Orvosi Hetilap, 1887. szeptember (31. évfolyam, 36-39. szám)

1887-09-04 / 36. szám

1163 vélték, figyelmeztetett Olshausenj)­e daganatoknak bizonyos sorára, melyek szöveti szerkezetükben még nem lettek tökéletesen átvizs­gálva, melyeket számos szerző a petefészek közönséges mirigyes cystomájával azonosított, holott azok több jellegző tulajdonságnál fogva a mirigyes cystomáktól elkülönítendők, s ebből folyólag különös méltatást érdemelnek. A daganatoknak e sorát Olshausen »papillás cystoma« névvel kívánja jelölni. E figyelmeztetés óta számos szerző foglalkozott a nevezett daganatokkal. Ennek daczára azonban a csillóhámos papillás cystomának — a­mint mi óhajtjuk e daganatokat nevezni —­ ismerete még korántsincs teljesen ki­merítve. Nevezetesen majd minden szerzőnél úgynevezett »vegyes alakok«-kal találkozunk, melyek miatt a csillóhámos papillás cystomáknak teljes elkülönítése még eddig nem sikerült. Másfelől pedig az e daganatok genesisére vonatkozó nézetek is még szét­ágazók. Tauffer tanár korodáján a petefészek daganatainak szöveti szerkezete beható megfigyelés tárgyává tétetvén, alkalmam nyílt a tömlős daganatok minden faját tanulmányozni. A szövettani vizs­gálatokat Babes t­r. kórszövettani intézetében végeztem, a­kinek szíves útmutatásaiért e helyen köszönetemet fejezem ki. Midőn eredményeinket közöljük, reméljük, hogy ezek alap­ján sikerülend a csillóhámos papillás cystomákat a közönséges mirigyes cystomáktól elkülöníteni, más oldalról pedig azok gene­sisére is világosságot vethetünk. Már Olshausen előtt jóval többen [Hodgkin,* * 2 3) Müller F.,s) Prochaska,4 *) Bright R.p) Rokitansky,6) Klob1)] ismertettek dagana­tokat, melyeknek macroscopicus leírása igen jól beillik a csilló­hámos papillás cystoma képének keretébe. A górcsövileg is jól leírt ilynemű daganattal azonban Spiegelberg 8)-nél találkozunk elő­ször. Papillás cystomákról írtak mások is, mint Fox,9) Böttcher,10) Mayweg, 8) Waldeyer,12) de csillóhámról, vagy psammom-szemcsék­­ről említést nem tesznek, holott ezekre Spiegelberg-­ n kívül Luschka 11) és Brodowski14) is figyelmeztetnek. Azonban Olshausen15) az első, a­ki különösen az általa leírt, továbbá a Spiegelberg- Beigel,b­) Stilling,17) Marey,la) Homaus19) és Hegar20) által ész­lelt esetekre hivatkozva e daganatokat, mint külön álló fajt ismeri fel, a midőn a következőket mondja: . . . .»Es gibt jedoch eine Art von Tumoren, welchen unbedingt eine Sonderstellung zu­kommt. Dies sind Kystome, die im exquisitesten Sinne papilläre genannt werden müssen, und die anatomisch wie klinisch sich von den gewöhnlichen nicht unerheblich unterscheiden.« Az el­különítésre alapot szolgáltató tulajdonságokat pedig a következők­ben foglalja össze: Az esetek igen nagy, talán legnagyobb számá­ban két­oldalúak, többnyire a hashártyaűrön kívül, ha nem is mindig egészen, de legalább jelentékeny részükkel a széles szalag lemezei közt ülnek, lassan nőnek. Belsejükben helyenként, vagy mindenütt csillóhámmal vannak bélelve. Kórodai szempontból bizonyos fontos jelentőséggel bírnak, részint az adott viszonyok miatt, részint az áttörő papillomáknak a hashártyára burjánzása által, valamint a többnyire kisérő szabad hasvízkór miatt. Marchandi­ szerint valamennyi papillás cystoma egy csoportba foglalandó, akár említtetik benne csillóhám, akár nem. Az Ols­hausen által kiemelt tulajdonságokon kívül a hámsejtek polymor­­phismusát, valamint a psammum-szemcsék jelenlételét jellegzőnek tartja. A csillóhámos papillás cystomák metastasist hozhatnak létre és épen úgy, mint más petefészekdaganatok rákosan elfajulhatnak. A henger-, illetve csillós sejtek vízszintes irányú oszlása mellett a papillaképződés egy nemét írja le, melyről különben már Spiegel­berg is említést tesz, s a­mely szerint a tömlőfal belső sejtdúsabb rétegében