Orvosi Hetilap, 1887. május (31. évfolyam, 18-22. szám)
1887-05-01 / 18. szám
— 553 —— A nyúl száma 3-4-6. VII. 10.1 Oltóanyag Emberi nyúlasi Napok H. s. H. s. H. S. H. s. H. S. V. d.e.39'7 79° 39'7 79041'7 IO9O40'5220040'3 2130 YT /d'u.39‘7 80039'9 80041' i 10804°'52I9O39'8 2220 Vi'R e.39'6 780(39'3 78041' i 10104O ‘2226039'3 2160 vii !d-u.39'5 77O 40* 2 780 40* I 101040’0211039'3 2100 V1 '\d.e.39'° 75040-3 780 40'6 96040*02O9O39° 2O4O vili 1d-u.39-o 78039'6 78039 4 97039'7227O 38'8 2200 jd.e. 390 78039'° 7504°'3 95039 7234039'1 2150 IX. Jj'n.39 ‘ 2 80039'4 74039'8 98039'7235039 ’ 5224O ld.e.39'3 79038 9 77039'6 95039'4227039'1 2150 x/d-n.39 ‘6 80038'8 750 40*2 95039’ú225039'3 2200 ld.e.39'2 80038'7 76040'3 93039'3232039'7 2200 xi /d-u.39'6 80038'8 75039’4 90039'62300 40-2 2180 ld. e.39'4 83038'5 75039'8 90039 32200 40*1 217O XII /d'u.39'2 85039° 7404°'4 87039'42I9O39'7 2150 \d.e.39'8 85039’ 375039'7 83039" 52I7O39'9 10 •H VI0 XIII./d'u. 40-0 84039'8 73039'2 8404O O2I7O39'4 2160 \d.e. 40'0 83039’375039'0 83040 52I4O39'3 2160 XTV /d~u.39'6 80038'5 72038'7 78040'8205039’32130 ld.e.39 ’ 5 78037'9 6go39'I 7304°'5200039'6 2090 XV. /d-u.39'5 79036'4 68038'4 74039'i200039'4 2100 \d.e.3»'7 74022*7 640j"20'2 6go36'I180039'° 2100 XVI. /d'u.386 75019'9 630— —35 7180039'6 2080 ld.e.39'I 750t 62O— — + 173040' I 2060 XVII.Id‘u-38-1 710— — — — — — 39'6 2010 ld.e.38'9 710— — — — — — 39'5 2000 XVIII. íd-11.39'I 690— — — — — — 39'5 I900 ld.e. 391 680— — — —— — 38' 2 1820 XIX.H'u38'9 680— — — — — 38-2 1800 ld.e.39 0 660— — — — — — 34'8 1750 XX |d‘u.39 I 640— — — — — — 33'7 I7OO ld.e.38'5 600— — —— — 28'0 I7OO XXI. d.u.+ 28'0 590— — — — — — f20' I 1640 Összes súly fogyás 190 150 340 390 540 grammokban A súlyfogyás 7oo-ben 2431 195• 2 307 133' 6 247'7 554 Közlemény a kir. m. tud. egyetem általános kór- és gyógytani intézetéből. A házinyúl hőmérséki és súlyviszonyairól veszettségoltás után. Lőte József tr. tanársegédtől. (Vége.) VIII. Veszett ember nyúltagyával oltott nyálak hőmérséki és súlyviszonyairól. Mostanig mind olyan esetekkel volt dolgunk, melyekben az oltó anyag fix-, vagyis a nyúl szervezetéhez teljesen alkalmazkodott vírustartalmú idegállomány volt, továbbá különböző ideig szárított gerincvelő, melynek fertőző anyaga azonban a fix vírustól csak annyiban különbözik, hogy beoltása után a betegség kitörése későbben következik be. Nem lesz talán érdektelen összehasonlítás czéljából egy pár olyan esetet is közölni, melyekben az állatok az átoltogatás első ízének képviselői. A következő táblában 5 olyan állat hőmérséki és súlyviszonyaira vonatkozó számadatok vannak összeállítva, melyek a Szt. Rókuskórházban 1886. november 19-én veszettségben elhalt asszony nyúltagyából ugyancsak 1886. november 20-án d. e. 12 és d. u. 2 óra között oltattak be a szokott módon koponyalékeléssel. Ezek control-állatok gyanánt szerepeltek azon nagyobb kísérlet-sorozatban, melyet intézetünkben Pasteur módja szerint elkészített védőoltóanyag hatásának kitudása szempontjából tettünk. Az észlelet annyiban csonka, hogy a hőmérséki és súlyviszonyok rendszeres megfigyelését az akkortájt felhalmozódott egyéb teendők miatt csak a beoltás utáni V-dik napon lehetett megkezdenem. Ezzel azonban legfölebb csak annyit mulasztottunk, hogy a hőmérséknek a beoltás utáni magatartása az észlelet köréből kiesett. Veszettségben elhalt ember nyúltagyával oltott nyálak hőmérséki és súlyviszonyai. Kimutatás veszett emberi nyúltagygyal oltott nyálakon észlelt tünetek sorrendjéről. A hőmérsék járásában a beoltást követő 5-dik napon 3 esetben tapasztalunk felötlőbb eltérést a rendestől. Nevezetesen a 6., VII., 10. sz. esetekben ez idő tájt magasabb a hőmérsék, mint a lappangó szak későbbi folyamában. E tekintetben főkép a 6. sz. eset válik ki, melyben még a VII-dik nap végén is kelleténél magasabb a hőmérsék, az V. és VI. nap pedig épen feltűnő magaslaton , 410 C.