Orvosi Hetilap, 1887. augusztus (31. évfolyam, 32-35. szám)
1887-08-07 / 32. szám
io 33 1034 10 esetet közöl, a betegség kórodai képét illetőleg teljesen egyetértek, miután eseteim az övéivel minden lényeges vonásban megegyeznek. A megbetegedés localisatiójára nézve azonban nézetem említett szerzőétől teljesen eltér, sőt véleményem, hogy épen a helytelen nézet, mit Hutchinson az általa először leírt betegség localisatiójáról vall, oka annak, hogy a betegség még máig sincs teljesen ismerve. Eseteinkben oly retinalis megbetegedéssel van dolgunk, mely minden egyes esetben a retina legcentrálisabb részében székel, de úgy, hogy annak középpontja, a fovea centralis, sértetlen marad. Találunk pedig világos foltokat, különböző, néha jelentékeny nagyságban és rendetlen alakkal, egyszer mirigyszerűleg lebenyezve, másszor vesealakban kidomborodva, melyek a macula lutea- symmetrice minden oldalról bizonyos távolságban körülveszik, úgy hogy összefolyva, övet képeznének, melynek mértani középpontjában fekszik a fovea centralis. így találtam azt legalább az általam észlelt 4 szem közül 3-nál majdnem mathematicai pontossággal kifejezve, míg egy szemben a foltok nagyobb része a macula lutea alatt feküdt, felette pedig csak kevés és kis pettyek. A foltok színe nem oly fehér, mint a sclera ophthalmoscopicus képe, de nem is oly sárgás, mint a retinitis albuminurica-nál fellépő plaque-ok sárga színe; sárgás árnyalattal azonban mindenesetre bírnak; a folyamat mivoltára nézve pedig igen fontos, hogy pigmentszélt teljesen nélkülöznek és ha mindamellett találunk közelükben egyes kis pigmentszemcséket, úgy ezek biztosan nem choroidealis festenyből valók, hanem előrement retinalis vérzés maradványai. A lázideg korongja mindig rendes képet mutat, lobos elváltozásnak nyoma sincs. A reczehártya peripheriája teljesen ép lehet, de mutathat több fehér, kis, szétszórt pettyet. A retina edényei, valamint a papilla is külsőleg teljesen rendesnek látszanak; a fehér góczok néha edények által (az arteria macularis superior és inferior) kereszteztetnek, néha azok által határoltatnak, melyből következik, hogy a fehér góczok közvetlenül a retinalis nagy edények alatt fekszenek. A legpontosabb szemtükri vizsgálattal sem lehet a foltok és a szemfenék többi részei közt niveau-különbséget kimutatni. A megtámadott szem látóképessége jelentékenyen lefokozott, amint az a baj helye után már eleve várható. Nagy centrális scotoma van jelen; a háttér határai rendesek; a fényérzék rendesnek látszik ; semmi esetre sem észrevehetőleg apadt. A most leírt betegség vagy csak egy szemre szorítkozik, míg a másik teljesen ép marad, vagy ugyanazon egyénnek mindkét szemét éri, habár különböző kifejezettséggel és különböző időközökben. A belső szervek vizsgálata nem tüntet fel jelentékeny elváltozást. Egy esetben sem találtatott szívbaj ; a vizeletben sem cukor, sem fehérnye nem mutatható ki. Hutchinson 10 esete közül csupán egy esetben volt csekély mennyiségű fehérnye kimutatható. Alkati ok — syphilis, scrophulosis, leukaemia — biztonsággal kizárhatók. Az általam kezelt három egyén közül kettőt éveken át volt alkalmam megfigyelni, ismételve eszközöltettem vizeletvizsgálatokat és mindig rendes viszonyokat találtak, úgy hogy saját eseteimben, valamint Hutchinson eseteiben diabetes és morbus Bright is, melyek oly gyakori okai a retina megbetegedéseinek, ki volt zárható. Maguk az egyének is egészségeseknek látszanak. Az üterek atheromatosisa volt az egyedüli rendellenesség, mit három betegemen kimutathattam ; egy közülök, amint értesültem, heveny betegségben gyorsan tönkre ment, míg egy másik embolicus lágyulás által okozott hemiplegiákban