a kötszöveti sejteknek góczokban megszaporodása által dudorok jönnek létre, melyek a felület felé nőve, a papillák ki­indulását képezik. A mirigyes cystomákra jellegzetes tömlő-képződést a falban e daganatoknál nem látta. Malassez*) Marchand-bal egyezőleg csillóhámos metastasikat észlelt, s ebből ama fontos következtetésre jutott el, hogy nem minden metastaticus hámdaganat mint rák tekintendő. De Sinéty és Malassets) az általuk vizsgált 50 különböző, majd papillomákkal bíró, majd ezeket nélkülöző, tömlős daganatot egyszerűen a külső megtekintés után csoportosítják. A papillás daganatok hámborítékának mindenféle alakjai közt kehelysejteket is találtak, továbbá sajátságos, bunkós, buzogány alakú sejteket írnak le, melyek a húgyhólyag hámjára emlékeztetnek. E sejt­alakokat embryonalis alakulásnak tartva, «epithelium metatypique -­­nek nevezik. Coblenz,a­­ki a csillóhámos papillás cystomák ismeretének fejlesztését az ezekkel foglalkozó három közleményében nem cse­kély mértékben mozdította elő, az ú. n. epithélium métatypique létrejövetelét egyszerűen mechanikus körülményeknek tulajdonítja. Az Olshausen által kiemelt és a Marchand észleleteiben is igazolt jellegző tulajdonságok mellett feltűnő sajátságot lát abban, hogy a legtöbbször egy főtömlőből álló és különböző számú melléktömlő­vel bíró daganatok tömlőinek belfelülete általában sötétvörös nyákhártyafelülethez hasonlít, melyen a papillomák a petefészek­­kapuhoz, nevezetesen a medenczefenékhez legközelebb eső falrész­leten burjánzanak legsűrűbben. A teljesen önálló, valódi kóros képleteknek látszó, s állandóan a talaj felülete felé törekvő papillomákat a nyákhártya-papillomával azonosnak tartja. Míg a mirigyes cystomák hámsejtjei valódi mirigysejtekhez hasonlóan colloid anyagot termelnek, addig a papillásoknak többnyire egy­rétegű kiválóan polymorph sejtjei nagyobb ellenállási képesség mellett általában inkább zsíros elfajulásra hajlandók. A tömlő folyadé­kának szaporításában igen nagy szerepet játszik a papillás újképletek­ben csodareczére feloszló tág hajszáledényeken közvetlen átszűrődő savós folyadék. A papillaképződést a csodareczével hozza kapcso­latba. A papillák, de az alapszövet is igen nagy hajlammal bírnak az elmeszesedésre, mi plammomszemcsékhez teljesen hasonló kép­letek lerakódása által történik; ezen folyamat azonban nincs vala- *) Die Krankheiten der Ovarien, Handbuch der Frauenkrankheiten, redigirt von Th. Billroth. 1877. 2) Medico-chirurg. Transact. Vol. XV. p. II. 182g. s) Ueber den feineren Bau und die Formen d. krankh. Geschwülste. P- 54-4) Disqu. anat. physiol, organismi. Viennae. 1812. p. 170. b) Observ. on abd. Toumours. in Guy-s Hospital Report. Vol. III. London. 1838. 6) Ueber die Cyste. Abhandl. der Akad. zu Wien. Bd. I. 1850. 7) Path. Anatomie der weibl. Sexualorgane. 1864. p. 355, 363, 372. 8) Monatschr. f. Gebkde. Bd. XIV. p. 101. 1859. 9) Med. Chirurg. Transact. Vol. 47. 1864. 10) Virchow's Arch. Bd. 49. p. 297. n) Die Entwickelungsgeschichte der Cystengeschwülste des Eierstocks. Inaug. Dissert. Bonn. 1868. I3) Archiv für Gynäcologie. I. Bd. 1870. 13) Virchow’s Archiv. Bd. 11. p. 469. 14) Virchow’s Archiv. Bd. 47. p. 231. 15) I. h. 16) Virchow’s Archiv. Bd. 45. p. 103. 17) Deutsche Klinik. 1869. Nr. 26. ,8) Bost. med. and. surg. Jour. 1874. Sept. 24. 19) Bost. med. and surg. Jour. 1874. April 9. ao) Klinische Vorträge. 1877. Nr. 109. Fall il. ’) Beiträge zur Kenntnis der Ovarien-Tumoren. Halle 1879. Besond. abgedr. aus den Abhandl. d. Naturforsch. Gesellsch. Bd. XIV. H. 3. 2) Arch, de Tocologie. Paris. 1879. p. 574. 3) Arch, de Physiol, norm, et path. (Charcot.) Paris. 1878 et 1879. *) a) Virchow’s Arch. Bd. 82. p. 2b8. b) Virchow’s Arch. Bd. 84. p. 26. c) Zeitschr. für Gebh. und Gynäk. Bd. VII. p. 14. 1882. — II64 —

Next