Orvosi Hetilap, 1887. július (31. évfolyam, 27-31. szám)

1887-07-03 / 27. szám

— 869 — száma jelentékenyen nagyobb, mint tisztán streptococcus pyogenes­­sel megejtett fertőzésnél. Saját kísérletünk a következő: Szívsértés, utána staphylo­coccus pyogenes aureus, albus és streptococcus pyogenes keveréke fecskendeztetik a nyúl fülvisszerébe. Az állat négyszer 24 óra múlva elhal. Az ezen alkalommal talált elváltozások az állatnak gyors elpusztulása daczára az eddigieknél úgy kiterjedésre mint belter­jességre nézve jelentékenyen nagyobb fokúak voltak. A szíven az edények mentén számos fehéres gócz. Billentyű nem volt átlyu­kasztva, hanem a függér félholdképű billentyűinek és a kéthegyű billentyűnek felületén számos submiliáris kiemelkedés. A függér hátsó falán a billentyűk felett vonalas, körülbelül 6­0 cm. hosszú kiemelkedés, mely körül lencsényi nagyságban a függér jelenté­kenyen megvastagodott. A belhártya alatt azt felemelve, majdnem kizárólag coccusokból álló izzadmány. Az ezt fedő adventitia tete­mesen megvastagodott, élesen körülírtan a gócz nagyságának meg­­felelőleg kékes-vörösen elszínesedett. A jobb pitvarban úgy a sér­tett fejüzétben is odatapadó véralvadék, melyeknek közepe lágy; a tüdőkben szétszórtan subpleuralis vérömlenyek találtattak, melyek helyenkint a tüdőszövetbe hatoló góczokba folytatódnak. A bal tüdőnek alsó lebenye egynemű, egyenletesen tömött, metszfelületén szemcsés, légtelen. A máj megnagyobbodott, számos, részben a felületen, rész­ben a mélyben ülő egész kölesnyi, közepükön kezdődő ellágyulást mutató helyek vehetők ki. A tüdőkből és májból, nemkülönben a többi, kóros elváltozásokat mutató helyekről vett készítmények­ben, úgyszintén a véredényekben talált alvadékokban is számos coccus. A coccusok a tüdőkben részben a levált alveolaris hám­ban, részben a dús sejtes beszűrődést mutató interalveolaris és interlobularis kötszövetben foglalnak helyet. A májvéredények tágul­tak , a májsejtek zavarosan duzzadtak, az interlobularis kötszövetben, mely sejtesen beszűrődött, coccusok nagy tömegekben találhatók. A megnagyobbodott lépben szintén lehetett coccusokat kimutatni. (Folytatása következik.) Közlemény a „Stefánia“ szegény gyermek­kórházból. Az agy gümőkóros megbetegedésének néhány érdekesebb esetéről. Szontagh Félix Jr., első segédorvostól. Gyermekeknél az agy gümőkóros megbetegedése aránylag gyakori jelenség. A bántalom felismerése sok esetben nem is jár nehézséggel. A kórelőzmény, a családban előfordult gü­mőkór esetei, a gyermek küleme, változott kedélyállapota, somnolentia, fejfájdal­mak, agyizgatottság tünetei, úgy mint nehézkórszerű rohamok és féloldali rángások, melyek e vészes bajnak igen gyakori jelenségei, később hüdösek, contracturák, továbbá más szervek gümőkóros megbetegedése és végre a kórkép utolsó jelenete gyanánt fellépő gü­mős lágyagykórleb körülbelül azon támpontok, melyek a kór­ismét lehetségessé teszik. Vannak azonban esetek, melyek lefolyása igen rohamos; előzményi tünetek úgyszólva egészen hiányzanak ; a gyermek látszólag a legjobb egészségnek örvend, de egyszerre csak hüdések lépnek fel, melyek okát és természetét illetőleg kez­detben sokáig kételyben lehetünk. E hüdések rövidebb-hosszabb ideig fennállhatnak változatlanul, néha javulást is mutathatnak s már-már jobb prognosissal kecsegtetnek, mígnem a lappangó alap­­bántalomnak, a gümőkórnak más nyilvánulásai, igen gyakran a gümős lágyagykórlek, természetüket illetőleg kételyeinket eloszlatják. Ezen eseteket, melyek megítélése kezdetben sok nehézséggel jár, az agy gümőinek azon magatartása fejti meg, melyet »laten- Rá«-nak nevezünk, s melynél fogva e daganatok nőhetnek, sokáig fennállhatnak a nélkül, hogy az élőben helyi és általános tünete­ket idéztek volna elő, úgy hogy a bonczasztalon gyakran csak véletlenül találtatnak fel. De nemcsak lefolyásukat illetőleg, hanem gyakran a daganat székhelyénél és az ennek megfelelő tüneteknél fogva is igen érdekesek az ily esetek. Feltevésünket és erre alapí­tott következtetéseinket a bonczolat ezen esetekben sokszor nem fogja igazolni. Mindezeknél fogva érdemesnek tartottam az utóbbi években kór­házunkban észlelt és bonczolt érdekesebb eseteknek rövid közlését. 