznünk nem lehet. Igaz, vannak egyes észleletek, melyek a mellett látszanak szólani, hogy az ópium alkalmazása mellett a betegek súlyosabban betegednek meg. Részemről azonban ezt eddigelé nem csakhogy nem tapasztaltam, sőt ellenkezőleg általa a cholera-hasmenés gyors megszűnését észleltem. 5. ábra: 45* 1290

Next