Orvosi Hetilap, 1887. szeptember (31. évfolyam, 36-39. szám)

1887-09-04 / 36. szám

— •/' ii65 1166 mely kedvező befolyással a daganat növekedésének meggátlására, mert az elmeszesedett papillák közt folyton friss sarjak nőnek ki az anyatalajból. A papillás cystomák gyakoriságát a mirigyesekkel szemben io—i5°/0-ra becsüli. A papillás cystomák rosszindulatú tulajdonsága a papilláknak az áttörésre hajlamában rejlik, minek megtörténte után a generalisatio per continuitatem jő létre. Egy másik még rosszabb indulatú nemét a generálisadénak Marchanddal és Malassezzel egyetértve per metastasim észlelte, mely néha csillóhámos adenomagóczok alakjában lép fel. Végre és pedig leggyakrabban, felette rosszindulatúvá lesznek e daganatok a valódi rákba átmenetük által. Midőn hangsúlyozza, hogy a papil­lás cystomák sokszor más daganatfajokkal combinálva fordulnak elő, kiemeli azt is, hogy a tiszta mirigyes és papillás cystomákon kivü­l vannak olyanok is, melyek a kettőnek gyakran igen bonyo­lult vegyes alakjait képezik. Flaischlent') közleményeiben több kocsányos, jobbára sok­­rekeszű csillóhámos papillás cystomát ír le, melyeknek kapcsolatá­ban véleménye oda irányul, hogy e daganatok nem nőnek min­dig a széles szalag lemezei közé, hogy tehát nem mindig a has­­hártyaűrön kívül fejlődnek, továbbá hogy bennük a proliferáló folyamatokat nem lehet kizárni. Kétségbe vonja, hogy a csillés hámsejtek mint olyanok oszlás által szaporodnának, s azokat a mellettük álló nem csillés sejtekből származtatja. Eseteinek egyiké­ben a tömlők papillomái a rákos elfajulás kezdetét mutatták, szerinte ez esetben a rákos elfajulás oly korai időszakával állunk szemben, midőn a gyógyulás a kiirtás után teljes joggal remélhető. Miután pedig e daganatoknak rosszindulatúságát kórodailag kór­­ismézni nem mindig lehet, azon fontos következtetésre jut el, hogy tekintettel a rákos elfajulásra vezető nagy hajlamukra, minél korábbi kiirtásuk javulva van. 102 petefészek-daganat közt 69 mirigyes cystomával szemben 14 csillóhámos papillás customát talált, ezek közül 2 rákos elfajulásban volt. 11 esetben mindkét petefészekből indultak ki, tehát csak háromszor voltak egyoldaliak , 7 esetben a papillák áttörtek. Ha ezeket a kórodailag tekintve rosszindulatú eseteket a rákos elfajulásban levőkhöz adjuk, akkor 14 közül 9 , 64'3°/o rosszindulatú. E szám szolgáljon a csilló­hámos papillás cystomák rosszindulatúságának kifejezésére a közön­séges mirigyes cystomákkal szemben, melyek között a Flaischlen adatai szerint csak 4 , 5 ■ 8 °/C mutatott rákos elfajulást. Olshausen* 2­3) tankönyvének új kiadásában már külön fejezetet szentel a csillóhámos papillás cystomáknak, melyben azok, mint a petefészek daganatai közt számos sajátos tulajdonságuknál fogva külön csoportot képező daganatok tárgyaltatnak és a »das papilläre Cystom« czím mellett zárjelben a »multiloculares Flimmerepithel- Cystom« megjelölést is olvassuk. Az elkülönítési törekvés minden szerzőnél nyilvánul a terminológiában, s ebben végleges megálla­podást még nem találunk. Marchand egyszerűen »papillás cystomá«­­nak nevezi azokat, Fischels­ a »csillóhámos cystoma« mellett az egyszerű parovarialis cystá­tól megkülönböztetendő, a »cystoma parovariale« elnevezést is használja. Coblenz előbb a »petefészek papillomá«járól beszél, majd »papillás adenocystoma« név alatt tárgyal ugyanolyan daganatokat; Flaischlen szerint pedig a »multi­locularis csillóhámos cystoma« kifejezés volna a leghelyesebb, a­mit úgy látszik Olshausen is elfogad, s a­mely a felsoroltak közt csakugyan még a legalkalmasabbnak mondható. Ha azonban arra törekszünk, hogy a név legalább a legjellemzőbb tulajdonságokat magában