Orvosi Hetilap, 1887. május (31. évfolyam, 18-22. szám)

1887-05-01 / 18. szám

— 553 —— A nyúl száma 3-4-6. VII. 10.1 Oltóanyag E­mb­er­i ny­úl­­­as­i Napok H. s. H. s. H. S. H. s. H. S. V. d.e.39'7 79° 39'7 79041'7 IO9O40'5220040'3 2130 YT /d'u.39‘7 80039'9 80041' i 10804°'52I9O39'8 2220 Vi'R e.39'6 780(39'3 78041' i 10104O ‘2226039'3 2160 vii !d-u.39'5 77O 40* 2 780 40* I 101040’0211039'3 2100 V1 '\d.e.39'° 75040-3 780 40'6 96040*02O9O39° 2O4O vili 1d-u.39-o 78039'6 78039 4 97039'7227O 38'8 2200 jd.e. 390 78039'° 7504°'3 95039 7234039'1 2150 IX. Jj'n.39 ‘ 2 80039'4 74039'8 98039'7235039 ’ 5224O ld.e.39'3 79038 9 77039'6 95039'4227039'1 2150 x/d-n.39 ‘6 80038'8 750 40*2 95039’ú225039'3 2200 ld.e.39'2 80038'7 76040'3 93039'3232039'7 2200 xi /d-u.39'6 80038'8 75039’4 90039'62300 40-2 2180 ld. e.39'4 83038'5 75039'8 90039 32200 40*1 217O XII /d'u.39'2 85039° 7404°'4 87039'42I9O39'7 2150 \d.e.39'8 85039’ 375039'7 83039" 52I7O39'9 10 •H VI0 XIII./d'u. 40-0 84039'8 73039'2 8404O O2I7O39'4 2160 \d.e. 40'0 83039’375039'0 83040 52I4O39'3 2160 XTV /d~u.39'6 80038'5 72038'7 78040'8205039’32130 ld.e.39 ’ 5 78037'9 6go39'I 7304°'5200039'6 2090 XV. /d-u.39'5 79036'4 68038'4 74039'i200039'4 2100 \d.e.3»'7 74022*7 640j"20'2 6go36'I180039'° 2100 XVI. /d'u.386 75019'9 630— —35 7180039'6 2080 ld.e.39'I 750t 62O— — + 173040' I 2060 XVII.Id‘u-38-1 710— — — — — — 39'6 2010 ld.e.38'9 710— — — — — — 39'5 2000 XVIII. íd-11.39'I 690— — — — — — 39'5 I900 ld.e. 391 680— — — —— — 38' 2 1820 XIX.H'u38'9 680— — — — — 38-2 1800 ld.e.39 0 660— — — — — — 34'8 1750 XX |d‘u.39 I 640— — — — — — 33'7 I7OO ld.e.38'5 600— — —— — 28'0 I7OO XXI. d.u.+ 28'0 590— — — — — — f20' I 1640 Összes súly fogyás 190 150 340 390 540 grammokban A súlyfogyás 7oo-ben­­ 2431 195• 2 307 133' 6 247'7 554 Közlemény a kir. m. tud. egyetem általános kór- és gyógytani intézetéből. A házinyúl hőmérséki és súlyviszonyairól veszettség­oltás után. Lőte József tr. tanársegédtől. (Vége.) VIII. Veszett ember nyúltagyával oltott nyálak hőmérséki és súlyviszonyairól. Mostanig mind olyan esetekkel volt dolgunk, melyekben az oltó anyag fix-, vagyis a nyúl szervezetéhez teljesen alkalmazkodott vírus­tartalmú idegállomány volt, továbbá különböző ideig szárított gerinc­velő, melynek fertőző anyaga azonban a fix vírustól csak annyiban különbözik, hogy beoltása után a betegség kitörése későbben következik be. Nem lesz talán érdektelen összehasonlítás czéljából egy pár olyan esetet is közölni, melyekben az állatok az átolto­­gatás első ízének képviselői. A következő táblában 5 olyan állat hőmérséki és súlyviszonyaira vonatkozó számadatok vannak összeállítva, melyek a Szt. Rókus­­kórházban 1886. november 19-én veszettségben elhalt asszony nyúltagyából ugyancsak 1886. november 20-án d. e. 12 és d. u. 2 óra között oltattak be a szokott módon koponyalékeléssel. Ezek control-állatok gyanánt szerepeltek azon nagyobb kísérlet-sorozat­ban, melyet intézetünkben Pasteur módja szerint elkészített védő­oltóanyag hatásának kitudása szempontjából tettünk. Az észlelet annyiban csonka, hogy a hőmérséki és súlyviszonyok rend­szeres megfigyelését az akkor­tájt felhalmozódott egyéb teendők miatt csak a beoltás utáni V-dik napon lehetett megkezdenem. Ezzel azonban legfölebb csak annyit mulasztottunk, hogy a hő­­mérséknek a beoltás utáni magatartása az észlelet köréből kiesett. Veszettségben elhalt ember nyúltagyával oltott nyálak hőmérséki és súlyviszonyai.