-on felül jár. Ezt azonban nem magának az oltóanyag hatásának, hanem az oltás alkalmával szenvedett, talán tetemesebb sérülésnek kell betudni, minek lehetőségét annyival is inkább el lehet fogadni, mivel a többi ugyanazon anyaggal oltott állatnál a hőemelkedés sem nem olyan tetemes, sem nem olyan tartós, továbbá pedig mivel a hőmérsék hasonló magatartását fix vírussal történt oltás után is tapasztalhatja az ember néha rövidebb ideig. Azon a fertőző anyag hatásától függő lázas hőemelkedést, melyet fix vírus beoltása után állandó és jellemzetes tünetnek ismertünk fel, itt csak a VII. sz. esetben tapasztaljuk. Kezdődött pedig a beoltás utáni XIII-dik napon, a XIV. nap első felében 40'8° C-al elérte a tetőpontját. A XV. nap kezdetén a láz már rendesnek mondható hőmérséknek adott helyet s attól fogva szakadatlan csökkenést észlelünk a XVI-dik nap derekán bekövetkezett halálig. A lázkitörés napjának második felében kezdetét veszi a szakadatlan súlycsökkenés, a láztalanság beálltával egyidejűleg pedig megjelennek az ideges tünemények s másfél nap múlva a nyilvánvaló veszettség halállal végződik. Ez esetben tehát a betegség lefolyása egészen typicusnak mondható. A betegség utolsó szaka is teljesen megfelelt a kitört veszettség kórképének. Ellenben a többi esetben a hőmérsék lefolyásában nem mutatkozik ez a jellemző emelkedés még tökéletlen alakban sem, hanem az addig rendesnek mondható hőmérsék a betegség utolsó szakában fokozatosan csökken a halálig. Az ideges tünemények azonosak a fix vírus beoltása után észleltekkel, de a 6. sz. esetben még ezek sem mutatkoztak észrevehető alakban, annak daczára, hogy — mint a továbboltás kiderítette — különben veszettségben döglött meg az állat. Egyedül a szakadatlan súlycsökkenést látjuk bekövetkezni mindenik esetben a betegség utolsó szakában. Az összes súlyfogyást az eddigiekre nézve megállapított határok közé eső értékek fejezik ki. Az egyes esetekre nézve a tünetek sorrendjét az ismeretes jelek mutatják. Veszett ember nyúltagyával történt oltás után tehát a nyáron kifejlődő veszettség kórképe különbözik a fix vírussal történt oltás okozta betegség kórképétől. A főkülönbség abban áll, hogy az előbbi fajta esetekben az ideges tünemények kitörését megelőző lázas hőemelkedés csak kivételesen mutatkozik ; a lappangó szakban észlelhető láztalanságot többnyire közvetlenül váltja fel a hőcsökkenés szaka. Egyes esetekben pedig még az ideges tünetek sem öltenek határozottan felismerhető alakot. Csupán csak a betegség végén kezdődő definitív súlycsökkenés marad meg mindenkor állandó tünet gyanánt. Nem hagyhatom itt említtetlenül, hogy nagy ritkán fix vírussal oltott állatok hőmérsékében is hiányozhatik a jellemző lázas hőemelkedés, valamint az ideges tünetek sem mindenkor határozottan felismerhetők mind a mellett, hogy az eset veszettség-természetéhez különben semmi kétség sem férhet. Azon reményben, hogy a Pasteur-féle, újabban módosított gyógyító oltások által esetleg sikerülhet a veszettség halálos kimenetelét megakadályozni, 13 védőoltásra használt állat hemenetét is figyelemmel kisértem a kemény agyburok alá oltás 18* A nyúl száma XIII. XIV. XV. XVI. XVII. XVIII XX.XXI. 'd. u.d. e.d. u.d. e.d. u.d. e.d. e.d. u.d. e.d. u. d. e.d. e.d. u. 3-O f 4-*0t 6.0 t VH.'£ 0* t 10.* O t —