1. F. Ferencz, 3 éves, anyja állítása szerint három hét óta betegeskedik. Néhány nap óta meningitis basilaris tuberculosára gyanús jelek. Convulsiók, büdösek stb. megelőzőleg nem észlel­tettek. Felvételnél a gyermek az alapi gümős lágyagykérleb kifeje­zett kórképét mutatta és annak tünetei között kórházi tartózkodá­sának 6-ik napján meghalt. Bonczlelet: Tuberculum magnitudine nucis juglandis partis lateralis cerebelli dextri, fere micis avellanae dimidiae partis superibris pontis Varolii, cum hydrocephalo chronico interno. Meningitis basilaris tuberculosa stb.-----------— A Varoshid felső felében egy kis mogyorónyi kocsonyaszerű szürkés széllel ellátott, tömött sajtszerű, közepett genyszerűen szétmálló kénsárga gócz. Hasonló vesealakú, helyenkint szürkés, kocsonyaszerű, sárgás­zöldes, concentricus rétegzetet mutató gócz a jobb agyacs oldalsó harmadában, mely mintegy idegen test a fehér állományban van elhelyezve. Kétséget nem szenved, hogy ez esetben úgy az agyacs, mint főképen a Varoshid — a­hol a gümős gócz már szétesésben talál­tatott — helyi megbetegedése sokkal régebben lehetett jelen, mielőtt az agyi megbetegedésnek tünetei általában felléptek volna; és nemcsak az agyacs, hanem a­mi ennél sokkal érdekesebb, a már régebben fennálló Varo­hid-megbetegedés is semmiféle helyi tüneteket nem idézett elő. Sőt azt mondhatni, hogy diffus agyi tüneteket sem, mert azok ez esetben a kifejlődött agykórlábból is könnyen magyarázhatók. Úgy a megbetegedés székhelyénél, mint lefolyásánál fogva érdekes a következő eset. 2. W. Adolf, 4­0/a éves, 5 hó előtt lépcsőről esett le, s bal nyakszirítáját erősen megütötte. Az esés után erős orrvérzése támadt, s egy napig mély kábálomban feküdt. Másnap felkelt és egy hónapon át lehangolt kedély-­s étvágytalanságon kívül egyéb kórtünet rajta nem észleltetett. A 2-ik hónap óta azonban folyton fekszik, kábult, időnkint hány. Felvétele előtt három nappal spasti­cus görcs lépett fel a jobb felső, és kisebb fokban a jobb alsó végtagon is. A gyermek korához képest jól fejlett, kissé lesoványodott. Lázák igen tágak, fényre nem reagálnak. Mérsékelt fokú strabis­mus convergens, szokottnál gyakoribb pislogás. Bal szemen kisebb fokú ptosis. Arczkifejezés félénk. A jobb sulcus nasolabialis mélyebb és kifejezettebb, mint az ellenoldali, mely különbség sírásnál még szembetűnőbb, midőn azonkívül a jobb szájzug jobb felé húzódik el. A jobb arczfélen a középvonalig terjedőleg fibrillaris rángások vehetők észre, melyek bal oldalon nem jelentkeznek. A nyelv kinyújtásakor hegyével észrevehetőleg jobb felé tér el. A jobb felső végtag spasticus görcsben van; a felkar mérsékelten abdu­­kált, az alkar majdnem derékszög alatt behajlítást mutat; az ujjak, főképen a IV-ik, hasonlóképen hajlított helyzetben tartatnak. Bal kezével a fiú gyakran fejéhez kapkod, s pedig túlnyomólag a bal fül mögötti tájhoz, néha a homlokhoz is; e mozgásoknál a bal felső végtagra szorítkozó kisfokú reszketés ötlik szembe. A jobb alsó végtag szintén kisebb fokú spasticus görcsöt mutat, de nyújtott helyzetben tartatik; mindkét alsó végtagját active mozgatni képes; finom rángások időnkint itt is észlelhetők. Érvelés gyenge, néha kihagyó; székletét renyhe. A gyermek külbehatások iránt, pl. zaj, bőrének gyenge érintése, stb. rendkívül érzékeny. Beszéde érthető, de lassú, nehézkes; értelmi zavar nem észlelhető. Ha a gyermeket felültetjük, ingadozni kezd, mintha szédülne; állani egyáltalában nem képes. Kórlefolyás: 4. nap. Jobb vállban és könyökben, bár korlá­tolt fokban, aktív mozgékonyság észlelhető. Evéskor feltűnik, hogy csak a jobb ajkfelek mozognak, a baloldaliak csak passive köve­tik őket a rongálás folytán. Jobb alsó végtagját merev addukált helyzetben tartja; az alsó végtagok reszketése erősbödik; a fiú olykor hossztengelye körül forgó mozgásokat végez; a törzs mellső felületével jobb felé, azután lefelé mozog. 5­ nap. Gyermek fejét, mely különben kissé hátrahúzódott, olykor jobb felé forgatja; a bal fül mögötti táját igen fájlalja. 6. nap. Időnkint masticatio és mély felsóhajtások. Gyermek fejét gyakran forgatja, túlnyomólag jobb felé ; a bal arczfél néha kipirul; az alsó végtagok reszketése nagyon kifejezett. A jobb láb lólábállásban van. 7. nap. A jobb felső végtag contracturája erősbödik. 8. nap. A remegés az egész 27* 870

Next