szenvedett a megvizsgálás idejében. Hutchinson betegeinél is találunk mozzanatokat felemlítve, melyekből atheromatosisra következtethetünk. Daczára annak, hogy majdnem az összes betegek magasabb korúak, nem tarthatom a retina megbetegedés és az atheromatosis együttes előfordulását csupa véletlen találkozásnak. Érdekes, hogy a betegek nagyobb része a női nemhez tartozik. (Az általam észlelt három egyén nő; Hutchinson betegei közül 6 nő és 4 férfi volt.) A betegség lefolyása chronicus. Betegeim közül egy sem tudta megmondani, hogy mikor kezdődött nála a baj; a fájdalmak, melyekről egyik-másik panaszkodik, nincsenek a bajjal összefüggésben, fellépésük véletlen. A retina bántalma éveken át állhat fenn változatlanul, mindamellett a prognosist a látóképesség helyreállítását illetőleg — nem kedvezőtlen, miután a szemfenékben lévő góczok részleges felszívódásra képesítettek. Ezt bizonyítja egy, még most is megfigyelésem alatt álló eset, ahol a foltok nagy része eltűnt és a folyamat nagy kiterjedése daczára, jelenleg igen kielégítő látóképesség állt helyre. Eseteim lefolyásának mindegyikében lépett fel vérzés a retinalis edényekből. Ugyanez észleltetett Hutchinson eseteiben is. A vérömlenyek alakja annyira jellegzetes, hogy kötelességemnek tartom azokat itt leírni. Lényegesen különböznek azon vérzésektől, melyek fellépnek a Bright-kóros retinitisnél és a mindenki által jól ismert vérzésalakoktól, melyek előfordulnak a bármely okból fellépett retinitis haemorrhagicánál. Nem a jellegzetes ispritzer-ek, sem nem nagy rendetlen alakú foltok, hanem egyes hosszas csíkokban fellépő vérzés, mely csíkok eredetileg párhuzamosan fekszenek oly retinalis illérrel, mely az említett fehér nagyobb foltok közül néhányat határol.. Úgy látszik, mintha a vérzés eleinte az edényhüvelyben lett volna és vörös színe oly kevéssé lehet telített, hogy nem is tartatik vérömlenynek. Később azonban szaporodik a kilépett vérmennyiség és azon esetben, mely még jelenleg is megfigyelésem alatt áll, az előbb csíkszerűen fellépett későbbi vérömleny oly tetemes mennyiségű volt, hogy az üvegtestet teljesen kitöltötte, a szem belseje nem volt megtekinthető és a beteg a fényérzés megtartásával teljesen megvakult. Egy fél év lefolyása alatt a vér teljesen felszívódott, úgy hogy a látás ismét visszatért. Feladatom volna most már egyes adatokat közölni a betegség kórboncztani jellegéről és genesiséről. Ezen feladat azonban górcsői észleletek hiányában igen bajos. Még eddig egy ilyeténképen megbetegedett szem sem került bonczolásra, és így sokkal könnyebb meghatározni, hogy mi nem lehet e betegség, mint azt, hogy micsoda. Mindenek előtt nem choroidealis bántalom, mint azt felfedezője Hutchinson hitte, sem nem alapszik a choroidea lamina vitrenjának rendellenes képződésű colloid kinövésein. Hogy nem izzadmány, mely a choroidea valamely lobjából származik, ezt bizonyítja a pigmenthiány. Minden régibb choroiditis-termény, mely a retinába hatolt, sötétfekete festenykarimával van körülvéve, mivel a lobos folyamat által a choroidea és retina közt levő festenyes hám mindig elpusztíttatik és így sok festeny lesz szabaddá. Azonkívül tudjuk, hogy minden choroidealis bántalom a fényérzék lefokozásával jár, a betegek hemeralophcusok lesznek kisebb-nagyobb mértékben. Eseteinkben pedig a fényérzék észrevehető lefokozása ki volt zárva. Hogy ezen bántalomnál nincsenek jelen rendellenes képződésű colloid-kinövések a lamina vitreán, mint azt Hutchinson felvette, azt határozottan állíthatom. Ezen colloid-kinövések ophthalmoscopicus képei azon idő óta, midőn Hutchinson ezen munkáját közölte, teljesen ismeretesek lettek. Ezek különösen a papilla 32*