Orvosi Hetilap, 1887. augusztus (31. évfolyam, 32-35. szám)

1887-08-07 / 32. szám

io 33 1034 10 esetet közöl, a betegség kórodai képét illetőleg teljesen egyet­értek, miután eseteim az övéivel minden lényeges vonásban meg­egyeznek. A megbetegedés localisatiójára nézve azonban nézetem említett szerzőétől teljesen eltér, sőt véleményem, hogy épen a helytelen nézet, mit Hutchinson az általa először leírt betegség localisatiójáról vall, oka annak, hogy a betegség még máig sincs teljesen ismerve. Eseteinkben oly retinalis megbetegedéssel van dolgunk, mely minden egyes esetben a retina legcentrálisabb részében székel, de úgy, hogy annak középpontja, a fovea centralis, sértetlen marad. Találunk pedig világos foltokat, különböző, néha jelentékeny nagy­ságban és rendetlen alakkal, egyszer mirigyszerűleg lebenyezve, másszor vesealakban kidomborodva, melyek a macula lutea-­ sym­­metrice minden oldalról bizonyos távolságban körülveszik, úgy hogy összefolyva, övet képeznének, melynek mértani középpontjá­ban fekszik a fovea centralis. így találtam azt legalább az általam észlelt 4 szem közül 3-nál majdnem mathematicai pontossággal kifejezve, míg egy szemben a foltok nagyobb része a macula lutea alatt feküdt, felette pedig csak kevés és kis pettyek. A foltok színe nem oly fehér, mint a sclera ophthalmoscopicus képe, de nem is oly sárgás, mint a retinitis albuminurica-nál fellépő plaque-ok sárga színe; sárgás árnyalattal azonban mindenesetre bírnak; a folyamat mivoltára nézve pedig igen fontos, hogy pigmentszélt tel­jesen nélkülöznek és ha mindamellett találunk közelükben egyes kis pigmentszemcséket, úgy ezek biztosan nem choroidealis festenyből valók, hanem előrement retinalis vérzés maradványai. A lázideg korongja mindig rendes képet mutat, lobos elváltozásnak nyoma sincs. A reczehártya peripheriája teljesen ép lehet, de mutathat több fehér, kis, szétszórt pettyet. A retina edényei, valamint a papilla is külsőleg teljesen rendesnek látszanak; a fehér góczok néha edények által (az arteria macularis superior és inferior) keresztez­­tetnek, néha azok által határoltatnak, melyből következik, hogy a fehér góczok közvetlenül a retinalis nagy edények alatt feksze­nek. A legpontosabb szemtükri vizsgálattal sem lehet a foltok és a szemfenék többi részei közt niveau-kü­lönbséget kimutatni. A megtámadott szem látóképessége jelentékenyen lefokozott, a­mint az a baj helye után már eleve várható. Nagy centrális scotoma van jelen; a háttér határai rendesek; a fényérzék rendes­nek látszik ; semmi esetre sem észrevehetőleg apadt. A most leírt betegség vagy csak egy szemre szorítkozik, míg a másik teljesen ép marad, vagy ugyanazon egyénnek mind­két szemét éri, habár különböző kifejezettséggel és különböző időközökben. A belső szervek vizsgálata nem tüntet fel jelentékeny elvál­tozást. Egy esetben sem találtatott szívbaj ; a vizeletben sem c­ukor, sem fehérnye nem mutatható ki. Hutchinson 10 esete közül csupán egy esetben volt csekély mennyiségű fehérnye kimutatható. Alkati ok —­ syphilis, scrophulosis, leukaemia — biztonsággal kizárhatók. Az általam kezelt három egyén közül kettőt éveken át volt alkalmam megfigyelni, ismételve eszközöltettem vizeletvizsgálatokat és mindig rendes viszonyokat találtak, úgy hogy saját eseteim­ben, valamint Hutchinson eseteiben diabetes és morbus Bright is, melyek oly gyakori okai a retina megbetegedéseinek, ki volt zár­ható. Maguk az egyének is egészségeseknek látszanak. Az üterek atheromatosisa volt az egyedüli rendellenesség, mit három betege­men kimutathattam ; egy közülök, a­mint értesültem, heveny beteg­ségben gyorsan tönkre ment, míg egy másik embolicus lágyulás által okozott hemiplegiákban