foglalja, akkor még a »papillás« és »psammomás« jelző­ket is fel kellene venni. A részünkről használt »csillóhámos papil­lás cystoma« elnevezés, azt véljük, magában foglalja mindazt, a­mit a szerzők különböző elnevezéseikkel elérni czéloztak, annyival inkább, mert a petefészek más tömlős daganataitól megkülönböz­­tethetésre elegendő jelzővel bír. A »cystoma« névben ugyanis, mely alatt a szó tágabb értelmében minden nagyobb tömlős daga­natot értünk, a »multilocularitas« fogalma is benne foglaltatik. A »csillóhámos« jelző a közönséges colloid cystomáktól megkülön­böztetésre szolgál. Végre a »cystoma« név megóv a szintén csilló­­hámmal bélelt, de egyszerű sima belfalú parovarialis tömlővel (»cysta«) összetévesztéstől. Olshausen munkájának új kiadásában megtaláljuk mindazokat az elkülönítést sürgető tulajdonságokat, melyeket a szerzők a csillóhámos papillás customára vonatkozólag mint jellegzőt eddig észleltek, de az egyes szerzőknél említett ú. n. »vegyes daganatok« is, melyek pedig a nevezett daganatok teljes elkülönítését meg­hiúsítják, még mindig szerepelnek, a­mint azt saját ide iktatott sorai tanúsítják: »Hervorzuheben ist nun noch, dass wie bei den papillären Tumoren bisweilen, doch in beschränkter Weise Pro­liferationsvorgänge Vorkommen (Flaischlen), so umgekehrt an pro­­liferirenden Cystemen ausnahmsweise auch die Bildung papillärer Excrescenzen in einzelnen Cysten beobachtet wird. Sind auch in der Mehrzahl der Fälle wesentlich entweder nur die proliferiren­­den Vorgänge und Colloide entwickelt, oder aber die papillären Bildungen, so giebt es doch auch Tumoren mit Combinationen beider.« (Folytatása következik.) ') a) Zeitschr. f. Gebh. u. Gynäc. Bd. VI. p. 231. 1881. 6) Zeitschr. f. Gebh. u. Gynäc. Bd. VII. p. 434. 1882. 2) Handbuch der Frauenkrankheiten. Billroth u. Luecke. 1886. Bd. II. p. 328. 3) Arch. f. Gynäcologie. 1880. Bd. XV. p. 198. —— — Közlemény Kézmárszky Tivadar egyetemi ny. r. tanár I. szülészeti és nőgyógyászati kórodájából. Petefészek-kiirtások. Szabó Dénes tr. I. tanársegéd. (Vége.) A hasüregben alák­ötő anyagul még a csonk alákötésénél is kizárólag catgut fonalakat használunk; a csonk alákötésénél a buda­pesti első magyar kötőszer-gyár egyenletes és gondosan készített kitűnő anyagából a 4. számú legvastagabb fonalakat használjuk. Műtéteinknél a 19-20. számúaknál alákütésekre még selymet hasz­­­­náltunk; vagy nem lehet eléggé fertőzteleníteni a selymet vagy idegen anyagként hat, lobosodásra, genyedésre vezet, mint ezt következő eseteinkben észleltük. 1. sz. 1881. év 2. sz. 7. J. egyszerűbb kétoldali műtét 1881. május 18-án, melynél a köldök felett jobbra a hasfallal összenövés két kötegben selyemmel aláköttetett. Ezen helynek meg­felelően június 5-én tojásnyi érzékeny daganatot észleltünk, mely június végéig nagyobbodott, majd láz kíséretében fájdalmassá vált. A beteg egész július hóban lázas volt (39'8° legmagasabb hó), ereje fogyott; a daganat felett dobos kopogtatási hang megjelenése a tályogban képződött gázokra utal, a daganat a belső nemző­részekkel össze nem függ. Asepticus elővigyázati rendszabályokkal július 31-én a köldöktől jobbra 6 cm. hosszmetszés a teljesen el­változott hasfalon keresztül, mígnem a hashártya megnyitása után felette bűzös gázok és ev ürült ki. A tályogűr kikaparása, kiöblí­tése, drainezése után, vérzés miatt nyomókötés alatt a tályogűr láztalanul kisebbedett s gyógyult. 2. sz. 1882. év 114. sz. V. 1. sz. Sz. E. 23 éves, férjezett, egyszer szült. Műtét 1882. október 7-én. Hassebt a köldök fölé meghosszabbítva, a lapszerű odanövések tompa leválasztása, sok alákötés így a csepleszen válik szükségessé; egy vékonybélkacsnak 36*

Next