­ Kimutatás veszett emberi nyúltagygyal oltott nyálakon észlelt tünetek sorrendjéről. A hőmérsék járásában a beoltást követő 5-dik napon 3 eset­ben tapasztalunk felötlőbb eltérést a rendestől. Nevezetesen a 6., VII., 10. sz. esetekben ez idő tájt magasabb a hőmérsék, mint a lappangó szak későbbi folyamában. E tekintetben főkép a 6. sz. eset válik ki, melyben még a VII-dik nap végén is kelleténél magasabb a hőmérsék, az V. és VI. nap pedig épen feltűnő magas­laton , 410 C.-on felül jár. Ezt azonban nem magának az oltó­anyag hatásának, hanem az oltás alkalmával szenvedett, talán tete­mesebb sérülésnek kell betudni, minek lehetőségét annyival is inkább el lehet fogadni, mivel a többi ugyanazon anyaggal oltott állatnál a hőemelkedés sem nem olyan tetemes, sem nem olyan tartós, továbbá pedig mivel a hőmérsék hasonló magatartását fix vírussal történt oltás után is tapasztalhatja az ember néha rövidebb ideig. Azon a fertőző anyag hatásától függő lázas hőemelkedést, melyet fix vírus beoltása után állandó és jellemzetes tünetnek ismertünk fel, itt csak a VII. sz. esetben tapasztaljuk. Kezdődött pedig a beoltás utáni XIII-dik napon, a XIV. nap első felében 40'8° C­-al elérte a tetőpontját. A XV. nap kezdetén a láz már rendesnek mondható hőmérséknek adott helyet s attól fogva szaka­datlan csökkenést észlelünk a XVI-dik nap derekán bekövetkezett halálig. A lázkitörés napjának második felében kezdetét veszi a szakadatlan súlycsökkenés, a láztalanság beálltával egyidejűleg pedig megjelennek az ideges tünemények s másfél nap múlva a nyilván­való veszettség halállal végződik. Ez esetben tehát a betegség lefolyása egészen typicusnak mondható. A betegség utolsó szaka is teljesen megfelelt a kitört veszettség kórképének. Ellenben a többi esetben a hőmérsék lefolyásában nem mutatkozik ez a jellemző emelkedés még tökéletlen alakban sem, hanem az addig rendesnek mondható hőmérsék a betegség utolsó szakában fokoza­tosan csökken a halálig. Az ideges tünemények azonosak a fix vírus beoltása után észleltekkel, de a 6. sz. esetben még ezek sem mutatkoztak észrevehető alakban, annak daczára, hogy — mint a továbboltás kiderítette — különben veszettségben döglött meg az állat. Egyedül a szakadatlan súlycsökkenést látjuk bekövetkezni mindenik esetben a betegség utolsó szakában. Az összes súlyfogyást az eddigiekre nézve megállapított határok közé eső értékek fejezik ki. Az egyes esetekre nézve a tünetek sorrendjét az ismeretes jelek mutatják. Veszett ember nyúltagyával történt oltás után tehát a nyáron kifejlődő veszettség kórképe különbözik a fix vírussal történt oltás okozta betegség kórképétől. A főkülönbség abban áll, hogy az előbbi fajta esetekben az ideges tünemények kitörését megelőző lázas hőemel­kedés csak kivételesen mutatkozik ; a lappangó szakban észlelhető láz­­talanságot többnyire közvetlenül váltja fel a hőcsökkenés szaka. Egyes esetekben pedig még az ideges tünetek sem öltenek határozottan fel­ismerhető alakot. Csupán csak a betegség végén kezdődő definitív súly­­csökkenés marad meg mindenkor állandó tünet gyanánt. Nem hagyhatom itt említtetlenül, hogy nagy ritkán fix vírussal oltott állatok hőmérsékében is hiányozhatik a jellemző lázas hő­emelkedés, valamint az ideges tünetek sem mindenkor határozottan felismerhetők mind a mellett, hogy az eset veszettség-természeté­hez különben semmi kétség sem férhet. Azon reményben, hogy a Pasteur-féle, újabban módosított gyógyító oltások által esetleg sikerülhet a veszettség halálos kimenetelét megakadályozni, 13 védő­oltásra használt állat he­menetét is figyelemmel kisértem a kemény agyburok alá oltás 18* A nyúl száma XIII. XIV. XV. XVI. XVII. XVIII XX.XXI. 'd. u.d. e.d. u.d. e.d. u.d. e.d. e.d. u.d. e.d. u. d. e.d. e.d. u. 3-O f 4-*0t 6.0 t VH.'£ 0* t 10.* O t —

Next