szenvedett a megvizsgálás idejében. Hutchinson betegeinél is találunk mozzanatokat felemlítve, melyek­ből atheromatosisra következtethetünk. Daczára annak, hogy majd­nem az összes betegek magasabb korúak, nem tarthatom a retina megbetegedés és az atheromatosis együttes előfordulását csupa véletlen találkozásnak. Érdekes, hogy a betegek nagyobb része a női nemhez tar­tozik. (Az általam észlelt három egyén nő; Hutchinson betegei közül 6 nő és 4 férfi volt.) A betegség lefolyása chronicus. Betegeim közül egy sem tudta megmondani, hogy mikor kezdődött nála a baj; a fájdalmak, melyekről egyik-másik panaszkodik, nincsenek a bajjal összefüggés­ben, fellépésük véletlen. A retina bántalma éveken át állhat fenn változatlanul, mindamellett a prognosis­t­ a látóképesség helyreállítását illető­leg — nem kedvezőtlen, miután a szemfenékben lévő góczok rész­leges felszívódásra képesítettek. Ezt bizonyítja egy, még most is megfigyelésem alatt álló eset, a­hol a foltok nagy része eltűnt és a folyamat nagy kiterjedése daczára, jelenleg igen kielégítő látó­­képesség állt helyre. Eseteim lefolyásának mindegyikében lépett fel vérzés a reti­nalis edényekből. Ugyanez észleltetett Hutchinson eseteiben is. A vérömlenyek alakja annyira jellegzetes, hogy kötelességemnek tartom azokat itt leírni. Lényegesen különböznek azon vérzések­től, melyek fellépnek a Bright-kóros retinitisnél és a mindenki által jól ismert vérzésalakoktól, melyek előfordulnak a bármely okból fellépett retinitis haemorrhagicánál. Nem a jellegzetes ispritzer­-ek, sem nem nagy rendetlen alakú foltok, hanem egyes hosszas csíkokban fellépő vérzés, mely csíkok eredetileg párhuza­mosan fekszenek oly retinalis illérrel, mely az említett fehér nagyobb foltok közül néhányat határol.. Úgy látszik, mintha a vérzés eleinte az edényhüvelyben lett volna és vörös színe oly kevéssé lehet telített, hogy nem is tartatik vérömlenynek. Később azonban szaporodik a kilépett vérmennyiség és azon esetben, mely még jelenleg is megfigyelésem alatt áll, az előbb csíkszerűen fel­lépett későbbi vérömleny oly tetemes mennyiségű volt, hogy az üvegtestet teljesen kitöltötte, a szem belseje nem volt megtekint­hető és a beteg a fényérzés megtartásával teljesen megvakult. Egy fél év lefolyása alatt a vér teljesen felszívódott, úgy hogy a látás ismét visszatért. Feladatom volna most már egyes adatokat közölni a beteg­ség kórboncztani jellegéről és genesiséről. Ezen feladat azonban górcsői észleletek hiányában igen bajos. Még eddig egy ilyetén­­képen megbetegedett szem sem került bonczolásra, és így sokkal könnyebb meghatározni, hogy mi nem lehet e betegség, mint azt, hogy micsoda. Mindenek előtt nem choroidealis bántalom, mint azt felfedezője Hutchinson hitte, sem nem alapszik a choroidea lamina vitrenjának rendellenes képződésű colloid kinövésein. Hogy nem izzadmány, mely a choroidea valamely lobjából származik, ezt bizonyítja a pigmenthiány. Minden régibb choroiditis-termény, mely a retinába hatolt, sötétfekete festenykarimával van körül­véve, mivel a lobos folyamat által a choroidea és retina közt levő festenyes hám mindig elpusztíttatik és így sok festeny lesz szabaddá. Azonkívül tudjuk, hogy minden choroidealis bántalom a fényérzék lefokozásával jár, a betegek hemeralophcusok lesznek kisebb-nagyobb mértékben. Eseteinkben pedig a fényérzék észre­vehető lefokozása ki volt zárva. Hogy ezen bántalomnál nincsenek jelen rendellenes képző­désű colloid-kinövések a lamina vitreán, mint azt Hutchinson fel­vette, azt határozottan állíthatom. Ezen colloid-kinövések ophthalmo­scopicus képei azon idő óta, midőn Hutchinson ezen munkáját közölte, teljesen ismeretesek lettek. Ezek különösen a papilla 32*

Next